"Mert jó az Úr, örökké tart szeretete és hűsége nemzedékről-nemzedékre."
(100. Zsoltár 5. v.)
Ősz van ismét, egy újabb KEGYELMI ÉV telt el.
Ilyenkor hívő keresztyén/keresztény körökben, nálunk baptistáknál is Hálaadó Ünnepi Istentiszteletek sorát tartják, gyülekezetenként.
Ekkor adunk hálát az évi termésért, az élelemért, az éltető vízért, a drága kenyérért, gyümölcsökért, Isten beszédéért az Igéért is.
Ez az ünnep egy emlékezés, de előretekintés is.
Számbavétel is, elcsendesedés és a HÁLAADÁS ideje.
Magasztalni, dicsőíteni Istent, énekkel, zenével, szóval, egyszóval tettekkel.
Sajnos nem tudtam még eljutni Hálaadó Istentiszteletre, de ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok hálás, sőt.
Hálás vagyok az életemért.
Hálás vagyok a megtartó kegyelemért.
Hálás vagyok az egészségemért.
Hálás vagyok a munkahelyi helytállásomért.
Hálás vagyok a Társamért.
Hálás vagyok a Szüleimért.
Hálás vagyok a családomért, a 85 éves Nagymamámért.
Hálás vagyok a munkatársaimért.
Hálás vagyok az értelmi fogyatékkal élő (intézeti) embertársaimért.
Hálás vagyok a földi javakért is, a megélhetésért.
Hálás vagyok az ép gondolkodásomért.
Hálás vagyok az idei termésért.
Hálás vagyok a megváltásomért, az üdvösségemért.
Dicsősség mindenért az Úristennek!
Szepes Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése