(Élet a
Lakóotthonban)
1., Isten
tervbe vett engem,
Lehelletéből
lett lelkem.
Célja volt néki
ezzel,
Megalkotott
szeretettel.
2., Miért
vagyunk mi a földön?
Hagyjuk, hogy
ez öldököljön?
Pedig jobbà
lett a vilàg azzal,
Hogy éltünk
tele van annyi bajjal!
3., Mert tükrei
vagyunk az épnek,
Az emberiség
sötét lelkének.
Megmutatjuk
hogyan élnek,
Ők, kik sokszor
nem remélnek.
4., Ha ti nem,
akkor mi mit reméljünk?
Kiben bízzunk,
kire nézzünk?
Ràtok hagytuk
mindenünk,
Màr nàlatok van
a mi szívünk!
5., Azért
vagyok, hogy te legyél,
Gazdag éltű s
nem szegény.
Szeretetet csak
szívedből végy,
Alkoss őszinte,
igaz emberként!
6., Minden
elesett emberben,
Isten szent
arca rejtezik,
De csak annak
fedi fel magàt,
Ki nem
felejtett el szeretni.
2016.07.21.
Szepes Péter
