"6De az megszólította őket: "Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! 7De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek." (Márk evangéliuma: 16. r. 6-7 v.)
Itt a Mennyből jövő angyal szózatát olvashatjuk, aki Jézust a sírban keresők felé szólt.
Keresték, de nem jó helyen. Ez is egy üzenet, nem elég óhajjal, vággyal keresni Jézust, de ott kell ahol van.
Aki viszont nem keresi annak esélye sincs, hogy útbaigazítsák Hozzá, mint itt az angyal az asszonyokat.
Most inkább viszont a Péter tanítvány felé viszonyuló: JÉZUSSAL szeretnék foglalkozni.
Péter ellentmondásos személyiség, még tanítványként is.
Pozitív oldala: első szóra ott hagyja a családját, feleségét, anyósát, szakmáját, munkáját stb.., és követi Jézust, ragaszkodó hozzá és kitartó, védelmezi Jézust, belső tanítványi körbe is be választja őt a Mester, lehet rá számítani, engdelmes, nagy szíve van, tud szeretni és szolgáló szívű.
Negatív oldala: indulatos, heves, szájhős, nagyképű, meggondolatlan, kapkodó, hamar kétségbe tud esni, forrófejű, gyáva és tagadó, abban a bizonyos főpapi udvarban, pedig hitetlen és hűtlen.
Ő Péter tanítvány.
Sokat gondolkodtam már ezen, és nem az egyező keresztnév miatt, de hasonlítok a heves Péterhez.
Olyan téren bánom, hogy a túlfűtött indulatok nem méltók egy hívőemberhez, olyan téren viszont nem, hogy képes vagyok konfrontálódani bárkivel Krisztus ügyéért és nem vagyok megalkuvó. Már bocsánat.
Engem bámulattal tölt el, ahogy Jézus bánik Péterrel kezdetektől.
Mert Jézus látja, hogy ebben az érzelmes, heves, ki ha én nem gondolkodás módban benne van a rettenetes bukás veszélye is! Miért? Mert az ember a maga erejéből a gonosszal szemben ezer százalékig esélytelen. Ott ahol egy ember, nopláne egy hívőemer kiejti a száján a földnek bármely szegletén azt, "hogy majd én megmutatom, bebizonyítom, ki ha én nem, meg mindenki, de én biztos nem leszek olyan, én vagyok valaki", na ott lecsap a Sátán és győzedelmeskedik, ez neki kisújjgyakorlat csupán.
Jézus látta ezt Péterben, hiszen tökéletesen ismerte őt is, és a szívét is.
Jézus figyelmezteti Pétert, hogy szörnyű idők jönnek és erre fel kell készülni, és bizony a tanítványai is elhagyják őt, nem lesz mellette senki, a bűnösök kezére adatik az Istenfia.
Jézus napról-napra készíti fel erre az átmeneti gonosz hatalom tombolásának időszakára a tanítványokat.
És ők emberek voltak, nem értették meg, hogy mi is a tét.
Sajnos ez gond, és ez okozta azt ami aztán abban csúcsosodott ki, hogy a Gecsemáné kertből hanyat homlok futva magára hagyták Jézust.
Majd jön Péter tagadása: "nem ismerem azt az embert!", állítva 3-szor is.
Péter azért tört össze annyira, mert ez több volt árulástól és tagadástól, ugyan is arról tett tanubizonyságot, hogy semmi köze Krisztushoz sem az Ő ügyéhez!
És ezt ha egy hívőember kimondja sok ember előtt az emberileg nézve is tragédia.
Gyakorlatilag ettől súlyosabb engedetlenség, hűtlenség nincs.
Megértem Pétert, hogy megsemmisült amikor 3-szor megszólalt a kakas.
Nagy kegyelem, hogy neki volt annyi ereje még, hogy Júdás mintájára nem a kötelet vette, hanem megmaradt Jézus közelében és a többi tanítvány közé ment.
Összetörve sírt, megbánva bűneit, és ez volt a kulcs Péter életében.
Jézus, pedig újra bemutatta a kereszt váltság után, hogy Ő megmenteni jött és nem elveszteni.
Kereste Pétert, üzent neki: "és Péternek" külön kihangsúlyozva, arról szólt, hogy felé extra szeretet kell a nagy sebeihez és ezt Ő kész megadni, mert szerette őt is.
Amikor pedig a 3 kérdésre, hogy "Péter szeretsz te engem...?" három válasz érkezett a tanítványok színe előtt, hogy igen, te jól tudod ezt, sírva, összetörve elmondva, és Jézus felemelte Pétert és rábízta az egyházát, ő lett a kőszikla, akin felépült a keresztyénség, és csodálatos (pogányok felé is) apostolként, mártírhalállal dicsőítette meg Mesterét/Megváltóját, akit mindig is annyira szeretett.
Jézus az őt megtagadókkal, egyszerű halászokkal, paráznákkal, házasságtörőkkel, pénzsóvárokkal, vámszedőkkel, tolvajokkal (Zákeus), latrokkal, pogány római katonákkal, smáriaiakkal stb... építette fel Isten országát és bízta rájuk az evangéliumát. Neki nem voltak előítéletei. Ő nem nézte a származást, beosztást, egyházi rangsort és pozíciót, az egzisztenciát, egyet nézett: megbánta e bűnét, és feladta e az életét Krisztusért. Ha igen, akkor neki az tanítvánnyá vált és feladattal bízta meg.
Sok farizeus, írástudó, teológus, pap, méltóságok és előkelőségek azért nem lettek Jézus követői, mert a saját maguk istenei maradtak és a saját maguk gőgje és látszólagos erényeik, vagyonuk, pozíciójuk többet ért Jézusnál.
Jézus magához öleli az összeroppant Pétert, megkeresi és talpraállítja és rábízza az egyházát.
Már állhat, mert Jézus igazzá, tisztává tette.
És ez volt a lényeg!
Péter onnantól már teljesen alárendelte életét Jézusnak, és mártírként halt meg érte, az evangéliumért.
De sokat kell még tanulnom és tanulnunk!!!
Tanulni bűnbánatot, Jézussal való helyes kapcsolatot és a bűnösökhöz való közeledést, a feléjük mutatott szeretetet, az irgalmat és megbocsátást, 77-szer is ugye.
Sokszor a gyülekezetben ülnek a legirgalmatlanabb emberek, akik csak feddnének, csak "gyomroznának" és ítélkeznének, esélyt nem adva a megtértnek!
Akaratlanul is eszembe jut Jób története a 3 hívő barátjával. Tudjuk min ment át Jób, aki nem kivívta a rosszat, hanem a Sátán "lobbizta ki" számára. Mert nagyon nem mindegy, hogy bűneim következményeként szenvedek, vagy nem. Nagy tanulság, hogy kik vetették őt meg, kik ítélték őt el, kik feddték őt? A hívő barátai és a felesége. Így kibírni azt a tragédia sorozatot, amin át ment csak úgy lehetett, hogy Isten volt neki mindentől a legfontosabb. Jézust is érdekes módon nem a pogány sokisten hívő rómaiak (sőt!), nem a nyilvános bűnökben élők, hanem a zsidó vezetők, főpapok, teológusok és farizeusok, írástudók árulták el és küldték a keresztre. Nincs veszélyesebb embertípus az önigaz, hívőnek magát tartó emberektől!
Ez nem krisztusi én, de nem ám!
Bizonygatjuk életünk milyenségét, lenézzük a másikat, "főtanácsok elé" citálunk testvéreket, ahelyett, hogy tudnánk bűnt vallani normálisan és kollektíven is megtértni, amblokk a baptista körzet is.
Nagy kegyelem, hogy még vár Krisztus az ítélettel, mert értünk is vár, bemerítkezés ide vagy oda.
Én olyan akarok lenni, mint Péter, aki esélyt kapva a bűnbánat után, mindenét oltárra tette Jézusért!
Szepes Péter
teológus
2011. október 26., szerda
Nincs bosszú!
"Ne fizess rosszal a rosszért, ...hanem inkább áldj..." írja Péter apostol. Hú de nehéz ez sokszor, igazán az a része, hogy áldd. De ha nem tudok így cselekedni, még nem értettem meg a Kereszt titkát és nem vagyok Krisztusi/sé. Erre jutottam ma reggel.
Szepes Péter
Szepes Péter
2011. október 25., kedd
2011. október 23., vasárnap
Kapcsolat(om) Jézus Krisztussal
Az életem folyik, halad előre, történnek események, dolgok, van benne keserűség, bánat, öröm, boldogság, felismerés, bűn és bűnbánat, átélek időszakokat.
Az elmúlt időintervallum ismét elgondolkodtatott, elmélkedtem.
Sok mindenen gondolkodtam, emésztődtem, lenyugodtam, mérlegeltem, önmagamba néztem, másokra figyeltem, olvastam a Bibliát: és mindig-mindig oda lyukadtam/lyukadok vissza, hogy azt figyeljem meg, hogyan is viszonyul Jézus az emberhez/hívőemberhez/hozzám. Így megvizsgáltam ezt tehát.
Arra jutottam, hogy Jézus SZERET és a szeretetével egyben ítél.
Előttem van (pontosabban én vagyok, mint egy porszem Ő előtte!) Jézus, aki azzal indít mindenki felé, hogy szeret. És azért lehet Ő A KIRÁLYOK KIRÁLYA A LEGNAGYOBB NÉV, mert szeretetébe minden belefér. Belefér az is, hogy helyettem Ő vállalja el a bűnök következményét, és Ő legyen átkozott, Ő legyen akin átmenetileg hatalma legyen a gonosznak, hogy ezzel mindenkorra megigazítson és elvegye a bűneim és annak hordozhatatlan terhét.
Jézusban nincs önérdek, sem számítás, sem pózolás, sem hiúság, sem hatalmaskodás, sem óember, sem jutalom iránti igény, nincs ilyen értelemben motiváció. Nem pozíció kell neki és ezért hoz meg dolgokat és döntéseket, nem is veszik el a részletekben, nem kicsinyes és nem szűkmarkú. Nem önfejű és nem ítélkező, nem gőgös és nem tapintatlan, nem siket és vak, hanem látó Istenfiú, aki érzi, látja az ember/emberiség nyomorát.
Nem azért nincs benne önérdek, mert Ő a Jézus, hanem mert könyörgések által, engedelmesen jutott el a tökéletességre.
Jézus imádkozó, az Atyával kapcsolattartó, többet használja a térdeit, mint a nyelvét és az agyát. Jézus figyel, és segít, odaáll, az Igét helyesen értelmezi, ítél, de megment.
Ítél, de úgy, hogy közben nem indulatos, nem "ordítja le a fejét senkinek", nem sárba döngöl, és kegyeskedik, hanem őszinte és tapintatos. Gondoljunk a parázna nő esetére, akit meg akartak kövezni, vagy Mária Magdalénára, vagy a samáriai asszonyra. Jézus nem mismásol és következetes, nevén nevezi a bűnt, de azonnal ment és felemel, nem eltipor. Aztán felment és átölel, bízik benned és feladattal bíz meg.
Vár szolgálatába, bármely bűnökből is gyere hozzá, és elsősorban magadért bíz meg szolgálattal, mert a te üdvöd a tét, megbíz másokért is, és Isten országának építéséért is, ezek egyaránt fontosak.
Jézus egyben nem csak feladatokat ad, hanem az ehhez szükséges muníciókat is (Ő az életnek kenyere, Ő az út az Atyához, Ő a szőlőtő, Ő a pásztor, Ő a megváltó) adja. Ő soha sem egyoldalú, hanem erőt is ad, nem enged feljebb kísérteni, mint ahogy elbírnánk. Először ad és csak utána kér, érted kér, a javadért kér, nem öncélúan. Vágyik rád, vágyik a "segítségedre", bízik benned, hogy az evangéliumot eljuttatod még sok emberhez, eszköze vagy, eszköze ahhoz, hogy Jézust még sokan befogadják a szívükbe, életük Urává.
Ő nem rangsort állít fel, neki mind egyformák vagyunk, különbség csak egy van, szabad akaratodból elkárhozol, vagy üdvözülsz, bűnös vagy, újjászületett bűnös vagy, csak ez a két "kategória" létezik.
Jézus pásztorol, tanácsol, vezet. Követni kell Őt és garantált az üdvösség. MIÉRT? Mert ha Ő vezet, akkor biztosan révbe/célba érsz. Soha nem mond le rólad/rólam és senki emberfiáról sem!
A nagy kérdés az az: teszem/teszed a dolgod?!
Hagyod, hogy Jézus vezessen, olvasod a Biblát, beszélsz Jézusról, tudsz megbocsátani, tudod felkarolni a testvérdet, aki szenved, imádkozol szüntelen, tudsz hálát adni?!
Látogatsz betegeket, gondoskodsz a gyermekekről, börtönbe nyújtasz vigaszt, adsz pohár vizet a rászorulónak, adakozol, ahogy kell?!
Nem megszólod, kipletykázod, megveted a testvéredet, embertársadat, hanem szereted?!
Milyen alapon vesszük a jogot, ha azok után, amit Jézus tett értünk a kereszten, eltérjünk ezektől a parancsoktól, és úgy viszonyuljunk Hozzá és egymáshoz, mint akiben egy csepp igei érték sincs.?!
Miért akarjuk magunkat másokkal, vagy lelkipásztorokkal, papokkal igazoltatni, amikor a Biblia szerint a mi igazságunk nem más, mint véres/szennyes ruha és nem több. Miért jó az, ha a másik ember, vagy testvérem kárára és bánatára "jutunk" látszólag előre. Ez csak farizeusi viselkedés nem több. Ők pedig nem igazán mentek be a Mennyek országába. A formaságok, emberi szokások nehogy végleg megkötözzenek! Ne legyen ez követendő példa, ne!
Annyi mindenen átmentem már (bánaton, örömön egyaránt), de egyet biztosan éreztem és tudok, hogy Jézus nagyon szeret és a feleségemet (Mónikát) is, és a szemefényei vagyunk és számít ránk.
Nagyon fontosak vagyunk neki és minden élethelyzetben nyúl értünk, mindig ott van ez az áldott kéz, üdvösség múlik azon, hogy látom e ezt a kezet és megfogom e! Ha igen, akkor nyert az ügy, nincs miért félni, nincs! Jézus életünk Ura.
Hozzád tartozom Jézusom, mert így döntöttem Mónikával együtt, és veled akarunk élni itt is meg odaát is.
Szeretünk Jézus, és csak ez számít, és az, hogy Te is minket!
Áldjuk Szent Neved örökké!
Szepes Péter
baptista teológus
Az elmúlt időintervallum ismét elgondolkodtatott, elmélkedtem.
Sok mindenen gondolkodtam, emésztődtem, lenyugodtam, mérlegeltem, önmagamba néztem, másokra figyeltem, olvastam a Bibliát: és mindig-mindig oda lyukadtam/lyukadok vissza, hogy azt figyeljem meg, hogyan is viszonyul Jézus az emberhez/hívőemberhez/hozzám. Így megvizsgáltam ezt tehát.
Arra jutottam, hogy Jézus SZERET és a szeretetével egyben ítél.
Előttem van (pontosabban én vagyok, mint egy porszem Ő előtte!) Jézus, aki azzal indít mindenki felé, hogy szeret. És azért lehet Ő A KIRÁLYOK KIRÁLYA A LEGNAGYOBB NÉV, mert szeretetébe minden belefér. Belefér az is, hogy helyettem Ő vállalja el a bűnök következményét, és Ő legyen átkozott, Ő legyen akin átmenetileg hatalma legyen a gonosznak, hogy ezzel mindenkorra megigazítson és elvegye a bűneim és annak hordozhatatlan terhét.
Jézusban nincs önérdek, sem számítás, sem pózolás, sem hiúság, sem hatalmaskodás, sem óember, sem jutalom iránti igény, nincs ilyen értelemben motiváció. Nem pozíció kell neki és ezért hoz meg dolgokat és döntéseket, nem is veszik el a részletekben, nem kicsinyes és nem szűkmarkú. Nem önfejű és nem ítélkező, nem gőgös és nem tapintatlan, nem siket és vak, hanem látó Istenfiú, aki érzi, látja az ember/emberiség nyomorát.
Nem azért nincs benne önérdek, mert Ő a Jézus, hanem mert könyörgések által, engedelmesen jutott el a tökéletességre.
Jézus imádkozó, az Atyával kapcsolattartó, többet használja a térdeit, mint a nyelvét és az agyát. Jézus figyel, és segít, odaáll, az Igét helyesen értelmezi, ítél, de megment.
Ítél, de úgy, hogy közben nem indulatos, nem "ordítja le a fejét senkinek", nem sárba döngöl, és kegyeskedik, hanem őszinte és tapintatos. Gondoljunk a parázna nő esetére, akit meg akartak kövezni, vagy Mária Magdalénára, vagy a samáriai asszonyra. Jézus nem mismásol és következetes, nevén nevezi a bűnt, de azonnal ment és felemel, nem eltipor. Aztán felment és átölel, bízik benned és feladattal bíz meg.
Vár szolgálatába, bármely bűnökből is gyere hozzá, és elsősorban magadért bíz meg szolgálattal, mert a te üdvöd a tét, megbíz másokért is, és Isten országának építéséért is, ezek egyaránt fontosak.
Jézus egyben nem csak feladatokat ad, hanem az ehhez szükséges muníciókat is (Ő az életnek kenyere, Ő az út az Atyához, Ő a szőlőtő, Ő a pásztor, Ő a megváltó) adja. Ő soha sem egyoldalú, hanem erőt is ad, nem enged feljebb kísérteni, mint ahogy elbírnánk. Először ad és csak utána kér, érted kér, a javadért kér, nem öncélúan. Vágyik rád, vágyik a "segítségedre", bízik benned, hogy az evangéliumot eljuttatod még sok emberhez, eszköze vagy, eszköze ahhoz, hogy Jézust még sokan befogadják a szívükbe, életük Urává.
Ő nem rangsort állít fel, neki mind egyformák vagyunk, különbség csak egy van, szabad akaratodból elkárhozol, vagy üdvözülsz, bűnös vagy, újjászületett bűnös vagy, csak ez a két "kategória" létezik.
Jézus pásztorol, tanácsol, vezet. Követni kell Őt és garantált az üdvösség. MIÉRT? Mert ha Ő vezet, akkor biztosan révbe/célba érsz. Soha nem mond le rólad/rólam és senki emberfiáról sem!
A nagy kérdés az az: teszem/teszed a dolgod?!
Hagyod, hogy Jézus vezessen, olvasod a Biblát, beszélsz Jézusról, tudsz megbocsátani, tudod felkarolni a testvérdet, aki szenved, imádkozol szüntelen, tudsz hálát adni?!
Látogatsz betegeket, gondoskodsz a gyermekekről, börtönbe nyújtasz vigaszt, adsz pohár vizet a rászorulónak, adakozol, ahogy kell?!
Nem megszólod, kipletykázod, megveted a testvéredet, embertársadat, hanem szereted?!
Milyen alapon vesszük a jogot, ha azok után, amit Jézus tett értünk a kereszten, eltérjünk ezektől a parancsoktól, és úgy viszonyuljunk Hozzá és egymáshoz, mint akiben egy csepp igei érték sincs.?!
Miért akarjuk magunkat másokkal, vagy lelkipásztorokkal, papokkal igazoltatni, amikor a Biblia szerint a mi igazságunk nem más, mint véres/szennyes ruha és nem több. Miért jó az, ha a másik ember, vagy testvérem kárára és bánatára "jutunk" látszólag előre. Ez csak farizeusi viselkedés nem több. Ők pedig nem igazán mentek be a Mennyek országába. A formaságok, emberi szokások nehogy végleg megkötözzenek! Ne legyen ez követendő példa, ne!
Annyi mindenen átmentem már (bánaton, örömön egyaránt), de egyet biztosan éreztem és tudok, hogy Jézus nagyon szeret és a feleségemet (Mónikát) is, és a szemefényei vagyunk és számít ránk.
Nagyon fontosak vagyunk neki és minden élethelyzetben nyúl értünk, mindig ott van ez az áldott kéz, üdvösség múlik azon, hogy látom e ezt a kezet és megfogom e! Ha igen, akkor nyert az ügy, nincs miért félni, nincs! Jézus életünk Ura.
Hozzád tartozom Jézusom, mert így döntöttem Mónikával együtt, és veled akarunk élni itt is meg odaát is.
Szeretünk Jézus, és csak ez számít, és az, hogy Te is minket!
Áldjuk Szent Neved örökké!
Szepes Péter
baptista teológus
2011. október 12., szerda
Mózes a közbenjáró
Mózes. "Gyermek, fia valakinek, vízből kimentett", nagyjából a tudósok szerint ez a jelentése a nevének.
Józsefre való tekintettel a Fáraó Egyiptomba hívja Jákóbot (József apját) és gyermekeit. Majd elszaporodik Izráel Egyiptomban. József meghal, az a Fáraó is aki igen szerette őt, népét és olyan Fáraó uralkodik, aki rossz szemmel nézi Izráel gyarapodását, sőt rabszolgaságra kényszeríti őket. Lévi törzséből, e tájban pedig megszületik Mózes. Ám parancsba van adva Egyiptomban, hogy minden újszülött héber fiút a Nílusba kell vetni (krokodilok közé, vagy megfúlni), elegen vannak már nem kell több héber, hirdette és parancsolta ezt a Fáraó. Megint egy Fáraó. Ismét egy férfi a Fáraó udvarában: Mózes, "Egyiptom hercege". Hiszen a Fáraó leánya talál rá a szolgálóival. Pont Mózes anyját kéri meg, hogy szoptassa őt, míg fel nem cseperedik. Aztán fiává fogadja Mózest a Fáraó leánya. Így menti meg csodálatosan Isten Mózest.
De Isten a NÉPÉT, Izráelt is meg akarja menteni, és erre Mózest hívja el, az égő csipkebokorban. Jön a 10 parancsolat a Sínai-hegyen, és nem sokára rá az aranyborjú elkészítése, kőtáblákat Mózes leamortizálja, és ítéletet tart Lévi fiai által: 3000 ember meghal még aznap. Lévi fiainak a testvéreiket és fiaikat is meg kellett gyilkolni: "most avattátok fel magatokat az Úrnak...áldás szálljon ma rátok"- mondta nekik Mózes.
Míg Mózes a 10 Igéért van a Sínain, addig Izráel Istenét lecseréli Izráel többsége egy kézzel csinált aranyborjú bálványistenre. Isten el karja hagyni/törölni ezért népét, hiszen az egyiptomi csodás szabadulást már hamar elfeledték, és hűtlenek/paráznák lettek Hozzá.
Mózes vissza megy a hegyre és esedezik, könyörög a népért: engesztelésért.
Aranyborjú istent csináltak maguknak: "Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!.... Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem." (2. Mózes, 32, 32-33.)-Mondja Isten. Ennek köszönhetően a nép java megmaradt, és folytathatták útjukat Kánaán felé. A zsidó nép megmaradt tehát. De csak következményekkel, 3000 ember lelki/testi halála, és a számonkérés napján még nem lesz elfelejtve a többieknek sem ez-mondja az Úr.
A közbenjáró Mózes.
Mózes gyilkos volt, igaz népe egyik tagját védte (akik aztán el is árulják őt egyébként), de attól még gyilkolt. Ne ölj ugye, bár később kapta ezt meg Mózes, de ettől még ez isteni alapelv volt akkor is. (Lásd: Ábel-Káin.)
Menekülnie kellett a biztos halál elől ki a pusztaságba, kecskepásztornak-ez lett a nagy birodalom hercegéből. Gyilkos, kivertkutya, kecskepásztor, üldözött.
Lám-lám Isten még is őt választotta ki népe pásztorlására, vezetésére, megmentésére: egy dadogót.
Isten átformál, megigazít (ha hagyjuk!) és Ő azt látja mivé leszünk, nem ítél állandóan.
Térjünk vissza Mózesre.
Úgy gondolom, hogy Mózes is csak ember volt, bűnös, esendő, gyarló (lásd: Meríbá vizei, ahol a dicsőséget magának tulajdonította Mózes, nem Istennek, ezért nem mehetetett be a Kánaánba)-ám a Biblia egyik legnagyobb emberi alakja, talán az első 5-ben is benne van, nyilván a Biblia legnagyobb alakja az Isten/Jézus.
Micsoda szeretet Isten és népe felé az ami Mózesben meg volt!
Vissza megy a Sínaira, Isten színe elé és bűnbocsánatért esedezik. Ám jól tudja, hogy a bűnnek következményei vannak és nincs bűnbocsánat áldozat nélkül-semmikor.
Mózes tisztán látja (ismeri már annyira Istenét), hogy itt az áldozat csak a vétkes/bűnös választott nép, Izráel lehet. Látja Mózes, hogy a baj rettentő nagy, ezért is nem késlekedik és nem kis bátorságot tanusítva vissza megy a haragvó Isten elé. Ám ott van benne, hogy ez a nép az én vérem, mennyi küzdelem van abban benne Istennek is neki is, a népnek is, hogy végre szabadok lehetnek, és lesz saját Földjük, hazájuk, nem kellene megállni félúton. Ne kerüljön sutba az a megannyi csoda, isteni vezetés ami a pusztában történt (így is 40 évig köröztek ez után a pusztában, hogy kihaljon az a nemzedék, aki bűnt követett el, mert velük nem mehettek be a Kánaánba-keményen működött ez akkortájt), ne vesszen el a NÉP.
Mózes azonban tudja, hogy áldozat nélkül nincs engesztelés.
Felajánlja hát sajátmagát.
Szép, ez igen, csodás odaadó vezető, példakép-és sorolhatnánk még a jelzőket, dícséreteket.
De belegondolunk, kedves olvasók abba, hogy mit is tett és mondott itt ki Mózes?!
"Törölj ki engem abból a könyvből, amit írtál!" Isten, Jézus által már a világ teremtése előtt egy könyvet nyitott és ír: AZ ÉLET KÖNYVÉT.
Ebbe kerülnek azok nevei, akik üdvözülnek és bejutnak majd az égi Kánaánba.
Ezt nem lehet csak annyival elintézni, hogy ez szép volt Mózestől!!!
Azt mondta ki, hogy ha az a tét Istenem, hogy a Néped, vagy én vesszek el örökre, és kerüljek eltaszítva Tőled örökre, akkor én legyek az akit törölsz és ne a néped.
Zárj ki engem az üdvösségből, de a népemet a Te népedet azt ne, kérlek ne!
Erre szavakat találni nem nagyon lehet. Ez a blogbejegyzés arra jó, hogy emléket állíthat ennek, de ennyi.
Mózesben ez a szeretet meg volt, Illésben is, hiszen Illés is az életét tette kockára népéért, nem véletlen, hogy a megdicsőülés hegyén Jézus, Illés és Mózes volt ott, akit látott a 3 belsőkörhöz tartozó (János, Jakab, Péter) tanítvány.
A legjobb ami történhet egy emberrel ezen a földön, ha beáll Isten szolgálatába és kitartva a hitharcban/szent feladatokban, üdvösséget nyer Jézus által.
Szolgálni, mint Mózes ez a vágyam és ezt teszem én is, nem akarok máshogy élni.
Tartsd meg az életem Istenem.
Szepes Péter
teológus
Józsefre való tekintettel a Fáraó Egyiptomba hívja Jákóbot (József apját) és gyermekeit. Majd elszaporodik Izráel Egyiptomban. József meghal, az a Fáraó is aki igen szerette őt, népét és olyan Fáraó uralkodik, aki rossz szemmel nézi Izráel gyarapodását, sőt rabszolgaságra kényszeríti őket. Lévi törzséből, e tájban pedig megszületik Mózes. Ám parancsba van adva Egyiptomban, hogy minden újszülött héber fiút a Nílusba kell vetni (krokodilok közé, vagy megfúlni), elegen vannak már nem kell több héber, hirdette és parancsolta ezt a Fáraó. Megint egy Fáraó. Ismét egy férfi a Fáraó udvarában: Mózes, "Egyiptom hercege". Hiszen a Fáraó leánya talál rá a szolgálóival. Pont Mózes anyját kéri meg, hogy szoptassa őt, míg fel nem cseperedik. Aztán fiává fogadja Mózest a Fáraó leánya. Így menti meg csodálatosan Isten Mózest.
De Isten a NÉPÉT, Izráelt is meg akarja menteni, és erre Mózest hívja el, az égő csipkebokorban. Jön a 10 parancsolat a Sínai-hegyen, és nem sokára rá az aranyborjú elkészítése, kőtáblákat Mózes leamortizálja, és ítéletet tart Lévi fiai által: 3000 ember meghal még aznap. Lévi fiainak a testvéreiket és fiaikat is meg kellett gyilkolni: "most avattátok fel magatokat az Úrnak...áldás szálljon ma rátok"- mondta nekik Mózes.
Míg Mózes a 10 Igéért van a Sínain, addig Izráel Istenét lecseréli Izráel többsége egy kézzel csinált aranyborjú bálványistenre. Isten el karja hagyni/törölni ezért népét, hiszen az egyiptomi csodás szabadulást már hamar elfeledték, és hűtlenek/paráznák lettek Hozzá.
Mózes vissza megy a hegyre és esedezik, könyörög a népért: engesztelésért.
Aranyborjú istent csináltak maguknak: "Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!.... Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem." (2. Mózes, 32, 32-33.)-Mondja Isten. Ennek köszönhetően a nép java megmaradt, és folytathatták útjukat Kánaán felé. A zsidó nép megmaradt tehát. De csak következményekkel, 3000 ember lelki/testi halála, és a számonkérés napján még nem lesz elfelejtve a többieknek sem ez-mondja az Úr.
A közbenjáró Mózes.
Mózes gyilkos volt, igaz népe egyik tagját védte (akik aztán el is árulják őt egyébként), de attól még gyilkolt. Ne ölj ugye, bár később kapta ezt meg Mózes, de ettől még ez isteni alapelv volt akkor is. (Lásd: Ábel-Káin.)
Menekülnie kellett a biztos halál elől ki a pusztaságba, kecskepásztornak-ez lett a nagy birodalom hercegéből. Gyilkos, kivertkutya, kecskepásztor, üldözött.
Lám-lám Isten még is őt választotta ki népe pásztorlására, vezetésére, megmentésére: egy dadogót.
Isten átformál, megigazít (ha hagyjuk!) és Ő azt látja mivé leszünk, nem ítél állandóan.
Térjünk vissza Mózesre.
Úgy gondolom, hogy Mózes is csak ember volt, bűnös, esendő, gyarló (lásd: Meríbá vizei, ahol a dicsőséget magának tulajdonította Mózes, nem Istennek, ezért nem mehetetett be a Kánaánba)-ám a Biblia egyik legnagyobb emberi alakja, talán az első 5-ben is benne van, nyilván a Biblia legnagyobb alakja az Isten/Jézus.
Micsoda szeretet Isten és népe felé az ami Mózesben meg volt!
Vissza megy a Sínaira, Isten színe elé és bűnbocsánatért esedezik. Ám jól tudja, hogy a bűnnek következményei vannak és nincs bűnbocsánat áldozat nélkül-semmikor.
Mózes tisztán látja (ismeri már annyira Istenét), hogy itt az áldozat csak a vétkes/bűnös választott nép, Izráel lehet. Látja Mózes, hogy a baj rettentő nagy, ezért is nem késlekedik és nem kis bátorságot tanusítva vissza megy a haragvó Isten elé. Ám ott van benne, hogy ez a nép az én vérem, mennyi küzdelem van abban benne Istennek is neki is, a népnek is, hogy végre szabadok lehetnek, és lesz saját Földjük, hazájuk, nem kellene megállni félúton. Ne kerüljön sutba az a megannyi csoda, isteni vezetés ami a pusztában történt (így is 40 évig köröztek ez után a pusztában, hogy kihaljon az a nemzedék, aki bűnt követett el, mert velük nem mehettek be a Kánaánba-keményen működött ez akkortájt), ne vesszen el a NÉP.
Mózes azonban tudja, hogy áldozat nélkül nincs engesztelés.
Felajánlja hát sajátmagát.
Szép, ez igen, csodás odaadó vezető, példakép-és sorolhatnánk még a jelzőket, dícséreteket.
De belegondolunk, kedves olvasók abba, hogy mit is tett és mondott itt ki Mózes?!
"Törölj ki engem abból a könyvből, amit írtál!" Isten, Jézus által már a világ teremtése előtt egy könyvet nyitott és ír: AZ ÉLET KÖNYVÉT.
Ebbe kerülnek azok nevei, akik üdvözülnek és bejutnak majd az égi Kánaánba.
Ezt nem lehet csak annyival elintézni, hogy ez szép volt Mózestől!!!
Azt mondta ki, hogy ha az a tét Istenem, hogy a Néped, vagy én vesszek el örökre, és kerüljek eltaszítva Tőled örökre, akkor én legyek az akit törölsz és ne a néped.
Zárj ki engem az üdvösségből, de a népemet a Te népedet azt ne, kérlek ne!
Erre szavakat találni nem nagyon lehet. Ez a blogbejegyzés arra jó, hogy emléket állíthat ennek, de ennyi.
Mózesben ez a szeretet meg volt, Illésben is, hiszen Illés is az életét tette kockára népéért, nem véletlen, hogy a megdicsőülés hegyén Jézus, Illés és Mózes volt ott, akit látott a 3 belsőkörhöz tartozó (János, Jakab, Péter) tanítvány.
A legjobb ami történhet egy emberrel ezen a földön, ha beáll Isten szolgálatába és kitartva a hitharcban/szent feladatokban, üdvösséget nyer Jézus által.
Szolgálni, mint Mózes ez a vágyam és ezt teszem én is, nem akarok máshogy élni.
Tartsd meg az életem Istenem.
Szepes Péter
teológus
2011. október 8., szombat
Bemerítkezés fontossága!
"Aki hiszen és bemerítkezik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik."
(Márk evangéliuma 16,16. v.)
Tehát azok akik azt mondják, hogy nem fontos a felekezeti hova tartozás (ugyan is bemerítkezni nem Gyülekezeten kívül lehet) és a bemerítkezés, mert azok csak külsőségek, akkor azoknak üzenem, hogy a fent idézett Márki igével, tehát Jézussal mennek szembe!
Szepes Péter
(Márk evangéliuma 16,16. v.)
Tehát azok akik azt mondják, hogy nem fontos a felekezeti hova tartozás (ugyan is bemerítkezni nem Gyülekezeten kívül lehet) és a bemerítkezés, mert azok csak külsőségek, akkor azoknak üzenem, hogy a fent idézett Márki igével, tehát Jézussal mennek szembe!
Szepes Péter
2011. október 4., kedd
Gondolatok futás közben...
Ma is futás közben gondolkoztam, hogy a Jóisten sokszor a rossz után nem jót ad, hanem még rosszabbat, vagy megengedi. Miért, kérdeztem magamban? És arra jutottam, hogy ha egy hívőember/ember sok jót él át, akkor önigaz, gőgös lesz, ha a rossz után jön a jó, akkor azt mondja, na megérte kitartani, mert jött a jó. De ha rossz után, még rosszab jön, na ez az igazi hűség, és engedelmesség, elégedettség fokmérője Istennel szemben. Ha ekkor is ugyan úgy viseltetsz Isten iránt, mint a jóban, akkor vagy igazán hű és szereted az Urat! Mert feltétlenül tudod Őt szeretni, és ez az igazi.
Na ilyen szeretnék lenni minden élethelyzetben.
Szepes Péter
2011. október 3., hétfő
A mennyei seregek
Nagyon sok mindenbe bele lehet kötni az életemben, nem vagyok tökéletes, és követtem el már súlyos hibákat is. Biztos van, aki képmutatónak, hiteltelennek és mit tudom még minek tart.
Erre azért nem kell összeroppanni (bár változni, csiszolódani tudni kell...), mert Jézusra is mondtak mindent és Ő nem embereknek kivánt megfelelni, az elvárásaiknak (szabadítsa meg Izráelt a római igától pl.), hanem az ATYA megváltó tervét véghez vinni, élete árán is.
Éppen ezért nem félek semmitől és nem hátrálok meg, nem megyek parkoló pályára.
Mert ha Istennek nem lennék fontos és nem akarna használni, nem áldana, vigyázna rám, ahogy eddig, ő nem mond le senkiről. Rólam sem soha!
Nem csak küld csatákba, és bízza ránk szent ügyét, hanem közben véd és óv is, csodálatos módon.
Mondják páran, hogy félnek, akár még gyávák is az Úrról beszélni, őt felvállalni a hitetlen, világi barátok előtt, a társadalomban, mert támadások érhetik őket és sok megvetés stb...
Nem könnyű ez kétségtelen.
Nem kell félni, bízni kell Istenben.
Íme egy ószövetségi szép példa, nekem nagyon tetszik.:
"14Akkor lovakat, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött oda. Azok megérkeztek éjjel, és körülvették a várost. 15Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, már körülvette a várost a sereg lovakkal, meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk? 16De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! 17Majd Elizeus így imádkozott: URam, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az ÚR megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal. 18Amikor aztán az arámok rárontottak, így imádkozott Elizeus az ÚRhoz: Verd meg ezt a népet vaksággal! Meg is verte őket vaksággal Elizeus kérése szerint."
(Királyok II. könyve 6, 14-18. v.)
Ez a történet arról szól, hogy a látszólag túl erőben lévő Arám királya seregével megtámadja Izráelt.
Ám Izráel megtámadott csapata között ott van Izráel Istenének prófétája Elizeus, aki imádkozik az isteni megtartásért.
Amikor "megnyílik" Elizeus szolgájának szeme látja, hogy a hegy tele van Elizeus/Izráel körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal, égi sereggel.
A győzelem pedig innen már garantált. Ha az Ószövetségben ez így volt, én hiszem, hogy az Újszövetségi korban, ami Jézus földre jöttével kezdődik, még inkább meg van ez a védelem.
Amikor csatába indulok, vagy jönnek a bajok, a támadások, megvetések, kritikák, próbák és felvonulnak ellenem, akkor jó tudni, hogy a ellenséggel szemben, igaz láthatatlanul, de ott van az égi sereg.
Isten óv és küldi a seregét, nem hagy egyedül.
Ezért nem félek, mert tudom, hogy ez ma is így van, nem csak Elizeus korában.
Nyilván van, aki erre azt mondja bolondság ez, és lökött vagyok én is.
Erre Pál apostol szavaival tudok válaszolni, íme:
"18Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje." (Pál I. levele a Korinthusiakhoz 1, 18. v.)
A megatrtás immár Jézusban van, a megváltása által.
Bajod van, gyászolsz, öngyilkosság határán állsz, munkanélküli lettél, elvetéltél, elhagytak, meddő vagy, bántottak, csalódtál, szenvedély beteg vagy, bűnös vagy?
Ne csüggedj és ne add fel, mert Jézus meghalt érted is, és imádkozz, nézz széjjel és meglátod nem vagy egyedül, ott vannak körülötted az égi seregek!!!
Ezért nem félek, és nem leszek gyáva, ezért nem hallgatok Isten dolgairól.
Történjen bármi, megyek előre tovább, Isten ügyéért, az evangéliumért.
Istenem, kérlek addj ehhez erőt és igaz hitet!
Szepes Péter
teológus
Erre azért nem kell összeroppanni (bár változni, csiszolódani tudni kell...), mert Jézusra is mondtak mindent és Ő nem embereknek kivánt megfelelni, az elvárásaiknak (szabadítsa meg Izráelt a római igától pl.), hanem az ATYA megváltó tervét véghez vinni, élete árán is.
Éppen ezért nem félek semmitől és nem hátrálok meg, nem megyek parkoló pályára.
Mert ha Istennek nem lennék fontos és nem akarna használni, nem áldana, vigyázna rám, ahogy eddig, ő nem mond le senkiről. Rólam sem soha!
Nem csak küld csatákba, és bízza ránk szent ügyét, hanem közben véd és óv is, csodálatos módon.
Mondják páran, hogy félnek, akár még gyávák is az Úrról beszélni, őt felvállalni a hitetlen, világi barátok előtt, a társadalomban, mert támadások érhetik őket és sok megvetés stb...
Nem könnyű ez kétségtelen.
Nem kell félni, bízni kell Istenben.
Íme egy ószövetségi szép példa, nekem nagyon tetszik.:
"14Akkor lovakat, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött oda. Azok megérkeztek éjjel, és körülvették a várost. 15Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, már körülvette a várost a sereg lovakkal, meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk? 16De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! 17Majd Elizeus így imádkozott: URam, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az ÚR megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal. 18Amikor aztán az arámok rárontottak, így imádkozott Elizeus az ÚRhoz: Verd meg ezt a népet vaksággal! Meg is verte őket vaksággal Elizeus kérése szerint."
(Királyok II. könyve 6, 14-18. v.)
Ez a történet arról szól, hogy a látszólag túl erőben lévő Arám királya seregével megtámadja Izráelt.
Ám Izráel megtámadott csapata között ott van Izráel Istenének prófétája Elizeus, aki imádkozik az isteni megtartásért.
Amikor "megnyílik" Elizeus szolgájának szeme látja, hogy a hegy tele van Elizeus/Izráel körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal, égi sereggel.
A győzelem pedig innen már garantált. Ha az Ószövetségben ez így volt, én hiszem, hogy az Újszövetségi korban, ami Jézus földre jöttével kezdődik, még inkább meg van ez a védelem.
Amikor csatába indulok, vagy jönnek a bajok, a támadások, megvetések, kritikák, próbák és felvonulnak ellenem, akkor jó tudni, hogy a ellenséggel szemben, igaz láthatatlanul, de ott van az égi sereg.
Isten óv és küldi a seregét, nem hagy egyedül.
Ezért nem félek, mert tudom, hogy ez ma is így van, nem csak Elizeus korában.
Nyilván van, aki erre azt mondja bolondság ez, és lökött vagyok én is.
Erre Pál apostol szavaival tudok válaszolni, íme:
"18Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje." (Pál I. levele a Korinthusiakhoz 1, 18. v.)
A megatrtás immár Jézusban van, a megváltása által.
Bajod van, gyászolsz, öngyilkosság határán állsz, munkanélküli lettél, elvetéltél, elhagytak, meddő vagy, bántottak, csalódtál, szenvedély beteg vagy, bűnös vagy?
Ne csüggedj és ne add fel, mert Jézus meghalt érted is, és imádkozz, nézz széjjel és meglátod nem vagy egyedül, ott vannak körülötted az égi seregek!!!
Ezért nem félek, és nem leszek gyáva, ezért nem hallgatok Isten dolgairól.
Történjen bármi, megyek előre tovább, Isten ügyéért, az evangéliumért.
“Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok, pedig örökkévalók.” (2Kor. 4,17-18. v.)
Istenem, kérlek addj ehhez erőt és igaz hitet!
Szepes Péter
teológus
2011. október 2., vasárnap
Homoszexualitás a Biblia tükrében
Először is tudni kell, hogy Jézus Krisztus minden emberért meghalt a kereszten és mindenkinek kínálja a kegyelmét Rajta keresztül az Isten. Tehát a megtérő brutális gyerek gyilkosnak is lehet égi koronája, üdvössége, ha őszintén megbánja tetteit, bocsánatot kér, és átadja életét Krisztusnak. Senkiről nem szabad lemondanunk nekünk hívőembereknek, mindenkit szeretnünk kell és szolgálni az evangélium örök érvényű üzenetével. Ezt tudni kell megcselekedni is, nem csak leírni.
Másság, homoszexualitás, biszexualitás, transzfesztitaizmus, szexuális perverziók.
A homoszexualitásról tehát.
"26Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. 27Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. 28Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!"
(I. Mózes 1, 26-28. v.) Teremtés hatodik napja.
A kulcs és az alap ebben a 3 igeversben, hogy Isten a maga képmására (nem ugyan olyanra!) teremtette az emberpárt és férfivá és nővé teremtette őket, akik sokasodjanak és szaporodjanak, azaz alapítsanak családot, nemzenek, szüljenek és neveljenek gyermekeket.
Isten képmását hordozzuk, az Ő lelkét kaptuk lehelletével az orrunkon át, férfi és nő alapítson családot, azaz csak férfi és nő között legyen, házasságon belül szexuális kapcsolat - akkor miért hiszi azt egyre több társadalom java a földön, hogy természetes dolog ezzel az isteni paranccsal szembe menve az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat, és ezt mint a másság tolerálását el kell fogadni?!
Nem természetes, egyenesen nagy bűn, és ezt nem kell és nem is lehet elfogadni, mert még ha nem is tesszük is, de bűnrészesek leszünk, ha ezzel egyetértünk, vagy az ő magánügyeinek fogjuk fel.
Emberi jogok ugye! Érdekes az embernek joga van a hülyeséghez, az isten elleni lázadáshoz, de a normális élet, a hívőélet az már sokszor keserű kötelesség. Isten ellen lázadni, az nagyon megy az emberek javának, aztán meg elkárhoznak és kész! De miért jobb elkárhozni, meg értelmetlenül élni, bűnök között?!
Már Mózes lapjain olvasunk arról is (pl.: Sodoma és Gomora esete, akikre főként a homoszexualitás és paráznaság miatt hullott megemésztve őket tűzeső), hogy az emberek egymásra gerjednek, férfi-férfira, nő-nőre, sőt még állatokkal is szexuális kapcsolatot létesítettek. Nem sok idő kellett ehhez a teremtés után. De azt is írja az Ige, hogy elveszik tévelygésük méltó jutalmát-ELKÁRHOZNAK! Ez nagy gond, de szabad akarata van az embernek, ezért nem lehet majd mást, vagy az Istent hibáztatni. Csak akkor már késő lesz minden.
Pál apostol a Római levélben, ír a sodómiáról, homoszexualitásról, erkölcstelenségről, íme:
"25Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. 26Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, 27ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban. 28És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik. 29Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók, 30rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, 31kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. 32Ők ugyan megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nem csak maguk cselekszik ezeket, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket művelnek." (Pál levele a Rómaiakhoz 1, 25-32. v.)
Tehát: Isten igazsága hazugsággal van felcserélve, miszerint. nem bűn, sőt helyes dolog, maximum cs"más" ugye a homoszexualitás és erkölcstelenség.
Teremtményt imádták a Teremtő helyett, miszerint: magukat a testet és kívánságait, nem az Áldott Istent.
És jöttek a gyalázatos szenvedélyek: homoszexualitás, paráznaság, perverzitás.
Nők és férfiak egyaránt egymásra gerjedtek, istentelenül.
Nem akarták ismerni Istent, és beteges lett a gondolkodásuk, cselekedetük.
Az erkölcstelenség pedig látjuk mit szül, hiszen Pál felsorolja: gonoszak, kapzsik, besúgók, szüleiknek engedetlenek, rosszindulatúak, szószegők, szeretetlenek stb...
Az ilyenek és akik velük ebben egyetértenek azok: MÉLTÓK A HALÁLRA, Sodoma esetében pl.: a fizikai és lelki halálra, a mi esetünkben már nagyobb a kegyelem, nincs a bűnökért azonnali fizikai halál is, mint az Ószövetségben, de lelki van és az a kárhozat, és az mindentől rosszabb, a fizikai/testi haláltól is sokkal jobban!!!
Tehát, az, hogy ma Magyarországon is (bár a mostani kormány világosabb erkölcsi ítélettel rendelkezik, és nem támogatja a melegeket, hogy ez mennyire őszinte, vagy csak politika azt ők tudják, meg a Jóisten...) létjogosultsága van a társadalomban, ennek a beteges szexuális elhajlás elismerésének és támogatásának, illetve haladunk afelé, hogy európa és a többi kontinens több országához hasonlóan, legális házasságokat is köthessenek, sőt egyháziakat is (EZ AMÚGY EGYSZERŰEN HIHETETLEN, HOGY VAN OLYAN PAP, MEG EGYHÁZ AKIK A BIBLIÁBÓL PRÉDIKÁLNAK ÉLETEKEN ÁT, ÉS TÁMOGATJÁK A MELEGHÁZASSÁGOT, SZÓVAL...!) az számomra csak azt jelenti, hogy a magyar társadalom, és a világ társadalmainak java, köszönőviszonyban sincs a Bibliával, Istennel, és a kárhozat felé mennek-sajnos.
"...hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket művelnek..."- mondja Pál.
Azok is ugyan olyan ítélet alá esnek, mint akik megélik a homoszexualitást, nincs a két bűn között különbség.
Létre hoztam többek között az iwiw-en egy szavazást a témában, és szinte annyian támogatják azt, hogy hagy csinálják, csak ne hirdessék magukat, meg joguk van hozzá, mint akik azt jelölték be, hogy ez elfogadhatatlan. Ha joguk van hozzá, meg joguk van támogatni őket ebben embereknek, akkor Istennek még inkább joga van ítélni őket és a kárhozatra küldeni.
Amúgy a bűnöknek ma is van testi következménye és fizikai halállal is jár büntetés képpen: AIDS, és egyébb halálos betegségek.
Közeleg az antikrisztusi kor, mert a gonosz a helyes és a helyest nézik rossznak az emberek.
A homoszexuális embereket el kell fogadni, de a tettüket soha!!!
Aki ezt nem így gondolja, hanem támogatja őket, vagy homoszexuális, parázna stb... az el fog kárhozni, ennyi!
Azonban Jézusban van üdvösség, és még van mód a bűnbánatra és a megigazulásra.
Hajrá!!!
Szepes Péter
baptista teológus
Másság, homoszexualitás, biszexualitás, transzfesztitaizmus, szexuális perverziók.
A homoszexualitásról tehát.
"26Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. 27Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. 28Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!"
(I. Mózes 1, 26-28. v.) Teremtés hatodik napja.
A kulcs és az alap ebben a 3 igeversben, hogy Isten a maga képmására (nem ugyan olyanra!) teremtette az emberpárt és férfivá és nővé teremtette őket, akik sokasodjanak és szaporodjanak, azaz alapítsanak családot, nemzenek, szüljenek és neveljenek gyermekeket.
Isten képmását hordozzuk, az Ő lelkét kaptuk lehelletével az orrunkon át, férfi és nő alapítson családot, azaz csak férfi és nő között legyen, házasságon belül szexuális kapcsolat - akkor miért hiszi azt egyre több társadalom java a földön, hogy természetes dolog ezzel az isteni paranccsal szembe menve az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat, és ezt mint a másság tolerálását el kell fogadni?!
Nem természetes, egyenesen nagy bűn, és ezt nem kell és nem is lehet elfogadni, mert még ha nem is tesszük is, de bűnrészesek leszünk, ha ezzel egyetértünk, vagy az ő magánügyeinek fogjuk fel.
Emberi jogok ugye! Érdekes az embernek joga van a hülyeséghez, az isten elleni lázadáshoz, de a normális élet, a hívőélet az már sokszor keserű kötelesség. Isten ellen lázadni, az nagyon megy az emberek javának, aztán meg elkárhoznak és kész! De miért jobb elkárhozni, meg értelmetlenül élni, bűnök között?!
Már Mózes lapjain olvasunk arról is (pl.: Sodoma és Gomora esete, akikre főként a homoszexualitás és paráznaság miatt hullott megemésztve őket tűzeső), hogy az emberek egymásra gerjednek, férfi-férfira, nő-nőre, sőt még állatokkal is szexuális kapcsolatot létesítettek. Nem sok idő kellett ehhez a teremtés után. De azt is írja az Ige, hogy elveszik tévelygésük méltó jutalmát-ELKÁRHOZNAK! Ez nagy gond, de szabad akarata van az embernek, ezért nem lehet majd mást, vagy az Istent hibáztatni. Csak akkor már késő lesz minden.
Pál apostol a Római levélben, ír a sodómiáról, homoszexualitásról, erkölcstelenségről, íme:
"25Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. 26Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, 27ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban. 28És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik. 29Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók, 30rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, 31kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. 32Ők ugyan megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nem csak maguk cselekszik ezeket, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket művelnek." (Pál levele a Rómaiakhoz 1, 25-32. v.)
Tehát: Isten igazsága hazugsággal van felcserélve, miszerint. nem bűn, sőt helyes dolog, maximum cs"más" ugye a homoszexualitás és erkölcstelenség.
Teremtményt imádták a Teremtő helyett, miszerint: magukat a testet és kívánságait, nem az Áldott Istent.
És jöttek a gyalázatos szenvedélyek: homoszexualitás, paráznaság, perverzitás.
Nők és férfiak egyaránt egymásra gerjedtek, istentelenül.
Nem akarták ismerni Istent, és beteges lett a gondolkodásuk, cselekedetük.
Az erkölcstelenség pedig látjuk mit szül, hiszen Pál felsorolja: gonoszak, kapzsik, besúgók, szüleiknek engedetlenek, rosszindulatúak, szószegők, szeretetlenek stb...
Az ilyenek és akik velük ebben egyetértenek azok: MÉLTÓK A HALÁLRA, Sodoma esetében pl.: a fizikai és lelki halálra, a mi esetünkben már nagyobb a kegyelem, nincs a bűnökért azonnali fizikai halál is, mint az Ószövetségben, de lelki van és az a kárhozat, és az mindentől rosszabb, a fizikai/testi haláltól is sokkal jobban!!!
Tehát, az, hogy ma Magyarországon is (bár a mostani kormány világosabb erkölcsi ítélettel rendelkezik, és nem támogatja a melegeket, hogy ez mennyire őszinte, vagy csak politika azt ők tudják, meg a Jóisten...) létjogosultsága van a társadalomban, ennek a beteges szexuális elhajlás elismerésének és támogatásának, illetve haladunk afelé, hogy európa és a többi kontinens több országához hasonlóan, legális házasságokat is köthessenek, sőt egyháziakat is (EZ AMÚGY EGYSZERŰEN HIHETETLEN, HOGY VAN OLYAN PAP, MEG EGYHÁZ AKIK A BIBLIÁBÓL PRÉDIKÁLNAK ÉLETEKEN ÁT, ÉS TÁMOGATJÁK A MELEGHÁZASSÁGOT, SZÓVAL...!) az számomra csak azt jelenti, hogy a magyar társadalom, és a világ társadalmainak java, köszönőviszonyban sincs a Bibliával, Istennel, és a kárhozat felé mennek-sajnos.
"...hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket művelnek..."- mondja Pál.
Azok is ugyan olyan ítélet alá esnek, mint akik megélik a homoszexualitást, nincs a két bűn között különbség.
Létre hoztam többek között az iwiw-en egy szavazást a témában, és szinte annyian támogatják azt, hogy hagy csinálják, csak ne hirdessék magukat, meg joguk van hozzá, mint akik azt jelölték be, hogy ez elfogadhatatlan. Ha joguk van hozzá, meg joguk van támogatni őket ebben embereknek, akkor Istennek még inkább joga van ítélni őket és a kárhozatra küldeni.
Amúgy a bűnöknek ma is van testi következménye és fizikai halállal is jár büntetés képpen: AIDS, és egyébb halálos betegségek.
Közeleg az antikrisztusi kor, mert a gonosz a helyes és a helyest nézik rossznak az emberek.
A homoszexuális embereket el kell fogadni, de a tettüket soha!!!
Aki ezt nem így gondolja, hanem támogatja őket, vagy homoszexuális, parázna stb... az el fog kárhozni, ennyi!
Azonban Jézusban van üdvösség, és még van mód a bűnbánatra és a megigazulásra.
Hajrá!!!
Szepes Péter
baptista teológus
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)