"1Amikor Mordokaj megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta a ruháját, zsákruhába öltözött, hamut szórt a fejére, kiment a városba, és hangosan, keservesen jajveszékelt. 2Így ment egészen a király kapujáig, de a király kapuján nem volt szabad belépnie zsákba öltözve. 3Minden egyes tartományban és helységben, ahova eljutott a király törvényes parancsa, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek, sírtak, a mellüket verték, és sokan voltak, akik zsákruhában és hamuban hevertek. 4Ekkor bementek Eszterhez a szolgálói és háremőrei, és jelentették ezt neki. A királyné nagyon megrendült, és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Mordokajt, a zsákruhát pedig vegyék le róla; de ő nem fogadta el. 5Ezért Eszter hívatta Hatákot, a szolgálatára álló királyi háremőrt, és megparancsolta, hogy tudja meg Mordokajtól, mi ez, és miért tesz ilyet. 6Kiment tehát Haták Mordokajhoz a város terére, amely a királyi palota kapuja előtt volt. 7Akkor Mordokaj elmondta neki mindazt, ami történt, és hogy mit ígért Hámán, mennyi ezüstöt mér ki a királyi kincstárnak, ha elpusztíthatja a zsidókat. 8Odaadta neki a törvény írott szövegét is, amelyet Súsánban adtak ki a kiirtásuk céljából, hogy mutassa meg Eszternek, magyarázza meg, és parancsolja meg neki, hogy menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet, és esdekeljen előtte népéért. 9Haták bement Eszterhez, és elmondta Mordokaj üzenetét. 10Eszter azonban ezt a választ küldte Hatákkal Mordokajnak: 11A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre egyforma törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik! Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz! 12Mordokajnak átadták Eszter üzenetét. 13Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! 14Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra? 15Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: 16Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el! 17Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter parancsolta neki."
Eszter könyve: 4. r.
Eszter könyve, héberül: אסתר
A zsidók Purim (sorsvetés) ünnepének alapja Eszter könyve az ószövetségben. A gonosz perzsa vezető Hámán /főminiszter/ sorsvetéssel jelölte ki azt a napot, amikorra kitűzte, hogy elpusztítja a zsidókat, konkrétan kiírtja őket teljesen. Ez a történet Krisztus előtt kb. 450-460 évvel játszódik, amikor a zsidó nép Perzsa uralom alatt élt, a királyt Ahasvérusnak, azaz I. Xerxésznek hívták, Susán várában. Susán egyik fővárosa volt, az ekkor virágkorát élő Perzsa birodalomnak, és a zsidók távol hazájuktól éltek ebben a birodalomban diaszpórában/szétszóratásban. Eszter könyve, bár végig Isten gondviseléséről szól, még is az egyetlen könyv a Bibliában, amiben nincs benne Isten neve.
Eszter bibliai története röviden: Ahasvérus király fél évig tartó nagy lakomát tartott birodalma főembereivel és szolgáival, az utolsó napokban királynéját, aki igen szép arcú hölgy volt, szerette volna dicsekvésként bemutatni, de ő nem akart részeg férfiak előtt pózolni, ezért megtagadta a király parancsát. Vásti királyné ezért a cselekedetéért azzal fizetett, hogy megfosztották rangjától és a király kidobta őt a palotából és új feleség után nézetett. A Birodalom 127 tartományából kerestek szűz, gyönyörű lányokat, akikből a király új feleséget választhat majd. Volt a királyi udvarban egy zsidó férfi Márdokeus/Mordokaj, (hagyomány szerint a zsidók bírája volt) aki nevelt leányát, konkrétan unokahuga volt, Esztert is beajánlotta, aki nagyon szép alakú, gyönyörű és igen nemes jellemű, okos, és ami a legfontosabb Istenfélő nő volt. A király őt választotta, és tette meg királynénak, új feleségét, de Eszter nagybátyja tanácsára nem mondta meg zsidó származását. Mordokaj, a király 2 főemberének, király elleni összeesküvését leleplezte és azokat kivégezték, ám egy hiú, és becsvágyú, jellemtelen ember úgy behízelegte magát a király előtt, hogy megtette őt a legfőbb emberének, második embernek, ő volt Hámán. Hámán istenként imádatta magát, olyannyira, hogy le kellett borulni előtte, ám Mordokaj csak Izrael Istenét imádta, ezért nem borult le előtte. Hámán esztelen és féktelen dühében, amikor megtudta, hogy Mordokaj zsidó, a királynál elérte, hogy kiadjon egy rendeletet, miszerint a kiadástól számított egy év múlva Adár hónap (12. hónap volt) 13. napján ki kell irtani az összes zsidót kortól, nemtől függetlenül. Egy év volt, hogy erre a féktelen pusztításra felkészülhessen a perzsa hadsereg. (Persze addig is Hámán, Mordokajt fel akarta akasztattni egy nagy bitófára, de végül őt akasztották erre fel.) A rendelet másolatával Mordokaj felkereste Esztert és kérte, őt, hogy a királynál közbenjárva, érje el a zsidó nép megmentését. Ám mivel 30 napja már nem hívta be a király a trónjához Esztert, engedély nélkül, aki bement, az az életével fizetett ezért, ha csak a király az aranypálcáját ki nem nyújtja az érintett felé, mert az a kegyelmet és a maghallgatást jelentette. Esztert nagyon szerette a király és kegyelemben részesítette, aranypálcáját kinyújtotta felé, így a zsidók is megmenekültek. Eszter, Mordokaj és a susáni zsidók napokig, 3 napig nem ittak és nem ettek, böjtöltek, imádkoztak, hogy Esztert ne végeztesse ki a király. Végül minden jóra fordult, sőt a zsidók 76.000 (!) ellenségüket ölték meg ezután.
A történelemben nem Hámán volt az egyetlen, aki ki akarta írtani a zsidókat, elég ha többek között csak Hitlert említem meg.
De most térjünk rá a fenti igénkre, és annak mai tanulságaira.
Sokszor nagyon fájdalmas utakon keresztül, de be kell látnunk, hogy nincs boldogabb érzés, mint amikor meglátjuk, felfogjuk, és engedelmesen részévé válunk Istenünk tervének. Amikor rájövünk, hogy mi Isten eszközei vagyunk, képviselői, "helytartói", küldöttei, képmásának hordozói, akarata végrehajtói. A nehézséget az okozza számunkra, hogy nem mi jelöljük ki (még szerencse!) a helyet, a körülményeket, a feladatokat, a szereplőket, és a nehézségi fokát sem az adott élethelyzetnek, no pláne a végkifejletet. Nem mi uraljuk a napokat, az embereket (bár időnként szeretnénk), a Sátánt, az Istent, de be kell látnunk sokszor magunkat sem. Nem értünk összefüggéseket, nem találunk magyarázatot, és nagyon kicsinek érezzük magunkat, jelentéktelennek, erőtlennek és elpusztíthatónak. Mert azok is vagyunk! Nincs hatalmunk, nincs befolyásunk, nem hathatunk rá semmire, nem figyelnek ránk, csak erőlködünk. Reménytelenné válunk, lemondóvá, elkeseredetté, depresszióssá, majd a végén feladjuk a küzdelmet, és várjuk a szörnyű véget. Pedig mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor beköszönt a mi, egyedi, visszavonhatatlan esélyünk!
Ez nem más, mint Jézus Krisztussal való találkozás. Ő szólongat, finoman kopogtat szívünk ajtaján, és érezzük, válaszút elé kerülünk, őrlődünk, ám ott a megoldás, rendezni életünket Urunkkal, és bűnbánóan átadni neki, lemondva saját életünkről, a szívünket és követni Őt, míg élünk, hűségesen. Ha átadott életű eszközeivé válunk (csak rajtunk áll a döntés!) Jézusnak, akkor azonnal más alapra kerül az életünk, új értelmet nyer, és ránk lesznek bízva mások is, családunk, munkahelyünk, gyülekezet, egy település, de akár egy nép is. Bizony Eszter könyvében mindössze kettő, de inkább egy emberen múlik a zsidó nép jövője, és szabadsága és ő volt a zsidó Eszter királyné. A nagybácsi Mordokaj mondata a kulcs: "Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?"
Isten tervében semmi sem öncélú, ezért minket sem vezérelhet a magunk feje és saját, önös céljaink! Isten tervében nincsenek véletlenek sem, meg majd lesz valahogy, jöjjön a vakszerencse, vagy vakvégzet, minden felépítve, okkal, és azért történik, hogy valami csodálatosan jó formálódjon ki belőle, és aki részt vesz ebben, az az ember soha ne felejtse el Istenét, és megtartását. Eszter életének alakulását céllal terelgette a Jóisten, hogy egy szép napon, ő legyen az, akin keresztül Isten megmutathassa népe számára, hogy nem a gonosz ördög, és a gonosz emberek ármánykodása győzhet, mert Ő a hatalmas, megtartó Isten megóvja népét. A mai napig, és még a világ a világ senki nem fogja tudni elpusztítani a zsidó népet, és ez így jó.
Végezetül, tegyük ma fel magunknak is a kérdést, véletlen vagy sem, hogy ott vagyunk, abban a pozícióban, településen ahol most tevékenykedünk? Akár a munkahelyen, akár máshol. Szerintem: nem véletlen!!! Isten, ma is oly nagy tetteket akar végre hajtani rajtunk keresztül, mint tette azt 2460 évvel ezelőtt Susánban. Kiváltság ez, és óriási kegyelem, a legszebb, a legjobb, ami velünk történhet, ÁLDOTTNAK LENNI AZ EMBEREK KÖZÖTT ÉS KÉPVISELNI ISTEN ÜGYÉT, ÉS GYŐZELEMRE VINNI TERVÉT! Engedelmesnek kell, lenni és legalább annyira komolyan venni a megbízó Istenünket, mint Eszter és Mordokaj tette: imádkoztak, böjtöltek, és teljesen rábízták magukat a Jóatyára: "ha elveszek, hát vesszek el!", de akkor is bemegyek és nem hagyom az Isten ügyét, és nem hagyom a népemet!
Micsoda elszántság, micsoda hűség, micsoda bátorság, micsoda hit volt ez! Győzelem övezte ezt, és csodálatos megmenekedés.
Ma is ilyeneket készít az Úr el nekünk, tegyük azt amit a szívünkre helyezett, figyeljünk rá és hajtsuk végre a tervét.
Ámen!
Szepes Péter
teológus
