A harang...

Édesanyám elevenítette fel azt a történetet, elbeszélést ma számunkra, amit még Szolga-Tőkés Sándor református lelkész (sajnos nem rég elhunyt) beszélt el nekünk, amikor nálunk ebédelt egyszer Bokoron.
Szóval a történet, ami igaz story:
Egy sok gyermekes családapát halálra ítéltek, kötél általi halállal.
Az volt az ítéletben, hogy amikor reggel 6 órakor megkondul a falu harangja, utána kell kirúgni alóla a sámlit és kivégezni. A felesége nagyon sírt, de nem számíthatott kegyelemre, otthon pedig a sok kisgyermek.
Eljött a reggel 6 óra, a kivégzőosztag várta a harang kondulásait.
A harangozó el is kezdte rángatni a harang köteleit, de az nem szólalt meg egyszer sem.
Egy idő után felnézve látta, hogy csepeg a vér a harangtól.
Mivel nem szólt a harang, jött a kivégző parancsnok is, és felmentek a toronyba.
Ahol az elítélt apa felesége a kezével fogta fel a harang súlyos nyelvét, hogy ne konduljon meg, a kezei szétroncsolódtak.
Az osztag annyira meghatódott ezen, hogy azt mondták az asszonynak, a férjed szabad, menjetek haza.
Ezek után, hogyan nézhetett a szerető asszony a férjére, és a férj hogyan nézhetett az asszony hegges, roncsolt kezére hátra lévő életükben?...
Milyen értékes volt az a két szerető kéz!

Aztán Sándor folytatta: mennyivel jobban észre kellene vennünk azt a kezet, amit szegekkel ütöttek át, és a világ bűneit vette magára: a Megváltó Krisztusét.
Ő az örökéletet szerezte meg, nem e földi gyarló életet.
Látjuk ezt az átszegzett kezet, értékeljük e, becsüljük e, elfogadjuk e ölelését?...

Elfogadom Jézusom, hiszem enyém vagy!!!

Szepes Péter
teológus

A végidők jelei

"Ezután láttam egy másik angyalt, amint alászállt az égből. Nagy hatalma volt, s fénye beragyogta a földet. Teljes erejéből kiáltozott: "Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja, mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői meggazdagodtak határtalan fényűzéséből."
Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: "Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!
Bűneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat."

                                                                                     (Jelenések könyve: 18. rész 1-5 versek)

Babilon: ma Irak területe, arab világ közepe.

Tunézia, Szudán, Nigéria és most Egyiptom, mind forrong, vérontás, háborúskodás, válság, tüntetések.

Szökőár, földrengés, terrorizmus, elvilágiasodott egyházak, pénzimádat, gyűlölködés, "ember embernek farkasa", korrupt politikusok, önimádat, egoizmus, hatalmi zsarnokok, -ezek mind mind a végidők jelei.

Még soha nem hallottam (egy két kegyelmi hívő rádióműsort kivéve), hogy lelkiválságban a világ, hogy elismerik az egyházak is csak a maguk földi javaival törődenek, hogy Jézus Krisztust kell keresni, mert közel az ítélet.

Azt viszont naponta, hogy pénzügyi válság van, hogy beláthatatlan következménye lesz az egyiptomi történéseknek, hogy újabb olaj és pénzügyi válság jön, mert az arab világ, meg az olaj meg stb...

Lassan ránk gyúl a világ, lassan elmos a szökőár, megnyílik a föld, jön a Bárány ítélni, és mi a legfontosabb?

Lesz e olaj, meg pénz, meg hatalom? Förtelmes és undorító, olyan ez mint amikor valaki fejét beteszik a giotin alá, de még akkor is a pénzét akarná számolni. Miért ez a görcsös ragaszkodás ehhez a romlandó világhoz?!

A lelkiválság nem fáj, de az anyagi az főcím minden hírműsorban.

A média a hamis próféta legfőbb eszköze lesz, az antikrisztus érkezését készítik elő, és őt szolgálják majd.

Az antikrisztus pedig a békét akarja, hozzá teszem látszólag megteremteni, a földi jólétet hirdeti, komoly vallásos embernek teszi majd magát, aki azt mondja ő a Messiás, akit már oly régen vártak, és sok zsidó először, aki még mindig Jézust várja, miközben ott volt köztük hús-vér alakban, de az önimádatuk, a vagyon szeretete elvakította őket és nem látták meg a Megváltót, szóval a zsidók, majd sok más nemzet örömmel fogadja az antikrisztust, mert valóban hirtelen békét hoz a földre.

Ezért valószínű, hogy egy nagy politikai szervezet, mint az USA, vagy az Európai Unió, ENSZ elnöke lesz majd. A hamis próféta pedig a pápa. Így mind a politikai, mind a vallási támogatottsága meg lesz.

Az egész föld nagy része újong  majd, hiszen itt a béke, vége a válságnak, kiegyeznek régi országok, akik évszázadok óta harcban álltak, egy nagy vallást akarnak majd létrehozni.

Ennek előszele: II. János Pál pápa már imádkozott együtt budhistákkal, meg hindukkal, sőt a katolikus egyház tele van bálványokkal, ősi babonás elemekkel.

Világbéke, világ vallás.

Aztán majd egyszer csak eljön az idő, amikor megtörténik az elragadtatás, hogy Isten az övéit ne tegye ki a nagy nyomorúságnak, az antikrisztus ezt is úgy állítja be, hogy földönkívüliek, meg minden más áll a dolgok mögött csak ne Istenre gondoljanak az emberek.

Majd aki nem veszi fel a minden bizonnyal valamilyen mikrochip formájában beültetett, kódot a kezére, vagy homlokára a 666 kódolt számmal, annak nem adnak majd élelmet, benzint, pénzt, munkát, ellátást a kórházakban, és a végén kivégzik őket, mint a "béke és egy vallás" ellenségeit.

Ők lesznek az utolsó idők igazi mártírjai, és sok zsidó is megtér majd, és aztán jön el a vég az utolsó ítélet, de lesz még előtte ezer éves igazi uralkodás Jézus békeországa is.

Szóval ezek a végidők nagy eseményei.

Nagyon észnél kell lennem, lennünk!!!

Ezért van, hogy nem szeretem a kommunizmust és szocializmust, ateizmust, a liberalizmust, a meleg mozgalmakat, a negyegyházakat, drogos mozgalmakat, az európai uniót, ENSZT, a pápaság intézményét, és a zsidó vallás azon nézetét sem fogadom el, hogy Jézus Krisztus nem a Messiás volt!

Sőt firtatom minden egyház (a kisebbekét is) benne az én felelősségemet is, hogy miért alszunk el, miért szürkülünk bele ebbe a világba, amikor nyakunkon a végidők.
Természetesen mindig tisztelet a kivételnek!

A vége még az is lehet, hogy nem-hogy nem mentünk meg sokakat, ellenszegülve a misszió parancsnak, hanem magunk üdve is elveszik.

Óriási a tét, miért lankadunk, miért alszunk, miért nem lépünk???

Közel a vég, a munka sok, az arató munkás kevés, gyerünk tehát és álljunk munkába, hirdessük az evangéliumot és eszközökként az Ő kezében hagy menthessen még meg Isten nagyon sok embert az örökhaláltól!

Imádkozzunk és tegyünk, hogy ez így legyen!

Szepes Péter

teológus

A modern kori politika

Egy filmsorozatban (A férjem védelmében a címe) mondták, hogy "a modern kori politikában egy dolog nem számít: az ember".
Sajnos milyen igaz!!!
Egy vígasztal: a poltikusok is megállnak Isten ítélő széke előtt majd!

Szepes Péter

Próbák közepette

„De gondolhatnád magadban: Nagyobbak nálam ezek a népek, hogyan tudnám kiűzni őket? Ne félj tőlük, hanem emlékezz vissza arra, hogy mit tett Istened, az ÚR a fáraóval és egész Egyiptommal, a nagy próbatételekre, amelyeket saját szemeddel láttál, a jelekre és csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel kihozott téged Istened, az ÚR. Ugyanúgy fog elbánni Istened, az ÚR mindazokkal a népekkel, amelyektől félsz. Rettenetes félelmet bocsát rájuk Istened, az ÚR, míg csak el nem pusztulnak azok is, akik előletek elrejtőzve megmaradnak. Ne rettegj tőlük, mert közötted van Istened, az ÚR, a nagy és félelmetes Isten!”                

(Mózes 5. könyve: 7. rész 17-21. versek) 

Próbatételek, bizony nagyon nem könnyű időszakok ezek életünkben!

Ám áldást rejteget, ha életünket mindenkor, a próbák közepette is Istenre tudjuk helyezni.

Gyarló ember vagyok, ez tény. Szepes Péter gyarló, esendő, bűnös ember.

Nehéz ezt sokszor belátni, mégis olyan jó érzés amikor belátom. Ambivalens amit most írok, de megmagyarázom. Szembesülni azzal, hogy gyarló vagyok, hibáztam, bűnt követtem el, a másiknak van igaza, életem egy-egy cselekedete borzasztó, nem hívő emberhez való, nos ezt belátni elismerni és megalázkodni, nagyon nehéz dolog. Nem is sikerül mindjárt, mert az ember óemberi természete (aminek mindig meg kellene lenni feszítve) küzd és küzd, hajt a hév, a düh, az önigazolás. Pedig a mi igazságunk olyan, mint a véres ruha, írja a Biblia. Hol van az ádámi-évai emberben igazság? Lássuk már be: NINCS SEHOL.

Tehát ettől nehéz. Még is miért olyan jó érzés amikor belátom, hogy gyarló, bűnös vagyok.

Mert onnantól már ez nem csak az én harcom.

Mert onnantól a teher áthelyeződik Jézus Krisztusra, sőt megbocsátást nyerek, és mehetek tovább, a keskeny úton. Nem kell cipelnem tovább, megszűnt. Hihetetlen nagy kegyelem ez, mert azok az emberek, akik nem látják be gyarló bűnösségüket, azok egyre jobban nyögnek a teher alatt, mert cipelik tovább, és attól, hogy keménynek igyekeznek látszani, nincs nyugtuk, állandóan nyomasztja őket.

Lenyomja, depresszióba sújtja, válságba, örökhalálba.

Óriási a tét tehát.

Ettől nehéz és egyben jó-érzés amikor újra és újra megalázom magam gyarlóságomban.

Ahhoz pedig, hogy az ember meglássa gyarlóságát, esendőségét, kiválló eszköz Isten kezében a próba.

A próba nem csak erre, hanem arra is jó, hogy edződjön a hitünk, hogy bizonyítást nyerjen, életünk nem találtatik könnyűnek Isten mérlegén.

Ha kiálljuk a próbákat persze...

Ez sorskérdés, döntő eseményláncolat!

A fent idézett mózesi igeversek, hatalmas erőt adnak a próbák közepette, és arról tanúskodnak, hogy Isten az övéit védi, megtartja és az ellenségnek immár nem velünk, hanem a TEREMTŐ HATALMAS ISTENNEL kell szembenéznie.

Ez pedig nagyon nem mindegy.

A hitetlen, istentelen ember és a hívő ember között ez a lényegi nagy különbség. Maga küzd, saját kútfőből, míg a hívő Istennel küzd, Isten ihletése és irányítása alapján, és az ellenfél nem velünk, hanem Istennel néz "farkasszemet". Már pedig Pál apostoltól tudjuk: "rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni"!

Sok tehát a próba és bizony sok a gonosz ember.

Most is sok próbám van, ellenem törnek, és a gonosz szándék nem lankad.

Ám ez jó ahhoz, hogy hitem kikristályosodjon mind jobban, és lássam Isten nélkül semmi vagyok.

Az az igazi, amikor próbák nélküli időszakban is belátom ugyan ezt.

Segítségül hívom az Urat szüntelenül.

"Ne rettegj tőlük, mert közötted van Istened, az ÚR, a nagy és félelmetes Isten!”      

Ebben hiszek és nem félek!

Szepes Péter

igazgató, teológus

          

Szakdolgozataim

A Baptista Teológiai Akadémián és a Semmelweis Egyetemen megvédett (4-es és 5-ös eredménnyel) Szakdolgozataim, az opponensi véleményekkel együtt letölthetők és elolvashatóak az alábbi linken.
Sok munkám van bennük.


http://www.bercelrehab.hu/letoeltesek/cat_view/28-szakdolgozatok.html

http://www.bercelrehab.hu/letoeltesek/cat_view/9-dokumentumok.html

Nem rég kaptam emailt (facebookon találtunk egymásra) Ausztráliából Steve Bagi/Bagi István testvéremtől, aki 1996-2000 között a Teológián Keresztyén Lelkigondozást tanított nekem.
Ő jelenleg kommunikációs szakemberként dolgozik ott, mint pszichológus, és ott is él a családjával.
Örülök ennek az újbóli kapcsolatnak.

Szepes Péter
igazgató, teológus, lelkigondozó

Médiatörvényi herce-hurca

Érdekes ez a médiatörvény körüli agyatlan felhajtás.
Amikor Németországban felgyújtják a török vendégmunkások szállásait, hol a nagy demokráciát féltő EU vezetés? Amikor Franciaországból, kivágják a román cigányt határon kívülre, hol az EU vezetés?
Amikor ide érkezik hozzánk bálákban a német szemét, hol az EU vezetés? Amikor leverik a magyart Szlovákiában, meg Romániában, hol az EU vezetés? 1956-ban hol volt a híres nyugat, féltve a magyar demokráciát? Páholyból végig nézték a vérontást!!! Minden úniót utálok, Szovjetet is meg az európait is. Antikrisztusi intézménynek tartom, ördöginek. Ez a véleményem!!!


Szepes Péter

Kedvenc egyházi énekeim egyike

Az Úr csodásan működik

"Az úr csodásan működik,
De útja rejtve van,
Tenger takarja lábnyomát,
Szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyében,
Formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl,
Mi most még rejtve itt.

Bölcs terveit megérleli,
Rügyet fakaszt az ág.
S bár mit sem ígér bimbaja,
Pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn boncolja őt,
Annak választ nem ád.
De a hívő előtt az Úr,
Megfejti önmagát.

Ne félj tehát, kicsiny csapat,
Ha rád felleg borul.
Kegyelmet rejt, s belőle majd,
Áldás esője hull!
Bízzál az Úrban, rólad Ő,
Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt,
Szent arca rejtezik!"

Fordította: Vargha Gyuláné

http://www.youtube.com/watch?v=UzE_oOK1tho

Az alsótagozatos Péterke emlékei

Hála Istennek, összességében csodálatos gyermekkorom volt.
Tele vagyok emlékekkel, amik még ma is erőt adnak és lendületet.
A gyermekkori emlékek meghatározóak, én hiszem, vallom: itt dől el minden, ezek kikarózzák életünk nyomvonalait.
Aztán ezt töltjük meg tartalommal, ÉLETTEL.
Már hetedikes koromban (13 évesen!) tudtam azt, hogy azért megyek gimnáziumba, hogy az érettségivel jelentkezhessek  a Baptista Teológiai Akadémiára, és szerezzek olyan képesítést, amivel az embereken segíthetek.
Ám ebben bármily hihetetlen is, de sokat segített az az általános iskolai légkör még a szocializmusban, ami körbevett. Leginkább az alsótagozat éveire emlékezem jószívvel, de a többire is.
Alsótoldra jártam körzeti iskolába, összevont osztályba.
1. osztály a 3. osztállyal, 2. a 4.-el, 5-6, 7-8, így voltunk összevonva, volt önálló meg közvetlen óra, az önálló órát kékkel, a közvetlent pirossal kellett beírni az órarendbe. Amikor közvetlen volt, akkor velünk foglakozott a tanító/tanár, amikor önálló akkor a másik osztállyal, de egy terembe voltunk.
De maradjunk most tehát az alsótagozatnál, ahogy ígértem.
Most nem a tantárgyakat szeretném átmagyarázni, az túl hosszú lenne, inkább az érzésről a hangulatról írnék pár gondolatot.
Soha nem felejtem el a tanterem sarkában télen duruzsoló kályhát, amit nekünk kellett rakni, persze felügyelettel.
Egyszerű falusi környezet, meleg kis tanteremmel. Olyan családias volt minden.
A tanító mosolya és egyben szigora, aki valóban nevelt minket, sokszor a napköziben térdére ültetett és símogatva beszélt nekünk az életről, a tantárgyakról. Más világ volt ez, igazi szeretetteljes légkör.
Ha élményünk volt, vagy valami megragadott minket, akkor a tanító abba hagyta a tanterv alapján meghatározott dolgok magyarázását és hagyta hagy mondhassuk el, és a többi is hozzászólhatott.
Majd a végén megkérdezte, és mi a tanulság ebből? És úgy mentünk haza, hogy tele voltunk élménnyel, tapaszatalattal és nem csak a száraz tananyag ismeretével. Kedvünk volt hozzá, érdekelt és az élethez kötődött. Hatan voltunk egy osztályban nem 40-en és személyenként tudtak velünk foglalkozni, igazi kapcsolat volt köztünk és a tanítóink között.
Ma ez nem így van, aztán elő is fordul, hogy 8.-os diákok töredezetten olvasnak, és nem érdekli őket senki, semmi és van aki azt mondja (ez nem vicc!), hogy Kossuth az aranycsapat (a legendás magyar foci válogatott) tagja volt. Írni, fogalmazni is alig tudnak, tisztelet a kivételnek persze.
A másik, amire emlékezem, hogy drága magyar tanítóim (Feketéné, Bakallárné), nyilván a mi nyelvünkön és szintünkön, de elmesélték, hogy mi, ki vitte/vette rá őket, hogy pedagógus hivatást válasszák, beszéltek a szüleikről, a családjukról, egyszóval volt előttünk modell, példa, inspiráció, testközeli volt az egész, érthető, felfogható, még az osztályrossza is némán hallgatta ilyenkor a dolgokat.
Belénk ívódott az egész, láttuk a lényeget.
Így lettem én az aki.
Persze ehhez kellett, a szüleink példája is, akik ha megrótt a tanító, nem őt, hanem, minket vágtak pofon és bizony a tetteknek következménye volt, akik tisztelték a pedagógusokat és minket is erre neveltek.
És keményen dolgoztak, hogy mi tanulhassunk, nem délbe keltek és segélyért álltak sorba, vagy nem vették el más tulajdonát. Pedig akkor a szüleim nem kaptak utánam családipótlékot, így neveltek fel.
Amit a pedagógus mondott, azt a szüleink is megerősítették otthon és nem ellene beszéltek.
Így fordulhatott elő, hogy nem kocsmatöltelék, hanem vezető ember lettem.
Keményen megdolgozva ezért, hallgatva a jószóra.
Hálás vagyok az Istennek, hogy ilyen gyermekkorom lehetett, ilyen pedagógusokkal és szülőkkel.
Megtanultam a leckét, tovább adom a leckét!

Szepes Péter

Jézus a szociális munkás, a teológus, a pedagógus, a lelkigondozó és Megváltó

Mint szociális szakember (10,5 éves múlttal) ma is kutatom a magamba rejtett adottságokat, tálentumokat és azt, hogyan csinálhatnám jobban, szakszerűbben, odaadóbban, egyszóval profibban a segítő munkát.
Persze most eszembe juthatna a temérdek könyv, amit elolvastam, megtanultam, szigorlatoztam, államvizsgáztam belőlük. Gondolkodhatnék a módszertanán, mint a rendszerszemléletű szociális munka, vagy szociológia stb...
De nem teszem, mert bár hasznosak ezek, mégis JÉZUSRA tekintek, aki a legnagyszerűbb segítő, szociális munkás, lelkigondozó volt.
A szociális szakember munkájának ALANYA a lelkileg és sokszor testileg is sebzett, sérült EMBER.
Nézzük meg Jézus, amikor találkozott velük, mert találkozott, hogyan viszonyult hozzájuk, mit tett velük?

• Először is megindult a nyomorúságukon, sajnálattal volt irányukba.
• Ám ezen túl lépve segítette őket, hogy segítsenek magukon. Pl.: "kelj fel és járj!" mondta a bénának, a zsinagógiai előljárónak akinek meghalt a lánya azt mondta: "ne félj csak higgy!", a vaknak, aki régen az volt már, azt mondta: "Menj el mosakodj meg a Siloám tavában!".
• Amikor erre a felszólításra az emberi válasz az volt, hogy HITTEL neki lendült és felállt a béna, amikor Jairus hitt, a lánya feltámadt és újból élt, a vak amikor lemosakodott a Siloámban újra látott. De nem lett volna ez így (bár Jézusnak e cselekedetek nélkül is hatalma lett volna segíteni, gyógyítani), ha nem teszik azt amit Jézus kér.
• Tehát Jézus mielőtt cselekedett volna érdekükben, gyakran megkérte őket, hogy először ők tegyenek saját magukért. Volt olyan is amikor azonnal segített, hiszen van olyan is amikor azonnal tenni kell, beavatkozni szükséges.
• Jézus számomra a legnagyobb szociális és lelki szakember. Mert ennek a munkának ez az alapja, alfája és omegája, megmutatni a kliensnek, ügyfélnek, páciensnek, ellátottnak stb..., hogy az adott problémára a válaszok őbenne vannak. Meg kell keresni ezeket a belső irányultságokat és megtalálni a választ.
• Úgy segíteni, hogy a ránkbízott tudjon tenni magáért, az életéért.
• A lelki problémáknál is a gyógyuláshoz vezető út, amikor megfogalmazza a kliens a problémáját és aztán azt, milyen úton szeretne elindulni, vagy milyen segítséget kér, kezd tenni magáért.

Jézus hatalmas pedagógus is volt, kiválló teológus a Megváltó!
Igazi segítség az, hogy Őbenne lehet megváltásunk és örökéletünk.
Ragadjuk ezt meg és addig is legyünk eszköze, hogy mitöbb emberhez eljusson az EVANGÉLIUM!

Szepes Péter
teológus