A 12 izraeli kém. Szoktuk mondani, hogy egy kis csoport: Káleb és Józsué és a többi 10, a nagyobb csoport: Sammúa, Sáfát, Jigál, Palti, Gaddiél, Gaddi, Ammiél, Szetúr, Nahbi és Geúél, mennyire különbözően látták az Ígéret Földjén a dolgokat.
Pedig nem! Mind a 12-en ugyan azt látták! Ugye nem képzeli senki komolyan, hogy Káleb és Józsué nem látták a magas kőfalakból épített erődítményeket, nem látták a 3 méteres Anák fiait, nem látták a fejlett hadseregeket, és nem látták a nehézségeket? Ők is látták, ők is szembesültek vele, és biztos, hogy az izgalom a félelem őket is átjárta, mert ők is emberek voltak. Biztos vagyok abban, hogy Káleb és Józsué is elgondolkodott azon, hogy ez bizony nem egyszerű helyzet, nem mi vagyunk előnyben, ez az ő hazájuk és nekünk kell valahogy betörtni, elfoglalni. Tudták: kívülről mindig nehezebb.
Még is igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy hatalmas különbség volt a fent említett 2 és a 10 kém között. Mert Józsué és Káleb HITTEL szemlélték Kánaán földjét. S végül kiderül, hogy még sem ugyan azt látták, mint a 10 kém, mert ők ketten ott látták Istent is, az ő seregeivel, még akkor is ha láthatatlanok voltak, mert a hit szemeivel figyeltek. Így már átértékelődik minden.
Józsué és Káleb hitt Istennek, elfogadta Mózes közvetítését, és ők már előre látták, hogy a győzelem el van készítve, mert Isten ezt már eldöntötte. Kálebnek és Józsuénak lett igaza. Mert hittek.
Ezért Józsué és Káleb bemehetett Kánaánba, az összes többi, többszázezer ember a nép, és Mózes, Mózes testvérei (egy másik hitetlenségért) NEM MEHETTEK BE!
Nagy alázatra és önvizsgálatra tanít meg engem ez az ószövetségi történet.
Még pedig, hogy: nem szabad emberekre, a körülményekre nézni. Nem szabad befolyásos, vezető emberekre sem nézni és bennük bízni, nem szabad az erő demonstrációkra nézni, a kőfalakra, a beosztásokra. Nem szabad emberekben bízni, még a saját "kémtársaidban" sem.
Érdekes, hogy a világ előtt időnként sáskának érezzük magunkat, de a hatalmas, Teremtő Isten előtt bátornak, neki hitetlenül be merünk szólni, szembe menni vele, merünk engedetlenek lenni, de a világ előtt Jézusról bizonyságot tenni már nem vagyunk bátrak...
Azt is látnunk kell, hogy egyenlőre a hitünkkel mindig kisebbségben maradunk, de Isten nem számokban, statisztikákban méri a hívő életet. Jó tudni viszont, hogy a Mennyekben megszámlálhatatlan sereg fogja dicsőíteni a Bárányt, és megtartó Istenünket.
Csak Istenben kell bízni, és hittel látni, meglátni Őt a körülményekben, a falak mögött és fölött, az emberi erő fölött. Bízni abban, hogy amit ígért azt mindig, de mindig betartja, mert "Ő mindörökké ugyan az".
VELE minden lehetséges!
Ő küld és várja, hogy menj és teljesítsd akaratát. Aztán elindulsz és egyszer csak a falak leomlanak, mint Jerikóban történt a honfoglalás kezdetén Józsué és Káleb vezetésével, akik hittel mentek neki Jerikónak és a honfoglalásnak.
Példák ők.
Csak az Istent nézem, benne bízom, hittel, engedelmesen.
Indulnunk kell!
Szepes Péter
teológus (igazgató)
Pedig nem! Mind a 12-en ugyan azt látták! Ugye nem képzeli senki komolyan, hogy Káleb és Józsué nem látták a magas kőfalakból épített erődítményeket, nem látták a 3 méteres Anák fiait, nem látták a fejlett hadseregeket, és nem látták a nehézségeket? Ők is látták, ők is szembesültek vele, és biztos, hogy az izgalom a félelem őket is átjárta, mert ők is emberek voltak. Biztos vagyok abban, hogy Káleb és Józsué is elgondolkodott azon, hogy ez bizony nem egyszerű helyzet, nem mi vagyunk előnyben, ez az ő hazájuk és nekünk kell valahogy betörtni, elfoglalni. Tudták: kívülről mindig nehezebb.
Még is igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy hatalmas különbség volt a fent említett 2 és a 10 kém között. Mert Józsué és Káleb HITTEL szemlélték Kánaán földjét. S végül kiderül, hogy még sem ugyan azt látták, mint a 10 kém, mert ők ketten ott látták Istent is, az ő seregeivel, még akkor is ha láthatatlanok voltak, mert a hit szemeivel figyeltek. Így már átértékelődik minden.
Józsué és Káleb hitt Istennek, elfogadta Mózes közvetítését, és ők már előre látták, hogy a győzelem el van készítve, mert Isten ezt már eldöntötte. Kálebnek és Józsuénak lett igaza. Mert hittek.
Ezért Józsué és Káleb bemehetett Kánaánba, az összes többi, többszázezer ember a nép, és Mózes, Mózes testvérei (egy másik hitetlenségért) NEM MEHETTEK BE!
Nagy alázatra és önvizsgálatra tanít meg engem ez az ószövetségi történet.
Még pedig, hogy: nem szabad emberekre, a körülményekre nézni. Nem szabad befolyásos, vezető emberekre sem nézni és bennük bízni, nem szabad az erő demonstrációkra nézni, a kőfalakra, a beosztásokra. Nem szabad emberekben bízni, még a saját "kémtársaidban" sem.
Érdekes, hogy a világ előtt időnként sáskának érezzük magunkat, de a hatalmas, Teremtő Isten előtt bátornak, neki hitetlenül be merünk szólni, szembe menni vele, merünk engedetlenek lenni, de a világ előtt Jézusról bizonyságot tenni már nem vagyunk bátrak...
Azt is látnunk kell, hogy egyenlőre a hitünkkel mindig kisebbségben maradunk, de Isten nem számokban, statisztikákban méri a hívő életet. Jó tudni viszont, hogy a Mennyekben megszámlálhatatlan sereg fogja dicsőíteni a Bárányt, és megtartó Istenünket.
Csak Istenben kell bízni, és hittel látni, meglátni Őt a körülményekben, a falak mögött és fölött, az emberi erő fölött. Bízni abban, hogy amit ígért azt mindig, de mindig betartja, mert "Ő mindörökké ugyan az".
VELE minden lehetséges!
Ő küld és várja, hogy menj és teljesítsd akaratát. Aztán elindulsz és egyszer csak a falak leomlanak, mint Jerikóban történt a honfoglalás kezdetén Józsué és Káleb vezetésével, akik hittel mentek neki Jerikónak és a honfoglalásnak.
Példák ők.
Csak az Istent nézem, benne bízom, hittel, engedelmesen.
Indulnunk kell!
Szepes Péter
teológus (igazgató)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése