2013. október 29., kedd

Pál apostol, a viharos Adria és az emberek...

ApCsel 27,1-44

Pál rendezett kapcsolata Istennel, és a belé vetett hite, itt 275 fő legénység, plusz Pál apostol életét mentette meg. Jónás próféta (még ha fanyalogva is) szolgálata nyomán több, mint 120.000 ember menekült meg Ninivében, Illés próféta szolgálata stb... Ennyit jelenthet, ha egy hívőember a helyén van, és engedelmesen szolgálja Istenét, és tervét engedi végrehajtani életére nézve. Ma ránk magyar baptistákra közel 10 millió ember van bízva. Látjuk, elég lenne egy igaz hívő ember, és országrészek, nemzetek térnének meg. Biztos vagyok abban, hogy ma is katasztrófák idején, magyar baptisták sok megtérést munkálnak, (lásd: Szeretetszolgálatok pl.), de ettől is több kell, tiszta és igaz szív. Ezt a marketing nem pótolja, csak a tiszta kezeket felemelő imák, és alázatos, töredelmes lélek. Ámen!
Van mit átértékelnem nekem is.


Szepes Péter

2013. október 27., vasárnap

Dávid és a reformáció az 51. Zsoltár alapján

Ma délelőtt, drága szülőfalum Baptista Imaházában voltunk Bokoron. Igét hirdetett Maczkó László gyülekezetvezető testvér. Sokat jelentett nekem a kerek üzenete. Íme:

A Reformáció emléknapja, ünnepe van ma. 1517 október 31-én Luther Mártontól indult. Isten igéjét újra úgy vették elő, ahogy Jézus akarta, és elindult egy megújulás. Élő Isten gyülekezete alakult meg. Luther sajnos félre siklott, de voltak akik ezt végig vitték áldozatosan, életük árán is olykor. (Lásd: dr. Hubmayer Baltazárt pl.) Isten igéjének megélése és igazsága. Mit is jelent az Istentől való reformáció? 
Isten nem a régit akarja megreformálni, foltozgatni, hanem adni akar egy teljesen újat! Jézus Krisztus Nikodémusnak azon az éjszakán nem azt mondta, hogy az alap jó és javíts az életeden itt, meg ott, hanem azt mondta neki: szükséges neked teljesen újonnan születned! Teljesen új kell a régi életed helyett. "Eredj el és többé ne vétkezzél!" Csak ez ad gyógyulást. Nem reformálgatni kell a régit, a romost, hanem teljesen elfelejteni. Új élet kell, mert szégyen az amit évszázadok alatt tettek emberek a kereszténység nevében! A hívő életet kell reformálni, de az már egy  új élet, de a hitetlennek nem reformációra van szüksége, hanem újjászületésre. Ahogyan Dávid király látta az ő életét, helyzetét. Paráznasága Bétsabéval. Vétekben fogantatott ő is, és kérte, hogy szükséges megtisztulnia izsóppal. Nem kis javításokra van szükség, hanem új és tiszta szívet kért és erős, megújuló lelket kért. A szabadításnak örömét kérte, nem a régi reformálgatását. Szent Lelket ne vedd el tőlem-kérte, könyörgött, követelte Dávid az Istentől. Mert át élte a bűne minden nyomorúságát, az Istentől való távol levését. Ami már az övé volt, azt kéri vissza: a közösséget Istennel. Hálát adni Istennek a megújulásért. Hogy Isten igéje újra igazi fényében ragyogjon előttem, a szívemben. 
A pápai rendszer elnyomta Isten igéjének igaz kijelentéseit, latin nyelvű Biblia (Vulgata) volt, latin nyelvű misék, hogy a nép ne is értse az igaz igét. Ez ellen fellépni nem volt Lutheréknek egyszerű. Itt bikák áldozatai nem segítenek, csak a teljes megtérés és bűnbánat. "Tégy jót Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait!" Az eklézsia legyen helyen, legyen Istennel kapcsolata, legyen Isten igéje a középpontban. Akkor majd helye lesz az áldozatnak is az Úr felé. Az ördög tönkre akarja tenni az ember lelkét. De van megmenekedés Isten által. A vallásosságon nincs mit megújítani. Isten nem ezt a reformációt akarja, hanem olyat, amit Dávid ebben a zsoltárban kért. A szabadulás helye csak Jézusnál van a keresztnél, sehol máshol. Szabadon élhetjük meg a hitünket. Jézust megszólítjuk, töröld el, mosd le az én bűneimet, adj nekem szabadulást. Levetkőzni a régi romlott életet, és megújulni és felöltözni az új embert, levetvén a hazugságot..., mert egymásnak tagjai vagyunk, írja Pál apostol. 
Kint a világban arról a reformációról szóljunk, hogy az Isten Jézus által a gonoszság csíráját is kiírtsa belőlünk, mert bűnben születtünk. Volt, akik ez ellen szóltak az 1500-as években, mert megújulást akartak, és ez jó. De teljesen új élet kell! Ámen!

Reflexióm erre:

Három fajta állapotban lehet az ember Isten színe előtt.
1., Nem hisz benne, tagadja és teljesen nélküle él.
2., Hisz benne, vallásos, templomba járó, de csak azt éli meg, amit ő akar a bibliából, és keveri a világit a szenttel, kívánságok, szenvedélyek rabja.
3., Hisz benne, átadja neki a bűnös életét, megvallva a rosszat a bűnöket, és kér tőle kegyelmet és újjászületett életet, megpecsételve ezt a bemerítkezéssel.

A 2-ik "embertípus" a legrosszabb!
Az első is elveszik.
És csak a 3-ik nyer kegyelemből üdvösséget, mert ő alázatosan engedi életében Jézust munkálkodni, mert többé, már nem ő él, hanem él benne a Krisztus-ahogy Páltól tudjuk. 

Minden tiszteletem a reformátoroké, akik látták, hogy a katolikus egyház elrugaszkodott régen már Istentől, a Bibliától. Ám a nagy reformátorok, Luther, Kálvin nem vitték végig a folyamatot, mert az életüket már nem adták oda ezért az ügyért, foltozgatták a régit.
Az anabaptista reformátorok vezetőinek java máglyán, várfokról lelökve, vagy vízbe fojtva halt mártírhalált, mert ők még a Nagy Egyház mellett, Lutherrel és Kálvinnal is szembe mentek, mondván nem elég, amit tesztek, több kell, nem a nagy egyházat kell megreformálni, hanem teljesen újat létre hozni, az igaz eklézsiát, Krisztus gyülekezetét. És igazuk volt.

Új lélek kell, és tiszta szív-ahogy Dávid is könyörgött.
Máshogy nem megy ez ma sem, baptistáknál sem, meg katolikusoknál sem, meg reformátusoknál sem..., meg senkinél sem.

Formálj engem Istenem, igazi követeddé.



Szepes Péter

2013. október 21., hétfő

Szőlőskert példázata

Máté 20, 1-16.

Ma az intézményben Ferencz Tibor baptista evangélista, presbiter hirdetett igét, íme az üzenete:



""Hasonlatos a mennyek országa...", kezdi a szőlőskertről szóló példázatot Jézus. Mennyek országa-szőlőskert és a szőlősgazda-Atya párhuzam fontossága. Kora reggel 6 órától-estig az esthajnal csillag megjelenéséig tartott a munkaidő a napszámosoknak. A nap újabb és újabb szakában ment a gazda munkásokat felfogadni a főtérre. Ez csak akkor fordult régen elő, amikor olyan fontos munka volt, amit aznap be kellett fejezni. Itt a példázatban, ellentétben a gyakorlattal, mindenki ugyan annyi napszámot kapott, függetlenül a ledolgozott órától és munkától. Akiket nem fogadtak fel, azok ott voltak a téren, és ha később fogadták fel őket aznap, annak is örültek, mert legalább csurran-cseppen nekik valami gondolták. Az este ki kellett fizetni a napszámot, zsidóknál ez törvény volt. Ma ez nem így van, lásd a körbetartozásokat. A vincellér felügyelte a munkát és este ő fizette ki a napszámot a munkásoknak. Mindenki 1 dénárt kapott, azok is akik 1 órát dolgoztak csak. Hőbörögtek, akik egész nap kint voltak, de a gazda azt mondja nekik: nem ebben alkudtunk meg, nem kaptad meg a béredet?! Akkor miért reklamálsz? Istent, senki nem bírálhatja felül, senki nem kérheti számon! Az Ő rendeléseit el kell fogadni, az az Ő szuverén hatalma, ez ellen fellebbezésnek helye nincs. Akik maguk teljesítményére büszkék, a sok munkára azok utolsók lesznek, akik magukat megalázzák és értékelik az egy órára való "felfogadást" is, azok elsők lesznek. (Egyik lator stb...) Azoknak is van kegyelem, akik utolsó órában térnek meg. Mi akik kegyelemből az egész életünket oda szenteltük fiatalon Jézusnak, nekünk is ugyan az az üdvösség "jár", mint annak, aki egész életét eltékozolta istentelenül és utolsó órában tért meg? Igen, mert attól az én üdvösségem nem lesz kisebb! Jézus mindenkit szeret. Ugyan úgy szükségem van az Isten kegyelmére, mint bárki másnak."


A reflexióm, pedig erre ez:

Szeretettel lenni (nem nyálas, erőltetett módon, szlogenként), őszintén Jézus és az emberek felé. Jaj, de meg kell még ezt tanulnom nekem is! De másoknak is. Hogy nem a teljesítmény, annak időtartama a cél, hanem, hogy bent legyünk a kertben, ott az Atya közelében. Hogy ez mindenre elég, és, hogy ez mindentől többet ér! Vele lenni közösségben, a ránk bízottakat elvégezve. Dolgozni az Atya "projektjén". Mindig tudni, hol a helyem, és hol van hely nekem is, ott másoknak is van, mert nem vagyok én sem különb. Elfogadni, és hagyni, hogy az Atya a legjobbat adja nekem. Lemondani önös érdekeimről, elképzeléseimről, és megérteni Isten életemre vonatkozó tervét, és aztán elfogadni azt. Mennyire más lenne így az élet a világ. Szerintem parancsra csak úgy lehet szeretni, ha látom mit tett velem Jézus által az Isten, máshogy ez nem megy, még ha lelkész mondja akkor sem! A szőlőskertben elvégzett munka után jön a fizetség, a kegyelmes "fizetség", hogy az utunk végén magához ölel majd az Isten. Ámen!


Szepes Péter





Nem vagyunk árvák!

A tegnapi, Macher Tivadar lelkipásztorunk igehirdetése alapján, bennem megfogalmazódott gondolatok:

Ján. 1,12-13.


Van mire, kire építeni ebben a világban. Ha egy ember elmondhatja, hogy építhet a családjára, mert mindig mögötte áll, építhet a vállalkozására, mert megbecsülik őt az ügyfelek, és évről-évre profitot termel, építhet arra, hogy egészséges, vitális, okos, erős, bárhol nyaralhat a világban, de legalább Európában stb... Na, ha ilyen férfival, vagy nővel találkozunk, azt mondjuk, ez igen, ez irigylésre méltó, ez az élet apám!!! Még is hol jöhet ez ahhoz, hogy Jézusra építhetünk. Hogy van nekünk, hogy Lelkével vigasztal, pártfogol, megtart. Az előbbiek bármikor szétporladhatnak, mert elhagyhat az asszony, vagy az urad, csődbe mehet  vállalkozásod, elfogyhat a pénzed, és ezzel egyenes arányban a barátaid száma is, és beteg lehetsz és meghalhatsz. Ám, ha van Jézusod, akkor mind ez egyrészt nem számít, (mert próbáid, nyomorúságok Jézus mellett is lesznek) mert az örök életet nem befolyásolja a vagyonod, a beosztásod, a családod. Csak a szíved, életed milyensége, hogy elfogadtad-e Jézust, és engedelmes, hűséges voltál-e hozzá? Mint az Atya gyermekei, nem vagyunk árvák, Jézusban gyermekek lehetünk, és már most tartozhatunk a mennyei világba. Addig is míg haza nem érünk, feladatunk van:hirdetni az evangéliumot, és szeretni Jézust és a ránk bízott embereket.  Ámen!


Szepes Péter
teológus

2013. október 10., csütörtök

Anániás és Szafira esete

Apcsel 5, 1-11.


Nem rosszindulatból írom, hanem magam felé is, hogy ha ez ma is így működne, akkor sok Gyülekezet apadna le, vagy tűnne el! Van mit helyre hozni. A megbocsáthatatlan bűn, a Szentlélek elleni káromlás, amikor tudatosan teszem a bűnt, cinkosokat keresve, sundán-bundán és következetesen. Ettől nincs rosszabb és mentsen meg az Úr minket ilyenektől. Szafira a férjétől eltérően kapott egy utolsó esélyt, de nem élt vele és jött a tragédia, a legrosszabb. Félni kell az Urat és megfelelően tisztelni, nem cimbinek kezelni, hanem a Teremtő Istennek!



Szepes Péter

A hívő ember

Apcsel 3. és 4. része

"13Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak, 14de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük."


Ebből a két nagyszerű részből engem a 4. rész 13-14. versei ragadtak meg a legjobban. Bátran beszélni, megtelve Szentlélekkel az ellenség előtt, (ami nincs arányban a teológiai és más végzettséggel!) felismertetni, hogy Jézushoz tartozom, és ott tudni magam mellett a bűnből meggyógyult embereket, akik felé eszköz lehettem. Szerintem ez tömören ma is a hívő ember definíciója. Erre nincs mit reagálni a gonosznak és eszközeinek, csak üresen fenyegetőzni. Közben, pedig ezrek térjenek meg, mint Péter és János szolgálatánál láttuk. Valamit manapság nem csinálunk jól! Van mit átgondolni, megbánni, odaszánni és megcselekedni.


Szepes Péter
teológus

2013. október 9., szerda

Tanítványság

Apcsel 1. rész és 2 rész: 1-7



Csodálatos, hogy az a Jézus, aki az Olajfák hegyéről felemelkedett, hátra hagyva Péteréket, az a Jézus lehet az én személyes Uram és Megváltóm. Csodálatos, hogy én is kaptam abból a Lélekből (Szentlélekből), ami a tanítványokra kiáradt pünkösdkor. Végül csodálatos az is, hogy annak az elhívásnak lehetek a részese én is, amit a tanítványok kaptak, és én is képviselhetem Jézus ügyét, és hirdethetem az evangéliumot. Ettől még csodálatosabb már csak az lenne, ha életem végén én is elmondhatnám, hogy olyan hatékonyan szolgáltam, mint Péterék tették. Add Uram, hogy így legyen!


Szepes Péter

2013. október 8., kedd

Jézus visszajön!

 Lukács 21,5-38



Most írhatnám azt, hogy milyen borzasztó idők lesznek, amikor az Úr érkezése már nagyon közel lesz, és biztos, hogy nehezek is lesznek, de mégis örömmel tölt el, mert ez számomra az életem, létezésem legnagyobb és legfontosabb alkalma lesz. Végre láthatom színről-színre azt az Urat, akinek köszönhetek mindent, a megváltásom, az üdvösségem, a boldogságom, a családom, a feleségem, a munkám, a hitemet, jövőmet és mindent. Lesz mit megbeszélnünk, és végre személyesen is elmondhatom, hogy mennyire szeretem őt, és milyen hálás vagyok, hogy két-maréknyi porból összeállt életem, Ura és Istene lett.

Előző munkahelyem felejthetetlen emberei (Bercelen):

http://www.youtube.com/watch?v=JtXIGFhX-qE




Szepes Péter
 teológus

2013. október 6., vasárnap

Isten mentő szeretete sokrétű

Ma délelőtt Bokoron (szülőfalumban) a Baptista Imaházban voltunk Istentiszteleten, az igét hirdette Maczkó László gyülekezetvezető testvér.
A textus az Apostolok Cselekedetei: 18, 1-17 volt.

Két fontos gondolatát idézném ide, ami nagyon elgondolkodtatott:

-"Az nem jó, ha valakinek fontosabb az évszázados hagyománya és vallása, mint Jézus Krisztus beszéde."

-"Isten nem kér abból a dicsőítésből, ami tisztátalan lélektől származik."


Mind kettő gondolatot fontos lenne alkalmazni a gyülekezeti tagfelvételekkor, vagy a teológiai felvételikkor!!!


Szepes Péter

2013. október 1., kedd

Amikor az Úr harcol értem...!

Tegnap egy lelkipásztor barátom azt mondta, hogy: Isten harcol érted!
Annyit javasolt még, hogy én legyek hűséges az Úrhoz, a többi nem az én dolgom.


Még annyi, hogy sokszor nem az a hívőember, aki mondja, hanem az aki mindenről, még a hatalomról is le tud mondani, ha az Úr kéri! Áldani kell ellenségeinket!

56. Zsoltár-ra (is) építek és nem félek!

http://szeretetotthon.pecs.baptistasegely.hu/malomvolgyben-az-eletunk-ujsag

"Az Isten beszédének hallgatása és megtartása eredményezi az igazi boldogságot. Érdekes, hogy az Ige kiket mond boldogoknak. Sohasem a sikereseket, az önmagukat megvalósítókat, a törtetőket, az első helyezetteket. Összességében azt mondhatnánk, hogy boldogok a hit emberei. Boldogok, akik élő kapcsolatban vannak az élő Istennel Fián, Jézus Krisztuson keresztül."

(Részlet a Baptista Áhitat 2013. 10. 05-i elmélkedéséből, író: Kelédi Géza)
Megfontolandó!!!


Szepes Péter