Jézus etikája...

„J. Weiss 1892-ben már arról ír: ,hogy Isten országa nem immanens-evolutív minőségű, nem morális feladat, hanem Isten csodálatos erőinek „betörése” a világba. Jézus etikáját csak a közelgő világfordulat alapján lehet megérteni. Olyan valakinek az etikája ez, aki egyik lábával már az eljövendő világkorszakban áll.”[1]

Jézus és az én kapcsolatom. Jézus etikája kapcsán mi a helyes, pontosabban mi a helyes hívő életvitel, a krisztusi viselkedés? J. Weiss gondolatai alapján Isten országa és értékrendje nem ebben a világban fejlődik/fejlődött ki, hanem, mint időtlen idő óta létező erő, Jézussal 2000 éve betört végérvényesen ebbe a világba. De nem állt meg ebben a világban, hanem előkészíti azt a korszakot, üdveseményt, amikor a mi életünk idősíkja az eljövendő örökkévalóságba torkollik. Mire mutat ez Jézus és az én kapcsolatomban? Mire tanít engem Jézus élete? Jézus szolgájaként, gyermekeként mi a dolgom ebben a világban? Mire hívott el Jézus és mit tegyek? Záporoznak bennem a kérdések. A Jézussal való kapcsolatomat jó elkezdeni onnan szemlélni, hogy már a világ teremtése előtt, tervbe voltam véve Istennél, és mivel Pál apostoltól tudjuk, hogy minden Jézusra nézve teremtetett, akkor a mindenben én is benne vagyok, tehát én is Jézusra nézve teremtettem, porszem, gyarló emberként. Ugyan van kezdetem és minden bizonnyal (ha csak meg nem élem az elragadtatást, de az is egy vég, ha úgy nézzük…) lesz végem is, de nem ez a földi életforma a végállomás, közel sem. Jézusnak nincs kezdete, és az ő létezése hívott életre engem is Isten tervében. Azért lettem megteremtve, hogy Isten kimutathassa felém végtelen szeretetét, és megismerhessem Jézust. Jézusért lettem megteremtve, és azért, hogy megajándékozhasson Isten az üdvösséggel, a jelenlétével, a kapcsolatával, a bensőséges közösségével, egyszóval kegyelmével.     

Jézust szemlélve tehát nem élhetek úgy, mint aki csak ebben az életben reménykedik, készülni kell (így Advent idején pláne) az örökkévalóságra, az utolsó időkre, és arra, hogy találkozhatom majd Jézussal. Addig is mi a dolgom? Hirdetni ezt az örömhírt, hogy Jézus vére gyógyulást ad másoknak is, és még lehet hozzá jönni. Igazán nem mondhatjuk, hogy Jézus a földön jártakor nem gyakorolt elég hatást a világra ahhoz, hogy megmozduljon az életünk őfelé és jó irányba.

Tegyük mérlegre most az életünket őszintén!

Óriási a tét!!!

Szepes Péter

teológus

---

[1] Dr. Bolyki János: Újszövetségi etika 25. oldal.