Isteni gondviselés-Aratás

Több remek keresztyén film közül az egyik nagy kedvencem a Végtelen hit című. Csak nagyon röviden: arról szól a film, hogy egy gyermektelen keresztyén házaspár hogyan vívja és éli meg életük próbáit. Olyan próbákat, amelyekben már tagadták meg hívőemberek az Istent. A férjet ki akarják rúgatni a középiskolából, mint edzőt, mert eredménytelen a csapat, a feleség reménytelen helyzetbe kerül, mert nem tud megfoganni, pedig minden vágya anyává válni, közben súlyos anyagi problémákkal küzdenek. A film pozitív és csodálatos végkifejletbe torkollik. A férj bajnokságot nyer és az állami ligában szerepelhetnek, és születik egy gyermekük, sőt második gyermek is úton van és anyagilag is rendbe jönnek. Két kulcs mondat van számomra a filmben. Az egyiket a feleség mondja el, amikor már ki tudja hányadik terhességi vizsgálat bizonyul eredménytelennek: „Akkor is szeretlek Uram!” és a férj a sok csodás gondviselés után: „Uram köszönöm, hogy magadhoz öleltél!” Mindkétszer zokognak.

Isteni gondviselés. „Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.  Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.  Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR.” (103. Zsoltár 1-6.)

Úgy gondolom, hogy mindig ott kezdődik a legnagyobb baj, amikor nem értjük meg Istent, amikor nem hagyunk elég időt arra, hogy közösségünk elmélyüljön vele, amikor türelmetlenek vagyunk. Isten adhatna úgy is jó munkahelyet, sok gyermeket, stabil egzisztenciát, elismertséget, hogy mind ezt rajtunk kívül, nélkülünk cselekszi meg és egyszer csak a semmiből átnyújtja ezeket. Csak, ha ez így lenne, soha nem ismernénk meg Istent olyannak, amilyen ő valójában! Nem lenne helyes Isten-képünk és nem érne annyit amit adott, és végül ő sem érne sokat nekünk. Ráadásul nem tudnánk miről bizonyságot sem tenni az embereknek, életpéldáink híján, nem tudnának mire felfigyelni. Isten meggyógyítani, megbocsátani, szeretni, megmenteni, irgalmazni és megváltani, üdvözíteni akar. Ehhez viszont nyomorúság kell, meglátni isten nélküliségünket. Isten megenged az életünkben olyan eseményeket, amiket csupán emberi logikával megérteni nem lehet. Igen, csak a végtelen hit a helyes hozzáállás! Elhinni akkor is, hogy Istennek én vagyok a legfontosabb és nagyon szeret, amikor aljas eszközökkel el akarnak távolítani a munkahelyről, ahol önzetlenül szolgáltál és dolgoztál, elhinni, hogy Isten szeret, amikor évek imái után sincs gyermekáldás, elhinni, hogy Isten szeret, amikor hónapok óta nincs miből kifizetni a számlákat, elhinni, hogy Isten szeret amikor el kell temetni édesanyánkat, vagy a gyermekünket… Elhinni, hogy Isten gondviselő Úr, amikor legszívesebben meghalnék, csak enyhüljön már a gond a teher.

Csak a végtelen hit segít! Aztán jön az aratás, a gondviselés gyümölcsei: anyagi elismerés, gyermekáldás, munkahelyi előreléptetés, gyülekezeti tisztségbe választás, egzisztencia, egészség, megtérések a családban stb…Az igazi aratás, amikor hitünk véglegesen megerősödik (akár az oroszlánok elé vetett első keresztyéneké) és már semmilyen földi körülmény nem befolyásolja kapcsolatomat Jézussal! Amikor érzem, hogy Jézus magához ölelt, és minden élethelyzetben ki tudom mondani: „Akkor is szeretlek Uram!”

Kívánom az Újság olvasóinak, hogy ismerjék meg Isten mélységeit, terveit életükre nézve, és végtelen hittel és kitartással hirdessék, hirdessük az evangéliumot, hogy sokak engedhessék, hogy átölelje őket az Isten.

Pécs, 2013. 07. 17.                                                                  Szepes Péter    

(A cikk megjelent A Pécsi Baptista Gyülekezet lapjában az Üzenetben a 19. évfolyam 8-9. számban.)