2013. szeptember 1., vasárnap

Saul megtérése (megfordulása)

Apostolok cselekedetei: 9,1-20.

Saul megtéréséről prédikált ügyintéző lelkipásztorunk Drenyovszki László (akit kedves felesége Zsuzsanna is elkísért) testvér ma délelőtt Bokoron a Baptista Gyülekezetben. Kiemelem a főbb gondolatait és a sajátomét pedig hozzáteszem.

Igehirdetés és ezáltal maga az Isten nagyon megragadott engem, áldott alkalom volt.
Saul, aki a damaszkuszi út után Pál (Paulus=kicsi) lett. Érdekes, amikor apostol lett akkor lett kicsivé!
Addig ugyan is úgy gondolta, hogy ő valaki, hogy ő egy olyan ügyet szolgál, ami mindenek felett való.
Gamáliél lábainál tanult teológiát, római állampolgár (!) is volt, bejáratos a Főtanácshoz, magához a Főpaphoz. LIHEGETT az ügyért. Kilógott, kitűnt a sorból, a keresztyének üldözésében. Míg a farizeusok pihentek, színházba, szórakozni, vagy zsinagógákba mentek, addig ő kipirulva, izzadva, lihegett és úgy buzgólkodott a főpapnál is, hogy kaphasson, és kapott is elfogató leveleket, hogy a messzebbi Damaszkuszból (Szíria) összekötözve hozhassa Jeruzsálembe a főtanács, az ítélőszék elé a krisztus követőket. István kivégzése után, amihez vastagon Saulnak is köze volt, el lehet képzelni, hogy Saul milyen szándékkal hozta volna a keresztyéneket Jeruzsálembe.
Elgondokodtam ma délelőtt azon, hogy számított-e az, hogy igaz pont a rossz ügyben és Jézus ellen, de Saul kitűnt a többi zsidő előljáró közül, buzgóbb volt mindegyiknél, és messze az elkötelezetteb? Szerintem igen, számított, mert Jézus ezt látva mondhatta azt is, hogy ha az én szolgálatomban, az evangélium ügyéért is ilyen serény lesz, akkor az jó. És Pál olyan lett, maga mondja, egyedül többet tettem, mint a másik 12 apostol együttvéve. Ez, pedig 10 ezrek megtérését jelenette Jeruzsálemtől, Galácián át egészen Athénig és Macedóniáig. Hogy az a sok rossz, amit Saul tett, ne múljon el nyom és következmény nélkül, Jézus azt mondja Ananiásnak, megmutatom neki, hogy mennyit kell az én nevemért szenvednie! Bizony kellett is neki rengeteget, és-hogy ízelítőt kapjon a megkövezésből, még ebben is részesült, de túl élte Pál.
Ananiásban a félelem, az előítélet is ott volt. Uram Jézus olyan emberhez menjek, olyan ember felé szolgáljak, aki halára keresi a tiéidet? Az apostolok is így gondolták ezt. Jézus azt mondja, hogy igen, ilyen ember felé szolgálj és keresd meg őt az Egyenes utcában, mert "választott eszközöm ő, hogy hordozza az én nevement a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt." Kész, Jézus így gondolkodik.
Jó nagy leckét kaptunk a "hívő", álszent előítéletekből is. Ellenségeink felé is van szolgálatunk ugyan is!!!
Ananiás számára higgyék el kedves olvasók, nem kellett nagyobb és veszélyesebb, ádázabb ellenség, mint Saul, akitől még 250 km-re (ennyi Jeruzsálem és Damaszkusz távolsága) 7 napi járóföldre sem voltak biztonságban a keresztyének. Még ide is utánuk jött, hogy eltiporja, elpusztítsa őket. Még is Jézus parancsot ad a kenettel rendelkező, szent embernek, tanítványnak Ananiásnak, hogy indulj az Egyenes utcába Saulhoz. Mi manapság is (baptista gyülekezetek) azokat, akik kilógnak, bűnösek, lihegnek a bűn útján, kizárni szoktuk, elítélni szoktuk, mert bűnös, mert nem vállalok közösséget vele, mert árt az image-nek, ha közeledek hozzá. Persze, meg van a bibliai alapja a fegyelmezésnek, ezt nem szabad átlépni. De hagyjuk meg Istennek, hogy behajtsa az emberen, amit beakar, ne mi ítéljünk. 
Jézus a kegyelem, az újrakezdés Istene! Persze a bűn, soha nem marad következmények nélkül, de Isten nem akar pusztítani, hanem éltetni akar!
Erős vagy, ha elhivatott vagy. Ez volt a ma délelőtti igehirdetés vezérgondolata. 
Lehet, hogy 20-30 éve, azért üresek a padok az imaházakban, és nem változik a környezetünk, mert alig van valaki a hívők között, akik merik, akarják vállalni a Jézusról szóló evangélium hirdetését, idejüket erre rászánni?! Bizony a Sátán akkor tudja a legnagyobb kárt tenni bennünk, ha úr az időnk felett, ha azzal ő rendelkezik. 

Lihegve, buzgón, az időnket az Úrra szánva kell hirdetni a Jézusról szóló evangéliumot, akár mit is mond a világ, vagy bárki ember, hogy amikor eljön Jézus magához emelve vihessen el minket ebből a világból az Égi Hazánkba.
István diakónust, amikor kilehelte lelkét Jézus FELÁLLVA VÁRTA! Onnan tudjuk, hogy István, amikor a halállal nézett farkas-szemet (záporoztak rá az öklömnyi kövek) azt mondta: látom az eget megnyílni, és az Emberfiát ÁLLNI az Isten jobbja felől!
Micsoda hatalmas dolog ez, Jézus feláll a trónról és így várja haza hűséges tanítványát.

Nekünk is így kell élni hívőemberként, és így szolgálni.

Hogy találkozhassunk Jézussal a Mennyei Királyságában.

Ámen!


Szepes Péter
teológus


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése