2014. február 18., kedd

Quo vadis?

Mint tudjuk: a Quo vadis (Hová mész) Henryk Sienkiewicz lengyel Nobel-díjas író világhírű regénye, amely az ókori Rómában, a Néró-féle keresztényüldözések idején játszódik. A Péter apostol cselekedetei című apokrif iratból ránk maradt hagyomány szerint, Péter menekül Rómából a keresztyén üldözés elől, amikor látja, hogy Jézus megy Róma felé és Péter kérdezi meg Jézust: "Domine, quo vadis? azaz Uram, hová mész?" Jézus válasza, megyek Rómába vállalni helyetted a kereszthalált. Péter erre megfordult és visszatért az örök városba és vállalta mártír kereszthalált. Mert nem tehetett mást, mert ez volt a Jézustól rendelt útja! János 13,36-ból tudjuk ezt. Isten kegyelméből járhattam tavaly Rómában, láthattam a történelmi, csodás helyeket.

Manapság, napokban a szűkebb és tágabb környezetem tőlem is olykor hangsúlyosan megkérdezi: Péter, hová mész, mi a te utad, mit szeretnél csinálni? Lehet hibám, de már nem szeretek erre válaszolni, mert akinek eddig nem volt világos, akkor mit magyarázzam az én utam. 13 éves voltam (nem több), amikor egy lelkipásztor a bokori Baptista Imaházban megkérdezte, hogy az Általános Iskola után hová megyek tovább? Mondtam: egyértelmű, hogy gimnáziumba. Kérdezte és miért? Mert érettségi nélkül nem mehetek a Baptista Teológiai Akadémiára. Húha mondta a pásztor, hát oda elhívás kell, lelkipásztor akarsz lenni? Mondtam, így érzem belül a szívemben, és nem akarok lelkész lenni, én  az embereken akarok valamiféle misszióval segíteni. Nézett rám a pásztor, mosolygott aztán hazamentünk. A baptista neveltetésemet nem nézték jó szemmel az Általános Iskolában, ezért negatív jellemzés írására készültek, ám jött a rendszerváltozás és eltörölték a jellemzés írását. ISZI-be akartak adni tanítóim, víz és gáz szerelőnek, mert ahhoz jó a fizikumom. Nem hittek bennem, de a Jóisten fogta a kezem és így felvettek a kisterenyei Váci Mihály Gimnáziumba. Elsős gimnazista voltam, amikor megkaptam az elhívást a Józsué 1,6-7 verseit. Már egyértelműen tudtam, hogy mi az utam, a Teológia és az emberek segítése, vezetése. Leérettségiztem, aztán a Teológiára nem vettek fel. Összetörtem! Egy év alatt (mert akkor még annyi volt és érettségi, plusz eredményes pszichológiai alkalmassági vizsgálat kellett hozzá) elvégeztem a Nógrád Megyei RFK-on a személy és vagyonőri végzettséget, 2 fegyvervizsgával. Aztán egy évig Aszódon katona lettem, tar. tizedes vagyok jelenleg. A katonaság ideje alatt ismét beadtam a jelentkezést, mert az elhívást éreztem a Teológiára, ahová már felvettek. Elvégeztem és egy hónap múlva gyermekjólétis családgondozó lettem Bátonyterenyén. Itt tanultam meg Divékiné Ani mellett a szakma alapjait, máig van amiből élek, ezt nyugodtan mondhatom. Valamiféle különös kapcsolat fűz a kis falukhoz is, hiszen szülőfalum Bokor község 150 lelkes. Cserhátsurányban szolgálatvezetőt kerestek a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálathoz 2000 őszén, és oda kerültem. A semmiből egyedül, én voltam az egyetlen alkalmazott kellett kiépíteni 4 faluban a szolgálatot. Isten kegyelméből 2008. szeptemberére, amikor elhagytam  szolgálatot 17 községben, átköltözve Bercelre, Berceli Mikrotérségben 10 ezer lakosról és ezen belül 2 ezer gyermekről gondoskodtunk és már öten dolgoztunk a szolgálatnál. Aztán a 40 fős közgyűlésből az ülésen jelenlévő 38 képviselő (pártállástól függetlenül!) a Nógrád Megyei Önkormányzatban 2008. 09. 25-én Salgótarjánban, megválasztott a Berceli Harmónia RIÁGO igazgatójának, amely megbízatásomat a MIK vezetője 2012. tavaszán újabb 5 évre meghosszabbított. Nem sokra rá, jött 2012. májusában a felkérés, hogy nem vállalnám-e a Pécsi Baptista Szeretetotthon igazgatói posztját. Találkozás a vezetővel Sándorral és 2012. szeptemberében igazgató lettem Pécsett. Ez Isten akaratából, sok szép, de igen nehéz időszak után 2014. január 31-el, kérésemre véget ért. Jelenleg keresem az utam újabb szakaszát. Közben társadalmi szerepet is vállaltam, csak a legfontosabbakat emelném ki: 1998-2002-ig önkormányzati képviselő Bokoron, 2002-2010-ig polgármester Kutasón, és szintén 2002-2010-ig a polgármesterséggel párhuzamosan a Nógrád Megyei Önkormányzat Szociális Bizottságának a tagja voltam. 2000-2010-ig a Nógrád megyei Fideszben, megyei politikus 10 éven át. Azt is nagyon köszönöm az Istennek, hogy sose lettem elvtelen, csak azért, hogy legyen posztom és havi fizetésem.

A Jóisten eddig végig mellettem volt és Ő hű maradt és marad, ez akkor sem változik, ha én hűtlen leszek, de értelme ennek a kapcsolatnak csak akkor van, ha halálig én is hűséges vagyok az elhívó Istenemhez. El kell mondanom, hogy sok jóembert is adott mellém a Jóisten, kezdve mindjárt a szüleimmel, akik ilyen emberré neveltek, ők mind segítettek az úton. És csak is SOLI DEO GLORIA! Biztos vagyok abban (hiszen már körvonalazódik az újabb munkahely), hogy Isten elhívása a szívem utolsó dobbanásáig tart, ezért az utam folytathatom majd Isten akarata szerint.
Szóval: Péter, quo vadis? Arra, ami sok szenvedéssel jár Krisztusért, de ugyanakkor sok ember lelki üdvét is jelenti, és ami a Józsué 1,6-7-ben leírva találtatik. Arra, ami Isten akarata. Nem félek, nem magyarázkodok, nem bizonyítok, egyszerűen élek az elhívásom szerint. Mondjon bárki, bármit!
Mindig arra, ahol hallom az Úr hangját.
Hogy aztán találkozhassak Vele, mint hű sáfára.


Szepes Péter

2014. február 16., vasárnap

Velence, Olaszország

Jóisten kegyelméből 2014. 02. 15-én egy teljes napot tölthettünk el (Valentin nap környékén) Velencében, Olaszországban Mónikámmal. Amit lehetett megnéztünk és fantasztikus élmény volt, hiszen pont a karneváli szezon kezdetén jártunk ott.
A Riói Karnevál után, a Velencei Karnevál a második leghíresebb és legrangosabb Karnevál a világon.






Szepes Péter

2014. február 4., kedd

Ki az én testvérem?

Jézus azt mondja Lukács evangéliumában: "Az az én anyám és testvérem, aki az Igét hallgatja és megtartja." Ezt tovább gondolva: ma eldöntöttem egy életre: az az én hívő testvérem (nem az aki mondja magáról csupán), aki Jézus Igéjét hallgatja és megtartja. És én is csak ekkor lehetek a más lelki testvére. Nincs többé más kapcsolat, csak így vagyok hajlandó testvért, testvérnek elfogadni. Minden más esetben imádkozom elesett voltáért!


Szepes Péter

2014. február 3., hétfő

Ars poeticám


1 Péter 4. fejezet, innentől ez az ars poeticám, míg szívem dobog:


"1Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, 2hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét. 3Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. 4Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába. 5De számot fognak adni annak, aki készül ítélni élőket és holtakat. 6Mert a holtaknak is azért hirdettetett az evangélium, hogy testben, emberi mértékek szerint ítéltessenek meg, de éljenek Isten szerint lélekben. 7Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. 8Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. 9Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. 10Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: 11ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. 12Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. 13Sőt, amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. 14Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok. 15Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. 16Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel. 17Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában? 18És ha az igaz is alig menekül meg, akkor hova lesz az istentelen és a bűnös? 19Akik tehát az Isten akaratából szenvednek, azok is - jót cselekedve - ajánlják lelküket a hű Teremtőnek."



Szepes P.