Péter a tanítvány

^"6De az megszólította őket: "Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! ⁷De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek."    (Márk evangéliuma: 16. r. 6-7 v.)

Itt a Mennyből jövő angyal szózatát olvashatjuk, aki Jézust a sírban keresők felé szólt.
Keresték, de nem jó helyen. Ez is egy üzenet, nem elég óhajjal, vággyal keresni Jézust, de ott kell ahol van.
Aki viszont nem keresi annak esélye sincs, hogy útbaigazítsák Hozzá, mint itt az angyal az asszonyokat.

Most inkább viszont a Péter tanítvány felé viszonyuló: JÉZUSSAL szeretnék foglalkozni.
Péter ellentmondásos személyiség, még tanítványként is. 
Pozitív oldala: első szóra ott hagyja a családját, feleségét, anyósát, szakmáját, munkáját stb.., és követi Jézust, ragaszkodó hozzá és kitartó, védelmezi Jézust, belső tanítványi körbe is be választja őt a Mester, lehet rá számítani, engdelmes, nagy szíve van, tud szeretni és szolgáló szívű.
Negatív oldala: indulatos, heves, szájhős, nagyképű, meggondolatlan, kapkodó, hamar kétségbe tud esni, forrófejű, gyáva és tagadó, abban a bizonyos főpapi udvarban, pedig hitetlen és hűtlen.
Ő Péter tanítvány.

Sokat gondolkodtam már ezen, és nem az egyező keresztnév miatt, de hasonlítok a heves Péterhez.
Olyan téren bánom, hogy a túlfűtött indulatok nem méltók egy hívőemberhez, olyan téren viszont nem, hogy képes vagyok konfrontálódani bárkivel Krisztus ügyéért és nem vagyok megalkuvó. Már bocsánat.

Engem bámulattal tölt el, ahogy Jézus bánik Péterrel kezdetektől.
Mert Jézus látja, hogy ebben az érzelmes, heves, ki ha én nem gondolkodás módban benne van a rettenetes bukás veszélye is! Miért? Mert az ember a maga erejéből a gonosszal szemben ezer százalékig esélytelen. Ott ahol egy ember, nopláne egy hívőemer kiejti a száján a földnek bármely szegletén azt, "hogy majd én megmutatom, bebizonyítom, ki ha én nem, meg mindenki, de én biztos nem leszek olyan, én vagyok valaki", na ott lecsap a Sátán és győzedelmeskedik, ez neki kisújjgyakorlat csupán.
Jézus látta ezt Péterben, hiszen tökéletesen ismerte őt is, és a szívét is.
Jézus figyelmezteti Pétert, hogy szörnyű idők jönnek és erre fel kell készülni, és bizony a tanítványai is elhagyják őt, nem lesz mellette senki, a bűnösök kezére adatik az Istenfia.
Jézus napról-napra készíti fel erre az átmeneti gonosz hatalom tombolásának időszakára a tanítványokat.
És ők emberek voltak, nem értették meg, hogy mi is a tét.
Sajnos ez gond, és ez okozta azt ami aztán abban csúcsosodott ki, hogy a Gecsemáné kertből hanyat homlok futva magára hagyták Jézust.
Majd jön Péter tagadása: "nem ismerem azt az embert!", állítva 3-szor is.
Péter azért tört össze annyira, mert ez több volt árulástól és tagadástól, ugyan is arról tett tanubizonyságot, hogy semmi köze Krisztushoz sem az Ő ügyéhez!
És ezt ha egy hívőember kimondja sok ember előtt az emberileg nézve is tragédia.
Gyakorlatilag ettől súlyosabb engedetlenség, hűtlenség nincs.
Megértem Pétert, hogy megsemmisült amikor 3-szor megszólalt a kakas.
Nagy kegyelem, hogy neki volt annyi ereje még, hogy Júdás mintájára nem a kötelet vette, hanem megmaradt Jézus közelében és a többi tanítvány közé ment.
Összetörve sírt, megbánva bűneit, és ez volt a kulcs Péter életében.

Jézus, pedig újra bemutatta a kereszt váltság után, hogy Ő megmenteni jött és nem elveszteni.
Kereste Pétert, üzent neki: "és Péternek" külön kihangsúlyozva, arról szólt, hogy felé extra szeretet kell a nagy sebeihez és ezt Ő kész megadni, mert szerette őt is.
Amikor pedig a 3 kérdésre, hogy "Péter szeretsz te engem...?" három válasz érkezett a tanítványok színe előtt, hogy igen, te jól tudod ezt, sírva, összetörve elmondva, és Jézus felemelte Pétert és rábízta az egyházát, ő lett a kőszikla, akin felépült a keresztyénség, és csodálatos (pogányok felé is) apostolként, mártírhalállal dicsőítette meg Mesterét/Megváltóját, akit mindig is annyira szeretett.

Jézus az őt megtagadókkal, egyszerű halászokkal, paráznákkal, házasságtörőkkel, pénzsóvárokkal, vámszedőkkel, tolvajokkal (Zákeus), latrokkal, pogány római katonákkal, smáriaiakkal stb... építette fel Isten országát és bízta rájuk az evangéliumát. Neki nem voltak előítéletei. Ő nem nézte a származást, beosztást, egyházi rangsort és pozíciót, az egzisztenciát, egyet nézett: megbánta e bűnét, és feladta e az életét Krisztusért. Ha igen, akkor neki az tanítvánnyá vált és feladattal bízta meg.
Sok farizeus, írástudó, teológus, pap, méltóságok és előkelőségek azért nem lettek Jézus követői, mert a saját maguk istenei maradtak és a saját maguk gőgje és látszólagos erényeik, vagyonuk, pozíciójuk többet ért Jézusnál.
Jézus magához öleli az összeroppant Pétert, megkeresi és talpraállítja és rábízza az egyházát.
Már állhat, mert Jézus igazzá, tisztává tette.
És ez volt a lényeg!
Péter onnantól már teljesen alárendelte életét Jézusnak, és mártírként halt meg érte, az evangéliumért.

De sokat kell még tanulnom és tanulnunk!!!
Tanulni bűnbánatot, Jézussal való helyes kapcsolatot és a bűnösökhöz való közeledést, a feléjük mutatott szeretetet, az irgalmat és megbocsátást, 77-szer is ugye.

Sokszor a gyülekezetben ülnek a legirgalmatlanabb emberek, akik csak feddnének, csak "gyomroznának" és ítélkeznének, esélyt nem adva a megtértnek!
Akaratlanul is eszembe jut Jób története a 3 hívő barátjával. Tudjuk min ment át Jób, aki nem kivívta a rosszat, hanem a Sátán "lobbizta ki" számára. Mert nagyon nem mindegy, hogy bűneim következményeként szenvedek, vagy nem. Nagy tanulság, hogy kik vetették őt meg, kik ítélték őt el, kik feddték őt? A hívő barátai és a felesége. Így kibírni azt a tragédia sorozatot, amin át ment csak úgy lehetett, hogy Isten volt neki mindentől a legfontosabb. Jézust is érdekes módon nem a pogány sokisten hívő rómaiak (sőt!), nem a nyilvános bűnökben élők, hanem a zsidó vezetők, főpapok, teológusok és farizeusok, írástudók árulták el és küldték a keresztre. Nincs veszélyesebb embertípus az önigaz, hívőnek magát tartó emberektől!
Ez nem krisztusi én, de nem ám!
Bizonygatjuk életünk milyenségét, lenézzük a másikat, "főtanácsok elé" citálunk testvéreket, ahelyett, hogy tudnánk bűnt vallani normálisan és kollektíven is megtértni, amblokk a baptista körzet is.

Nagy kegyelem, hogy még vár Krisztus az ítélettel, mert értünk is vár, bemerítkezés ide vagy oda.

Én olyan akarok lenni, mint Péter, aki esélyt kapva a bűnbánat után, mindenét oltárra tette Jézusért!


Szepes Péter
teológus