A bokori Baptista Temető létrejötte

Ma délelőtti bokori baptista Istentiszteleten (Maczkó László gyülekezetvezető testvér szolgált) a Zsidókhoz írott levélből 11. részből a hithősökről volt felolvasva, ez volt a vezérfonal.
Laci beszélt arról is, hogy -idézve az igeverset a 38.-at "Akikre nem volt méltó e világ..."- van amikor ez az igevers a minden napjainkról szól.
Példának hozta fel, hogy a bokori Baptista temető is azért jött létre, mert még azt sem engedték meg, hogy a szeretteikkel együtt legyenek a baptista hitelődeink eltemetve.
Távol a köztemetőtől, a falutól lett kialakítva a Baptista temető.
A Bokori Gyülekezetről írott szakdolgozatomban ezt részletesen leírom és itt a blogomon is elérhető ez, tehát csak a lényeget ragadom ki most.

Amikor Bokoron az 1930-es évek legelején Barkóczi Pál szlovák ajkú (magyarul is beszélt) baptista lekipásztor szolgálni, missziózni kezdett, akkor szépen sorban kezdtek Isten kegyelméből az emberek megtérni és kiválni az evangélikus gyülekezetből.
Majd hitük vallomására 1934-ben bemerítkezve, megalapítva így a Bokori Baptista Gyülekezetet, majd két évre rá önerőből felépítették az Imaházat is.
Ám az akkori evangélikus vezetőknek a lelkésznek, a faluvezetőknek ez nagyon nem tetszett és bizony sok üldöztetésen kellett az első baptistáknak és utódaiknak átmenni.
Egészen addig, hogy a harmincas évek elején azt mondta a falu Bírója és a vezetőség, hogy többé a baptistává lett emberek nem temetkezhetnek (ez egyházi határozat volt, saját szememmel olvastam, amikor gyűjtöttem a szakdogámhoz a forrásokat) a falu evangélikus köztemetőjébe.
A baptista hitelődök, ezt nehezen de lenyelve, azt kérték, akkor (mivel nem hátráltak meg a hitükből!!!) az evangélikus faluvezetőségtől, hogy jelöljön ki számukra temetkezési helyet, mert a halott nem maradhat temetetlen.
Így gúnyosan kijelöltek egy dombon lévő, a falutól jó 1 kilométerre lévő, erdei tisztáson egy kis területet a dögtér felett, mondván ott a helye a dögtéren a baptista halottaknak.
Így került a baptista temető és áll mai napig is (épp idén január elején volt itt egy temetés, Nagyapám testvérét temettük ide el) a sipkároki hajdani dögtér felett.

"Akikre nem volt méltó e világ..." olvassuk a Zsidókhoz írt levélben, és hozzá tehetjük, akikre nem volt méltó Bokor faluja.
Nem temetkezhettek a szeretteik közé, de méltóbb helyre kerültek, minden akkori pökhendi evangélikustól, akiknek a teste, lehet, hogy puccos köztemetőbe került de a lelkük, ilyen gyűlölet után a pokolba.
Míg a baptista elődeink, ugyan egy dögtér feletti tisztáson leltek testi nyugalmat, de lelkük a Mennyországba került!
Igazi hithősök, példaképek voltak ők.

Most olvasom a Békehírnökünkben, hogy bocsánatot kértek a baptistáktól az evangélikusok, mert Luther sok anabaptista reformátor kivégzésében, üldöztetésében szerepet játszott.
Halkan jegyzem meg, a bokori evangélikusoknak is illene már bocsánatot kérni a Baptista hitelődeinket ért, támadásokért, a temető dögtér melletti kialakításáért!

Ma már temetkezhetünk a bokori evangélikus köztemetőbe és a helyi evangélikusokkal jó a kapcsolatunk, csak emlékezünk.

Remélem méltó leszek ezekhez a csodálatos baptista elődökhöz.


Szepes Péter
teológus

Bemerítkezésem: 1989. október 22 vasárnap, Galgaguta

Isten hívó szavának engedve, 1989. október 22-én vasárnap (14 évesen) Galgagután a Baptista Imaházban, hitem vallomására bemerítkeztem a vanyarci Jesin Hajnalkával (20 éves volt akkor) együtt, a bemerítést végző lelkipásztor: Vas Ferenc testvér volt.
A teljesen megtelt Imaházban (még kint is álltak), gyönyörű ünnep volt ez.
Életünk meghatározó része és a lényege, hiszen az örökélet vagy örökhalál kérdése dőlt el ekkor, hála az Úrnak az örökélet javára.

Vas Ferenc lelkipásztortól kapott bemerítési igém az alábbi volt: "¹³Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, ¹⁴de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért." (Pál levele a filippiekhez 3. rész: 13-14. v.) 

Azóta Hajni is meg én is (ugyan botlásokkal telve) KITARTOTTUNK  a döntésünk, hitünk mellett és ez óriási nagy kegyelem.
Édesanyám felvette magnókazettára az ünnepi Istentiszteletet, ma este meghallgattuk, és Mónikám meg legépelte nekem.
Így most következzen szószerint ide beidézve az Istentiszteleten a bemerítőmedence szélén elmondott bizonyságtételem a megtérésemről és drága anyai Nagyapám (Dudás János), -aki már itt nagyon beteg volt és sajnos 2 év múlva meghalt- köszöntése, amit ott mondott el nekem és nekünk. Íme:

Péter:

„Arról szeretnék beszélni, ami úgy hiszem, hogy meghatározó élménye volt az életemnek. Két éve Tahiban voltam, ahol csoportfoglalkozásokon vettem részt, egyik ilyen foglalkozáson az Úrjézus második eljöveteléről beszéltek. Én nagyon elgondolkoztam ezen, hogy ez bármikor bekövetkezhet. És ugyanezen a foglalkozáson tanultam egy szép igeverset, ami nekem nagyon megtetszett, János 3, 16 –ban van megírva „mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. És akkor rájöttem, hogy nem kell félnem, hanem csak az Úrban kell bíznom. S ennek a foglalkozásnak a végén felszólítottak bennünket, hogy akit megragadott az ige, az jöjjön előre és imádkozunk érte. Akkor előrementem, de bennem még ez a döntés igazán nem érett meg. Az egyik foglalkozást vezető fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor szeretnék bemerítkezni. Azt feleltem neki, hogy úgy 5 év múlva. Idén ott voltam a Billy Graham evangelizáción a Népstadionban, ahol ismét elhangzott a hívás, jöjjetek a kereszthez, mert Jézus meghalt értünk és eltörölte a bűneinket. Én akkor rájöttem, hogy nem kell 5 évet várnom, hanem most kell megragadnom a felkínált kegyelmet. És aki én hozzám jön, azt semmiféleképpen nem küldöm el magamtól, mondja az Úrjézus. Én ebben hiszek, és „amint vagyok, csak úgy jövök, nem az erőm, de az erőd, véred mossa le a bűnt, Bárány Jézus jövök”. Ámen.”

Nagyapa:

„Kedves Péter, kedves testvérek. Nagyon nagy az örömöm, különösen nagy azért, hogy én is még testben megélhettem ezt a kedves napot, hogy az én unokám ma az Úrjézus követője lett. De nagyon örülök mind a két fiatal testvérnek. Köszöntésül azt a két igeverset olvasom föl, amiből az egyik a Példabeszédek Könyvének 23. fejezetében van megírva, a 26. versben, ami így hangzik: „Adjad fiam a te szívedet nékem, és a te szemeid az én utaimat megőrizzék.” A másik igevers az Jelenések Könyvének a 2. rész 10. versében van megírva, illetve annak az utolsó fejezete, ami így hangzik: „légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját!”. Én többek között azért is nagyon örülök, hogy ettől a hangtól, amit ebben a kedves Biblia versben olvastam, erősebb hangok is hívtak benneteket, és kérték a szíveteket. Én nagyon jól tudom, hogy maga a Sátán, de ha úgy tömörítem, hogy maga a világ, nagyon kérte a szíveteket, és tudom, hogy mindketten el tudnátok mondani, azt, hogy nagyon erősen kérte a szíveteket. Azért ismételem el azt, hogy azért nagy az örömöm, mert ebben a nagyon éles kiáltásban és ebben a szinte erőszakos kérésben meghallottátok azt a csendes halk szelíd hangot, az Úrjézus hangját, amely úgy kérte a szíveteket, adjad Fiam nékem a te szívedet, milyen csodálatos ezt meghallani. Egyszer úgyis meghallja ezt mindenki, ahogy hallottuk az igehirdetésben, de ezt úgy önkéntesen, úgy odatenni az Úrjézusnak ezt a szívet, és azzal a tudattal, hogy a világ úgyse tudja azt nyújtani, amit az Úrjézus, a világ még ha külsőleg valami szépet is tud adni, de tartalmában nagyon gyenge és leértékelt, előbb utóbb meg lehet látni a múlandóság jelét rajta. Milyen csodálatos, hogy ti a szíveteket felkínáltátok, odaadtátok az Úrjézusnak. Én merem remélni, hogy ez csodálatos dolog. Merem remélni, hogy ez igazi döntés lesz. Ennél a döntésnél jelen lenni nekünk is újabb öröm és boldogság. Mint ahogy hallottátok is, hallottuk, hogy a Mennyben is örülnek ennek az eseménynek, ennek az eseménynek a nyomán. Olyan gazdagon boldogító, hogy mi is így örülhetünk veletek együtt. A második bibliavers a hűségre hívja fel a figyelmet és én is nagyon szerényen, nagyon röviden azt akarom mondani, hogy legyetek hűségesek. Ha odaadtátok az Úrjézusnak a szíveteket, ő csodálatossá tudja formálni az életeteket. Nagyon meg tudja szépíteni, nagyon föl tudja emelni és csodálatos módon az élet viharai között is tartani tud. Nekem a betegségem során, a műtétek során alkalmam volt újra és újra átértékelni az életemet. A legutóbb, amikor a műtőasztalon feküdtem, átsuhant a gondolatvilágomon, a szívemen, az életemnek az egész sora, és mondhatom, egyrészt szomorúan nektek, hogy nagyon sok megbánni valóm van. És volt. De Isten kegyelméből még van és volt időm, hogy rendezzem vele. De hagy mondjam el nektek nagy örömmel, hogy azt, hogy én az Ő követője lettem, azt amit Ő adott nékem és amit én adtam neki, ezt a közös örömet, soha nem bántam meg. Még a műtőasztalon is ez tartott, ez adott egy pici életet. És én nektek is ajánlom, hogy sok mindent megbánhattok az életben, sok mindent újra kezdhettek, de ezt soha nem fogjátok megbánni, hogy az Úrjézus mellett döntöttetek, és ezért nagy öröm én és a mi számunkra, akik itt vagyunk veletek együtt. A hűségről még engedjétek meg, hogy annyit elmondjak, hogy a hűség tulajdonképpen szövetséget jelképez. Ti most szövetségbe léptetek az Úrjézus Krisztussal. Örültem annak az éneknek, amit az előbb elénekeltünk. Hogy szövetségbe léptünk, hogy szövetségbe léptek az Úrjézussal. És ha netalán hűtlenek lennétek, de ezt nem merem elképzelni, akkor már árulás lenne, a szövetségnek az árulása. Ettől őrizzen meg benneteket a Jóisten. Mert a hűség, az mindennapos élése a hívő életnek. Jézus mellett hűnek lenni, a hűséget aprópénzre kell váltani és mindennap élni, az igazi hűséget, mert ő igazán hű hozzánk, igazán szeret és igazán kegyelmes. Ezt majd mindig jobban és mindig igazabban tudjátok majd megérezni éltetek idején. Mert a hűség az a becsület dolga is. Ha én szövetségbe léptem az Úrral, ki is akarok tartani mellette. Imádkozunk is, mint ahogy hallottátok is mindannyian értetek, hogy legyetek hűek, de ti is igyekezzetek hűségesen megállni helyeteket, ebben a döntésetekben, mert ennek a vége: korona. Dicső arany korona. És ennek az elnyerése most már a kezetekben van. Ennek a lehetősége most már ott van nálatok, mert Jézus drága vére megváltott bennetek. Már nem is a becsületért, hanem a Jézus Krisztus drága véréért vagytok az övéi, és ez nagyon nagy dolog, ezt őrizzétek meg. Azért hoztam Péter ezt a virágot, hogy most lesz a közeli napokban a születésnapod is, a testi születésnapod is, és ezzel és erre vonatkozóan is köszöntelek, hogy áldja meg a Jóisten az életedet, hogy ettől kezdve, egy fordulat jöjjön létre, és a kis Saulból egy igazi nagy Pál apostol lehessen. De mindkettőtöknek kívánom ezt az igazi fordulatot, amely mindenképpen a menyekbe torkollik. Ámen.”

Szepes Péter
baptista hívőember

Újjászületésem

Isten kegyelméből, hívő családban nőlhettem fel, tehát az első szavak amiket hallottam, az többek-között: Jézus volt és a bibliai fogalmak, történetek. Soha nem felejtem el, hogy Mamókám (én csak így hívtam, anyai dédmamim volt ő, 98 évesen halt meg 1999-ben) mint kisgyermeket a térdére ültetett és olvasta fel a keresztyén történeteket, a bibliai történeteket és magyarázta őket.
Anyai nagyapám (Dudás János) pedig az életével is beszélt, nem csak a szavaival nekem Jézusról a hívőségről. Édesanyám és Nagymamám tiszta hite, édesapám megengedő életvitele, semmit soha nem akadályozott a hívőségemben (ő evangélikus mai napig) és az apai nagyszüleim is nagyon szerettek, rendes emberek voltak velem.
A gyülekezetem (Bokori Baptista Gyülekezet), pedig igaz hitre nevelt, hála ezért Istennek örökké!
Nagyon elszánt voltam, emlékezem amikor éreztem, hogy Jézus hív az ő szolgálatába és nekem be kell merítkeznem, mert "így illik nékünk", elindultam egy nyári meleg napon (1989. nyarán 14 évesen) megkeresni István bácsit (Maczkó István) a gyülekezetvezetőnket, hogy neki is elmondjam életem nagy változását. Mondták, hogy a mezőn van Rókáson a tehenekkel. Na neki indultam és addig mentem még meg nem találtam őket az erdő szélén és csak mondtam, meg mondtam neki, hogy én elfogadtam az Úrjézust és be szeretnék merítkezni. Először csak állt, nézett, nézett, de nagyon örült és támogatott, nagyon szerettem őt is.
Ő volt, aki azt mondta, amikor 16 éves voltam, Nagyapa halála után, hogy egy nagy űr támadt a gyülekezetben, amit pótolni nem lehet, de egy igehirdető is eltávozott Nagyapa halála miatt, ezért kér engem, hogy álljak a nyomdokába és legyek imaóravezető.
Hát azt hittem menten (16 éves kamaszka voltam, 2 éve hivőember!) összecsuklok, mondtam én, a szószékre, igéthirdetni? Mondták igen, el kell kezdeni egyszer, legyek csak bátor.
Így lettem igehirdető a kis Gyülekezetemben.

Csodálatos emlékek ezek.
Egy új bejegyzésben mindjárt leírom a megtérésem bizonyságtételét, amit a bemerítésemkor mondtam el, és Nagyapám köszöntését, ami szintén ott hangzott el a bemerítésemen Galgagután.
Tehát figyelem!

Szepes Péter

Isten nevét hiába...

"Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi."

                                                                (2 Mózes 20: 7.)

A fent olvasható Mózesi igevers, a harmadik parancsolat a tízből.

Isten nevét hiába felvenni, emlegetni, azzal takaródzani komoly bűn tehát.

Olvasom az írott és elektronikus médiában is, hogy a készülő magyar Alkotmányba több mindent feltétlenül bele kíván venni  a kormány koalíció, pl: sportra nevelés, szent korona, haza stb... és Isten neve.

Leszögezem, én a blogomban sem kívánok politizálni, ezt meg hagyom másnak (bár tudni kell én mindig jobboldali és Fideszes maradok), inkább teológiai oldalról szeretném megvilágítani az új Alkotmányról szóló dolgokat. Vagyis, hogy mit gondolok én erről és Isten nevéről.

Köztudott, hogy kifejezetten nem szeretem az Európai Unió intézményét, az akkori népszavazáson simán nemmel szavaztam, hogy ne csatlakozzunk. Több okot tudnék erről írni pl.: antikrisztusi intézmény, kapzsi, istentelen stb... De maradva az alkotmányoknál, a nem olyan rég elkészült új európai uniós alkotmányból például simán kihagyták a kereszténység szót és a rá utalást. Mondván (franciák ellenezték leginkább, hogy belekerüljön!) ez sértené az Unió területén élő muzulmánokat, buddhistákat, zsidókat, magyarul a többi világvallást, tehát egyet ne emeljenek ki, így aztán nem került bele a kereszténység. Ezzel is tagadva azt, hogy Európa 2000 éves kereszténységgel rendelkezik, megtagadva a gyökereket, azt a kulturális, szellemi és keresztény/keresztyén hátteret amire büszkének kellene lenni. Persze, amilyen kereszténység ma létezik (tisztelet a kivételnek és elismerés!) Európában, arra nehéz büszkének lenni...

Így a new age vallási irányzatnak is eleget tett a Unió alkotmánya, hagy lehessen csak vallási pluralizmus, keverjünk egybe mindent, Isten úgy is egy, mindegy, hogyan hívják, meg milyen vallású az ember keresztény, vagy hindu, ha Istent keresed minden rendben. Ja, hogy Jézust Isten megváltó Fiának a többi vallás nem ismeri el, meg azt sem, hogy csak Jézuson vezet az egyetlen út az Atyához, az már nem gond, nem baj a Biblia csak egy a szép és szent iratok közül és nem az egyetlen, hogy nem baj, ha  a Pápa a távol-keleti útján más vallási, meg törzsi, sámánisztikus vezérekkel is együtt imádkozik. Aztán itt az ökumenikus mozgalom, egy az Isten, tehát nyugodtan hajbókolhat a katolikus templomban a baptista is, ha éppen ott van a közös mise/istentisztelet, hisz mennyire össze hoz ez minket. Na egyben egyetértünk, összehoz az Ördög asztalához, de nem az ÉLŐ ÚRÉHOZ! ÉBRESZTŐ MAGYAROK!

Eléggé radikális és konzervatív ember vagyok és végletes, kérlelhetetlen, sokaknak nem is tetszik, de van gerincem és tiszta hitem.

Szóval  a most készülő magyar Alkotmány históriája.

Már kamasz koromban, olyan 15 évesen (1990-ben!!!) azt mondtam, hogy szégyen, hogy 1949-ben készült, a bolsevik, kommunista időket magában hordozó Alkotmánya van Magyarországnak, ezt nem módosítgatni kellene, hanem kivágni az ablakon és hozni egy teljesen újat, egy igazit, demokratikusat.

Tehát nagyon örülök, hogy tavaszra új Alkotmányunk lesz.

Ám én csak olyan politikai irányzattól fogadom el, hogy Isten nevét belevegye, meg a kereszténységet, aki hiteles, aki újjászülettett hívő politikus és tényleg őszintén is gondolja és Isten szerint él.

Mert akkor ha ez nem igaz az elfogadó Parlamentre, akkor nem áldást, hanem ÁTKOT fog hozni a magyarra.

Ézsaiás próféta könyvében azt mondja Isten: "nem kívánom, hogy pitvaraimat (templomot) hiába tapossátok!", mert képmutató hazug volt Izráel és Isten nevét, meg a templomot csak ÜRÜGYKÉNT használták, gonosz aljas életükhöz, ezért fakadt ki Isten a választott és beképzelt népére.

Aztán jött Asszíria és Babilon és majd egy évszázadra eltűnt Izráel a földről, mint nép, csak szétszóródott rabszolgák voltak, foglyok. Jaj de kár, hogy sokan ezt nem is tudják, mert a hittanokon erről szó sincs ilyen mélységig.

Szóval, szükség van már nagyon új magyar Alkotmányra és nagyon pozitív, hogy Isten is "bele kerülhet", DE: ha ez csak mind képmutatás, vagy kampányfogás, akkor inkább SOHA NE kerüljön bele, mert így csak átkot okoz. Az európai unióban legalább felfogták, hogy nincs közük a keresztény értékrendhez, ezért bele sem írták, ez még miondig jobb, mint ha úgy tennének mintha...

Tehát a harmadik parancsolat megsértése nagy bűn, és a mai politikai magyar helyzetet figyelve, nem úgy látom, hogy hiteles politikusok készítik az új Alkotmányt.
Isten nevét pedig felhasználni tisztán emberi és politikai célokra, etikátlan dolog!

Ettől még készítsék el, csak ne takaródzanak a TEREMTŐ ÉS EGYEDÜLI ISTEN nevével, mert ettől még nem lesznek újjászületettek, maximum kereszténydemokraták, de hát hol van a kettő egymástól.

Aztán én még emlékezem a "csuhások térdre!" parlamenti 1990-1994-es bekiabálásokra is.

Persze meg lehet változni, csak az ne érdekből történjen.

Aztán a végén írom le, hogy bizony előfordul velem is, hogy hiába veszem fel Isten nevét, és az életvitelem nem mindig méltó Hozzá, de megbánom és nem vagyok képmutató olyankor.

Tehát nagy lecke ez nekem is.

Méltó az Isten, hogy dicsőítsük őt örökké, kegyelméért, hűségéért és szeretetéért!

Tegyük ezt tehát!

Ámen!

Szepes Péter

teológus

Isten tenyerén

Ma is megtapasztaltam az Isten megtartó erejét, hála és dicsősség Neki örökké!!!

Szepes Péter

Gyermeknevelési kérdések...

Olvasom ma reggel a Baptista Áhitatunkban, hogy a modernkori pszichológiai vélemény már elnyomja a Bibliai értékrendet. Lásd pl: gyermeknevelés.
"13. Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.
14. Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki."
Példabeszédek 23. rész.
Tehát van egy egészséges bibliai mezsgye, ami a gyermeknevelés egyik eszköze is a fenyítés a gyermek lelke érdekében.
Aki viszont ezen túl megy méltó a börtönre és a pokolra is!
Ezt gondolom.
De aki nem tartja be a Bibliát az is.
Ilyen egyszerű ez!

Szepes Péter
teológus

Az ISTENI gondviselés és annak mértéke

„Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.

Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.

Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:

Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.

A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká,

           Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”

                                                           (Péter apostol I. levele: 6-11. versek)

Először is szögezzük le, hogy Isten előtt csak is levett saruval lehet megállni és magunkat a porba alázni.
Addig míg (most is imádkoztam e bejegyzés megírása előtt a szentlélek ihletéséért a helyes lelkületért) ez nem megy, vagy csak részlegesen sikerül, addig nem szabad Istenről beszélni, írni és értekezni, mert az hasztalan. Ezt vallom. Miért? Mert önbecsapás az egész és képmutatás, márpedig óriási "frakciója" lesz a pokolban a felfuvalkodott képmutatóknak. Ráadásul tudatos kísérlet Isten félrevezetésére. Tehát magam megalázva, elcsendesedve, Szentlélekre figyelve írom ezt a bejegyzést.
Megalázkodás-felmagasztalódás. Jaj mennyi és mennyi ember vágyja a felmagasztalást, az elismerést, a dicsőséget, a hatalmat a sikert. Ám a fenti péteri igékből tudjuk, hogy csak az Isten felmagasztalása számít az örökélet szempontjából, aki a földi, múlandó evilági dicsőségre, magasztalásra vágyik az elveszíti "cserébe" az örökéletét és ez a legnagyobb tragédia, ami egy megszületett emberrel történhet!
Tehát Isten általi felmagasztalás számít csak csupán, mert az megmarad örökké, az nem múlandó.
Ám ehhez egy kulcs vezet, megalázkodni Isten színe előtt, őszinte szívvel.
Csak a megalázkodásból fakadhat a felemelkedés.
Sok ember (bizony van, hogy én is sajnos) panaszkodik: terheim vannak, gondok közepette élek, megbántottak, kevés a fizetésem, már 10 éve nem tudok új autót venni, rossz a főnököm, nem jutok egyről a kettőre, nincs jó beosztásom, beteg a gyerekem, gyász ért, alkoholista a férjem és sorolhatnám még...
Ennek a péteri igéknek számomra a nagy tanulsága az, hogy bár van isteni gondviselés, de minden tőlem függ.
Akkor érzem az ő gondviselését igazán és tudok boldog lenni és szeretni, ha megalázkodom előtte, másrészt Isten gondviselésének vannak mértékei. Van akit nagyon megáld, van akit kevésbé. Hogy-hogy? Isten ilyen lenne? Hiszen Ő nem személyválogató, akkor miért van ez még is így?
Nos. Isten egyformán ad napsütést és esőt az Őt tagadó bűnös és a megváltást elfogadó bűnös szántóföldjének is. Ez Isten hatalmas szeretetének jele, ezért hálásnak kell lenni.
Ám egész életünket igazán átható és megtartó gondviselésének érzői csak akkor lehetünk, ha ráhelyezzük az életünket, megalázva azt. Ez az első lépés.
Aztán az isteni gondviselés mértékei kizárólag attól függnek, hogy mennyire nagy a hitem és mennyire bízom rá az életemet Őrá. Ha kicsit akkor a gondviselés is kismértékű lesz, ha teljesen akkor teljes gondviselést kapok Tőle. Ám azt is tudni kell, hogy minden az én kezemben van, szabadakaratomból eredően mit osztok meg az életemből Istennel.
Tehát amikor valaki panaszkodik, hogy ez is meg az is rossz az életemben, sok gondom van, problémáim nem oldódnak meg, akkor annak oka, hogy nem volt képes teljesen Istenre bízni a gondjait és az életét.
Tehát panaszkodás helyett, Istenre kellene figyelni és Vele kapcsolatban lenni.
Ugyan is a panaszkodó ember nem hallja nem, hogy az Isten hangját, hanem a másik ember hagját sem, csak magára, meg a gondjaira koncentrál.
S miközben ezt teszi, elillan mellette Isten segíteni akaró hangja, a másik ember segíteni akaró szándéka és végül elillan az élete, majd az örökélete.
Ennyire veszélyes nem figyelni Istenre!
Aztán a pokolba kerülés, na az aztán igazán ad okot a panaszra, csak akkor már, mint a gazdag és Lázár történetőből is tudjuk már senki nem lesz kíváncsi a panaszra és nem jön már soha többé enyhülés, de nem ám!!!
Ráadásul a "főhivatású" ember-gyilkos a Sátán, mint ordító oroszlán akar elnyelni minden embert, akit csak lehet, tehát van ösztönzés bőven Isten ellen lázadni, engedetlenkedni. Nagyon észnél kell lennünk!
De ha ellen állunk az ördögnek és saját bűnös vágyainknak, akkor Isten megtart, felmagasztal és vele uralkodhatunk majd, az Ő dicsőségében.
Ámen!

Szepes Péter
teológus