Mózes a közbenjáró

Mózes. "Gyermek, fia valakinek, vízből kimentett", nagyjából a tudósok szerint ez a jelentése a nevének.
Józsefre való tekintettel a Fáraó Egyiptomba hívja Jákóbot (József apját) és gyermekeit. Majd elszaporodik Izráel Egyiptomban. József meghal, az a Fáraó is aki igen szerette őt, népét és olyan Fáraó uralkodik, aki rossz szemmel nézi Izráel gyarapodását, sőt rabszolgaságra kényszeríti őket. Lévi törzséből, e tájban pedig megszületik Mózes. Ám parancsba van adva Egyiptomban, hogy minden újszülött héber fiút a Nílusba kell vetni (krokodilok közé, vagy megfúlni), elegen vannak már nem kell több héber, hirdette és parancsolta ezt a Fáraó. Megint egy Fáraó. Ismét egy férfi a Fáraó udvarában: Mózes, "Egyiptom hercege". Hiszen a Fáraó leánya talál rá a szolgálóival. Pont Mózes anyját kéri meg, hogy szoptassa őt, míg fel nem cseperedik. Aztán fiává fogadja Mózest a Fáraó leánya. Így menti meg csodálatosan Isten Mózest.
De Isten a NÉPÉT, Izráelt is meg akarja menteni, és erre Mózest hívja el, az égő csipkebokorban. Jön a 10 parancsolat a Sínai-hegyen, és nem sokára rá az aranyborjú elkészítése, kőtáblákat Mózes leamortizálja, és ítéletet tart Lévi fiai által: 3000 ember meghal még aznap. Lévi fiainak a testvéreiket és fiaikat is meg kellett gyilkolni: "most avattátok fel magatokat az Úrnak...áldás szálljon ma rátok"- mondta nekik Mózes.
Míg Mózes a 10 Igéért van a Sínain, addig Izráel Istenét lecseréli Izráel többsége egy kézzel csinált aranyborjú bálványistenre. Isten el karja hagyni/törölni ezért népét, hiszen az egyiptomi csodás szabadulást már hamar elfeledték, és hűtlenek/paráznák lettek Hozzá.
Mózes vissza megy a hegyre és esedezik, könyörög a népért: engesztelésért.
Aranyborjú istent csináltak maguknak: "Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!.... Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem." (2. Mózes, 32, 32-33.)-Mondja Isten. Ennek köszönhetően a nép java megmaradt, és folytathatták útjukat Kánaán felé. A zsidó nép megmaradt tehát. De csak következményekkel, 3000 ember lelki/testi halála, és a számonkérés napján még nem lesz elfelejtve a többieknek sem ez-mondja az Úr.

A közbenjáró Mózes.
Mózes gyilkos volt, igaz népe egyik tagját védte (akik aztán el is árulják őt egyébként), de attól még gyilkolt. Ne ölj ugye, bár később kapta ezt meg Mózes, de ettől még ez isteni alapelv volt akkor is. (Lásd: Ábel-Káin.)
Menekülnie kellett a biztos halál elől ki a pusztaságba, kecskepásztornak-ez lett a nagy birodalom hercegéből. Gyilkos, kivertkutya, kecskepásztor, üldözött.
Lám-lám Isten még is őt választotta ki népe pásztorlására, vezetésére, megmentésére: egy dadogót.
Isten átformál, megigazít (ha hagyjuk!) és Ő azt látja mivé leszünk, nem ítél állandóan.

Térjünk vissza Mózesre.
Úgy gondolom, hogy Mózes is csak ember volt, bűnös, esendő, gyarló (lásd: Meríbá vizei, ahol a dicsőséget magának tulajdonította Mózes, nem Istennek, ezért nem mehetetett be a Kánaánba)-ám a Biblia egyik legnagyobb emberi alakja, talán az első 5-ben is benne van, nyilván a Biblia legnagyobb alakja az Isten/Jézus.
Micsoda szeretet Isten és népe felé az ami Mózesben meg volt!
Vissza megy a Sínaira, Isten színe elé és bűnbocsánatért esedezik. Ám jól tudja, hogy a bűnnek következményei vannak és nincs bűnbocsánat áldozat nélkül-semmikor.
Mózes tisztán látja (ismeri már annyira Istenét), hogy itt az áldozat csak a vétkes/bűnös választott nép, Izráel lehet. Látja Mózes, hogy a baj rettentő nagy, ezért is nem késlekedik és nem kis bátorságot tanusítva vissza megy a haragvó Isten elé. Ám ott van benne, hogy ez a nép az én vérem, mennyi küzdelem van abban benne Istennek is neki is, a népnek is, hogy végre szabadok lehetnek, és lesz saját Földjük, hazájuk, nem kellene megállni félúton. Ne kerüljön sutba az a megannyi csoda, isteni vezetés ami a pusztában történt (így is 40 évig köröztek ez után a pusztában, hogy kihaljon az a nemzedék, aki bűnt követett el, mert velük nem mehettek be a Kánaánba-keményen működött ez akkortájt), ne vesszen el a NÉP.
Mózes azonban tudja, hogy áldozat nélkül nincs engesztelés.
Felajánlja hát sajátmagát.
Szép, ez igen, csodás odaadó vezető, példakép-és sorolhatnánk még a jelzőket, dícséreteket.
De belegondolunk, kedves olvasók abba, hogy mit is tett és mondott itt ki Mózes?!
"Törölj ki engem abból a könyvből, amit írtál!" Isten, Jézus által már a világ teremtése előtt egy könyvet nyitott és ír: AZ ÉLET KÖNYVÉT.
Ebbe kerülnek azok nevei, akik üdvözülnek és bejutnak majd az égi Kánaánba.
Ezt nem lehet csak annyival elintézni, hogy ez szép volt Mózestől!!!
Azt mondta ki, hogy ha az a tét Istenem, hogy a Néped, vagy én vesszek el örökre, és kerüljek eltaszítva Tőled örökre, akkor én legyek az akit törölsz és ne a néped.
Zárj ki engem az üdvösségből, de a népemet a Te népedet azt ne, kérlek ne!
Erre szavakat találni nem nagyon lehet. Ez a blogbejegyzés arra jó, hogy emléket állíthat ennek, de ennyi.
Mózesben ez a szeretet meg volt, Illésben is, hiszen Illés is az életét tette kockára népéért, nem véletlen, hogy a megdicsőülés hegyén Jézus, Illés és Mózes volt ott, akit látott a 3 belsőkörhöz tartozó (János, Jakab, Péter) tanítvány.

A legjobb ami történhet egy emberrel ezen a földön, ha beáll Isten szolgálatába és kitartva a hitharcban/szent feladatokban, üdvösséget nyer Jézus által.
Szolgálni, mint Mózes ez a vágyam és ezt teszem én is, nem akarok máshogy élni.

Tartsd meg az életem Istenem.

Szepes Péter
teológus