Jób gondolkodása

^„1Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre.  ²Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? ³Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre! ⁴Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet. ⁵Ha hamisan jártam, és lábam csalásra sietett, ⁶mérjen meg engem igaz mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok. ⁷Ha lépésem letért a jó útról, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad, ⁸más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki gyökerestül! ⁹Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál, ¹⁰másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá.  ¹¹Mert gyalázatos dolog ez, és bírák elé való bűn.  ¹²Olyan tűz ez, amely a pusztulás helyéig emészt, és minden jövedelmemet gyökerestül irtja ki.  ¹³Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóm igazát, amikor perük volt ellenem, ¹⁴mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné? ¹⁵Nem az alkotta-e őt, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben?”

Jób 31,1-15.

SZÖVETSÉGRE LÉPNI TAGJAINKKAL:

                                      

• Mint ismeretes Jób könyve a Biblia egyik protokanonikus (elsődlegesen kánoni) ószövetségi irata, a zsidó bölcsességirodalom kiemelkedő alkotása, kötubim: írásokon belül a költői könyvek egyik irata a Zsoltárokkal és a Példabeszédekkel együtt. Keletkezése Krisztus előtt V-III. század közé tehető. A könyv Jób életének egy tragikus szakaszáról szól, aminek lényege, hogy a teremtés rendjét és annak szabályosságát sem képes az ember felfogni teljesen, nemhogy az emberi lét nagy misztériumait, mint a szenvedés, betegség, halál stb… Ezeknek a végső értelme és magyarázata Istennél van, és nála is marad, az ember csak meghajolni tud ezelőtt és nem okoskodni (lásd: 4 barát), ez a helyes magatartás, végül Jób is ezt teszi, és sorsa jóra fordul ismét, gyermekei születnek, és vagyona megkétszereződik.
• Azok az igeversek, amiket felolvastam Jób monológjának egy részlete.
• Jób történetét, tehát ismerjük, tudjuk, hogy azt méltán gondolhatta, hogy szenvedései, nem állnak arányban az elkövetett bűneivel, hiszen ő sem volt bűntelen ember. Jób feddhetetlensége a Sátánnak is kínos volt már, ezért csak egybe tudott belekötni, de abba belekötött, hogy ha Isten nem adna ennyi áldást Jóbnak, és nem lenne ekkora nagy és befolyásos, dúsgazdag, köztiszteletben álló ember, családfő, hanem megismerné a szenvedések mélységeit, bizonyára nem lenne már Isten hű és engedelmes szolgája. Isten, pedig hiszen Ő előre látó és mindentudó, mindenható Isten, Jóbon keresztül bizonyítja be, hogy nincs igaza az Ördögnek.
• Most pedig térjünk rá arra, hogy mit is akar Isten nekünk üzenni a mai délelőttön ezekből az igékből.
• Ami miatt ezt az igeszakaszt választottam Jób könyvéből, az gyakorlatilag az első igevers: „¹Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre.”  Hogy mennyire fontos igevers ez, azt Jézus szavai is alátámasztják, miszerint: „²⁹Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára.” (Máté: 5,29.)
• Ma élő szolgáknak, eszközöknek, lelkészeknek, hívő szociális szakembereknek: fontos ilyen mélységeikig életünk, gondolkodásunk tisztasága? Kötünk mi szövetséget a szemünkkel, tagjainkkal, az agyunkkal, hogy ne vétkezzünk Teremtő Istenünk ellen, és embertársaink ellen? Ne vágyjunk olyanra, ami elszakít Istentől!
• Ma szerintem igazán az agyunkkal kellene szövetséget kötnünk! Az egyházainknak is, a lelkészeknek is, a politikusainknak is, hívő szociális szakembereknek is, meg minden hívőembernek is.
• A legtöbb kárt a mai híres, felvilágosult, szuper technológiával és informatikával megáldott, vitális, innovatív, kreatív, karrierorientált világunkban az agyunk okozza. Az is igaz, hogy a szem által küldött információk az agyban nagyon fontosak, de az agy dönt, az agy utasít, az agy dolgoz fel.
• A gondolkodásunknál már elbukunk, a gondolkodásunk tisztátalansága mindenre kihat, mitöbb az agy, az emberi gondolkodás, a ráció imádata vezet oda, hogy ateizmus van, hogy Isten felé nem közelednek sokan.
• Agyunk „mindenhatósága” aztán elvezet odáig is, hogy mindenáron emberi értelemmel és logikával akarjuk a Bibliát megfejteni, megérteni, mitöbb irányítani magát Istent is.
• Jönnek az egyházi tanok, tanítások, keresztyén könyvek sokasága, ami tán még nem is lenne gond, ha minden esetben működne a jóbi életvitel, miszerint: „mérjen meg engem igaz mérleggel…”, mármint az Isten.
• Nagyon elkeserít engem, amikor mind a magam életét, mind Egyházaink életét vizsgálva azt látom, mennyire nem vagyunk ott az ige mérlegén, mennyire azt gondoljuk, hogy a hívőéletvitelbe sok minden belefér.
• Mennyire nem fáj, hogy mi is csak botladozunk, miközben körülöttünk gyermekek és fiatalok lesznek tömegével paráznák, mennek leányok 16 évesen abortuszra, 12 évesen italoznak, drogoznak, dohányoznak, lopnak is ha kell, és tiszteletlenül élnek stb…
• Mennyire nem fáj, hogy a 40 év kommunizmusban és szocializmusban szocializálódott, mai 50-60 éves generáció hogyan él, és milyen gyermekeket, unokákat nevelnek fel. Vallástalanok, istentelenek, közömbösek, indulatosak, önzőek.
• Mennyire nem fáj az, hogy koldusok és hajléktalanok lepik el nagy városainkat, gyermekek éheznek, családok nélkülöznek, emberek szenvednek. Inkább moralizálunk, mint őszintén segítenénk.
• A politikát csak a pénz, a gazdaság fellendülésének mikéntje hatja át, aztán Isten nevének ráhúzása különböző ember kreálta intézkedésekre, azt gondoljuk, hogy ha az új Alaptörvénybe beleírjuk Isten nevét, akkor már minden rendben van. Megélni kellene a Bibliát! Azt sem tartom jónak, hogy az állam és a magyar egyházak gazdaságilag ennyire függjenek egymástól. Akaratlanul is Nagy Konstantin császár jut eszembe a milánói ediktumával, 313-ból, aminek nem csak előnyei, hátrányai is voltak.
• Természetesen mindig tisztelet a kivételnek, általánosítani nem szabad, és hálásnak kell lennünk a maradékért, akik semmilyen korban, semmilyen körülmények között nem térnek el Isten igéjétől! Remélem, mi akik itt élünk, ide tartozunk.
• Jób ebben az igeszakaszban esküvel hívja Istent tanújának (bűnös ember volt ő is, de feddhetetlenül élt, azaz mindig rendezte viszonyát az Istennel és emberekkel), hogy bizonyítsa tisztaságát. Nem volt parázna, álnok, csaló, szennyes, nem kívánta felebarátjáét, nem volt igazságtalan.
• Felolvasott igeszakasz vége a 13-15. versekben, pedig szakmámba vágóan is szól Jób, aki mai nyelven szólva: szociális érzékenységéről tesz vallomást.
• Magyarul: igazságos voltam a szolgáimmal, beosztottaimmal, és nem tartottam különbnek, felsőbbrendűbbnek magam tőlük. Őket is Isten alkotta, és formálta meg az anyaméhben, mint engem, nincs jogalapom uralni őket, mint egy zsarnok! Ez a fajta szociális szemléletmód, Jób idejében teljesen idegen volt a környező népeknél.
• „A szükségnek nincs származása, sem bőrszíne, sem neme, sem vallása…!” áll a Baptista Szeretetszolgálat jelmondatában, nagyon helyesen. Jób már erre is tanított életével.
• Van mit tanulnunk, van mit helyre hoznunk, van miért megalázkodnunk, és van feladatunk: a Krisztusról szóló evangélium hirdetése, hogy mind több lelki és testi nélkülöző megtérjen, és üdvözülhessen. Ehhez, ha kell kössünk szövetséget a szemünkkel, agyunkkal, tagjainkkal.  Ámen!

 Szepes Péter

 teológus