Anyák napjára

Édesanyák napja. Ha belegondolok abba, milyen áldozatvállalás, mennyi szenvedés és odaadás szükséges egy gyermek megszületéséhez, csak az Anyák iránti tisztelet jut eszembe. Visszaemlékszem születésem nehéz körülményeire, és hálaadásra indul a szívem Isten iránt. Farfekvésem miatt császármetszéssel születtem, majd Anyum lábadozása során pár napra rá rosszul lett és műteni kellett valamilyen gyulladás miatt, a műtét során leállt a szíve és 3 perc után tudták őt a klinikai halálból visszahozni. Egy másik napon a pólyába beletekergőzve már kék voltam a fulladástól, amikor egy takarítónő hanyatfordított és megmenekültem. Októberben születtem, és november végén jöhettünk haza a Kórházból, pedig nem sok kellett, hogy egyikünk se jöjjön haza. Egy szem gyermekként, igazán tisztában vagyok azzal mi az anyai áldozatvállalás, mit jelent úgy felnőni és élni, hogy van (még ma is!) Édesanyám, aki majdnem az életét adta, hogy én legyek, éljek. Az a szeretet, amit Édesanyáinktól kapunk pótolhatatlan és elengedhetetlen, hogy normális emberré, személyiséggé váljunk. A Jóisten nagy kegyelme, hogy vannak szüleink és van Édesanyánk. A Jóisten éltesse és áldja őket, minden lépésükben és szívük dobbanásában!

Szepes Péter