2011. március 24., csütörtök

Futás, gyúrás, kikapcsolódás

Végre-végre talán itt a tavasz!
Nekem most már sok éve, de 3 éve ismét nagyon fontos az egészséges életmód.
Nem kávézom, nem dohányzom (sajnos volt amikor dohányoztam) nem iszom alkoholt (csak alkalmanként mértékkel) és nem vacsorázom.
Télen vagy stapgépezem, vagy mint ezen a télen szobabiciklizem és expanderezem (gyúrogatok), hogy ne tunyuljak el.
Nagyon úntam már ezt a szobai akciókat olyan jó végre kimozdulni a szabadba.
Március 15-én Bercelen, ma pedig Bokoron futottam le hegyek-völgyek között a szokásos távomat, ami azért 3-4 km/alkalom. Egyszer-kétszer kicsit megállok a bokori távon, a Bercelen nem, az nem annyira hegyes-dombos szakasz, de távra annyi, mint a bokori.
Örömmel tölt el, hogy majdnem annyira bírom, mint ősszel amikor abba hagytam a "szezont".
Igaz van, hogy fizikálisan jól elfáradok, de bármennyire is hihetetlen lelkileg teljesen feltölt és kikapcsol.
Már pedig az olyan munkakörbe, mint amiben dolgozom, ez nagyon rám fér, életmentő.
Lefutok 4 km-ert és felüdülve, tiszta fejjel érek haza.
Mindennél többet ér.
Futok a gyönyörű természetben a madárcsicsergésben, megpihenek a bokori kedvenc lesemen és futok tovább.
Nagyon jó ez és egészséges, ajánlom mindenkinek!

Köszönöm Istenem, hogy van erőm és akaratom ehhez.

Szepes Péter

2011. március 20., vasárnap

Bibliai morál avagy Lázár János margójára...

" 7. Magatok is tudjátok, mimódon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül.
8. Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére.
9. Nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek.
10. Mert a mikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.

11. Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek közületek, a kik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak.
12. Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva, a magok kenyerét egyék.
13. Ti pedig, atyámfiai, meg ne restüljetek a jó cselekvésben."

(Pál apostol 2. levele a Thesszalonikaiakhoz 3. r. 7-13 v.)

"Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen, abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem." 
(Lázár János szavai.)

Először is szögezzük le (legalább is én, mint teológus és hívőember ezt vallom), hogy Jézus Krisztus az életét adta az egész emberiségért a Golgotán!!!
A zsidókért, a pogányokért a cigányokért a paráznákért, a legkisebb nyomorult koldusért is, tehát minden bűnös emberért, a világért!!!
Tehát innentől kezdve Jézus szavaival: "aki megbotránkoztat egyet is e legkisebbek közül méltó arra, hogy malomkövet kössenek a nyakába és a tengerbe vessék..."
Magyarul Lázár úr helyében én vigyáznék a szavaimra (főleg ha politikus vagyok...) és a könnyelmű ítélkezésekre, más emberek élete fölött!
Nekem is ezt mindég meg kell tanulnom: "ne ítélj, hogy ne ítéltess...!"
Főleg akkor ne ítélj ó ember, ha havi 600 ezer ft közpénzért béreltek neked luxus Audit!
Hogy ki mennyit ér, azt majd az Isten dönti el a nagy fehér királyi szék előtt az utolsó ítéletkor, és ennyi!

Ám Lázár úr mondandója kapcsán azért eszembe jutottak Pál apostol szavai, amit fent idézek is a Bibliából.
A munka igen is lényeges dolog, és sokat elárul egy emberről, ha szorgalmas és dolgozik, meg az is ha lusta és szánt szándékkel kerüli a munkát.
De nyilván az igények megmaradnak, de dolgozni azt már nem.
Erre írja Pál apostol, hogy aki nem akar dolgozni az ne is egyék, mert csak nyughatatlankodik és nem hasznos tagja a közösségnek.
Mert rendetlenek.
Azonban mi meg ne resteljünk a jócselekvésben.
Tehát az nagy bibliai igazság, hogy aki nem dolgozik és rendetlen életvitelt él, annak az élete nem lesz olyan "színvonalú", mint a másik szorgalmas emberé, hanem az csak nyughatatlankodik, ahelyett, hogy dolgozna.
Pál az ilyen emberek elkerülésére is figyelmeztet, meg azokéra is akik nem akarják elfogadni Krisztust, sőt még ellene is lázítanak.
Tehát akinek nincs semmilye Lázár úr szavaival élve, én hozzá teszem, hogy a saját hibájából, az bizony ne csodálkozzon, hogy az élete szegényes és sivár, már csak a Páli igékből is kiindulva.
Tehát valahol némi igazság van abban, amit Lázár János mondott, azt viszont karakteresen elutasítom, hogy Lázár úr minősítsen embereket!!!
Ha van vagyona, akkor ismét Jézus szavaival élve: "oszd szét azokat a szegények között..." és legyen hálás a jobb életért és Isten áldásaiért.
Csak ne felejtse el Lázár úr meg a többi poltikus se, hogy aki kapzsi lesz: "attól még az is elvétetik amilye van..." a Biblia alapján.

Tehát a Páli fenti igékre visszautalva, a munka fontos, és akinek van tehetsége, egészsége az dolgozzon, hogy ehessen (a saját kenyerét) és ne legyen rendetlen, meg nyughatatlan, mert nem fogja vinni sokra.

Istennek adok hálát, hogy van egészségem és munkám is!

Szepes Péter
teológus

2011. március 13., vasárnap

Családi közös zenélés

Tegnap és ma is közösen zenélt (nyilván a magunk módján) Bokoron a család.
Anyum és Mónikám már több hétvégén is tették ezt.
Tegnap és ma este bekapcsolódtam én is.
A zenélés előtt áhitatot tartottunk ma is, Nagyi is itt volt.
Játszottuk a Tüzed Uram Jézus és az Olyan jó közeledben lenni, Ama szép hon felé énekeket.
Anyu hegedűlt, volt, hogy orgonált, Mónika orgonált és ritmus gitározott, én pedig basszus gitároztam.
Időnként felváltva énekeltünk is.
Csodálatos volt ez, alakulunk és nagyon jó!
Hála az Úrnak!

Szepes Péter
teológus

2011. március 11., péntek

1848. március 15-e

Kedves Olvasók!
 
 Március 15-én az 1848 március 15-én kirobbant Szabadságharc és Forradalom 163. évfordulójára emlékezünk és gróf Batthyány Lajos (sz.: Pozsony 1807 február 14, elhunyt: Budapest 1849 október 6 golyó általi halállal) első miniszterelnökünk születésének 204. évfordulójára. Akkoriban népünk szabadságától elszakítva, megsarcolva és elnyomva élt. Idegen hatalomnak kellett hódolni és a nagy magyar elődök, vezetők nevét meg sem említhették. Ezért hát népünk a szívében, hitében, lelkében őrizte mindazt, ami magyarságát a reményt adhatta.



Bízva, hogy egyszer eljön egy szebb és jobb jövő. Nemzedékek teltek el ezzel a reménnyel és nemzedékek haltak meg, hogy nem lett változás. De szivükbe beleégetve mindig tovább adták fiaiknak, leányaiknak, hogy bízzanak mert az nem lehet: ez mindig így maradjon. Aztán elkezdtek szépen megszületni azok az EMBEREK (Batthyány, Széchenyi, Petőfi, Kossuth, Deák és a többiek) akik fokozatosan hátrahagyva egyéni érdekekiket, karrierjüket, polgári pályájuk alakítását és a már akkor is majd nem 1000 éves drága Honnak elkezdtek alárendelni mindent.

Amikor a drága Haza és az abban lakók iránti szeretet és tisztelet kicsordult a szívükből, úgy döntöttek, hogy életük sem lehet drága azért, hogy ez a nép a népük szabad és független legyen.


Nem akarom a történelmet visszaidézni, mindnyájan jól ismerjük. Csak arra vállalkozom, hogy azt a szellemet amiben ők éltek, ma egy kicsit megízleljük és magunkba zárjuk. Elvíve belőle a hétköznapokba a XXI. század magyarjai közé! Mert van mit újra megtanulni eme Szent Ünnepen az bizonyos. TŐLÜK a nagy magyaroktól, akik örömmel és szeretettel folyatták ki vérüket az Anyaföldre, mert a "Mártírok vére magvetés!" és hittek abban, hogy megtermi gyümölcsét az ő hitük, fáradozásuk és haláluk. Legtöbbjük férfi ereje delén 30-40 évesen hunyt el. Elsőre befejezetlen élettel, de mégis teljes életművel távoztak el tőlünk.



S most megérkezünk 2011 Magyarországához. Kézen fogom Batthyányit, Petőfit, Kossuthot és a többieket és elviszem Kutasóra, Bokorra, Bercelre és mindenhova az Országban. Íme az ország amiért mártírokká lettetek és csodás császári udvarokban eltölthető karrierek helyett a puskavéget választottátok. A válaszukat már rád bízom kedves olvasóm! Hogy patakokban folynának könnyeik az biztos a bánattól. Mert ez a Nemzet látszólag szabad, de lelkében, szellemében megkötözött a velejéig. Itt már nem számít barát, testvér, magyarság, határontúli magyar-testvér, Isten, Krisztus, hit, hagyomány, nem számít semmi sem!

"Ad fontes!" Kedves olvasóm, vissza a gyökerekhez és tanuljuk meg
újra érezni és megérteni a '48-49-es Szabadságharc és Forradalom eszméit.

Fogjunk össze addig míg nem késő és figyeljünk egymásra, legyen már elég annyi mártír kifolyt vére és okuljunk, tanuljunk belőle.

Persze illúziórikus az én feltevésem, mert a Legnagyobb vére már 2000 éve kifolyt (Krisztusé) és sokaknak semmit nem ér, pontosabban nem él vele. Ez, pedig végzetes hiba!

Mit tehetünk, tehát 2011 március idusán?!

Ami ránk bízatott azt véghez vinni, életünktől jobban szeretni e Hont és annak drága Népét és küzdeni lelkünk, szellemünk szabadságáért, híve a megváltó Jézus Krisztusban!

Ma én így ünnepelek és siratom, de ünneplem is nagyjainkat és meg próbálom egyre jobban szeretni az enyéimet a magyar testvéreimet és küzdeni a boldogulásukért.

Ilyen ünnepet kívánok ma gazdasági válság HELYETT ennek a maroknyi Szent Istváni magyar népnek: benne Bokornak és Bercelnek egyaránt.

"Mert Isten a SZERETET!"

Áldott ünnepet!

Barátsággal és szeretettel:


Szepes Péter

2011. március 6., vasárnap

Gyöngyöspata meg a többiek...



Miért kell ezeket megvárni?!
Egyértelműen a mindenkori politikát teszem ezért felelőssé!
Ugyan is egyik oldalról a roma szavazatok megszerzéséért majd nem mindent megengednek nekik, másik oldal meg szintén a radikális szavazatok megszerzéséért játsza a "Csendőr bácsi" szerepét.
Közben településeken belül ezáltal is (nyilván azért összetettebb kérdéskör ez, hiszen történelmi, kulturális háttere is van ennek...) csak tágul a szakadék a romák és nem romák között, ebből nem sokára szerintem vérre menő tragédia lesz.
A Rendőrség meg nem tesz semmit, csak furikázva igazoltatják a becsületes fehér embereket, meg szórakoznak.
Szép ország ez, tipikus Mária országa, gratulálok!
Irónikus volt az utolsó mondatom igen...

Jaj Istenem: áld meg a Magyart, először is ép ésszel!

Utóirat: Valamit nagyon nem értek! Ha egy roma/cigány mind egy hogyan hívjuk (kiket ugyan olyan rangúnak tartok mint én vagyok) valakit agyonüt, kirabol, akkor nincs BTK módosítás meg semmi különös, de ha a Véderő vagy Szebb Jövőért felvonul, meg járőrözik akkor 2 napon belül. Én ezt nem értem. Senki nem látja  a politikai vezetők közül, hogy addig míg faluk élnek rettegésben a romáktól, és senki nem segít nekik, addig nem fog szűnni a járőrözés, és ez erre (nem túl szerencsés) a válasz?!


Szepes Péter

2011. március 1., kedd

Családi áhitat

Ma munkából hazafelé kérte tőlem Mónikám, hogy mivel a vasárnapi Istentisztelet már olyan régen volt, és annyira jól jönne neki most lelki felfrissülés, kér engem, hogy este hirdessek neki igét, legyen családi áhítat, Istentisztelet.
Először nagyot néztem, hiszen gyermek-koromban Nagymamának játékiból prédikáltam.
Már Isten kegyelméből, -neki dicsőség ezért- 19 éve (16 éves koromtól) vagyok igehirdető és teológusként is Baján, Bátmonostoron, Dávodon, Hercegszántón, Budapesten a Teológiánkon, Kispesten, Pesterzsébeten, Tahiban, Gödöllőn, Hévízgyörkön, Galgagután, Vanyarcon, Acsán, Béren és Bokoron hirdettem már Igét, de otthon még nem.
Még is először furcsa volt ez nekem.
Ám úgy gondoltam, hogy Mónika életében csodálatos isteni munkálkodás ez és én nem tehetem meg azt, hogy nem teszem meg amit kér, ráadásul Édesanyám is nagyon örült ennek, ő mindig vágyott ilyen családi áhitatokra.
Ezért Bokoron ma este, énekeltünk kezdő éneket, majd felolvastam Máté evangéliumának 4. részét, és ezen Igék alapján prédikáltam Móninak és Anyunak.
Aztán beszélgettünk az igékről és záró éneket énekeltünk, majd az Áment!
Az énekeket Anyukám kísérte (9 hangszeren tud játszani) csellóval.

Csodálatos élmény volt, kár volt ezt eddig is elmulasztani.
Ezután ezt gyakorolni fogjuk, hála Istennek, és Mónika vágyakozásának.

Csodálatos az Úr!!!

Utóirat:
Ma este (2011. 03. 03-án) újból családi kis Istentiszteletet tartottunk, amelyen már Nagymamám (85,5 éves!) is részt vett és nagyon örült a lelkitáplálék ilyen formájának is.
Mónikám felvette az egészet videokamerával, 1 óra 4 perc lett.
Nagy értéke lesz ennek a videonak. Istené a dicsőség és hála Neki mindenért!


Szepes Péter
teológus