2012. december 2., vasárnap

Jézus és én 2.


"16A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. 17Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, 18és elkezdték köszönteni: "Üdvözlégy, zsidók királya!" 19Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte. 20Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt. 21Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet.  22Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, 23és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. 24Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon.  25Kilenc óra volt, amikor megfeszítették.  26Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. 27Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. 28(És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: "És bűnösök közé számlálták.")  29Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt,  30mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!"  31Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. 32A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve. 33Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. 34Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Elói, elói, lámá sabaktáni!" - ami ezt jelenti: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"  35Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: "Nézd, Illést hívja." 36Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: "Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?"  37Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. 38Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: "Bizony, ez az ember Isten Fia volt!" 40Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé, 41akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe."

Márk 15,16-41

Nekem ma este ezekből az igékből az alábbiak jelentik a legtöbbet. Mégpedig Jézus viselkedése a tanács előtt és a kereszten. Vizsgáljuk meg ugyan is, minek ellenére tudott így viselkedni, cselekedni Jézus?! 

Annak ellenére, hogy:
  • ártatlan volt
  • Isten fia volt
  • ezreknek adott enni
  • sokakat meggyógyított
  • mesterként tanított a zsinagógában és máshol is
  • halottakat támasztott fel
  • ördögöket űzött ki a megszállottakból
  • koncepciós per áldozata lett
  • angyalseregek sokasága állt a rendelkezésére, hogy megmentsék, ha úgy akarja
  • hatalmában állt volna leszállni a keresztről és egy ujj mozdulattal elsöpörni a vádlóit, gyilkosait
  • bűnöket bocsátott meg, és juttatott üdvösségre sokakat stb…
Ha én/mi igaz hívőembereknek tartjuk magunkat, Jézus megváltott gyermekeinek és követőinek, akkor hasonlítsuk össze magunkat, viselkedésünket Jézussal és tanításaival. Magamnak is feltéve az alábbi kérdéseket.
Például: hogyan viseljük a támadásokat? Hogyan viseljük a jogtalan támadásokat? Hogyan viseljük, ha hátba támadnak? Hogyan viseljük, ha bántanak? Hogyan éljük meg, ha ellenségünkkel kell jót cselekedni? Hogyan állunk ellene annak, hogy ne éljünk a bosszú lehetőségével? Hogyan állunk ellene annak, hogy a másik rossz hírét ne keltsük, és ne örüljünk a kárán? Hogyan tudunk a másik szemébe nézni, miközben belehazudunk az arcába?
Tudunk-e megbocsátani?
Hol tart a mi hívő életünk, Jézuséhoz képest? Így az adventben, hogyan várjuk vissza az Urat?
Jézus miért késik? A kérdésekre adott remélem őszinte válaszaink miatt!
Ugye van még mit tennünk, helyrehoznunk, nekünk hívőembereknek? Nagy a tét!
Jézus a kereszten megmutatta a követendő mintát!!!
Akkor hajrá!

Szepes Péter
teológus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése