Zsid 13,1-25
Úgy gondolom, hogy egy
ember életét, igazán a halála minősíti. Addig tét nélkülinek tűnik
minden, de ott a halálos ágyon kimutatja mindenki a „foga fehérjét”. Hiába írt
gyönyörű, megkapó istenes verseket Ady Endre, ha halálos ágyán nem tudta bűneit
rendezni a Megváltóval, hiába akart Goethe több fényt a szobába, amikor már
minden függönyt elhúztak, még is sötétségben volt a halála órájában, mert nem
adta magát át Jézusnak, és a halálos ágyán hiába vonta vissza Darwin az
evolúciós elméletét, mert nem kapaszkodott bele a keresztbe, a kegyelembe.
Jézus tegnap és ma, mindörökké ugyan az, de csak annak tud adni kegyelmet, aki
kéri. Uram tarts meg kegyelmedben!
Szepes Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése