"1Ezek után a következő dolog történt: A jezréeli Nábótnak szőlője volt Jezréelben, Samária királyának, Ahábnak a palotája mellett. 2Egyszer Aháb így szólította meg Nábótot: Add nekem a szőlődet, hadd legyen az veteményeskertem, mert közel van a házamhoz! Adok helyette jobb szőlőt, vagy ha jónak látod, pénzben adom meg az árát. 3Nábót így felelt Ahábnak: Az ÚR őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet! 4Aháb elkeseredve és haragosan ment haza a válasz miatt, amelyet a jezréeli Nábót adott neki, amikor ezt mondta: Nem adom neked atyai örökségemet. Lefeküdt az ágyára, arcát befelé fordította, és nem evett semmit. 5A felesége, Jezábel azonban odament hozzá, és így szólt: Min keseredett el úgy a lelked, hogy semmit sem eszel? 6Ő így válaszolt: Beszéltem a jezréeli Nábóttal, és azt mondtam neki, hogy adja nekem a szőlőjét pénzért, vagy ha úgy tetszik neki, szőlőt adok helyette. De ő azt mondta: Nem adom neked a szőlőmet. 7A felesége, Jezábel ezt mondta neki: Hát nem te uralkodsz most Izráelben? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű! Majd én megszerzem neked a jezréeli Nábót szőlőjét. 8Ekkor leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és nemeseknek, akik Nábóttal egy városban laktak. 9A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére. 10Vele szembe pedig ültessetek két hitvány embert, akik így tanúskodjanak ellene: Átkoztad Istent és a királyt! Azután vigyétek ki, és kövezzétek agyon. 11A város polgárai, a vének és a nemesek, akik abban a városban laktak, úgy is tettek, ahogyan Jezábel megüzente nekik, és ahogyan a nekik küldött levelekben írta. 12Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. 13Odajött a két hitvány ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány emberek így tanúskodtak Nábót ellen a nép előtt: Átkozta Nábót Istent és a királyt! Ezért kivitték őt a városból és agyonkövezték. 14Azután ezt az üzenetet küldték Jezábelnek: Agyonkövezték Nábótot. 15Amikor Jezábel meghallotta, hogy agyonkövezték Nábótot, így szólt Jezábel Ahábhoz: Kelj föl, vedd birtokba a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart pénzért neked adni, mert nem él már Nábót, hanem meghalt. 16Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót meghalt, fölkelt Aháb, lement a jezréeli Nábót szőlőjébe, és birtokba vette azt. 17Ekkor így szólt az ÚR igéje a tisbei Illéshez: 18Eredj, menj el Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik, de most éppen a Nábót szőlőjében van, ahová azért ment, hogy birtokba vegye. 19Így beszélj hozzá: Ezt mondja az ÚR: Öltél, és még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja az ÚR: Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is! 20Aháb így felelt Illésnek: Rám találtál, ellenségem?! Ő ezt mondta: Rád találtam, mivel arra adtad magad, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az ÚR. 21Ezért én veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Izráelből Aháb férfi utódait, apraját-nagyját! 22Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát a bosszantásért, mert felbosszantottál, és vétekbe vitted Izráelt. 23Jezábelről pedig így szól az ÚR: A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel falánál! 24Aki Aháb hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg. 25Nem volt senki más olyan, aki annyira ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit rossznak lát az ÚR, mint Aháb, mert félrevezette a felesége, Jezábel. 26Igen utálatos dolgokat művelt, követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől. 27Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, a testére zsákruhát öltött, böjtölt, zsákruhában is hált, és csöndesen járt-kelt. 28Ekkor így szólt az ÚR igéje a tisbei Illéshez: 29Látod, mennyire megalázta magát előttem Aháb? Mivel megalázta magát előttem, az ő idejében nem hozom rá azt a veszedelmet; majd csak a fia idejében hozok veszedelmet a házára." (Királyok I. Könyve: 21. fejezet)
Illés nevének (Elijahu) jelentése: Jahve az én Istenem. Krisztus előtt a IX. században tevékenykedett Izráelben, Aháb király idejében. Aháb Samáriában lakott. Illés Tisbéből származott.
A Biblia egyik legnagyobb alakja, akinek visszatérése fogja megelőzni a Messiás megérkezését: Malakiás próféta szerint. (Olvashatunk ezekről a Wikipédiában is, Illés próféta címszónál.)
A fent idézett igerészben lép színre Illés, minden előzmény nélkül és képviseli Izráel Istenét, prófétai szolgálata során. Jelzés értékű, hogy Jézus is kitér arra, hogy Illés idejében nagy szárazság és éhínség volt Izráelben, és hiába volt sok özvegyasszony Izráelben, még is a Föníciában lévő sareptai (ma Sarafand Libanonban) özvegyhez küldetett Illés. Utalva itt a názáreti zsinagógában Jézus arra, hogy ha a választott nép nem érzi magát ráutalva Istenére, akkor Isten máshol-más népnek jelenti ki magát szolgái által.
A gőg eltakarja az Istent és nem látható a gőgös ember számára.
Aháb király felesége nem izráeli volt, hanem a tiruszi (Fönícia) Jezabel.
Ezért a feleség magával hozta népe bálványimádó lelkületét és szokásait, módszereit és gondolkodását.
Illés próféta történetét a Bibliában, Istennek hála zavartalanul elolvashatjuk, tanulságos és példa.
A fenti igékre rátérve, van egy király Izráelben, aki tud Izráel Istenéről, elismeri létét, még is a felesége bálványimádásának részese és a föníciai (Fönícia határos ország Palesztinával ekkor) vallási szokásoknak megfelelően teret ad a Baál papoknak és engedi a szentélyeik, áldozóhalmaik felépítését. Egyszóval engedi a Baál vallási kultuszt Izráelben-ez súlyos vétek.
Eleve nagy tanulság (saját 1997-es tapasztalatból is írom), hogy istentelen, képmutató feleséget szerezni már rossz ómen. Aháb is itta ennek a levét, mind amellett, hogy ez nem csökkenti (enyémét sem) bűneit.
Láthatjuk Aháb életéből, meg jó pár izráeli király életéből beleértve még Dávid királyt is, hogy ha egy ember, még ha nagy méltóságot is élvez, ha elfordul Istenétől és eltesped testileg-lelkileg, szemei már nem Isten dolgaira fogékonyak, hanem a testére, az anyagira akkor jön a Nábót szőlője, jön a fürdőző Bétsabé stb... és jön a bukás is. Mert Sátán tökéletes (elnézést a szóért!) időzítéssel ad helyzeteket, amikor a gyenge, Istentől távol lévő lélek könnyen csapdába eshet.
Itt van egy király Aháb, aki istentelenül, Bálványokban bízva kormányoz, felesége a legfőbb megteremtője, mozgatója a baál kultusznak és van egy szőlőskert, ami szépen gondozott, kívánatos.
A király, aki nem kötődik az egyedüli Istenhez, nem kötődik őseihez, népéhez (ezt jól tanusítja házassága is) olyant kér Nábóttól, ami egy igaz izráelinek lehetetlen: tagadja meg a vérét az örökségét és mondjon le is arról. Nábót vitát sem nyit a királlyal, egyértelműen elmondja, hogy kizárt, hogy atyai örökségét eladja, elcserélje, mert az az élete, a mindene, a gyökerei. Itt nem a szőlőskerten van a hangsúly, hanem a vérségi köteléken, az atyai életvitel továbbvitelén, a család becsületén, ami megvehetetlen.
Aháb a gyökértelen, gőgös király ezt nem érti és elszomorodik.
Nem eszik, befelé fordul a fal felé az ágyán és csügged. Majd jön a "gondoskodó" feleség, aki kérdi mi a baj (még ezzel nem is lenne gond, egy jó feleséget érdekli férje állapota), mi történt?
Aháb elmondja a bánata okát, Nábót nem adja a szőlőskertjét, sem pénzért, sem másik szép, értékes, még tán értékesebb szőlőskertért, tehát a kívánsága nem teljesült, száj lebigyesztve.
Aháb palotájához közel van Nábót szőlője, milyen jó indok, hogy övé legyen tehát.
Jézabel, aki magasról fityet hány Izráel szokásaira, hagyományaira, Istenére, az emberi gőg, hatalom és rang oldaláról közelít: "hát nem te vagy a király Izráelben?! Majd én megszerzem neked!" Ennyi! Nem kell itt bánkódni egy percet sem, van nekünk eszköztárunk. Mire a király alszik egyet, már jön a hír: "véletlenül pont most" Nábót halott, foglald el a szőlőjét, mert jogod van rá. Nem tudom, hogy akkor is úgy volt e, hogy ha valakinek nincs örököse, akkor az államra száll a vagyon, de a király látszólag legálisan bekebelezhette a szőlőt.
Ha csak eddig tartana a történet, mi hívőemberek kaparhatnánk a fejünket, hogy akkor most hol van itt az igazság?! Vagy ahogy ma is szokás embereknek, akiket baj ér feltenni a kérdést: hol van Isten?
Isten létezik és jön, lép-olvashatjuk. Illés által, engedelmes eszköz által (halkan jegyzem meg az életével játszott Illés ebben a helyzetben!) ítéletet hirdet Isten. Leegyszerűsítve, ahogy pusztult Nábót, olyan sorsra jutsz te is király, kutyák nyalják fel a véredet a tiéiddel együtt és feleséged tetemét a kutyák eszik meg Jezréel falainál.
Ennyit arról, mennyire érdemes "szórakozni" Istennel és az övéivel!
Nem a király volt Nábót vesztének kiötlője, de bűnrészes volt, mert engedte Jézabel gyilkos tervét végig vinni. Amikor szembesítik tettével, Aháb megalázza magát és tettekben is megmutatkozik ez, mert böjtöl, zsákruhában jár és csendben van. Isten ezt az őszinte bűnbánatot (kár, hogy csak ideiglenesen teszi ezt Aháb) elismerve, módosítja ítéletét arra, hogy Aháb élete után (fia idejében) írtja ki férfi magvát/utódait Izráelből.
De kiirtja és jön a veszedelem!
Illés élete arról szólt, hogy szolgálja az Urat. Annyira frázisként hat ez már hívő körökben is, szolgálta az Istent, jó, és?
Belegondolunk mi igazán abba, hogy nincs nagyobb kiváltság és titulus ezen a földön, mint a Teremtő Isten szolgája lenni. Illés engedelmessége, kitartása, -pedig ő is gyarló, esendő ember volt, aki Jézabel őrült üldözése közben, már azt kérte Istentől, hogy hagyja meghalni, mert elég volt- óriási példa a Bibliában.
A Kármel-hegyen a Baál papokat kivégzi Illés, mint Isten eszköze, és egyértelművé válik, hogy nincs Isten más csak Izráel Istene az Úr! A Baál bálványisten és papjai csődöt mondanak.
Ezután Illésnek menekülni kell végérvényesen, de átéli azt a csodát is, hogy hosszú idő után az ő imájára lesz újra eső és szűnik meg a szárazság Izráelben. Megéli azt is, hogy szolgálata végén nem hal meg, hanem Isten tüzes-szekérrel ragadja el, követője és utóda Elizeus mellől. Így kerül fel a mennyországba a hűséges szolga: Istenéhez és jutalma az örökélet átvételéhez.
Megérte tehát kitartani és Istenre figyelni Illésnek, és példája nem maradt követés nélkül, hiszen jött Elizeus.
Aki Illés mellett szocializálódott, tanult és gyarapodott ismeretben.
Izráel népe szegényebb lett volna Illés nélkül.
Tehát óriási kiváltság és státusz az ÚR szolgája lenni.
De aki meghallva az elhívást szolga lesz, az feladatot is kap.
Képviselni kell Istenét az Urat.
Nem csak a szűk, de tágabb környezetben is.
Isten mindenkit hív, az Ő hívása ma is szól, feladatot ma is ad.
Nagy kegyelem, ha hívására igennel felelsz és szolgálod Őt!
Ha szívedben ott van Isten és életed Ura, az csodálatos állapot.
Csak rajtad áll beengeded-e szívedbe.
Feladatunk van: képviselni Istent és szócsövének lenni.
Szócsövének lenni, mint Illés próféta volt.
De ez nem könnyű feladat, nem kis harc, sőt ki kell mondjuk, sokszor életveszélyes feladat!
Illés élete állandóan kockán forgott, üldözött volt, vadásztak rá, menekülnie kellett.
Illés élete állandóan kockán forgott, üldözött volt, vadásztak rá, menekülnie kellett.
De Istene megtartotta, és bármily nagy is volt Aháb-Jézabel páros földi hatalma, nem érhetett ez fel a Teremtő Isten hatalmával.
Illésen keresztül Isten egyértelművé tette, hogy nem lehet kétfelé sántikálni, ha a Baál az isten kövessétek azt, ha az Úr az Isten kövessétek Őt, döntsetek, mert a kettő együtt nem megy!!!
Illés szolgált és kérlelhetetlenül, nem meghátrálva tette a dolgát, képviselte Isten ügyét egész Izráelben, sőt Sareptában is egyértelművé tette, hogy az Úr az egyetlen Isten, nincs más!
Illés szolgált és kérlelhetetlenül, nem meghátrálva tette a dolgát, képviselte Isten ügyét egész Izráelben, sőt Sareptában is egyértelművé tette, hogy az Úr az egyetlen Isten, nincs más!
Illés próféta szolgálata rendkívüli volt tehát, nem hiába, hogy ahogy Mózes, ő is ott lehetett Jézus mellett a megdicsőülés hegyén az Újszövetségben.
Mert Mózes és Illés, Dávid stb... szolgálatában egyaránt közös volt, hogy Jézus előképei voltak és Reá mutattak előre.
Illés a szolga, Isten követe: szemben a hatalommal, sokszor a saját népével.
Megalkuvás nélkül tette, amit rá bízott az Úr.
Ma Magyarországon Isten népe milyen? Milyenek Isten szolgái? Milyenek az egyházak? Kit képviselnek?
Illés prófétai szolgálatának nagyszerűsége abban rejlett, hogy nem fogadta el az államvallást, nem keverte össze a világi hatalmat az Istenével.
Nem szolgált egy olyan kultuszt, ami bálványimádáson alapult, akkor sem, amikor rajta kívül, egy egész országban alig volt, aki Istent imádaná. Nem a sokaság mellé állt, hanem Isten igaz ügye mellé.
Ma mi a helyzet, kedves olvasó?
Mi a helyzet, amikor egy politikai testület (Magyar Országgyűlés) dönti el, ki lehet egyház és ki nem, és ennek függvényében kap állami támogatást?
Mi a helyzet, amikor egy politikai testület (Magyar Országgyűlés) dönti el, ki lehet egyház és ki nem, és ennek függvényében kap állami támogatást?
(Megjegyzem, azzal sem értettem egyet, hogy 360 egyház működjön Magyarországon, akiknek zöme csak az üzlethez, pénzhez és nem Istenhez kötődött.)
Az új magyar alaptörvényt áthatja a római katolikus szellemiség. (Egy-két fokkal jobb, mint a kommunista 1949-es alkotmány.) A bálványimádó katolikus szellemiség. Ha Illés élne...
Jelenleg 14 egyház feküdt le az állami hatalomnak a pénzért, állami támogatásért, és sorban állnak még jópáran ezért a státuszért. Még mindig ezt a Kormányt tartom a legelfogadhatóbbnak, csak hát a szellemiség...
Én Szenczy Sándor testvérrel értek egyet, hogy a Magyar Baptista Egyház ne fogadjon el állami támogatást a működéséhez, hanem a hívek tartsák el az Egyházukat, ha fontos nekik Isten és Isten ügye.
Megjegyzem nekem is meg kell szégyenülnöm, mert adom a tizedet, adakozom eleget?
Mert enélkül nehezen megy az Egyházunk eltartása.
Viszont életveszélyes dolog függni az államtól, a politikától, a pénztől.
Illés nem lefeküdt az állami hatalomnak, hanem életét kockáztatva szemben állt azzal, mert istentelen hatalom volt.
A mai magyar hatalom nem istentelen? Mit gondol a kedves olvasó?
Szerintem, kormányoktól függetlenül az-sajnos.
Ha Illés élne...
Tisztelni kell a feljebbvalókat és imádkozni értük, ez bibliai parancs (én minden nap imádkozom értük), de az istentelenségben tilos részt venni!
Sokkal veszélyesebb ma a Sátán, mint amikor az 1950-es években volt, mert ma mindent lehet, vallásszabadság van, sokkal nehezebb észre venni a kontúrokat Isten ügye és az Ördög ügye között.
Nyilván soha ne legyen még egy olyan rendszer, mint a Rákosi volt pl., de ez a vad liberalizmus is életveszélyes minden téren.
Ma az ördög a templomokban/imaházakban és azokon keresztül hódít a legjobban, bármilyen szomorú is ezt kimondani! Nábótot a saját népén keresztül, a saját törvényein keresztül intézte el Jézabel-elborzasztó!
Bálványimádás van és pénzimádat.
Nagyon magamba kell nekem is néznem és kérni mindig az Élet Urától tiszta, bűnbánó életet.
Amilyen az európai és magyar politikai helyzet, egy-valamire való, igaz hívőembernek nem lehet ma sem más a feladata, mint szemben a hatalommal, képviselni Istent igaz szívvel, engedelmesen, és nem lefeküdni a trón és az oltár új szövetségének!!!!!!!!!!!
Illések, támadjatok fel és tegyétek dolgotok, mert tombol a Jézabeli kultusz!
Az Úr szolgálatára induljunk el tehát, ne tétlenkedjünk!
Szepes Péter
teológus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése