Újjászületésem

Isten kegyelméből, hívő családban nőlhettem fel, tehát az első szavak amiket hallottam, az többek-között: Jézus volt és a bibliai fogalmak, történetek. Soha nem felejtem el, hogy Mamókám (én csak így hívtam, anyai dédmamim volt ő, 98 évesen halt meg 1999-ben) mint kisgyermeket a térdére ültetett és olvasta fel a keresztyén történeteket, a bibliai történeteket és magyarázta őket.
Anyai nagyapám (Dudás János) pedig az életével is beszélt, nem csak a szavaival nekem Jézusról a hívőségről. Édesanyám és Nagymamám tiszta hite, édesapám megengedő életvitele, semmit soha nem akadályozott a hívőségemben (ő evangélikus mai napig) és az apai nagyszüleim is nagyon szerettek, rendes emberek voltak velem.
A gyülekezetem (Bokori Baptista Gyülekezet), pedig igaz hitre nevelt, hála ezért Istennek örökké!
Nagyon elszánt voltam, emlékezem amikor éreztem, hogy Jézus hív az ő szolgálatába és nekem be kell merítkeznem, mert "így illik nékünk", elindultam egy nyári meleg napon (1989. nyarán 14 évesen) megkeresni István bácsit (Maczkó István) a gyülekezetvezetőnket, hogy neki is elmondjam életem nagy változását. Mondták, hogy a mezőn van Rókáson a tehenekkel. Na neki indultam és addig mentem még meg nem találtam őket az erdő szélén és csak mondtam, meg mondtam neki, hogy én elfogadtam az Úrjézust és be szeretnék merítkezni. Először csak állt, nézett, nézett, de nagyon örült és támogatott, nagyon szerettem őt is.
Ő volt, aki azt mondta, amikor 16 éves voltam, Nagyapa halála után, hogy egy nagy űr támadt a gyülekezetben, amit pótolni nem lehet, de egy igehirdető is eltávozott Nagyapa halála miatt, ezért kér engem, hogy álljak a nyomdokába és legyek imaóravezető.
Hát azt hittem menten (16 éves kamaszka voltam, 2 éve hivőember!) összecsuklok, mondtam én, a szószékre, igéthirdetni? Mondták igen, el kell kezdeni egyszer, legyek csak bátor.
Így lettem igehirdető a kis Gyülekezetemben.

Csodálatos emlékek ezek.
Egy új bejegyzésben mindjárt leírom a megtérésem bizonyságtételét, amit a bemerítésemkor mondtam el, és Nagyapám köszöntését, ami szintén ott hangzott el a bemerítésemen Galgagután.
Tehát figyelem!

Szepes Péter