2011. február 26., szombat

Bemerítkezésem: 1989. október 22 vasárnap, Galgaguta

Isten hívó szavának engedve, 1989. október 22-én vasárnap (14 évesen) Galgagután a Baptista Imaházban, hitem vallomására bemerítkeztem a vanyarci Jesin Hajnalkával (20 éves volt akkor) együtt, a bemerítést végző lelkipásztor: Vas Ferenc testvér volt.
A teljesen megtelt Imaházban (még kint is álltak), gyönyörű ünnep volt ez.
Életünk meghatározó része és a lényege, hiszen az örökélet vagy örökhalál kérdése dőlt el ekkor, hála az Úrnak az örökélet javára.

Vas Ferenc lelkipásztortól kapott bemerítési igém az alábbi volt: "13Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, 14de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért." (Pál levele a filippiekhez 3. rész: 13-14. v.) 

Azóta Hajni is meg én is (ugyan botlásokkal telve) KITARTOTTUNK  a döntésünk, hitünk mellett és ez óriási nagy kegyelem.
Édesanyám felvette magnókazettára az ünnepi Istentiszteletet, ma este meghallgattuk, és Mónikám meg legépelte nekem.
Így most következzen szószerint ide beidézve az Istentiszteleten a bemerítőmedence szélén elmondott bizonyságtételem a megtérésemről és drága anyai Nagyapám (Dudás János), -aki már itt nagyon beteg volt és sajnos 2 év múlva meghalt- köszöntése, amit ott mondott el nekem és nekünk. Íme:

Péter:

„Arról szeretnék beszélni, ami úgy hiszem, hogy meghatározó élménye volt az életemnek. Két éve Tahiban voltam, ahol csoportfoglalkozásokon vettem részt, egyik ilyen foglalkozáson az Úrjézus második eljöveteléről beszéltek. Én nagyon elgondolkoztam ezen, hogy ez bármikor bekövetkezhet. És ugyanezen a foglalkozáson tanultam egy szép igeverset, ami nekem nagyon megtetszett, János 3, 16 –ban van megírva „mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. És akkor rájöttem, hogy nem kell félnem, hanem csak az Úrban kell bíznom. S ennek a foglalkozásnak a végén felszólítottak bennünket, hogy akit megragadott az ige, az jöjjön előre és imádkozunk érte. Akkor előrementem, de bennem még ez a döntés igazán nem érett meg. Az egyik foglalkozást vezető fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor szeretnék bemerítkezni. Azt feleltem neki, hogy úgy 5 év múlva. Idén ott voltam a Billy Graham evangelizáción a Népstadionban, ahol ismét elhangzott a hívás, jöjjetek a kereszthez, mert Jézus meghalt értünk és eltörölte a bűneinket. Én akkor rájöttem, hogy nem kell 5 évet várnom, hanem most kell megragadnom a felkínált kegyelmet. És aki én hozzám jön, azt semmiféleképpen nem küldöm el magamtól, mondja az Úrjézus. Én ebben hiszek, és „amint vagyok, csak úgy jövök, nem az erőm, de az erőd, véred mossa le a bűnt, Bárány Jézus jövök”. Ámen.”

Nagyapa:

„Kedves Péter, kedves testvérek. Nagyon nagy az örömöm, különösen nagy azért, hogy én is még testben megélhettem ezt a kedves napot, hogy az én unokám ma az Úrjézus követője lett. De nagyon örülök mind a két fiatal testvérnek. Köszöntésül azt a két igeverset olvasom föl, amiből az egyik a Példabeszédek Könyvének 23. fejezetében van megírva, a 26. versben, ami így hangzik: „Adjad fiam a te szívedet nékem, és a te szemeid az én utaimat megőrizzék.” A másik igevers az Jelenések Könyvének a 2. rész 10. versében van megírva, illetve annak az utolsó fejezete, ami így hangzik: „légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját!”. Én többek között azért is nagyon örülök, hogy ettől a hangtól, amit ebben a kedves Biblia versben olvastam, erősebb hangok is hívtak benneteket, és kérték a szíveteket. Én nagyon jól tudom, hogy maga a Sátán, de ha úgy tömörítem, hogy maga a világ, nagyon kérte a szíveteket, és tudom, hogy mindketten el tudnátok mondani, azt, hogy nagyon erősen kérte a szíveteket. Azért ismételem el azt, hogy azért nagy az örömöm, mert ebben a nagyon éles kiáltásban és ebben a szinte erőszakos kérésben meghallottátok azt a csendes halk szelíd hangot, az Úrjézus hangját, amely úgy kérte a szíveteket, adjad Fiam nékem a te szívedet, milyen csodálatos ezt meghallani. Egyszer úgyis meghallja ezt mindenki, ahogy hallottuk az igehirdetésben, de ezt úgy önkéntesen, úgy odatenni az Úrjézusnak ezt a szívet, és azzal a tudattal, hogy a világ úgyse tudja azt nyújtani, amit az Úrjézus, a világ még ha külsőleg valami szépet is tud adni, de tartalmában nagyon gyenge és leértékelt, előbb utóbb meg lehet látni a múlandóság jelét rajta. Milyen csodálatos, hogy ti a szíveteket felkínáltátok, odaadtátok az Úrjézusnak. Én merem remélni, hogy ez csodálatos dolog. Merem remélni, hogy ez igazi döntés lesz. Ennél a döntésnél jelen lenni nekünk is újabb öröm és boldogság. Mint ahogy hallottátok is, hallottuk, hogy a Mennyben is örülnek ennek az eseménynek, ennek az eseménynek a nyomán. Olyan gazdagon boldogító, hogy mi is így örülhetünk veletek együtt. A második bibliavers a hűségre hívja fel a figyelmet és én is nagyon szerényen, nagyon röviden azt akarom mondani, hogy legyetek hűségesek. Ha odaadtátok az Úrjézusnak a szíveteket, ő csodálatossá tudja formálni az életeteket. Nagyon meg tudja szépíteni, nagyon föl tudja emelni és csodálatos módon az élet viharai között is tartani tud. Nekem a betegségem során, a műtétek során alkalmam volt újra és újra átértékelni az életemet. A legutóbb, amikor a műtőasztalon feküdtem, átsuhant a gondolatvilágomon, a szívemen, az életemnek az egész sora, és mondhatom, egyrészt szomorúan nektek, hogy nagyon sok megbánni valóm van. És volt. De Isten kegyelméből még van és volt időm, hogy rendezzem vele. De hagy mondjam el nektek nagy örömmel, hogy azt, hogy én az Ő követője lettem, azt amit Ő adott nékem és amit én adtam neki, ezt a közös örömet, soha nem bántam meg. Még a műtőasztalon is ez tartott, ez adott egy pici életet. És én nektek is ajánlom, hogy sok mindent megbánhattok az életben, sok mindent újra kezdhettek, de ezt soha nem fogjátok megbánni, hogy az Úrjézus mellett döntöttetek, és ezért nagy öröm én és a mi számunkra, akik itt vagyunk veletek együtt. A hűségről még engedjétek meg, hogy annyit elmondjak, hogy a hűség tulajdonképpen szövetséget jelképez. Ti most szövetségbe léptetek az Úrjézus Krisztussal. Örültem annak az éneknek, amit az előbb elénekeltünk. Hogy szövetségbe léptünk, hogy szövetségbe léptek az Úrjézussal. És ha netalán hűtlenek lennétek, de ezt nem merem elképzelni, akkor már árulás lenne, a szövetségnek az árulása. Ettől őrizzen meg benneteket a Jóisten. Mert a hűség, az mindennapos élése a hívő életnek. Jézus mellett hűnek lenni, a hűséget aprópénzre kell váltani és mindennap élni, az igazi hűséget, mert ő igazán hű hozzánk, igazán szeret és igazán kegyelmes. Ezt majd mindig jobban és mindig igazabban tudjátok majd megérezni éltetek idején. Mert a hűség az a becsület dolga is. Ha én szövetségbe léptem az Úrral, ki is akarok tartani mellette. Imádkozunk is, mint ahogy hallottátok is mindannyian értetek, hogy legyetek hűek, de ti is igyekezzetek hűségesen megállni helyeteket, ebben a döntésetekben, mert ennek a vége: korona. Dicső arany korona. És ennek az elnyerése most már a kezetekben van. Ennek a lehetősége most már ott van nálatok, mert Jézus drága vére megváltott bennetek. Már nem is a becsületért, hanem a Jézus Krisztus drága véréért vagytok az övéi, és ez nagyon nagy dolog, ezt őrizzétek meg. Azért hoztam Péter ezt a virágot, hogy most lesz a közeli napokban a születésnapod is, a testi születésnapod is, és ezzel és erre vonatkozóan is köszöntelek, hogy áldja meg a Jóisten az életedet, hogy ettől kezdve, egy fordulat jöjjön létre, és a kis Saulból egy igazi nagy Pál apostol lehessen. De mindkettőtöknek kívánom ezt az igazi fordulatot, amely mindenképpen a menyekbe torkollik. Ámen.”


Szepes Péter
baptista hívőember

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése