"Karácsonyi rege..."

2012. Karácsonya van.

 "1Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, 2és ezt kérdezték: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt." 3Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. 4Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. 5Azok ezt mondták neki: "A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: 6Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt."  7Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, 8majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: "Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!" 9Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. 10Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. 11Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 12Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba."

                                                                  (Máté: 2, 1-12.)

Jézus születését több prófécia megelőzte, Kolossébeli levél 1. részéből azt is tudjuk, hogy minden általa, ő érte, őrá nézve és ő benne teremtetett. Én is! Ézsaiás 60. részében és a 72. Zsoltárban is van utalás a bölcsekre, vagy királyokra, mert feltehetőleg (bár a Biblia ezt nem írja) királyok is voltak egyben és tudósok. A görög csak annyit ír Máté evangéliumában, hogy "bölcsek keletről", így nevezi őket. Valószínű, hogy Mezopotámia vidékéről jöttek, de azt is valószínűsítik, hogy Afrika, Európa és Ázsia királyai voltak, ez szinkronban van a fentebb megemlített ézsaiási és a 72. zsoltár igeverseivel. Ugyan is 2000 évvel ezelőtt erről a 3 kontinens létezéséről tudtak, és így igaz lehet, hogy az egész föld hódolt Jézus előtt a 3 kontinens királyai által.

Érdekes, hogy Jeruzsálemből, Palesztinából senki nem kereste Jézust, mint megváltót, nem vették észre az érkezését, születését. A bölcsek, "aranyosak", mert a zsidó próféciákat szó szerint értelmezték, ezért elmentek a csillag útmutatását követve Palesztina fővárosába Jeruzsálembe, és a zsidók első számú vezetőjének Heródesnek a palotájában keresték Jézust, mint a zsidók új királyát. Ettől Heródes és kísérete döbbent meg a legjobban. Majd azonnal megölni szerették volna Jézust. A pogány Egyiptom fogadta be. Mert valljuk meg és ezt borzasztó még leírni is: Heródesnek, a zsidó papságnak, és a farizeusoknak, törvénytudóknak, sőt az istentelenül élő zsidóknak, nem hiányzott Jézus megszületése, ebben a formában (jászolban, szegényen) meg pláne nem. Ők "jól megvoltak" Jézus nélkül is.

Akaratlanul az jut az eszembe, hogy 2000 év után is Magyarország (ami 1000 éve létezik), a világ nagy többsége jól meg van Karácsonykor is Jézus nélkül, nem kell ő az életekbe, a szívekbe! Ma is egy idegen, egy betolakodó, akit nem látnak szívesen. Ahogy Palesztina politikai és vallási vezetése sem látta szívesen Jézust. Pedig tudták, és a keresztény Magyarországon ma is tudják, hogy Jézus érkezése meg lett prófétálva, és be lett jelentve. De a zsidók 2000 éve (és ma is) a próféciákat igen sajátosan és öncélúan, mi több egoistán értelmezték/értelmezik. Még pedig: Jézus nem az életüket jön megváltoztatni, hanem a társadalmat a politikát, és a Római elnyomó Birodalmat. Egy nagy király lesz, aki jólétet, békét és nagy hatalmat hoz el a zsidóknak, egy igazi szabadság harcos lesz, aki eltiporja a Rómaikat, és gazdagságot, uralmat más népeken és emberi dicsőséget hoz majd el. Többre sajnos nem volt igényük, és nincs ma sem a zsidók és a keresztények többségének sem. Ebben a világban reménykedtek, és ezért lettek nyomorultabbak minden embernél. Mert Isten igéje mondja ezt ki.

Jézus nem földi hatalmat, jólétet, gazdagságot, politikai rangot, papi méltóságot stb... hozott el, hanem sokkal, de sokkal nagyobbat, kimondhatatlanul nagyobbat!

Elhozta az üdvösséget, a közösséget Istennel, egyetlen lehetőséget a bűnök rendezéséhez, a megváltást, az édeni kapcsolat helyreállítását, az örök életet. 

Micsoda? Ez az ács fia, egy galileai senki a Megváltó? Istenkáromlás (nem az ahogy a papok, a nép éltek?!), óriási bűn, keresztre vele. Mert amikor nem lehetett már (nyilván Jézus tett erről) tovább kerülgetni a szembesítést, ki is Jézus, és kiderült, hogy ő nem egy nagy politikus, hanem egy galileai ács fia, de egyben az Isten Fia is a megváltó, na akkor szabadult el a "pokol" és meg akarták ölni. Amikor meg Jézus rájuk pirított, meszelt síroknak, képmutatóknak nevezte őket, tajtékoztak.

Végkövetkeztetés: Ő nem lehet Jézus, tehát Istenkáromló, és meg kell ölni, mi pedig élhetjük a magunk kis mocskos, önigaz (kárhozatra méltó) életét tovább. SZÁNALMAS!

Jézus jászolban született, szegénységben, kétkezi dolgos szülők gyermekeként.

Idén december 7-én vehette át XVI. Benedek pápa azt a 2 db. M osztályú Mercedes-Benz tipusú pápa mobilt, amin Stuttgartban 9 hónapot dolgoztak a mérnökök, szerelők, hogy a pápa minden igényét kielégítsék. Több püspök, protestáns elnök, egyházi vezető (tisztelet a kivételnek!) szerte a világban is 10-20 millió forintos szolgálati autókkal szaladgálnak. Sehol nincs az a Bibliában, hogy az a jó vallási vezető aki szegény, és éhezik, de szerintem akik ilyen autókkal járnak és palotákban élnek, testőrök vigyáznak némelyikre, meg luxusban, azok még mindig nem értették meg Jézus jövetelének lényegét, és csak eltaszítják, mint sem közel vonzanák az embereket Jézushoz. Mivel ők is távol vannak Jézustól!
Példa az ellenkezőjére Böjte Atya. Ő hiteles!

A kulcs nem az, hogy hol van Jézus, mit csinál Jézus, milyen Jézus, mit mond Jézus, mit tesz Jézus!

A kulcs az, hogy: KERESED-E JÉZUST, VÁGYOL-E JÉZUSRA, HOZOL-E ÁLDOZATOT JÉZUSÉRT, ODA MÉGY E JÉZUSHOZ, MEGSZÓLÍTOD-E ŐT, ELFOGADOD-E AMIT KÉR ÉS MEGTESZED-E?!

A bölcsek keletről, több ezer kilométerről, talán félévet is vándorolva, távol hagyták hazájukat, csak hogy találkozhassanak Jézussal, és kapcsolatba kerüljenek vele. Ők találkoztak Jézussal, mert KERESTÉK.

Te keresed ezen az ünnepen?

Bánod elrontott, öncélú, rideg életed lépéseit, és kész vagy a bűnvallásra, a megtérésre, Jézust elfogadod megváltódnak?

Holnap lehet, már késő lesz, mert jön az ítélet, Isten nem fog örökké tűrni!

Jeruzsálemtől (hála az Úrnak, ezt idén tavasszal tapasztalhattuk) Betlehem 20 km-re van. 2000 éve is ekkora távolságra volt. A keleti bölcsek lakhelye Betlehemtől több ezer km-re volt feltehetőleg. Még is kik voltak Jézus lábai előtt, kik ölelhették őt, kik imádhatták őt? Igen a bölcsek.

Mert kiderült, hogy a 20 km, jóval több, mint az 1000 km.

Mert Heródes, a papok, a zsidó emberek, farizeusok nem mentek el Betlehembe, a szívükben volt a távolság, és a 20 km is elég volt ahhoz, hogy elválassza őket Jézustól, mert a szívükben volt ott a gát, az akadály. És ez borzasztó volt!

Nem akarták látni, befogadni JÉZUST, EZÉRT NEM IS TALÁLKOZHATTAK VELE ÉS NEM IS LETT MEGVÁLTÓJUKKÁ!

Ma is mennyi egyházi vezető, hívek ülnek ott a templomokban, és fényévi távolságokra vannak Jézustól, mert nem akarnak közel lenni hozzá. Nekik a vallásos maszlag, az önigazolás kell, nem Jézus.

2012. Karácsonya ma arról szól, hogy oda borulsz Jézus elé és elfogadod Őt?
Csak rajtad múlik, hogy valóra válik-e számodra a karácsonyi rege.

Ha igen, akár már (Isten mikor jön el ítélni, bármikor bekövetkezhet!) nincs is több szükséged Karácsonyra, mert mindent megkaptál, ha nem, akkor egy újabb karácsony múlt úgy el, hogy semmit nem ért.

Ne legyen ez így!

Keresd Jézust míg lehet, és Ő ott lesz, vár rád, és üdvöt ad.

Ámen!

Szepes Péter

teológus   

Jézus etikája...

„J. Weiss 1892-ben már arról ír: ,hogy Isten országa nem immanens-evolutív minőségű, nem morális feladat, hanem Isten csodálatos erőinek „betörése” a világba. Jézus etikáját csak a közelgő világfordulat alapján lehet megérteni. Olyan valakinek az etikája ez, aki egyik lábával már az eljövendő világkorszakban áll.”[1]

Jézus és az én kapcsolatom. Jézus etikája kapcsán mi a helyes, pontosabban mi a helyes hívő életvitel, a krisztusi viselkedés? J. Weiss gondolatai alapján Isten országa és értékrendje nem ebben a világban fejlődik/fejlődött ki, hanem, mint időtlen idő óta létező erő, Jézussal 2000 éve betört végérvényesen ebbe a világba. De nem állt meg ebben a világban, hanem előkészíti azt a korszakot, üdveseményt, amikor a mi életünk idősíkja az eljövendő örökkévalóságba torkollik. Mire mutat ez Jézus és az én kapcsolatomban? Mire tanít engem Jézus élete? Jézus szolgájaként, gyermekeként mi a dolgom ebben a világban? Mire hívott el Jézus és mit tegyek? Záporoznak bennem a kérdések. A Jézussal való kapcsolatomat jó elkezdeni onnan szemlélni, hogy már a világ teremtése előtt, tervbe voltam véve Istennél, és mivel Pál apostoltól tudjuk, hogy minden Jézusra nézve teremtetett, akkor a mindenben én is benne vagyok, tehát én is Jézusra nézve teremtettem, porszem, gyarló emberként. Ugyan van kezdetem és minden bizonnyal (ha csak meg nem élem az elragadtatást, de az is egy vég, ha úgy nézzük…) lesz végem is, de nem ez a földi életforma a végállomás, közel sem. Jézusnak nincs kezdete, és az ő létezése hívott életre engem is Isten tervében. Azért lettem megteremtve, hogy Isten kimutathassa felém végtelen szeretetét, és megismerhessem Jézust. Jézusért lettem megteremtve, és azért, hogy megajándékozhasson Isten az üdvösséggel, a jelenlétével, a kapcsolatával, a bensőséges közösségével, egyszóval kegyelmével.     

Jézust szemlélve tehát nem élhetek úgy, mint aki csak ebben az életben reménykedik, készülni kell (így Advent idején pláne) az örökkévalóságra, az utolsó időkre, és arra, hogy találkozhatom majd Jézussal. Addig is mi a dolgom? Hirdetni ezt az örömhírt, hogy Jézus vére gyógyulást ad másoknak is, és még lehet hozzá jönni. Igazán nem mondhatjuk, hogy Jézus a földön jártakor nem gyakorolt elég hatást a világra ahhoz, hogy megmozduljon az életünk őfelé és jó irányba.

Tegyük mérlegre most az életünket őszintén!

Óriási a tét!!!

Szepes Péter

teológus

---

[1] Dr. Bolyki János: Újszövetségi etika 25. oldal.   

Jézus és én 2.

^"16A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. ¹⁷Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, ¹⁸és elkezdték köszönteni: "Üdvözlégy, zsidók királya!" ¹⁹Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte. ²⁰Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt. ²¹Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet.  ²²Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, ²³és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. ²⁴Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon.  ²⁵Kilenc óra volt, amikor megfeszítették.  ²⁶Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. ²⁷Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. ²⁸(És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: "És bűnösök közé számlálták.")  ²⁹Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt,  ³⁰mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!"  ³¹Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. ³²A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve. ³³Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. ³⁴Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Elói, elói, lámá sabaktáni!" - ami ezt jelenti: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"  ³⁵Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: "Nézd, Illést hívja." ³⁶Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: "Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?"  ³⁷Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. ³⁸Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. ³⁹Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: "Bizony, ez az ember Isten Fia volt!" ⁴⁰Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé, ⁴¹akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe."

Márk 15,16-41

Nekem ma este ezekből az igékből az alábbiak jelentik a legtöbbet. Mégpedig Jézus viselkedése a tanács előtt és a kereszten. Vizsgáljuk meg ugyan is, minek ellenére tudott így viselkedni, cselekedni Jézus?! 

Annak ellenére, hogy:

• ártatlan volt
• Isten fia volt
• ezreknek adott enni
• sokakat meggyógyított
• mesterként tanított a zsinagógában és máshol is
• halottakat támasztott fel
• ördögöket űzött ki a megszállottakból
• koncepciós per áldozata lett
• angyalseregek sokasága állt a rendelkezésére, hogy megmentsék, ha úgy akarja
• hatalmában állt volna leszállni a keresztről és egy ujj mozdulattal elsöpörni a vádlóit, gyilkosait
• bűnöket bocsátott meg, és juttatott üdvösségre sokakat stb…

Ha én/mi igaz hívőembereknek tartjuk magunkat, Jézus megváltott gyermekeinek és követőinek, akkor hasonlítsuk össze magunkat, viselkedésünket Jézussal és tanításaival. Magamnak is feltéve az alábbi kérdéseket.

Például: hogyan viseljük a támadásokat? Hogyan viseljük a jogtalan támadásokat? Hogyan viseljük, ha hátba támadnak? Hogyan viseljük, ha bántanak? Hogyan éljük meg, ha ellenségünkkel kell jót cselekedni? Hogyan állunk ellene annak, hogy ne éljünk a bosszú lehetőségével? Hogyan állunk ellene annak, hogy a másik rossz hírét ne keltsük, és ne örüljünk a kárán? Hogyan tudunk a másik szemébe nézni, miközben belehazudunk az arcába?

Tudunk-e megbocsátani?

Hol tart a mi hívő életünk, Jézuséhoz képest? Így az adventben, hogyan várjuk vissza az Urat?

Jézus miért késik? A kérdésekre adott remélem őszinte válaszaink miatt!

Ugye van még mit tennünk, helyrehoznunk, nekünk hívőembereknek? Nagy a tét!

Jézus a kereszten megmutatta a követendő mintát!!!

Akkor hajrá!

Szepes Péter

teológus

Jézus és én...

Márk 11, 1-26

Valóban: „az Úrnak van szüksége rá”? Neki szükséges velünk kapcsolatban lennie, minket megtisztítania, a terméketleneket megbüntetni, a harácsolókat megfedni, a gyűlölködőket megszégyeníteni? Neki szükséges bevonulni az életünkbe, vallásunkba, szokásunkba, ünnepeinkbe, a szívünkbe? Neki, vagy tanítványainak volt jobban szüksége az együttlétre? Úgy gondolom, hogy: NEM! Nekünk van szükségünk Jézusra, életünk minden területén, megmenekedésünk, üdvözülésünk egyetlen útja csak is Ő. Nem lehetünk közömbösek, nem tehetjük meg, hogy nem figyelünk rá, hogy nem markoljuk a kezét, mert elsodor az ördög az ármány a gonoszság. Lételemünké kell, hogy váljon, mert mi értelme máshogy élni. Szeretlek, követlek Jézusom.

Szepes Péter

teológus

PMFC-Videoton, Újmecsekaljai stadion 2012. 11. 17.

Ma este 18.30-kor kezdődött a PMFC-Videoton OTP Bank liga NB I-es mérközés Pécsen.

Szűcs Mátyás kollégámmal, barátommal, hittestvéremmel elmentünk erre a mérkőzésre ma.

Vidi szurkolóként, némi izgalommal mentünk a Stadionba, mert 18 óra körül egy MOL kútnál csapott össze a két szurkoló tábor tőlünk 50 méterre. Füst bombák és görög tüzek röpködtek, rendőrosztagok rohantak, rendőr mikrobuszok siettek szirénázva rendet tenni, szerintem ez nem a sportról szól és nem értem...!

A mérkőzés izgalmas volt, és jó iramú, a pécsi kapu mögött a 82. percben 10 méterről láttam, ahogy Nikolics a bal kapufát találja telibe, sajnos nem ment be.

Egy zacskó tökmag elfogyasztása után, 0-0-ás döntetlent láthattunk.

Szép volt Fiúk, és hajrá VIDI!!!

Szepes Péter

Nem véletlen, hogy épp most kell itt lenni...

^"1Amikor Mordokaj megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta a ruháját, zsákruhába öltözött, hamut szórt a fejére, kiment a városba, és hangosan, keservesen jajveszékelt. ²Így ment egészen a király kapujáig, de a király kapuján nem volt szabad belépnie zsákba öltözve. ³Minden egyes tartományban és helységben, ahova eljutott a király törvényes parancsa, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek, sírtak, a mellüket verték, és sokan voltak, akik zsákruhában és hamuban hevertek. ⁴Ekkor bementek Eszterhez a szolgálói és háremőrei, és jelentették ezt neki. A királyné nagyon megrendült, és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Mordokajt, a zsákruhát pedig vegyék le róla; de ő nem fogadta el. ⁵Ezért Eszter hívatta Hatákot, a szolgálatára álló királyi háremőrt, és megparancsolta, hogy tudja meg Mordokajtól, mi ez, és miért tesz ilyet. ⁶Kiment tehát Haták Mordokajhoz a város terére, amely a királyi palota kapuja előtt volt. ⁷Akkor Mordokaj elmondta neki mindazt, ami történt, és hogy mit ígért Hámán, mennyi ezüstöt mér ki a királyi kincstárnak, ha elpusztíthatja a zsidókat.  ⁸Odaadta neki a törvény írott szövegét is, amelyet Súsánban adtak ki a kiirtásuk céljából, hogy mutassa meg Eszternek, magyarázza meg, és parancsolja meg neki, hogy menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet, és esdekeljen előtte népéért. ⁹Haták bement Eszterhez, és elmondta Mordokaj üzenetét. ¹⁰Eszter azonban ezt a választ küldte Hatákkal Mordokajnak: ¹¹A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre egyforma törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik! Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz!  ¹²Mordokajnak átadták Eszter üzenetét. ¹³Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! ¹⁴Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?  ¹⁵Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: ¹⁶Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el! ¹⁷Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter parancsolta neki."

                                             Eszter könyve: 4. r.

Eszter könyve, héberül: אסתר

A zsidók Purim (sorsvetés) ünnepének alapja Eszter könyve az ószövetségben. A gonosz perzsa vezető Hámán /főminiszter/ sorsvetéssel jelölte ki azt a napot, amikorra kitűzte, hogy elpusztítja a zsidókat, konkrétan kiírtja őket teljesen. Ez a történet Krisztus előtt kb. 450-460 évvel játszódik, amikor a zsidó nép Perzsa uralom alatt élt, a királyt Ahasvérusnak, azaz I. Xerxésznek hívták, Susán várában. Susán egyik fővárosa volt, az ekkor virágkorát élő Perzsa birodalomnak, és a zsidók távol hazájuktól éltek ebben a birodalomban diaszpórában/szétszóratásban. Eszter könyve, bár végig Isten gondviseléséről szól, még is az egyetlen könyv a Bibliában, amiben nincs benne Isten neve.

Eszter bibliai története röviden: Ahasvérus király fél évig tartó nagy lakomát tartott birodalma főembereivel és szolgáival, az utolsó napokban királynéját, aki igen szép arcú hölgy volt, szerette volna dicsekvésként bemutatni, de ő nem akart részeg férfiak előtt pózolni, ezért megtagadta a király parancsát. Vásti királyné ezért a cselekedetéért azzal fizetett, hogy megfosztották rangjától és a király kidobta őt a palotából és új feleség után nézetett. A Birodalom 127 tartományából kerestek szűz, gyönyörű lányokat, akikből a király új feleséget választhat majd. Volt a királyi udvarban egy zsidó férfi Márdokeus/Mordokaj, (hagyomány szerint a zsidók bírája volt) aki nevelt leányát, konkrétan unokahuga volt, Esztert is beajánlotta, aki nagyon szép alakú, gyönyörű és igen nemes jellemű, okos, és ami a legfontosabb Istenfélő nő volt. A király őt választotta, és tette meg királynénak, új feleségét, de Eszter nagybátyja tanácsára nem mondta meg zsidó származását. Mordokaj, a király 2 főemberének, király elleni összeesküvését leleplezte és azokat kivégezték, ám egy hiú, és becsvágyú, jellemtelen ember úgy behízelegte magát a király előtt, hogy megtette őt a legfőbb emberének, második embernek, ő volt Hámán. Hámán istenként imádatta magát, olyannyira, hogy le kellett borulni előtte, ám Mordokaj csak Izrael Istenét imádta, ezért nem borult le előtte. Hámán esztelen és féktelen dühében, amikor megtudta, hogy Mordokaj zsidó, a királynál elérte, hogy kiadjon egy rendeletet, miszerint a kiadástól számított egy év múlva Adár hónap (12. hónap volt) 13. napján ki kell irtani az összes zsidót kortól, nemtől függetlenül. Egy év volt, hogy erre a féktelen pusztításra felkészülhessen a perzsa hadsereg. (Persze addig is Hámán, Mordokajt fel akarta akasztattni egy nagy bitófára, de végül őt akasztották erre fel.) A rendelet másolatával Mordokaj felkereste Esztert és kérte, őt, hogy a királynál közbenjárva, érje el a zsidó nép megmentését. Ám mivel 30 napja már nem hívta be a király a trónjához Esztert, engedély nélkül, aki bement, az az életével fizetett ezért, ha csak a király az aranypálcáját ki nem nyújtja az érintett felé, mert az a kegyelmet és a maghallgatást jelentette. Esztert nagyon szerette a király és kegyelemben részesítette, aranypálcáját kinyújtotta felé, így a zsidók is megmenekültek. Eszter, Mordokaj és a susáni zsidók napokig, 3 napig nem ittak és nem ettek, böjtöltek, imádkoztak, hogy Esztert ne végeztesse ki a király. Végül minden jóra fordult, sőt a zsidók 76.000 (!) ellenségüket ölték meg ezután.

A történelemben nem Hámán volt az egyetlen, aki ki akarta írtani a zsidókat, elég ha többek között csak Hitlert említem meg.

De most térjünk rá a fenti igénkre, és annak mai tanulságaira.

Sokszor nagyon fájdalmas utakon keresztül, de be kell látnunk, hogy nincs boldogabb érzés, mint amikor meglátjuk, felfogjuk, és engedelmesen részévé válunk Istenünk tervének. Amikor rájövünk, hogy mi Isten eszközei vagyunk, képviselői, "helytartói", küldöttei, képmásának hordozói, akarata végrehajtói. A nehézséget az okozza számunkra, hogy nem mi jelöljük ki (még szerencse!) a helyet, a körülményeket, a feladatokat, a szereplőket, és a nehézségi fokát sem az adott élethelyzetnek, no pláne a végkifejletet. Nem mi uraljuk a napokat, az embereket (bár időnként szeretnénk), a Sátánt, az Istent, de be kell látnunk sokszor magunkat sem. Nem értünk összefüggéseket, nem találunk magyarázatot, és nagyon kicsinek érezzük magunkat, jelentéktelennek, erőtlennek és elpusztíthatónak. Mert azok is vagyunk! Nincs hatalmunk, nincs befolyásunk, nem hathatunk rá semmire, nem figyelnek ránk, csak erőlködünk. Reménytelenné válunk, lemondóvá, elkeseredetté, depresszióssá, majd a végén feladjuk a küzdelmet, és várjuk a szörnyű véget. Pedig mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor beköszönt a mi, egyedi, visszavonhatatlan esélyünk! 

Ez nem más, mint Jézus Krisztussal való találkozás. Ő szólongat, finoman kopogtat szívünk ajtaján, és érezzük, válaszút elé kerülünk, őrlődünk, ám ott a megoldás, rendezni életünket Urunkkal, és bűnbánóan átadni neki, lemondva saját életünkről, a szívünket és követni Őt, míg élünk, hűségesen. Ha átadott életű eszközeivé válunk (csak rajtunk áll a döntés!) Jézusnak, akkor azonnal más alapra kerül az életünk, új értelmet nyer, és ránk lesznek bízva mások is, családunk, munkahelyünk, gyülekezet, egy település, de akár egy nép is. Bizony Eszter könyvében mindössze kettő, de inkább egy emberen múlik a zsidó nép jövője, és szabadsága és ő volt a zsidó Eszter királyné. A nagybácsi Mordokaj mondata a kulcs:   "Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?" 

Isten tervében semmi sem öncélú, ezért minket sem vezérelhet a magunk feje és saját, önös céljaink! Isten tervében nincsenek véletlenek sem, meg majd lesz valahogy, jöjjön a vakszerencse, vagy vakvégzet, minden felépítve, okkal, és azért történik, hogy valami csodálatosan jó formálódjon ki belőle, és aki részt vesz ebben, az az ember soha ne felejtse el Istenét, és megtartását. Eszter életének alakulását céllal terelgette a Jóisten, hogy egy szép napon, ő legyen az, akin keresztül Isten megmutathassa népe számára, hogy nem a gonosz ördög, és a gonosz emberek ármánykodása győzhet, mert Ő a hatalmas, megtartó Isten megóvja népét. A mai napig, és még a világ a világ senki nem fogja tudni elpusztítani a zsidó népet, és ez így jó.  

Végezetül, tegyük ma fel magunknak is a kérdést, véletlen vagy sem, hogy ott vagyunk, abban a pozícióban, településen ahol most tevékenykedünk? Akár a munkahelyen, akár máshol. Szerintem: nem véletlen!!! Isten, ma is oly nagy tetteket akar végre hajtani rajtunk keresztül, mint tette azt 2460 évvel ezelőtt Susánban. Kiváltság ez, és óriási kegyelem, a legszebb, a legjobb, ami velünk történhet, ÁLDOTTNAK LENNI AZ EMBEREK KÖZÖTT ÉS KÉPVISELNI ISTEN ÜGYÉT, ÉS GYŐZELEMRE VINNI TERVÉT! Engedelmesnek kell, lenni és legalább annyira komolyan venni a megbízó Istenünket, mint Eszter és Mordokaj tette: imádkoztak, böjtöltek, és teljesen rábízták magukat a Jóatyára: "ha elveszek, hát vesszek el!", de akkor is bemegyek és nem hagyom az Isten ügyét, és nem hagyom a népemet!

Micsoda elszántság, micsoda hűség, micsoda bátorság, micsoda hit volt ez! Győzelem övezte ezt, és csodálatos megmenekedés.

Ma is ilyeneket készít az Úr el nekünk, tegyük azt amit a szívünkre helyezett, figyeljünk rá és hajtsuk végre a tervét.  

Ámen!

Szepes Péter
teológus

 

Jób gondolkodása

^„1Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre.  ²Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? ³Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre! ⁴Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet. ⁵Ha hamisan jártam, és lábam csalásra sietett, ⁶mérjen meg engem igaz mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok. ⁷Ha lépésem letért a jó útról, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad, ⁸más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki gyökerestül! ⁹Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál, ¹⁰másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá.  ¹¹Mert gyalázatos dolog ez, és bírák elé való bűn.  ¹²Olyan tűz ez, amely a pusztulás helyéig emészt, és minden jövedelmemet gyökerestül irtja ki.  ¹³Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóm igazát, amikor perük volt ellenem, ¹⁴mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné? ¹⁵Nem az alkotta-e őt, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben?”

Jób 31,1-15.

SZÖVETSÉGRE LÉPNI TAGJAINKKAL:

                                      

• Mint ismeretes Jób könyve a Biblia egyik protokanonikus (elsődlegesen kánoni) ószövetségi irata, a zsidó bölcsességirodalom kiemelkedő alkotása, kötubim: írásokon belül a költői könyvek egyik irata a Zsoltárokkal és a Példabeszédekkel együtt. Keletkezése Krisztus előtt V-III. század közé tehető. A könyv Jób életének egy tragikus szakaszáról szól, aminek lényege, hogy a teremtés rendjét és annak szabályosságát sem képes az ember felfogni teljesen, nemhogy az emberi lét nagy misztériumait, mint a szenvedés, betegség, halál stb… Ezeknek a végső értelme és magyarázata Istennél van, és nála is marad, az ember csak meghajolni tud ezelőtt és nem okoskodni (lásd: 4 barát), ez a helyes magatartás, végül Jób is ezt teszi, és sorsa jóra fordul ismét, gyermekei születnek, és vagyona megkétszereződik.
• Azok az igeversek, amiket felolvastam Jób monológjának egy részlete.
• Jób történetét, tehát ismerjük, tudjuk, hogy azt méltán gondolhatta, hogy szenvedései, nem állnak arányban az elkövetett bűneivel, hiszen ő sem volt bűntelen ember. Jób feddhetetlensége a Sátánnak is kínos volt már, ezért csak egybe tudott belekötni, de abba belekötött, hogy ha Isten nem adna ennyi áldást Jóbnak, és nem lenne ekkora nagy és befolyásos, dúsgazdag, köztiszteletben álló ember, családfő, hanem megismerné a szenvedések mélységeit, bizonyára nem lenne már Isten hű és engedelmes szolgája. Isten, pedig hiszen Ő előre látó és mindentudó, mindenható Isten, Jóbon keresztül bizonyítja be, hogy nincs igaza az Ördögnek.
• Most pedig térjünk rá arra, hogy mit is akar Isten nekünk üzenni a mai délelőttön ezekből az igékből.
• Ami miatt ezt az igeszakaszt választottam Jób könyvéből, az gyakorlatilag az első igevers: „¹Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre.”  Hogy mennyire fontos igevers ez, azt Jézus szavai is alátámasztják, miszerint: „²⁹Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára.” (Máté: 5,29.)
• Ma élő szolgáknak, eszközöknek, lelkészeknek, hívő szociális szakembereknek: fontos ilyen mélységeikig életünk, gondolkodásunk tisztasága? Kötünk mi szövetséget a szemünkkel, tagjainkkal, az agyunkkal, hogy ne vétkezzünk Teremtő Istenünk ellen, és embertársaink ellen? Ne vágyjunk olyanra, ami elszakít Istentől!
• Ma szerintem igazán az agyunkkal kellene szövetséget kötnünk! Az egyházainknak is, a lelkészeknek is, a politikusainknak is, hívő szociális szakembereknek is, meg minden hívőembernek is.
• A legtöbb kárt a mai híres, felvilágosult, szuper technológiával és informatikával megáldott, vitális, innovatív, kreatív, karrierorientált világunkban az agyunk okozza. Az is igaz, hogy a szem által küldött információk az agyban nagyon fontosak, de az agy dönt, az agy utasít, az agy dolgoz fel.
• A gondolkodásunknál már elbukunk, a gondolkodásunk tisztátalansága mindenre kihat, mitöbb az agy, az emberi gondolkodás, a ráció imádata vezet oda, hogy ateizmus van, hogy Isten felé nem közelednek sokan.
• Agyunk „mindenhatósága” aztán elvezet odáig is, hogy mindenáron emberi értelemmel és logikával akarjuk a Bibliát megfejteni, megérteni, mitöbb irányítani magát Istent is.
• Jönnek az egyházi tanok, tanítások, keresztyén könyvek sokasága, ami tán még nem is lenne gond, ha minden esetben működne a jóbi életvitel, miszerint: „mérjen meg engem igaz mérleggel…”, mármint az Isten.
• Nagyon elkeserít engem, amikor mind a magam életét, mind Egyházaink életét vizsgálva azt látom, mennyire nem vagyunk ott az ige mérlegén, mennyire azt gondoljuk, hogy a hívőéletvitelbe sok minden belefér.
• Mennyire nem fáj, hogy mi is csak botladozunk, miközben körülöttünk gyermekek és fiatalok lesznek tömegével paráznák, mennek leányok 16 évesen abortuszra, 12 évesen italoznak, drogoznak, dohányoznak, lopnak is ha kell, és tiszteletlenül élnek stb…
• Mennyire nem fáj, hogy a 40 év kommunizmusban és szocializmusban szocializálódott, mai 50-60 éves generáció hogyan él, és milyen gyermekeket, unokákat nevelnek fel. Vallástalanok, istentelenek, közömbösek, indulatosak, önzőek.
• Mennyire nem fáj az, hogy koldusok és hajléktalanok lepik el nagy városainkat, gyermekek éheznek, családok nélkülöznek, emberek szenvednek. Inkább moralizálunk, mint őszintén segítenénk.
• A politikát csak a pénz, a gazdaság fellendülésének mikéntje hatja át, aztán Isten nevének ráhúzása különböző ember kreálta intézkedésekre, azt gondoljuk, hogy ha az új Alaptörvénybe beleírjuk Isten nevét, akkor már minden rendben van. Megélni kellene a Bibliát! Azt sem tartom jónak, hogy az állam és a magyar egyházak gazdaságilag ennyire függjenek egymástól. Akaratlanul is Nagy Konstantin császár jut eszembe a milánói ediktumával, 313-ból, aminek nem csak előnyei, hátrányai is voltak.
• Természetesen mindig tisztelet a kivételnek, általánosítani nem szabad, és hálásnak kell lennünk a maradékért, akik semmilyen korban, semmilyen körülmények között nem térnek el Isten igéjétől! Remélem, mi akik itt élünk, ide tartozunk.
• Jób ebben az igeszakaszban esküvel hívja Istent tanújának (bűnös ember volt ő is, de feddhetetlenül élt, azaz mindig rendezte viszonyát az Istennel és emberekkel), hogy bizonyítsa tisztaságát. Nem volt parázna, álnok, csaló, szennyes, nem kívánta felebarátjáét, nem volt igazságtalan.
• Felolvasott igeszakasz vége a 13-15. versekben, pedig szakmámba vágóan is szól Jób, aki mai nyelven szólva: szociális érzékenységéről tesz vallomást.
• Magyarul: igazságos voltam a szolgáimmal, beosztottaimmal, és nem tartottam különbnek, felsőbbrendűbbnek magam tőlük. Őket is Isten alkotta, és formálta meg az anyaméhben, mint engem, nincs jogalapom uralni őket, mint egy zsarnok! Ez a fajta szociális szemléletmód, Jób idejében teljesen idegen volt a környező népeknél.
• „A szükségnek nincs származása, sem bőrszíne, sem neme, sem vallása…!” áll a Baptista Szeretetszolgálat jelmondatában, nagyon helyesen. Jób már erre is tanított életével.
• Van mit tanulnunk, van mit helyre hoznunk, van miért megalázkodnunk, és van feladatunk: a Krisztusról szóló evangélium hirdetése, hogy mind több lelki és testi nélkülöző megtérjen, és üdvözülhessen. Ehhez, ha kell kössünk szövetséget a szemünkkel, agyunkkal, tagjainkkal.  Ámen!

 Szepes Péter

 teológus

Isten fegyverzete

Efézus 6,10-24

 "¹⁰Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. ¹¹Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. ¹²Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. ¹³Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. ¹⁴Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját,  ¹⁵felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével.  ¹⁶Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. ¹⁷Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.  ¹⁸Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; ¹⁹és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, ²⁰amelynek követe vagyok a bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell. ²¹Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem és hogyan élek, mindent elmond nektek Tükhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus,  ²²akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket. ²³Békesség a testvéreknek és szeretet hittel együtt az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól! ²⁴A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen."

Isten hatalmas, az ereje is az, a védő keze pedig betakar. Ha ezt elhisszük, és átadjuk magunkat neki, akkor valóban lehetséges Pálként élni, akár láncra verve is dicsőíteni Istent és kitartani mellette. Ja, hogy manapság, pici kis kényelmetlenség, kudarc, anyagi gond, bántás után a hívők már el is fordultak Istenüktől és kimentek a világba? Talán nem mindenki ilyen, talán nem. Annyira hálás vagyok Istennek, hogy megadja az eszközöket Igéjében, a fegyverzetei ma is elérhetőek, még nekem is, ha ezeket felöltözöm, és vele indulok a harcba, győzök. Kérdés, felmérjük-e reálisan ki is az ellenség, kivel állunk szemben, komolyan vesszük a fenyegetést? Véresebbnél is véresebben kell vennem a fenyegetést, mert itt nem a gyarló biológiai, esendő életem, hanem az üdvösségem a tét. A harcmezőn könnyedén leölik azt, aki félvállról, ócska fegyverekkel, stratégia nélkül áll ki. Akkor miért gondoljuk, hogy a levegőbeli gonosz hatalmak, fejük az ördög ellen nem kell a legjobb formában lenni? Innentől teljes menetfelszerelésben, riadó készültségben fogok élni. Arról nem is beszélve, hogy mint hadvezérekre, ránk, hívőkre van bízva a sereg, Istent keresők serege, akiket védenünk kell!  

Szepes Péter

teológus

Puzzle-nek lenni Isten kezében

47. Zsoltár

 "¹A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.  ²Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt! ³Mert a felséges ÚR félelmetes, nagy király az egész földön. ⁴Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá. ⁵Kiválasztja a mi örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. (Szela.)  ⁶Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az ÚR.  ⁷Zengjetek Istennek, zengjetek! Zengjetek királyunknak, zengjetek! ⁸Mert az egész föld királya Isten, zengjetek neki éneket!  ⁹Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten. ¹⁰Összejöttek a népek előkelői Ábrahám Istenéhez, mert Istené a föld minden uralkodója, igen magasztos ő!"

Elsőre az jut eszembe, hogy harsogva, ujjongva az Úr előtt van valaki, arra hamar rászólnak, hogy milyen nagy „karizmatikus”, és illetlenül viselkedik a gyülekezetben. Megjegyzem, magam sem szoktam ott harsogni. Akkor vagyok igazán szabad, ha az Úrnak vetem alá az életem, az akaratom, „mert ahol az Úr lelke, ott a szabadság.” Ő hatalmas Isten, akinek a föld minden népe alá van vetve, királyostól, szolgástól. Porszem vagyok, de olyan akit az Isten számon tart és szeret. Talán olyan ez, mint egy puzzle, sok kis kockából áll, ami önmagában nem árul el sokat alkotójáról, ám összeillesztve őket, csodás kép rajzolódik ki, de a puzzle-ek nélkül ez nem lenne egységes egész. Puzzle vagyok Isten kezében, ami csak oda passzol, ahová Isten szánt, sehová máshová, be lehet illeszteni más alakba is, de az deformált, és nem oda illő lesz. Csak oda illek, simulok bele az Isteni képbe, tervbe, ahová Ő szánt. Akkor viszont ha engedem, hogy oda helyezzen, akkor elengedhetetlen darabkája leszek az üdvtervnek és ez csodálatos kegyelem és kiváltság. Olyan jó Isten puzzle-jének lenni! Van még hely a táblán, van miért küzdenünk.

Szepes Péter

teológus

"Az Úr csodásan működik..."

A hétvégén eladódott a bokori házunk:

Szintén a hétvégén megkezdődött Mónimnak és nekem az okleveles teológus (MA) képzés is:

Már sokadjára tapasztaljuk meg a Jóisten különleges kegyelmét, szeretetét.

Szolgálni akarjuk és fogjuk őt, amíg csak élünk, és nem azért mert eladhatunk és tanulhatunk, hanem mert megváltott!!!

Hálával áldozva:

Szepes Péter

Baptista Szeretetszolgálat Szeretetotthona, Pécs

"Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága." (Zsolt. 119,105)

Ma elérkezett az első munkanapom az új munkahelyemen Pécsen.

                                                   Székhely épület egy része, Malomvölgy.

Ünnepélyesre sikeredett beiktatásomon, -amit nagyon köszönök SZ. Mátyáséknak-, jelen volt Csizi Péter úr Pécs alpolgármestere, Szenczy Sándor elnök úr, Dr. Szilágyi Béla főigazgató úr és közvetlen vezető munkatársaik, állománygyűlés keretein belül történt mindez.

                                                                         beiktatásom

Jóistentől kapott elhívásomnak, és Szenczy Sándor elnök úrék felkérésének eleget téve kezdtem el itteni szolgálatomat. Mónikára is felelősségteljes feladatok várnak.

Pár nap múlva kezdjük az okleveles teológus mester képzést is feleségemmel együtt a BTA-án.

A fenti igevers, mint vezérfonal tanácsol utunkon minket.

Szepes Péter

igazgató

6 éves korom óta: Hajrá VIDI, szép volt VIDI!!!

Kedvenc csapatom a Videoton bejutott az Európa Liga csoportkörébe!

Hat éves korom óta szurkolok nekik, szép este volt, köszi Fiúk!

http://www.vidi.hu/index.php



Szepes P.

A képmutatás

"Vannak emberek, akik olyanok, mint azok a kereskedők, akik legjobb portékáikat a kirakatba teszik, odabent a polcok pedig tele vannak silányabb áruval.

A képmutatás titka abban rejlik, hogy vágyakozunk jóknak látszani anélkül, hogy megfizetnénk az igazi jóság árát. Az is képmutatás, ha rosszabbnak látszunk, mint amilyenek vagyunk. Minden embernek kötelessége a legjobb árucikkeit vásárra vinni, legjobb énjét, a legszebb dolgokat érvényesíteni, amelyeket Isten alkotott lelkében."

                     (H. E. Fosdick, amerikai /USA/ protestáns pásztor)

^"5Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.  ⁶Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. ⁷Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét."

                    (Timóteushoz írt második levél 1. r. 5-7. v.)

Először is nagyon el szeretném kerülni, hogy úgy tegyek, mint ha én nem lettem volna már képmutató.

Van amikor az adott szituáció, a közösségi nyomás, a betanult szerepek, vagy a szennyes szív viszi rá az embert, engem is erre. Persze sok mindenre lehet ezt fogni és megindokolni, magyarázkodni, egy a lényeg ez BŰN Isten előtt is és embertársaink felé is, ezért el kell kerülni ezt a viselkedést!

A képmutatásnak, mint minden bűnnek a legfőbb oka az istentelenség, amikor nem értjük meg, miért is jöttünk a világra és a létezésünk lényege mi, vagy nem akarjuk érteni. Erről még bővebben írok.

Fosdick protestáns pásztor, találó hasonlatokkal érzékelteti a képmutatást. A képmutatás, megtévesztés, beetetés és csali, hamis képet mutat a gazdájáról, jobbat, mint ami a valóság és becsapás. A silányt mutatja be értékesnek, kívánatosnak és elhitetni, átvágni próbálja a másikat. Ám van ennek egy kifinomultabb formája is, amikor valaki úgy kíván jónak látszani, hogy nem válik jóvá, nem fáradozik ezen, megspórolja az utat, potyázva akar értékeket birtokolni, pedig ezek nem a természete sajátjai. Vagy a mások által kiizzadt jót és "rendszert", akarja lenyúlni, mint egy kolduló dervis, kihasználva, hogy az már nincs a közelben. Borzasztóan torz személyiségek tudnak így kialakulni!

Aztán, amikor az ilyen képmutató, de valójában "értéktelen" (azért teszem idézőjelbe, mert valahol mindenkiben van valamennyi érték) ember akar mértékadó és példakép, iránytű lenni, na az tragédia.

Nem elég, hogy ő maga képmutató, még követendő példának is állítja. Erkölcsi mércéről már ilyenkor nem igazán beszélhetünk. Olyan is előfordul, hogy valaki úgy akar kibújni felelősségek alól, vagy menő lenni, "félszeműként a vakok között", hogy rosszabbnak mutatja magát, mint amilyen valójában. Így mindig a könnyebb végén foghatja meg a munkát.

Fosdick leírja, hogy minden embernek (nem csak a hívőknek!!!) KÖTELESSÉGE előhoznia a jót, értékeket lelkéből, amit Isten oltott belé, "amit alkotott lelkében." Ismerjük a gondolatot, hogy "minden emberben Isten alakú űr van", amit csak Isten tölthet be, addig míg Istent nem engedem be az életembe, szívembe, addig üres marad, valami mindig hiányozni fog és lelked mélyén boldogtalan leszel. Mivel ezt az űrt muszáj betölteni valamivel, mert elviselhetetlenül mar belénk ez az üresség, így hát sokan gondolják, hogy erre jó az alkohol (W. Houston énekes, A. Winehouse énekes), erre jó a drog (K. Cobain énekes), vagy a túlhajszoltság, aztán a sok altató, hogy lehessen aludni a pörgés után (M. Jackson énekes), hogy csak a legismertebbekről szóljak. Egy biztos közös bennük, életük delén haltak ebbe bele. Nem csak testileg, hanem lelkileg is megrokkanva mentek el...

Mert az életük csupa merő képmutatás volt, hajszoltak olyat, ami soha nem volt az övék. Látszólag jó volt, mert boldognak tűntek, dúsgazdagok, népszerűek voltak, de igazán kiüresedve, magányosan, reménytelenül haltak meg. Valójában nem volt Isten hitük, nem volt tartós örömük, féltek, aggódtak, szenvedtek.

Milyen céllal jöttünk a világra, mi létezésünk értelme? Milyen értékrend az igazi?

Hogy megismerjük mi a jó, mi a helyes és mi az irgalmasság, mi a szeretet, mi a könyörület.

Hogy megismerjük az Istent és megváltásának tervét.

Hogy Isten Fiában, Jézusban megmutassa nekünk a szeretetét.

Hogy szabad akaratunkból adjuk át életünket Jézusnak és üdvözülhessünk.

Hogy ezt az örömhírt tovább adjuk embertársainknak is.

Akinek az igazi értékek nem ott kezdődenek, hogy csillogó szemmel vissza néz a hajléktalan, amikor kap egy falat ételt, az értelmi fogyatékos mosolya, ha kap egy ölelést, az idősember szelíd kézszorítása, akit átsegítenek az úton, annak régen rossz. Félre értés ne essék, ne legyünk számítóak, mert az is a képmutatás egy fajtája, hogy azért tegyük ezeket, hogy aztán visszakapjunk. Önzetlenül, örömmel, semmit nem várva, mert aki már átélte a megváltás művét, az nem teheti meg, hogy magának még bármit is követeljen!!!

Az is képmutatás, amikor valaki elolvas egy blogot, vagy írást, okfejtést, és csak azért bólogat és szajkózza azt, mert ez trendi lehet, és jó ha bevágódok annak, aki írta, miközben nem érti és azonosul a mondandó értékével, csak eljátsza azt. Az is képmutatás, ha valaki hívőnek mutatja magát, miközben nem az.
A gyülekezetekben való képmutatás is nagyon káros, amikor több arcunkat mutatjuk, az ilyen őszintetlen szív nem kedves Isten előtt.

Timóteus, Pál apostol ifjú munkatársa az evangélium hirdetésében, profánul szólva nagyon szerencsés fiatalember volt, szépen fogalmazva, pedig áldott életű ember. Miért is?

Mert már egyik nagyanyjában és édesanyjában is KÉPMUTATÁS NÉLKÜLI HIT lakott, hívő asszonyok voltak, példaképek, hithősök. Timóteusnak meg volt a kellő alapja és olyan tanítómestere volt, mint a Saulból lett Pál. Ami nagy kegyelmi ajándék, hogy magában Timóteusban is meg volt már ez a hit. Micsoda öröm ez egy nagymamának, édesanyának, unokájuk, fiuk is hívőember.

 A hit (Zsidókhoz írt levélből tudjuk), a remélt és nem látható dolgok felől való meggyőződés.

Milyen a képmutatás nélküli hittel rendelkező ember? Gondolkodtunk már ezen? Pál megadja erre a választ.

Olyan, aki engedi életében meggyökerezni Isten kegyelmi ajándékait és engedi felgerjeszteni is azokat és használja Isten ügyéért, embertársaiért. Olyan, aki nem fél, hanem isteni erővel van felruházva, szeretetnek és józanságnak lelke vezérli életútján.

A Szentlélek kinyilatkoztatásai alapján dönt és él.

Ezért nem mondhatom, mondhatjuk, mi hívőemberek, amikor annyi rosszat, szükséget, bajt, éhezést, szomorúságot, gyászt, istentelenséget látunk magunk körül, hogy nem bírom, összeroskadok, nincs erőm, nincs értelme, nem bírom szeretni, félek, nem tudok uralkodni magamon, nincs kedvem, nincs hozzá gyomrom, nincs ihletésem stb...

Mert a képmutatás nélküli hit, az Isten kegyelmi ajándékai arra ösztönöznek és csontjainkba vannak rekesztve, ezért menni kell és cselekedni Isten akaratát, építve országát, mert nem tehetünk mást.

És ez így jó nekünk, sőt a legjobb életforma.

Aztán fehér kövecskén új nevet kapva, ott lehetünk majd örök dicsőségben azzal, aki haza vár minket: JÉZUSSAL, ISTENNEL.

Milyen motiváció kell még a képmutatás nélküli életre?

"Keressük Istent még megtalálható...!"

Szepes Péter

teológus