2012. március 31., szombat

Munka az Intézetünkben

 Intézményünkben (Harmónia Rehabilitációs Intézet és Ápoló Gondozó Otthon, Bercel) 2012. április 2-tól, kettő hetes időközönként, hétfő délutánonként ellátottak számára Bibliaóra keretében csoportos foglalkozások lesznek, amelyet Urbán Gedeon lelkipásztor, a Baptista Teológiai Akadémia tanulmányi igazgatója tart.
Egyben ezek a foglalkozások felkészítést is jelentenek a 2012. júniusi Reménység Fesztiválra.

Április 30-án az ellátottak is megtekintik a Kiáltás a hegyek közül című filmet, míg az érdeklődő dolgozók ezt április 20-án tehetik meg.

A Teológiáról érkező hallgatók, gyakorlatuk során bekapcsolódva a mentálhigiénés csoportunk munkájába fognak tevékenykedni, nekik ez gyakorlat is egyben.
Április 22-től a vak és látássérült ellátottainkkal külön is foglalkozni fog egy teológus végzettségű hölgy és segítségére lesz Urbán Gedeon lelkész úr felkérése alapján a feleségem Mónika is.

Számítástechnika foglalkozás is lesz.
A közeljövőben intézményünkben beindul 10 fő ellátott részvételével speciális tananyagon nyugvó számítástechnikai foglalkozás sorozat is.
Aki tartja: Kovács Ferenc, műszaki tanár, informatikus, nyugalmazott igazgatóhelyettes (Petőfi Sándor Gimnázium, Gépészeti Szakközépiskola és Kollégium, Aszód).

Óriási öröm számomra az is, hogy Almásiné Nemeshegyi Gyopár és férje Almási Kornél (a Reménység Fesztivál zenei igazgatója) is jönni fognak Intézményünkbe zenélni és énekelni.

Természetesen minden foglalkozás térítésmentes, az szeretetből jövő felajánlásból és segíteni akarásból történik.

Tegnap (2012. 03. 30-án) a Nógrád Megyei Intézményfenntartó Központ vezetője, dr. Kalocsai Péter úr, a Megyeházán átadta az igazgatói kinevezésem megerősítéséről szóló értesítést 2015. 12. 31-ig.
Köszönöm a Jóistennek, hogy szolgálatában tart és kérek Tőle új erőt, hogy hűségesen képviselhessem szent ügyét.


Szepes Péter
igazgató

2012. március 21., szerda

Jézus a Beteszda fürdőnél

"1Nem sokkal ezután ünnepük volt a zsidóknak, s Jézus fölment Jeruzsálembe. 2Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdő, amelynek héberül Beteszda volt a neve. Öt oszlopcsarnoka volt, 3nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák [várva, hogy a víz megmozduljon. 4Az Úr angyala ugyanis leszállt időnként a tóra, és felkavarta a vizet. Aki felkavarása után először lépett a vízbe, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is.] 5De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett. 6Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: "Meg akarsz gyógyulni?" 7"Uram - válaszolta a beteg -, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem." 8Erre Jézus azt mondta neki: "Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!" 9Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult. Aznap épp szombat volt. 10Ezért a zsidók rászóltak a meggyógyított emberre: "Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat." 11Így felelt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta: Fogd ágyadat és menj!" 12Erre megkérdezték tőle: "Ki volt az az ember, aki azt mondta neked: Fogd (ágyadat) és menj?!" 13A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy ki volt, mert Jézus az odasereglett népsokaság miatt elment onnét. 14Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: "Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen." 15Erre az ember elment és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg. 16A zsidók üldözték Jézust, amiért szombaton gyógyított. 17Jézus azonban azt mondta nekik: "Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom." 18Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel."
                                                                        (János ev.: 5. fej. 1-18. v.)

János tanítvány, akit az Úr Jézus szeretett-jegyezte le ezt az evangéliumot.
Beteszda jelentése: "irgalmasság háza, kegyelem háza".
Jézus a zsidók ünnepére (zsidó férfi lévén) felment Jeruzsálembe, ahogy előírás is volt ez.
A zsidóknak évente három nagy zarándok ünnepe van, a többi ünnep mellett. Ilyenkor Jeruzsálemben kellett bemutatni áldozatot az Úrnak.
Valószínű, hogy a húsvét ünnepe az, amiről ebben az igeszakaszban szó van, amire Jézus elmegy.

Nézzük meg ezt a bibliai történetet és annak ma is ható üzeneteit.
Először is Jézus engedelmes: zsidóember és Isten Fia minőségében is.
Emberek közé megy. Tanulság, hogy -noha meg van a lelki elmélkedésnek, imádkozásnak, csendességnek is az ideje- emberek közé, akár utcákra, terekre kell menni, mert a 4 fal között nem lehet evangéliumot hirdetni állandóan, onnan ki kell lépni, hogy másokat is elérjünk. Pl.: a "lelki bénákat", de erre majd visszatérünk.
Jeruzsálemben a Juh kapu mellett van egy tavacska, fürdő a Beteszda, ami időnként felkavarodik az Úr angyala által és aki a felkavarás után először lépett bele azonnal meggyógyult, legyen bármi is a betegsége. Milyen áldás, isteni kegyelem volt ez már akkor is, gondviselés és szeretet Isten részéről.
Lehet ezt még tetézni? Lehet! Mert jön Isten Fia: JÉZUS és meglát egy embert, nem is akármilyen nyomorultat, egy 38 éve béna, szenvedő, esendő, kiszolgálatatott, magára hagyott, boldogtalan, fásult embert.
Tanulság ismét, hogy Jézusban Isten közelít hozzánk, Ő lép először, Ő keres minket, ami rajtunk múlik az a válasz. Ezen a válaszon (némaság is válasz, elutasításé!) múlik az ember egészségén jóval több, éspedig az üdvössége, vagy kárhozata.
Jézus nem akarta, hogy bárki is elmondhassa, "hogy de nem is adtál esélyt, hiszen én nem tudok járni, nem tudok a zsinagógába elmenni téged hallgatni"!
Mert Ő megy és meglát, érdeklődik felőlünk ("s megtudta, hogy már régóta beteg") és megkérdez: "Meg akarsz gyógyulni?" Ismerve a történetet, mondhatnánk, még ilyet kérdezni, hát naná, hogy meg akart gyógyulni?! De lassan a heveskedéssel, mert ma is bármennyire is hihetetlenül hangzik, de nem egyértelmű erre a válasz, bizony vannak akik nem akarnak gyógyulni, pusztulni akarnak, főleg lelkileg, ez sikerül is és ez tragédia, mert van Jézus, de a másik oldalon kell a mi részünk, hajlandóságunk is!
Aztán van, aki szeretne gyógyulni, de nem tud, mert önerőből erre képtelen, mint ez a béna ember itt.
Harmincnyolc éve!!! Értjük ezt, 38 éve szenved és béna és nem tud meggyógyulni, még is élnie kell!!!
Nem tudom mióta volt ott a fürdő mellett ez az ember, de megszakad a szívem, ha belegondolok, hogy milyen életet is élhetett ő.
38 év szenvedés, de hajtotta a vágy, mert valahogy az otthonából csak eljutott a fürdő partjára, ha máshogy nem kezein elhúzta magát. Ez az ember élni akart, gyógyulni és az otthona már a fürdő partja lett.
Ám hiába jutott el ide, mire ő oda evickélt a kezein (gondolom a lábai voltak bénák) addigra más lépett be a fürdőbe elsőnek és már nem gyógyulhatott meg.
Embere meg nem volt, aki elsőnek, akár ölbe is bevigye-segítve őt.
38 éven át nem volt egy zsidó, vagy másvalaki, hogy bevigye a vízbe.
Kudarc, kudarc és megint kudarc közel 4 évtizeden át.
Még egy tanulság: a mai tülekedő, vitális, energikus világunkban egyrészt nem halljuk meg a betegek, lelki bénák hangját és elmegyünk mellettük évtizedeken át, pedig lehet, hogy  szomszéd szobában, szomszédban él. Eltiporjuk a másikat, mint ebben a történetben a járni, ugrani, futni tudó betegek, akik nem ügyeltek arra, hogy más is van aki beteg, mert lekötötte a saját bajuk. Még ezt elsőre értem is, ő is gyógyulni akart, csak hát az emberi egoizmus, az elvakít és nem látom meg a segítségre várót.
Aztán nincs egy egészséges, aki látva ezt a bénát felkarolva bevigye  a fürdőbe, vagy megértést kérjen, hogy ezen az alkalmon, amikor megmozdul a víz, most az egyszer, csak egyszer, 38 év után végre hagy vigyék be ezt az embert.
Nem volt ilyen senki, de ami borzasztóbb, hogy azok akik elsőként bemenve meggyógyultak, nem mentek vissza és nem nyalábolták fel a következő vízmozdulás valamelyikén ezt a bénát. Nem volt!!!
A 10 leprásól egy ment vissza másik alkalommal Jézushoz, hát ennyire hálás az ember!
De itt még egy sem volt a sok-sok meggyógyultból, aki meglássa ezt a bénát és elsőnek bevigye.

A béna válaszol, ebbe a válaszba benne van a 38 év minden keserűsége, és lemondó fájdalma: "nincs emberem"-aki bevigyen.
Szerintem hatalmas szégyen az, hogy 38 évig nem volt egy ember sem, nekik ezért felelni kell az biztos.
Ám fordulat történik, a béna még csak nem is sejti, hogy: MÁR VAN EMBERED, BECSÜLETES NEVE A NÁZÁRETI JÉZUS KRISZTUS A MEGVÁLTÓ.
Nem egy halandó ember, hanem egyenesen Isten Fia jött meg a segítségére!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ő nem ment el mellette, Ő meglátta, de ami még lényegesebb: MEGSZÁNTA!
Mi is látunk, hallunk, elmegyünk emberek mellett, de megszánjuk, segítjük?

Jézus látva a béna ember nyomorúságát, kiszolgáltatottságát, meg azt, hogy ha a zsidókon múlik, akkor még újabb 38 évig is ott lehet, mi több ott rothadhat meg is (már elnézést!) segít és GYÓGYÍT!
De ne ítéljük el egy könnyen a zsidókat itt ebben a történetben. Gondoljunk magunkra.
"Kelj, fel és menj!"-mondja Jézus.
A béna azonnal meggyógyul és felvéve az ágyát jár és egészséges és boldog.
Jézus viszont mindig azért segít, hogy a lelkünk is meggyógyuljon!-ezt ne feledjük.

Szóval a lelki bénák. Hány és hány betegember és lelki beteg, istentelen ember vesz körül, évtizedekig, életeken át, gyógyulna, kiált, jelzi, hogy baj van, de a saját kis koszos életem, az egóm az többet ér.
Vagy hálátlan vagyok és azt hiszem, hogy ha érdemtelenül kaptam egészséget az örökké tart és más nem is érdekel, a betegségről hallani sem akarok, főleg nem a betegről.
Hányan gondolkoznak így? Nem kevesen!
Fel karoljuk a lelki-testi betegeket?
Emberük vagyunk?
Megszánjuk őket, vagy érzéketlenül elmegyünk mellettük.
Vagy a kis bajunkat feltupírozva, csak a körül forgunk, és nem érdekel más baja-mondván van nekem is elég bajom?
Na kedves olvasó, mit gondolsz, remélem kellően kényelmetlenül érzed magad, mert ez a cél.

Kijózanítani és Istenre mutatni. Ez a cél!
Szerintetek érdekelt valakit, hogy ez az ember hogyan él, mit eszik, iszik, fázik e éjjel, mire gondol, vannak e fájdalmai, mi van a lelkében, a szivében?
Mint a történet mutatja: nem! Csak egyedül Jézust érdekelte, hogy mi van ott vele.
Pedig tudták ki ez az ember és mi van vele és mióta beteg, mert az igénkből látjuk, hogy Jézus érdeklődik és pontos leírást kap, pontos évvel (38 éve) a bénáról, még sem vette senki a fáradságot, hogy elsőnek bevigye őt a vízbe.
Na, ez még rosszabb, amikor látjuk a másik ember baját, nyomorát, naponta látjuk éveken, évtizedeken át és még sem indul meg a szívünk feléje, még is hagyjuk szenvedni, gyötrődeni, mert annyiba sem nézzük mint a kutyát.
Na, ez a nagy baj!
Jézus víz nélkül, angyal nélkül, meg gyorsfutás nélkül is meggyógyította a bénát, mitöbb isteni erővel tette ezt, mert Ő ISTEN FIA.

Aztán az emberi gonoszság és vallásos állkegyesség még tovább burjánzik!
Eddig nem volt érdekes, hogy meddig és ki fekszik ott a medence parton és mi van vele, ám miánt SZOMBATON meggyógyul, azonnal érdeklődés központjába kerül.
És jön a gőgös farizeusi, zsidó vallási hozzáállás: "Hogyan mered szombat napon felvenni és cipelni az ágyadat, hát ez munkavégzésnek számít ám kiskomám, a mindenségit neki?!"
"Ki gyógyított meg?!" "Majd annak is jó a füle közé csapunk, annak a szentségtörőnek!"
Hát ennyit a vallásoss emberről. Isten nevében neki menni Jézusnak, felcserélni Máriára, meg minden jelentéktelenségre, és kioktatni.
Nem segítettek rajta, hagyták volna elrohadni és még nekik áll feljebb és nem annak örülnek, hogy helyettük Jézus gyakorolt szánalmat és irgalmat, hanem hogy merte szombaton meggyógyítani, az a nyomorult meg hogyan mert szombaton meggyógyulni, miért nem maradt béna?!

Hát nem szánalmas? De!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ilyen a vallásos, mellét verő gőgös ember!

A béna nem tud választ adni, hiszen ő nem tudta, hogy mekkora kegyelem érte, örült a gyógyulásnak.
Aztán találkozik újra Jézussal a templomban és megkérdezi: ki vagy?
Jézus elmondja, íme meggyógyultál, többé ne vétkezzél, ne legyen több bajod!
Fontos meglátni, hogy a bénának nem a kocsmába, szórakozni, vagy futóversenyre benevezni volt kedve, hanem templomba ment, hálát adni a gyógyulásért!
Lehet, hogy ezért  a lelkületéért is gyógyította meg őt Jézus és nem mást, ott a medence parton.

Ezután a "derék" zsidók üldözni kezdték Jézust és faggatták, hogyan merte ezt megtenni szombaton?!
Még ilyet? Mert szombaton leáll Isten is és a szívünk is kihagy? Az élet szombaton is folyik és a betegség nem válogat, hogy melyik napon jön, jön és kész.
Ha szombaton, vasárnap kell lelket menteni, gyógyítani akkor-akkor!
Nem figyelték a beteg bénát, 38 évig magára hagyták, tele a szívük gyilkos gyűlölettel Jézus felé, és még ők mernek oktatni és számon-kérni vallási kegyességet, meg jócselekedetet?!

Szánalmasan undorító!
"Az én Atyám munkálkodik, én is munkálkodom!"-mondja Jézus. Isten szombaton is Isten.
Na erre sem kell több, még ez is: Istenkáromlás, Atyjának nevezi az Istent, Ábrahám, Mózes Istenét, még ilyen belzebúb fattyát!

"Ezért a zsidók inkább az életére törtek..." -olvashatjuk.

Gyilkos indulattal oktatni az Isten Fiát a "helyes" vallási szokásokra.
Na, ezt érti a vallásos, meg egyáltalán az ember!

Ilyen voltam én is, és figyelnem kell, hogy ezután soha többé ne legyek ilyen, hiszen az én szívemben már Jézus él és uralkodik.

Az én dolgom már: meglátni a beteget, a bénát, a nyomorultat, az istentelent, a gazdagot a szegényt és szolgálni feléjük szeretettel és Jézusról bizonyságot tenni.

Hogy a vakok láthassanak, a bénák járhassanak, a betegek meggyógyulhassanak!

Ámen!

http://www.youtube.com/watch?v=YARRpSiKaGo&feature=related  


Szepes Péter
teológus

2012. március 20., kedd

Roy Krisztina: Számüzetésben, rövid részlet

Feleségem olvassa (többek között) a Roy Krisztina könyveit és az egyik címe a Számüzetésben.
Nagyon tanulságos és szívhez szóló, mi több Istenhez vezető könyvei vannak Roy Krisztinának, mindenkinek csak ajánlani tudjuk.
Most a Számüzetésben című könyvének 11. oldaláról (ha jól emlékezem) idézek.
Nagyon lényegre törően leírja, hogy milyen is a vallásos, üres hitű, képmutató, hazug ember.
Nagyon fontos Jézust befogadni és megtérni, újjászületni, mert enélkül vége, jön a kárhozat.
Meg kell ragadni a kegyelmet!
Tehát az idézet.
Íme:

„Már minden levél lehullott a kertekben és a hegyekben is, elszomorodott minden, mint amikor valakinek mindenkije meghalt, eljött az ősz. A szomszéd faluból Kozima és Anna együtt mentek az erdőn át. Temetésről jöttek. Hirtelen meghalt ott egy férfi, aki a gabonáját Kozima malmában őröltette. Így hát Kozima elment a temetésére. Mivel a nagymamájának fájt a lába, maga helyett az unokáját küldte.
Csendben lépegettek egymás mellett, azután, hogy az elhunyt családjáról beszélgettek.
A gondolataiba mélyedt leányka nem látta, hogy a molnár már jó ideje komoly tekintettel figyeli, mintha lelke legmélyét akarná kikémlelni.
-Anna mondd meg nekem az igazat, mire gondoltál a temetés alatt?- szólalt meg a férfi. A komoly, érces hang hirtelen válaszra kényszerítette. A férfira tekintett kedves, könnyáztatta szemével.
-Arra gondoltam, Kozima úr, hogy Krisztus nélkül, bűneink bocsánata nélkül meghalni, és úgy menni Isten ítélőszéke elé, hogy nem békültünk meg Istennel, szörnyű dolog.
-Te biztosan tudod, hogy Lehotszkỳ így halt meg? Van neked jogod, hogy egy embert elítélj?
-Ismertem Lehotszkỳt- védekezett a lány- vásárokra járt, iszákos, borzalmasan káromkodó ember volt, átkozódását szörnyűség volt hallgatni, és hirtelen halt meg szélütésben, saját bátyjával sem békült ki és így ment Isten elé.
-Nem tudtam, hogy ilyen jól ismerted. És mi a véleményed a gyászbeszédről?
-Elmondhatok mindent, amit gondoltam, Kozima úr? A leány orcáját pír futotta el.
-Igen, pontosan azt akarom.
-Utána maga is elmondja nekem a véleményét?
-Hm, talán-és kissé elmosolyodott.
-Nos- folytatta Anna- azt gondoltam, hogy Isten Igéjét olvasni, és emellett hazudni, az nagy bűn és ez az egész temetés nagy hazugság volt.
-Anna, Anna!- csóválta meg fejét a molnár.
-Ne haragudjék, hogy így beszélek, szomorodott el a lány. De nem így volt? A felesége sírt, siránkozott, magyarázkodott, mintha szeretetben éltek volna együtt, pedig a házukban gyakran volt verekedés. Az emberek eljöttek, hogy megadják a halottnak a végtisztességet, de senki sem tisztelte őt, mindenki tudta, hogy ki és mi volt, mégis énekelték neki az éneket:
„Jó harcot vívtam
Életem végéig…”

-Igen leány, igazad van: ez hazugság és komédia volt. Ezen a világon minden csak hazugság és komédia.
-Azért mondja az Írás is: Nincsen csak egy igaz is- helyeselt a lány.
-Mindig sajnálom, ha arra gondolok, hogy én is ezek közé a hazugok közé tartoztam. Gyerekkorom óta sokszor hazudtam. Ez Isten előtt nagy és förtelmes bűn, de én ezt nem tudtam, hisz Istent éppen olyan kevéssé ismertem, mint azok az emberek, akik ott ma hazudtak.
-És ma már nem hazudsz? –A férfi komoly tekintete egyenesen és szinte szigorúan szegeződött a leány arcára.
-Nem, megismertem az igazságot, Jézus Krisztust, és Ő megszabadított engem.
-Hogy te megismerted az igazságot? Ó gyermek, az nagy dolog, azt olyan könnyen nem lehet mondani! Csak Isten az igazság, és ki állíthatja, hogy megismerte Istent?
-Az Úr Jézus mondta: Aki engem látott, látta az Atyát. Nem mondom, hogy már tökéletesen ismerném Istent, de megismertem Őt, mint Atyámat akkor, amikor elfogadtam az Úr Jézust, az Ő Fiát mint Üdvözítőmet, amikor megbocsátotta bűneimet és szent vérével megmosott minden tisztátalanságomból.
Az erdő elcsendesedett. Hallgatagon mentek együtt: a komoly, az életben sok megpróbáltatást megélt férfi és a fiatal, még az élet küszöbén álló leány.”



Szepes Péter 

2012. március 18., vasárnap

Feleségem tagfelvétele

"12Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében,"               (János ev. 1,12.)


Ma délután 14.15 órától volt a feleségem, Mónika tagfelvételi tanácskozása a Galgagyörki Baptista Imaházban, Gyülekezetben.
A gyülekezet 2 tagja (Kaspár Károly testvér és én) mellett jelen volt a teljes öt tagú elöljáróság az Aszódi Baptista Gyülekezetből (Körzetközpont), Urbán Gedeon lelkipásztor testvér és persze Mónika.
A jelenlévők Mónika bizonyságtétele és hitvallása meghallgatása, és a kérdések után egyhangúlag, egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy felvesszük a Galgagyörki Baptista Gyülekezet tagjai közé.
Mónika hitélete megélésének helye is lesz ez a kis gyülekezet, és Isten kegyelméről tanúskodik, hogy Mónika odaszánhatta magát teljesen Jézusnak: Istené a dicsőség!

Mónika bemerítése 2012. április 1-én lesz Vácegresen a Baptista Imaházban, Virágvasárnap 16 órától.


http://www.youtube.com/watch?v=4uveVVGlvro


Szepes Péter
hálás férj

2012. március 13., kedd

Otthon

Még nincs saját önálló otthonunk, házunk (a bokori ház még nem adódott el) ez még megoldásra vár.

Ám elgondolkodtam és arra jutottam hamar, hogy nem bánom, mert van Mónikámmal együtt ÉGI OTTHONUNK, AHOL POLGÁRJOGUNK VAN ÉS HAZAVÁRNAK és ez a lényeg, ez az igazi otthon, az ÉGI OTTHON, a Mennyország!

Ez örök!!!!!

Szepes P.

2012. március 11., vasárnap

Aszódiak és Galgagyörkiek Bokoron

Aszódiak a Bokori Baptista Imaházban

Ma délután 15 órakor a Bokori Baptista Gyülekezetben voltunk Mónikával és Anyósommal, valamint kettő munkatársam is ott volt: Blasko Vali, Heleczné Márti és Marosvölgyi Józsi, aki szintén egy munkatársunknak a férje.
Aszódról hatan, Galgagyörkről ketten jöttek vendégeink, élükön Urbán Gedeon lelkipásztor testvérrel.
Illetve mi már Mónikával a Galgagyörki Baptista Gyülekezethez tartozunk, tehát házigazdák is voltunk, meg vendégek is egyben.
Az igehirdetés témája az isteni szabadítás volt Jónás próféta könyve 2. része alapján.
Az Istentiszteleten a vendégeink szolgáltak, Gedeon hirdetett igét, énekkaruk énekelt, Apolka harmóniumozott, szavaltak, bizonyságot tettek, Kovács Ferenc presbiter testvér és Édesanyám pedig ketten duettet játszottak mandolinon, igen szépen.
Alkalom volt a hangos imádkozásra is.
Közösen elmondtuk az Úrtól tanult imádságot is (Miatyánkot).
Az Istentisztelet Úrvacsorai vétellel és közösséggel zárult.
A helyi gyülekezet senkit nem engedett el (a faluból is jött 3-4 evangélikus néni is) szeretetvendégség nélkül, hiszen szendvicsekkel, süteményekkel, kávéval, üdítővel és ásványvízzel kínálták meg a jelenlévőket.
Nagyon áldásos alkalom volt, sokat épültünk általa, dicsősség az Istennek!

Ezzel kapcsolatban az alábbi ima fogalmazódott meg bennem:

Köszönöm Neked Istenem, hogy már az anyaméhben azért formáltál meg, hogy legyen egy újabb ember ezen a földön, akinek kimutathasd szereteted és szabadító kegyelmedet.
Hálás vagyok azért, hogy ez a szabadítás az én életemben is eljöhetett és meghallva, megértve hangodat, a tiéd lehetek.
Bocsásd meg nekem Istenem, amikor lankadok, és adj erőt a további szolgálathoz.
Szeretném zengeni csodatetteid míg csak élek.
Ámen!


Szepes Péter






2012. március 2., péntek

Családi keresztény/keresztyén élet Magyarországon...

„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról…” (5Mózes 6:6-7)


A fenti ige természetesen úgy is értelmezhető, hogy ismételgesd azokat gyermekeid előtt.
Ismerve a zsidó vallási életet és a férfiak szerepét, kell értelmeznünk ezt.
Az isteni kijelentés tanulmányozása, átbeszélése, hirdetése, továbbadása az a férfi dolga volt, felnőtt férfi dolga, 30 éves kortól pedig a zsinagógákban fel is olvashatott és taníthatott, ha erre felkérték.
Ahogy Jézus is tette ezt.
A zsidó nép történelme egybeforrt a hitélettel, annak gyakorlásával, a mindennapjaik része volt.
Nem lehetett szétválasztani hétköznapokra és ünnepnapokra a zsidó nép életét, a hitélet állandóan jelen volt.
Persze voltak ünnepeik és ünnepnapjaik, volt a szombat megünneplése=nyugalom nap, de a vallási rítusok a kijelentésekről való beszélgetés az minden napos volt.
A történelmük része az Isten és ez egyetlen népnél sem mondható el ennyire, mint náluk.
Gondoljunk csak arra, hogy legyen bár hétfő, vagy kedd, vagy szombat (nem tudom akkor ezt pontosan ők hogyan nevezték) Isten nappal felhő, éjjel tűzoszlopban akkor is velük volt, köztük volt igen jól láthatóan.
Reggeli vagy ebéd kellett, szólt  a hang a parancs és szedhették a mannát kenyér, a fürjet hús gyanánt.
Mózeshez nem csak hangban, hanem szélzúgásban, villámló fényekben, tüzes csipkebokorban is szólt Isten láthatóan is. Ugye most a pusztai vándorlásról írok.
Mózes nem egyszer látta hátulról az Istent elvonulni.
Mózes az Isten újjával írott kőtáblákat vehetett át a Sínai hegyen Istentől. Sínai szövetség-kötés.
Izrael, mint nép történelme egyben üdvtörténet is, Isten választott népe és eszköze ez a nemzet.
Éppen ezért a zsidók nagyon ügyeltek arra (isteni parancs is, fenti igénkből is látható!), hogy történelmüket, de ami ettől fontosabb Isten tetteit nemzedékről-nemzedékre elmeséljék, elmondják, továbbadják.
Így történhetett meg szerintem az is, hogy közel 1000-1500 év (!!!) szétszóratás után (diaszpórában élés) 1947-ben még is létrejöhetett (az egykori Kánaán területén) a viszonylag független zsidó állam: Izráel=Isten harcosa. Ezt jelenti. Gondoljunk bele, hány nép tűnt el a világsüllyesztőjében, és egy nép Isten választott népe, 1500 év hontalanság és szétszóratás, üldözés, II. világháborús borzalmak után még is új államot alapít és haza talál-ez Isten óriási nagy tette és kegyelme szerintem.
Ennyit Mózesékről és Izráelről.

A fenti címhez vissza térve.
Családi keresztény/keresztyén élet Magyarországon.
Hujj, ha ezt igazán a Biblia mérlegére tesszük, akkor tisztelet a kivételnek, de nagy a baj!!!
Úgy is mondhatnám, nincs helye Istennek a családjainkban.
Mert kizárjuk onnan, vagy be sem engedjük.
Időnként, talán fókusz, meg tények, meg aktív, meg kékfény című műsoroknak köszönhetően is elszörnyűlködünk állapotokon, történeteken, de az csak addig a napig tart.
Csodálkozunk, megdöbbenünk: eltűnt gyermekek, gyermekprostitúció, pedofília, homoszexualitás, szexuális zaklatás munkahelyeken, családokban, bűnözés, éhező gyermekek, fiatal kori bűnözés, cigányság helyzete, fehérkesztyűs bűnözés, némely politikus, celeb rács mögé zárása, üres templomok, erőszakos TV műsorok, pénzhajhászás, munkanélküliség, betegségek, tragédiák, nyomor, bánat, öngyilkosság, depressziók stb...
Miért csodálkozunk? Miért ó 1000 éve keresztény magyar testvéreim? Miért?
Min háborodunk fel? Milyen alapon?!

Szülők, nagyszülők: gyakoroljátok hiteteket, Isten szerint éltek, szeretitek az Istent? Jártok rendszeresen templomba és megélitek a keresztény közösségeteket? Olvassátok a Bibliát és tanulmányozzátok is azt, megbeszélitek üzenetét, tisztelitek lelkipásztorotokat?
Hűségesek vagytok házastársaitokhoz? Nem vagytok egoisták és pénzéhesek?
Elbeszélitek gyeremeketeknek, hogy fontos a hittan a hitélet?
Elmondjátok a gyermekeiteknek, hogy miért bűn a házasság előtti szexuális élet, a paráznaság?
Elmondod édesanyaként leány gyermekednek, hogy elfogadhatatlan az abortusz.
Elmondjátok mennyire veszélyesek a discok, bulik hangulata, drogokat kapnak, lerészegednek és ez borzasztó?
Tanítjátok gyermekeiteket a Bibliára, a hitéletre, a tiszteletre, vagy te is úgy kezeled a férjed/feleséged, mint a kutyát.
Esténként olvasol fel a gyermekednek a Bibliából, beszélsz vele a hitről?
Fenyíted a gyermeked, vagy mindent ráhagysz, babusgatva és nevelsz egy igazi zsarnokot?
A Biblia leírja, hogy vessződ és botod ne vond meg a gyermekedtől, mert az a javáért van-tudod ezt? Nyilván nem agyba-főbe kell verni, mert az erőszak.
Képmutató szülő vagy, illetve őszintetlen?
Miért van annyi válás?
Elmondod a gyermekednek, hogy te sem vagy boldog az elhibázott életutaddal és ő már ezt ne kövesse el, vagy "predesztinálod" őt a te sanyarú sorsodra? Mert akkor csapnivaló szülő vagy.
Van követendő, kívánatos, keresztyén, krisztusi életpéldád?
No szóval, ha ezeket a kérdéseket megválaszoljátok/juk, akkor már láthatjuk miért ilyen a magyar társadalom, miért ilyenek a családok, a gyermekek, a fiatalok, a politika az egyházak az iskolák, a munkahelyek stb...
Mert az egyházak többségét is (tisztelet a kivételnek!) csak a földi hatalom és pénz imádása köti le!

Miért betegek a magyar családok? Hát ezért!
Már láthatjuk, hogy miért ilyenek a magyar családok, miért vagyunk ilyenek.
Én is neveltem gyermeket (nem vérszerintit) és annyi mindent elrontottam.
A fenti mózesi igét jó lenne nagyon komolyan, még időben figyelembe vennünk, venni!
Még nem késő!
Utódaink jövője és üdvössége múlik rajta!
Engedjük be Jézust a szívünkbe-ez az egyetlen megoldás! Én már csak tudom.


Szepes Péter
teológus