Zákeus története nyomán...

Jézus csodálatos érzékkel arra jár ma is, ahol őt kutatva „fára másznak” az emberek. 


Szepes Péter

Nemeslelkű igehallgatás

Apcsel. 17,10-12

Tegnap délelőtt a Pécsi Bokor utcai Baptista Istentiszteleten Sinka Csaba lelkipásztor testvérem hirdetett igét a fenti igehely alapján. A bennem elindított gondolataimat írom most le.

Már a jobbik baptistáknak tarjuk azokat, akik rendszeresen járnak Imaházba, ott még alkalmanként imádkoznak hangosan, és szolgálnak is valamivel. A mai igehirdetésből kiderült, ez „édeskevés”! Mert az igéket nem csak az imaházban, hanem odahaza is tanulmányozni kell, kutatni kell, megimádkozni kell. Beszélgetve Istennel napról-napra. Hány családtagunk, barátunk, munkatársunk, diáktársunk sértődne meg azon, ha csak napról-napra köszönnénk nekik és ennyi. Nem reagálnánk a többi mondataikra, és nem is keresnénk velük a közösséget. Magányos karácsonyok nőnének ki ebből, annyi biztos. Hogyan is gondoljuk/gondolom akkor, hogy Istennel szemben ez megengedhető!? Azért van még egy nagy különbség, ha szerencsém van, nem függök emberektől, tehát ha megsértődik, attól még én vagyok, élek, de ha Istennel nincs kapcsolatom, nem „csak” elkárhozom, hanem az áldások, a lelkem jóléte apad el, ami idővel törvényszerűen, csontig hatoló fájdalommal is jár, mint Dávid írja az egyik ismert bűnbánó Zsoltárban. Ha Istennel beszélek, engedelmes vagyok neki, és megcselekszem a hallott igéket, az nekem jó elsősorban, és aztán mindenkinek, akiknek ezt tovább adom, és példaként ragyogok. Így térül meg Isten belénk fektetett igéje! Ámen!

Szepes Péter

teológus

Mai Ige Konferencia Budapesten

Tegnap Mónikával, meghívott vendégként a Mai Ige Konferencián voltunk Budapesten a Lurdy Házban.

Jelen volt Bob Gass az USA-ból a Mai Ige írója is. Nagyon áldott alkalom volt.

Köszönet Nemes Nándor testvéremnek is!

Délelőtt:

Bob Gass testvér beszélt arról, hogy ő ír, de 18 éves korától az USA-ban él. 12 évesen tért meg szülővárosában, az észak-írországi Belfastban. Anyai nagyapja az egyike volt a Titanic építő munkásainak, 2 testvére van, apjuk korán meghalt, de hívőember volt, ahogy édesanyja is. Édesanyja, mint eszköz vezette őt Jézushoz, 13 évesen már megtartotta első prédikációját. Beszélt még élete körülményeiről. Az ószövetségi Saul egy makacs, öntörvényű, irigy ember volt, király, az újszövetségi Saul, pedig egy átlag polgár, ugyan gyilkos, de aztán engedelmes, ő mindenét oda tudta adni Jézusnak. Saul az Amálekiták királyát és a kövér jószágokat meghagyva áldozni akart az Istennek, akkor felakasztva a királyt. Ám Sámuelen keresztül az Isten kifejti, hogy többet ér az engedelmesség, mint az áldozat. Saulhoz ezután nem jött már üzenet a mennyből, ezért üzenetet akart a pokolból, az endori boszorkánytól, jósnőtől, tragikus vég volt ez. Amikor Saul meghallotta az új éneket, az ezerről és a dávidi 10 ezerről lándzsát ragadott és megcélozta vele Dávidot. Ezt a lándzsát már soha nem engedte el, addig, míg aztán végül átjárta a szívét. Az újszövetségi Saulnak meg kellett küzdenie a múltjával, míg elfogadták őt, az özvegyek, árvák, akiknek férjeit, apjait ő is likvidálta. Aztán megírta az újszövetség felét, főleg a filippi börtönben, ahová „azért küldte” Isten, hogy legyen ideje végre írni a leveleit. Beszélt még a tékozló fiúról, mivel a héber szokás szerint, amikor a tékozló fiú hazatért, összetörtek a főtéren egy nagy cserépkorsót, hogy szimbolizálják, ennyire törtek szét a közösség és a fiú között a kapcsolatok. A tékozló fiú apja, aki egy idős, közösségvezető lehetett, nem járt már gyorsan, még is futott a fia elé, ki a városból, amikor meglátta őt a határban. Miért? Hogy előbb érje el őt a kegyelemmel, a megbocsátással, mint a város vezetői a főtéren a korsóval, az ítélettel, a szégyennel. Nekünk is el kell érni az igével, kegyelemmel az embereket, és nem szabad ítélni!

Délután:

Bob elmondta, hogy 25 éve 3000 példánnyal kezdődött az UBC Média Alapítvány terjesztése alapján Angliában a Mai Ige terjesztése. Mára Isten kegyelméből 7 millió példányban terjesztik a világ minden táján, és olvassák az emberek. Ő már több, mint 10 évre előre megírta a Mai Ige üzenetét, minden napra. Magyarországon negyedévente 135.000 példányt terjesztenek és ez az egyik legdinamikusabban növekvő ország ezáltal. Bob elmondta, hogy amikor Jézushoz vitték 4-en a bénát, Jézus az ő hitükre nézve (nem a bénáéra) gyógyította meg, amikor a tetőt megbontották. Mi is több testvérünkkel együtt, egységben imádkozzunk, hogy a Jézus nélkül élő családtagjaink megtérhessenek, mint a bénát körülvevő 4 ember. Az irgalmas samaritánus 3 dologgal találkozott.

-Rablókkal találkozott, akik lehúzták az útról.

-Vallással találkozott (Lévita és a pap). A vallás ott vakar, ahol nem viszket, és olyan kérdésekre ad választ, amit fel sem tettünk.

-Találkozott a megmentővel, megváltóval.

A bajba jutottért az irgalmas samaritánus kezességet vállalt, ellátta és fizette az ellátását. Ez mindannyiunknak kötelessége a másik ember iránt. Akik tudják, azok mondják el azoknak, akik még nem tudják. Isten igéjéről van szó, ez a dolgunk.

Képek:

                                         Bob Gass és én

                                         Mónika és Pintér Béla

Szepes Péter
teológus

Apcsel. 14, 8-20.

Ez a világ (beleértve egy darabig engem is) nem él Jézus parancsa szerint, és nem akarja megismerni Őt. Sőt a világnak van egy istenképe, és felfogása a vallásról, aminek kidolgozta a szabályait. Ameddig ebbe, az ún. hívők beleillenek, langyosságukkal, buzgóságukkal, addig nagy az elismertség, az összhang, egy a cél. Ám, amikor más Isten nevében szól egy hívőember, más szokásokról beszél, mást tesz, és visszautasít, akkor a világ lesújt, kitagad, üldöz és gyilkol. De ekkor sem és soha nem vagyunk egyedül, mert Jézus ilyenkor mégjobban átölel, és mindig lesznek hűséges tanítványok, testvérek, akik sorsközösségben, imákban mellettünk állnak és támogatnak. Ha pedig életünkbe kerül a tanítványság, Jézus hazavár és befogad az Ő királyságába. Soli Deo Gloria mindenért!

Szepes Péter

teológus

Bemerítő János élete

Lk. 3,1-22

Törekszem olyan átadott életre, mint amilyen Bemerítő Jánosé volt. Mai keresztyéneknek, szerintem ilyen útkészítőknek kell lennünk nekünk is Jézus felé. Őszintén, kertelés nélkül, határozottan megmondani mindenkinek, hogy mit vár el Isten az embertől, akár még az ország vezetőinek is. Bemerítő János életvitele kifizetődő volt? Emberileg dehogy, egy lúzer volt, akit a börtönben lefejeztek élete delén. Ám, a lelke Istené volt és azt nem tudták kettévágni, Jézus annyit mond róla, hogy nem született még ilyen ember mint ő volt. Bemerítő János valahol a trón körül uralkodik ma már és várja a végkifejletet, míg Heródes, Kajafás? Hát nem tudom, nem tudhatom, egy biztos én Bemerítő János helyében akarok lenni!

Szepes Péter

teológus

A mákgubó

Ma hallottam egy kedves pécsi barátomtól (volt munkatársamtól), hogy az a dolgozó, aki üresfejű, de mégis sokra tartja magát büszkeségében, az olyan mint az üres mákgubó, hegyesen felfelé áll, de semmi haszon belőle a gazdának.
Ám az a dolgozó, akiben van tudás, intelligencia, de kellő alázat is, az olyan mint a teli mákgubó, ami szépen lehajlik, meghajlik és öröme a gazdának, mert tele van értékes mákkal.
Aki minél többet tud, akkor látja csak meg igazán, hogy mennyire nem tud még semmit, és ezért tud alázatos, jólelkű és önzetlen ember lenni.


MILYEN IGAZ!

Szepes P.

Isteni gondviselés-Aratás

Több remek keresztyén film közül az egyik nagy kedvencem a Végtelen hit című. Csak nagyon röviden: arról szól a film, hogy egy gyermektelen keresztyén házaspár hogyan vívja és éli meg életük próbáit. Olyan próbákat, amelyekben már tagadták meg hívőemberek az Istent. A férjet ki akarják rúgatni a középiskolából, mint edzőt, mert eredménytelen a csapat, a feleség reménytelen helyzetbe kerül, mert nem tud megfoganni, pedig minden vágya anyává válni, közben súlyos anyagi problémákkal küzdenek. A film pozitív és csodálatos végkifejletbe torkollik. A férj bajnokságot nyer és az állami ligában szerepelhetnek, és születik egy gyermekük, sőt második gyermek is úton van és anyagilag is rendbe jönnek. Két kulcs mondat van számomra a filmben. Az egyiket a feleség mondja el, amikor már ki tudja hányadik terhességi vizsgálat bizonyul eredménytelennek: „Akkor is szeretlek Uram!” és a férj a sok csodás gondviselés után: „Uram köszönöm, hogy magadhoz öleltél!” Mindkétszer zokognak.

Isteni gondviselés. „Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.  Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.  Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR.” (103. Zsoltár 1-6.)

Úgy gondolom, hogy mindig ott kezdődik a legnagyobb baj, amikor nem értjük meg Istent, amikor nem hagyunk elég időt arra, hogy közösségünk elmélyüljön vele, amikor türelmetlenek vagyunk. Isten adhatna úgy is jó munkahelyet, sok gyermeket, stabil egzisztenciát, elismertséget, hogy mind ezt rajtunk kívül, nélkülünk cselekszi meg és egyszer csak a semmiből átnyújtja ezeket. Csak, ha ez így lenne, soha nem ismernénk meg Istent olyannak, amilyen ő valójában! Nem lenne helyes Isten-képünk és nem érne annyit amit adott, és végül ő sem érne sokat nekünk. Ráadásul nem tudnánk miről bizonyságot sem tenni az embereknek, életpéldáink híján, nem tudnának mire felfigyelni. Isten meggyógyítani, megbocsátani, szeretni, megmenteni, irgalmazni és megváltani, üdvözíteni akar. Ehhez viszont nyomorúság kell, meglátni isten nélküliségünket. Isten megenged az életünkben olyan eseményeket, amiket csupán emberi logikával megérteni nem lehet. Igen, csak a végtelen hit a helyes hozzáállás! Elhinni akkor is, hogy Istennek én vagyok a legfontosabb és nagyon szeret, amikor aljas eszközökkel el akarnak távolítani a munkahelyről, ahol önzetlenül szolgáltál és dolgoztál, elhinni, hogy Isten szeret, amikor évek imái után sincs gyermekáldás, elhinni, hogy Isten szeret, amikor hónapok óta nincs miből kifizetni a számlákat, elhinni, hogy Isten szeret amikor el kell temetni édesanyánkat, vagy a gyermekünket… Elhinni, hogy Isten gondviselő Úr, amikor legszívesebben meghalnék, csak enyhüljön már a gond a teher.

Csak a végtelen hit segít! Aztán jön az aratás, a gondviselés gyümölcsei: anyagi elismerés, gyermekáldás, munkahelyi előreléptetés, gyülekezeti tisztségbe választás, egzisztencia, egészség, megtérések a családban stb…Az igazi aratás, amikor hitünk véglegesen megerősödik (akár az oroszlánok elé vetett első keresztyéneké) és már semmilyen földi körülmény nem befolyásolja kapcsolatomat Jézussal! Amikor érzem, hogy Jézus magához ölelt, és minden élethelyzetben ki tudom mondani: „Akkor is szeretlek Uram!”

Kívánom az Újság olvasóinak, hogy ismerjék meg Isten mélységeit, terveit életükre nézve, és végtelen hittel és kitartással hirdessék, hirdessük az evangéliumot, hogy sokak engedhessék, hogy átölelje őket az Isten.

Pécs, 2013. 07. 17.                                                                  Szepes Péter    

(A cikk megjelent A Pécsi Baptista Gyülekezet lapjában az Üzenetben a 19. évfolyam 8-9. számban.)

A DISZNÓK...

"Wass Albert: Tudják, én szegény fiú voltam...

- Tudják, én szegény fiú voltam, és gyermekkoromban anyám elszegődtetett a községhez disznópásztornak. Maguk most nevetnek, pedig a disznók előtt megemelheti a kalapját minden ember. Tudják-e milyen jószándékú, becsületes állatok azok? Három éven át jártam ki a legelőre velök, tavasztól őszig. Megismertem őket. Hűségesek, tisztességesek. Értik? Szerettek engem! Pedig én nem is voltam disznó, csak ember…
Nyelt egyet, és egy pillanatig maga elé bámult a padlóra. Aztán folytatta:
- Egy őszön makkoltatni küldtek föl a hegyekbe. Akkor történt, hogy farkasok kezdték kerülgetni a kondát. Volt a rám bízott állatok között egy, amelyik mindig külön járt a többitől. Egy rühes, sovány kis süldő. A többi nem tűrte meg maga között, mert hogy maga alá piszkolt, fektiben. Mert a disznó nagyon tiszta állat, tudják-e, az elveri magától az ilyet. A konda szégyene volt ez a süldő. És éppen erre mentek rá a farkasok.
- Reggel történt, alig valamivel virradat után. Éppen kitereltem az állatokat a karámból, s álmosan dűtöttem neki hátamat egy bükkfának, amikor a visítást meghallottam. A kis rühes süldő megint valamivel távolabb túrt a többitől, s azt cserkészték be a farkasok. Négyen támadtak reá egyszerre. De amikor én felütöttem fejemet a sivalkodásra, már valamennyi disznónak fönt volt a feje, és a következő pillanatban az egész konda összeröffent, s mint egy roppant fekete henger rohant reá a farkasokra. Képzeljenek csak el kétszázegynéhány disznót, tömötten egymás mellett, fölemelt ormánnyal rohanni, fújva és fogcsattogtatva! Szempillantás alatt elkergették a farkasokat, s akis rühes süldőnek néhány harapáson kívül semmi baja nem történt. Én pedig sokat gondolkoztam akkoriban azon, hogy miért is védte meg a falka ezt az egyet, akit amúgy is kitaszított maga közül, s akit ezután sem fogadott vissza soha. De csak most jöttem rá: azért, mert disznó volt az is.
- Hát látjátok, ezért szeretnék disznó lenni. Mert irigylem a disznóktól a szolidaritást, ami az én emberi falkámból hiányzik. Mi tanokat hirdetünk, és jelszavakat halmozunk jelszavakra, de közben mindenki csak önmagával törődik, nemhogy a kisujját is mozdítaná másért. Ha akkor, ott az erdőn, az én disznófalkám is úgy viselkedik, mint ma az emberi társadalom: rendre az egész falkát fölfalhatták volna a farkasok. Mint ahogy az embereket is felfalja rendre a gonoszság és az önzés."

Nagyon elgondolkodtató írás!!!

Szepes P.

Saul megtérése (megfordulása)

Apostolok cselekedetei: 9,1-20.

Saul megtéréséről prédikált ügyintéző lelkipásztorunk Drenyovszki László (akit kedves felesége Zsuzsanna is elkísért) testvér ma délelőtt Bokoron a Baptista Gyülekezetben. Kiemelem a főbb gondolatait és a sajátomét pedig hozzáteszem.

Igehirdetés és ezáltal maga az Isten nagyon megragadott engem, áldott alkalom volt.

Saul, aki a damaszkuszi út után Pál (Paulus=kicsi) lett. Érdekes, amikor apostol lett akkor lett kicsivé!

Addig ugyan is úgy gondolta, hogy ő valaki, hogy ő egy olyan ügyet szolgál, ami mindenek felett való.

Gamáliél lábainál tanult teológiát, római állampolgár (!) is volt, bejáratos a Főtanácshoz, magához a Főpaphoz. LIHEGETT az ügyért. Kilógott, kitűnt a sorból, a keresztyének üldözésében. Míg a farizeusok pihentek, színházba, szórakozni, vagy zsinagógákba mentek, addig ő kipirulva, izzadva, lihegett és úgy buzgólkodott a főpapnál is, hogy kaphasson, és kapott is elfogató leveleket, hogy a messzebbi Damaszkuszból (Szíria) összekötözve hozhassa Jeruzsálembe a főtanács, az ítélőszék elé a krisztus követőket. István kivégzése után, amihez vastagon Saulnak is köze volt, el lehet képzelni, hogy Saul milyen szándékkal hozta volna a keresztyéneket Jeruzsálembe.

Elgondokodtam ma délelőtt azon, hogy számított-e az, hogy igaz pont a rossz ügyben és Jézus ellen, de Saul kitűnt a többi zsidő előljáró közül, buzgóbb volt mindegyiknél, és messze az elkötelezetteb? Szerintem igen, számított, mert Jézus ezt látva mondhatta azt is, hogy ha az én szolgálatomban, az evangélium ügyéért is ilyen serény lesz, akkor az jó. És Pál olyan lett, maga mondja, egyedül többet tettem, mint a másik 12 apostol együttvéve. Ez, pedig 10 ezrek megtérését jelenette Jeruzsálemtől, Galácián át egészen Athénig és Macedóniáig. Hogy az a sok rossz, amit Saul tett, ne múljon el nyom és következmény nélkül, Jézus azt mondja Ananiásnak, megmutatom neki, hogy mennyit kell az én nevemért szenvednie! Bizony kellett is neki rengeteget, és-hogy ízelítőt kapjon a megkövezésből, még ebben is részesült, de túl élte Pál.

Ananiásban a félelem, az előítélet is ott volt. Uram Jézus olyan emberhez menjek, olyan ember felé szolgáljak, aki halára keresi a tiéidet? Az apostolok is így gondolták ezt. Jézus azt mondja, hogy igen, ilyen ember felé szolgálj és keresd meg őt az Egyenes utcában, mert "választott eszközöm ő, hogy hordozza az én nevement a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt." Kész, Jézus így gondolkodik.

Jó nagy leckét kaptunk a "hívő", álszent előítéletekből is. Ellenségeink felé is van szolgálatunk ugyan is!!!

Ananiás számára higgyék el kedves olvasók, nem kellett nagyobb és veszélyesebb, ádázabb ellenség, mint Saul, akitől még 250 km-re (ennyi Jeruzsálem és Damaszkusz távolsága) 7 napi járóföldre sem voltak biztonságban a keresztyének. Még ide is utánuk jött, hogy eltiporja, elpusztítsa őket. Még is Jézus parancsot ad a kenettel rendelkező, szent embernek, tanítványnak Ananiásnak, hogy indulj az Egyenes utcába Saulhoz. Mi manapság is (baptista gyülekezetek) azokat, akik kilógnak, bűnösek, lihegnek a bűn útján, kizárni szoktuk, elítélni szoktuk, mert bűnös, mert nem vállalok közösséget vele, mert árt az image-nek, ha közeledek hozzá. Persze, meg van a bibliai alapja a fegyelmezésnek, ezt nem szabad átlépni. De hagyjuk meg Istennek, hogy behajtsa az emberen, amit beakar, ne mi ítéljünk. 

Jézus a kegyelem, az újrakezdés Istene! Persze a bűn, soha nem marad következmények nélkül, de Isten nem akar pusztítani, hanem éltetni akar!

Erős vagy, ha elhivatott vagy. Ez volt a ma délelőtti igehirdetés vezérgondolata. 

Lehet, hogy 20-30 éve, azért üresek a padok az imaházakban, és nem változik a környezetünk, mert alig van valaki a hívők között, akik merik, akarják vállalni a Jézusról szóló evangélium hirdetését, idejüket erre rászánni?! Bizony a Sátán akkor tudja a legnagyobb kárt tenni bennünk, ha úr az időnk felett, ha azzal ő rendelkezik. 

Lihegve, buzgón, az időnket az Úrra szánva kell hirdetni a Jézusról szóló evangéliumot, akár mit is mond a világ, vagy bárki ember, hogy amikor eljön Jézus magához emelve vihessen el minket ebből a világból az Égi Hazánkba.

István diakónust, amikor kilehelte lelkét Jézus FELÁLLVA VÁRTA! Onnan tudjuk, hogy István, amikor a halállal nézett farkas-szemet (záporoztak rá az öklömnyi kövek) azt mondta: látom az eget megnyílni, és az Emberfiát ÁLLNI az Isten jobbja felől!

Micsoda hatalmas dolog ez, Jézus feláll a trónról és így várja haza hűséges tanítványát.

Nekünk is így kell élni hívőemberként, és így szolgálni.

Hogy találkozhassunk Jézussal a Mennyei Királyságában.

Ámen!

Szepes Péter

teológus