Az újjászületés fontossága: vagy is enélkül lehetetlen Jézussal járni

^"1Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. ²Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: "Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten." ³Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát."  ⁴Nikodémus ezt kérdezte tőle: "Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?" ⁵Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.  ⁶Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. ⁷Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. ⁸A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született." ⁹Nikodémus megkérdezte tőle: "Hogyan történhet meg mindez?" ¹⁰Jézus így válaszolt: "Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? ¹¹Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. ¹²Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? ¹³Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. ¹⁴És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie,  ¹⁵hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. ¹⁶Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.  ¹⁷Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. ¹⁸Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. ¹⁹Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. ²⁰Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. ²¹Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat." ²²Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt. ²³János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. ²⁴János ugyanis még nem volt börtönbe vetve. ²⁵János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról. ²⁶Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: "Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy." ²⁷János így válaszolt: "Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki.  ²⁸Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. ²⁹Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. ³⁰Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. ³¹Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön (az felette van mindenkinek:)  ³²és arról tesz bizonyságot, amit látott, és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. ³³Aki befogadta bizonyságtételét, az pecsétet tett arra, hogy Isten igaz. ³⁴Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket. ³⁵Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.  ³⁶Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta."               (János evangéliuma: 3. fejezet)

János a zsidó ember, a tavi halász, a tanítvány, az apostol és tanuságtévő.

A galileai Betániából származott.

János, aki bátyjával Jakabbal együtt, apjuk Zebedeus mesterségét (halászat) folytatták tovább.

János, aki a 12 tanítvány közül a legfiatalabb.

János, aki egyedüliként az apostolok közül természetes halállal hal meg közel 100 évesen.

János, akit szeretett tanítványként ír le a Biblia, és Péterrel, Jakabbal élvezte Jézus kitüntetett bizalmát.

Ott volt a színeváltozás, megdicsőülés hegyén is.

Jézus mellett foglalhatott helyet az utolsó vacsorán.

Az egyedüli tanítvány, aki Jézust elkíséri a golgotai keresztig, kitart mellette, még ha fél is.

János, akihez a keresztről szólva Jézus, reá bízza az Édesanyját: Máriát.

A róla elnevezett evangélium, 3 apostoli levél és a Jelenések könyvének írója.

Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt és a környéken, Samáriában hirdette Krisztus evangéliumát.

Jánost, Pál apostol Péterrel és Jakabbal együtt az egyház oszlopának nevezi.

János a keresztyénség (Krisztus követői) egyik megalapítója.

Pál mártír-halála után János Efézusban tevékenykedett és nevelte az új és új igehirdetőket, tanítványokat.

János raboskodik Pátmosz szigetén is, itt írja meg a Jelenések könyvét.

Halála előtt vissza tér Efézusba és kb. 100 évesen meghal, a szeretett hű SZOLGA.

Nikodémus: tekintélyes zsidó farizeus, a Főtanács tagja.

Éjnek idején ment Jézushoz, akinek cselekedeteit látva és értelmezve, benne Isten küldöttét látta.

Amikor a főtanács Jézust készült elítélni, a jogszerűségre emlékeztette őket, miszerint, mielőtt ítélnek, előtte győződjenek meg Jézusról, hogy valóban bűnös-e és hallgassák meg először.

Aztán Arimátiai Józseffel együtt ők ketten vették le Jézust a keresztről és tették József sírjába, és követői lettek Jézusnak. Ez farizeus léttükre, óriási nagy dolog.

De most foglalkozzunk az újjászületés fontosságával-Jézus tanítása, szavai alapján, amit Nikodémusnak mondott el.

Nikodémus nagyon művelt, okos, tanult ember volt.

Ez alapján, meg mint hithű zsidó tanító is, értelemmel szemlélve Jézus életét, ráébredt arra, hogy Jézus Isten küldötte kell, hogy legyen és az Isten erejével kell, hogy munkálkodjon.

Mert máshogy azok a csodás tettek amiket Nikodémus látott Jézustól nem működhetenek, azokra csak az képes, aki kapcsolatban áll Istennel. A vakok látnak, a bénák járnak, a betegek meggyógyulnak, a paráznák megtisztulnak, sokan megváltoznak-ezeket elérni csak olyan valaki képes, aki kapcsolatban van az Istennel, mitöbb, bírja annak erejét.

Nikodémus ennyit látott és nem többet, és érdeklődött-ami fontos ebben a bibliai történetben.

Az alap ugyan is a tanítvánnyá válás útján: érdeklődeni Jézus és tanításai után.

De ez kevés volt, ettől még Nikodémus nem született újjá, nem nyert üdvösséget!!!

Jézus fel is hívja a figyelmét a lényegre. Jézus örül, hogy ha még (félve a tanács véleményétől stb...) éjjel is, de érdeklődve keresi fel őt, kíváncsi munkásságára Nikodémus, és tanítani kezdi őt.

Nikodémus ekkor még nem tudja és nem hiszi, hogy Jézus az Isten Fia, és nem tud semmit az újjászületésről sem. Magyarul hiába tekintélyes zsidó tanító, farizeus, még is vak és nem Krisztusé az élete.

Lát, de lelkileg vak.

Jézus "oda is szól" neki: "Te Izráel tanítója vagy és ezt nem tudod?"

Nem tudod, mi az újjászületés és annak fontossága?!-fedd szeretettel a Mester.

Akaratlanul is, de álljunk meg itt egy pillanatra. Mert van a vallás, meg van Jézus Krisztus, és mint ebből a történetből olvassuk, a kettő nem ugyan az, mi több két külön dolog, hozzá teszem: sajnos.

Pedig Nikodémus a jobbik farizeusok közül való, aki értelmez, gondolkodik és csak utána ítél, vagy mond véleményt és a Főtanács többi tagjával ellentétben, ő érdeklődik és veszi a fáradtságot és alvás helyett éjjel Jézust keresi és beszélget vele. Még is az ószövetségi tekercsek (amiknek javát sok esetben kívülről tudták a farizeusok) ismerője, Izráel tanítója, a farizeus Nikodémus: vak és tudatlan, nem érti a lényeget.

Ne vessük meg őt ezért, hiszen Jézus azért jött, hogy a gonosz, a vallásos és istentelen emberiséget, először a zsidóságot és rajtuk keresztül az egész földet megváltsa és vissza térítse Istenhez.

Tehát van a vallás, ez esetben a zsidó és van Jézus és tanításai. Szakadék tátongott a kettő között és még tátong ma is sok zsidónál.

Nézzük meg a kereszténységet/keresztyénséget egy picit, mint vallást is.

Nikodémusék "mentségére" legyen szólva, ők Jézus korában éltek, tehát original új volt minden, még ha az ószövetségi próféciák jól érthetően is utaltak a Messiás érkezésére.

De ma már 2000 évvel vagyunk Jézus földön járása után és még mindig aktuális a Nikodémus-Jézus párbeszéd. Mielőtt valaki félre érti nem azon csodálkozom, hogy ma is aktuális Jézus élete/kérése mentén újjászületni, hiszen testileg születnek újabb és újabb emberek, akiknek szólni kell az újjászületésről, hanem ma sem érti, vagy félek tudatosan nem akarja érteni a zsidó, keresztény vallás és felekezeteik zöme (most az Iszlámról, meg Hindukról, meg Buddhistákról hagy ne...) az újjászületés lényegét, és nem is tanítják markánsan. Nem jó a sok "okos" hívőember, még rájönnek a mi butításunk lényegére-gondolják.

Tisztelet azon felekezeteknek, ahol erre hatalmas hangsúlyt fektetnek, azaz a tiszta IGE hirdetésére, az újjászületésre!

A népegyházak sajátos jellemzői (itt is tisztelet a kivételnek!), hogy nagyon szőrmentén hirdetik a bibliai igazságot és annak betartását, nem követelik meg a rendszeres Biblia olvasást, nincs az kikérdezve, mese szerű hittanórák vannak, amik nem életszerűek, a miséken öt perc az igehirdetés, a többi liturgikus hablaty, meg betanult szöveg és imák mormolása, bálványimádás.

Az életvitelbe szinte a "nagy" bűnöket (ölés, lopás, csalás stb...) kivéve minden belefér, van, hogy a pap/lelkész táncol a legjobban beborozva egy lagzin, szeretői vannak, pénzéhes és dohányzik stb...
Valljuk meg: a papok, lelkészek jó része sincs újjászületve! Na így nehéz lelkeket menteni!

Ezért nem csodálkozom, hogy amikor r. katolikus és protestáns népegyházak híveitől megkérdezem, hogy ismeri e a Bibliából ezt meg azt, mi a véleménye a megtérésről, a bűnvallásról, az újjászületésről, mi a megváltás személyes lényege, akkor jobb esetben néznek, mint hal a szatyorban, csak értelmetlenebbül, rosszab esetben elhajtanak melegebb égöv alá. Majd jön a demagóg szöveg: én nem vagyok rossz ember, adakozok, járok templomba, nem lopok, ölök, sokat dolgozok, imádkozok, nincs szükségem megtérésre, meg újjászületésre. (Tiszta farizeus szöveg.) Amúgy sokan nem is értik ezeket a fogalmakat: megtérés, újjászületés. Például, hogy mi az újjászületés és lényege, ha megkérdezem 60-70 éves katolikustól, evangélikustól, egyszerűen nem érti, hogy mi bajom van?! Ráadásul a többséget nem is érdekli, mert legalább Nikodémust érdekelte- és üdve lett belőle!!!
Megjegyezni kívánom, hogy mind Bercelen, Bokoron és ismerettségi körömben sok katolikus, evangélikus barátom van, akiket tisztelek becsülök, sőt a lelkigondozói képzés során a Semmelweis Egyetemen is voltak katolikus, görög katolikus, evangélikus, református tanulótársaim, barátaim, tanáraim, akiket igen tisztelek mai napig és felnézek rájuk.
Ám nem kívánok megalkuvó lenni sem.
Inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretem a katolikus, evangélikus, református, zsidó stb... embertársamat, de a tanaikat nem feltétlenül tudom elfogadni és sokszor igen károsnak tartom, pláne üdvösség szempontjából.

A baptista egyházban is vigyázni kell arra, hogy az úgynevezett "egyházi jórend" ne nőljön a Biblia és Krisztus fölé, és a farizeusi, önigaz, nyakas hívők tudjanak alázatot tanulni és változni és az erő helyett a szeretet nyelvén szólni. Mondom ezt magamnak is!

De van egy nagyon jó hír: Jézus a lelkibetegekért jött, a betegeknek van szüksége orvosra, és ma is szól az evangélium, még lehet megtérni, bűnt vallani és újjászületni!

Tehát ott tartottunk, Jézus és Nikodémus párbeszédének tanulmányozásában:

Nem tudod, mi az újjászületés és annak fontossága?!-fedd szeretettel a Mester.

És a testi ember, testi magyarázatot keres: "hogyan lehetséges ez, felnőtt létemre menjek vissza anyám méhébe és szülessek újra meg?- reagál Nikodémus.

Jézus pedig türelmesen elmondja a lényeget, jöttének lényegét, az Atya tervének lényegét, az üdvösség lényegét, a megtérés lényegét, az újjászületés lényegét, a megmenekedés kulcsát.

A helyzet súlyos: hiszen aki nem születik újjá (víztől/bemerítés és lélektől), az nem láthatja meg az Istent!
A földi, testi dolgok azok eltakarják előlünk az Istent.

Jézus a hitre, a Szentlélek munkájára és a cselekedetekre helyezi a hangsúlyt.

Hinni kell annak, aki a Mennyből való, az Atyától jött és kijelenti az Atyát.

Az emberiségért az Isten Fiának fel kell emeltetnie (feláldoztatnia) és ezáltal van csak megmenekedés.

"Egyedül Jézus az út az igazság és az élet, senki nem mehet az Atyához csak Általa.

Ezért veszélyes az a pluralizmus (többértékűség), vallási keveredés (NEW AGE egy kis hindu, egy kis iszlám, egy kis buddha, egy kis zsidó, egy kis kereszténység, úgy is egy Isten van...borzasztó, ebben nincs nem lehet kompromisszum!), politikailag áthatott egyházak, mert elhiteti az emberrel, hogy számtalan helyes út vezet Istenhez, és Jézus nélkül is lehet üdvözülni. Na ez a Sátán legnagyobb becsapása emberek!

Csak Jézusban van üdvösségünk!!!

Van a bűn és a bűnös ember, ez Istentől eltaszított állapot, magunkat taszítjuk el.

Isten-Jézus által hív, megadja a hit ajándékát.

Meglátattja bűneinket (van aki a lelkiismeret hangjának ismeri ezt el) és, hogy mi a helyes és helytelen.

Súly lesz ez az életünkön először, súly amit el kezdünk hordozni. Először jó a bűnben élni, kedves, mézédes, kívánatos. Aztán el jön a nap, amikor a méz, epe keserűvé válik, terhes lesz és marni kezd. Jönnek az elhárító mechanizmusok: nem vagyok én olyan rossz, mi más választásom lehetne, titokban tartom, anyám is ilyen volt, tőlem komolyabb ember is megcsinálta, majd csak megbocsájtja az Isten egyszer, kívánom, nem tudok ellenállni, bántanak vele legalább embernek érzem magam, felneveltem a gyermekeimet, hagy éljek én is, annyit bántottak, nekem is kijár egy kis élvezet, nincs időm templomba menni, sokat dolgozom stb...

Aztán innen két út van: vagy kitartok és maradok a magam istene, a bűneimmel a szívemben és elkárhozom, vagy és ez a lényeg: feladom a harcot és leroskadok a kereszthez és azt mondom: "Jézusom irgalmazz nekem bűnösnek!" Jézus pedig irgalmaz és felemel és megbocsájtja a megvallott bűnöket és ad új életet, újjászül kegyelmével, a hullám sírban hagyva a bűnöket a régi életet, és a vízből feljőve feltámadni, egy új életre, ez a víztől jövő keresztség, és a nyilvános hitvallás (Jézus szolgájává válni) eredményeként, Isten a Szentlelke által bele keresztel az egyházába, a hívő gyülekezetbe.

Így vagyok víztől és Lélektől is megkeresztelve. 

Az ilyen újjászületett ember, már nem képes tenni a régit, az addigi cselekedeteit, mert a Szentlélek gyümölcsei kezdenek el érni benne. Ezek pedig a jócselekedetek.

Aki világosságban van és lelki, az cselekedi a lelkit a jót a világosságot, aki nem az gonosz és a sötétségben van és mivel nem ismeri az Atyát, cselekedi a gonoszt.

De Jézus nem elítélni jött a világot (azt megteszi az ördög naponta, vádolva az emberiséget Isten előtt), hanem megváltani, megmenteni!

Életem legszebb igeverse: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülőtt Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örökélete legyen." (János 3,16.)

Mert aki hisz, az nem jut ítéletre, de aki nem az már azalatt van. Azért van annyi szenvedés, betegség, tragédia ma is, mert az emberek gonoszak és nem hisznek Jézusban, és nem adják át az életüket!

Az újjászületés folyamata tehát röviden: megszületek testileg (világra jövök), bűnösen élek, Isten hív, Jézust küldi, Jézus megváltotta a világot, engedek Jézusnak, hiszek, bűnt vallok, bocsánatot kérek, elfogadom a felkínált bocsánatot és kegyelmet, megváltozom, megigazulok, bemerítkezem, cselekszem a jót, újjászületek, Szent Lélek gyümölcseit termem, szolgálom Jézust halálomig.

Jézus és Bemerítő János bemerítettek és hirdették az üdvösség beszédét.

Bemerítő János, pedig kimondta a mi feladatunkat: "neki (Jézusnak) növekednie kell nekem, pedig kisebbé lennem."

"Aki hisz a Fiúban, annak örökélete van..."

"Mert szükséges néktek újjászületnetek!"

Ragadjuk meg Isten Jézusban felkínált kegyelmét, míg lehet, mert még lehet!!!

Szepes Péter

teológus