Az életem folyik, halad előre, történnek események, dolgok, van benne keserűség, bánat, öröm, boldogság, felismerés, bűn és bűnbánat, átélek időszakokat.
Az elmúlt időintervallum ismét elgondolkodtatott, elmélkedtem.
Sok mindenen gondolkodtam, emésztődtem, lenyugodtam, mérlegeltem, önmagamba néztem, másokra figyeltem, olvastam a Bibliát: és mindig-mindig oda lyukadtam/lyukadok vissza, hogy azt figyeljem meg, hogyan is viszonyul Jézus az emberhez/hívőemberhez/hozzám. Így megvizsgáltam ezt tehát.
Arra jutottam, hogy Jézus SZERET és a szeretetével egyben ítél.
Előttem van (pontosabban én vagyok, mint egy porszem Ő előtte!) Jézus, aki azzal indít mindenki felé, hogy szeret. És azért lehet Ő A KIRÁLYOK KIRÁLYA A LEGNAGYOBB NÉV, mert szeretetébe minden belefér. Belefér az is, hogy helyettem Ő vállalja el a bűnök következményét, és Ő legyen átkozott, Ő legyen akin átmenetileg hatalma legyen a gonosznak, hogy ezzel mindenkorra megigazítson és elvegye a bűneim és annak hordozhatatlan terhét.
Jézusban nincs önérdek, sem számítás, sem pózolás, sem hiúság, sem hatalmaskodás, sem óember, sem jutalom iránti igény, nincs ilyen értelemben motiváció. Nem pozíció kell neki és ezért hoz meg dolgokat és döntéseket, nem is veszik el a részletekben, nem kicsinyes és nem szűkmarkú. Nem önfejű és nem ítélkező, nem gőgös és nem tapintatlan, nem siket és vak, hanem látó Istenfiú, aki érzi, látja az ember/emberiség nyomorát.
Nem azért nincs benne önérdek, mert Ő a Jézus, hanem mert könyörgések által, engedelmesen jutott el a tökéletességre.
Jézus imádkozó, az Atyával kapcsolattartó, többet használja a térdeit, mint a nyelvét és az agyát. Jézus figyel, és segít, odaáll, az Igét helyesen értelmezi, ítél, de megment.
Ítél, de úgy, hogy közben nem indulatos, nem "ordítja le a fejét senkinek", nem sárba döngöl, és kegyeskedik, hanem őszinte és tapintatos. Gondoljunk a parázna nő esetére, akit meg akartak kövezni, vagy Mária Magdalénára, vagy a samáriai asszonyra. Jézus nem mismásol és következetes, nevén nevezi a bűnt, de azonnal ment és felemel, nem eltipor. Aztán felment és átölel, bízik benned és feladattal bíz meg.
Vár szolgálatába, bármely bűnökből is gyere hozzá, és elsősorban magadért bíz meg szolgálattal, mert a te üdvöd a tét, megbíz másokért is, és Isten országának építéséért is, ezek egyaránt fontosak.
Jézus egyben nem csak feladatokat ad, hanem az ehhez szükséges muníciókat is (Ő az életnek kenyere, Ő az út az Atyához, Ő a szőlőtő, Ő a pásztor, Ő a megváltó) adja. Ő soha sem egyoldalú, hanem erőt is ad, nem enged feljebb kísérteni, mint ahogy elbírnánk. Először ad és csak utána kér, érted kér, a javadért kér, nem öncélúan. Vágyik rád, vágyik a "segítségedre", bízik benned, hogy az evangéliumot eljuttatod még sok emberhez, eszköze vagy, eszköze ahhoz, hogy Jézust még sokan befogadják a szívükbe, életük Urává.
Ő nem rangsort állít fel, neki mind egyformák vagyunk, különbség csak egy van, szabad akaratodból elkárhozol, vagy üdvözülsz, bűnös vagy, újjászületett bűnös vagy, csak ez a két "kategória" létezik.
Jézus pásztorol, tanácsol, vezet. Követni kell Őt és garantált az üdvösség. MIÉRT? Mert ha Ő vezet, akkor biztosan révbe/célba érsz. Soha nem mond le rólad/rólam és senki emberfiáról sem!
A nagy kérdés az az: teszem/teszed a dolgod?!
Hagyod, hogy Jézus vezessen, olvasod a Biblát, beszélsz Jézusról, tudsz megbocsátani, tudod felkarolni a testvérdet, aki szenved, imádkozol szüntelen, tudsz hálát adni?!
Látogatsz betegeket, gondoskodsz a gyermekekről, börtönbe nyújtasz vigaszt, adsz pohár vizet a rászorulónak, adakozol, ahogy kell?!
Nem megszólod, kipletykázod, megveted a testvéredet, embertársadat, hanem szereted?!
Milyen alapon vesszük a jogot, ha azok után, amit Jézus tett értünk a kereszten, eltérjünk ezektől a parancsoktól, és úgy viszonyuljunk Hozzá és egymáshoz, mint akiben egy csepp igei érték sincs.?!
Miért akarjuk magunkat másokkal, vagy lelkipásztorokkal, papokkal igazoltatni, amikor a Biblia szerint a mi igazságunk nem más, mint véres/szennyes ruha és nem több. Miért jó az, ha a másik ember, vagy testvérem kárára és bánatára "jutunk" látszólag előre. Ez csak farizeusi viselkedés nem több. Ők pedig nem igazán mentek be a Mennyek országába. A formaságok, emberi szokások nehogy végleg megkötözzenek! Ne legyen ez követendő példa, ne!
Annyi mindenen átmentem már (bánaton, örömön egyaránt), de egyet biztosan éreztem és tudok, hogy Jézus nagyon szeret és a feleségemet (Mónikát) is, és a szemefényei vagyunk és számít ránk.
Nagyon fontosak vagyunk neki és minden élethelyzetben nyúl értünk, mindig ott van ez az áldott kéz, üdvösség múlik azon, hogy látom e ezt a kezet és megfogom e! Ha igen, akkor nyert az ügy, nincs miért félni, nincs! Jézus életünk Ura.
Hozzád tartozom Jézusom, mert így döntöttem Mónikával együtt, és veled akarunk élni itt is meg odaát is.
Szeretünk Jézus, és csak ez számít, és az, hogy Te is minket!
Áldjuk Szent Neved örökké!
Szepes Péter
baptista teológus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése