Olimpia van.
A XXX. nyári olimpia Londonban, amely város egyedüliként, immár harmadszor rendezhet nyári játékokat.
Nagy sport esemény ez, 4 évente a legnagyobb a világon, most is 204 nemzet sportolói képviseltetik magukat rajta. Mondhatni 4 éven át, mindent ennek a bő 2 hétnek rendelnek alá a sportolók, hogy kijuthassanak és a legjobbat nyujtsák hazájuk színeiben.
Gondosan készültek el az érmek is, minden érem megmunkálása 22 munkaórába tellett, USA-ból és Mongóliából hozták a fémeket, érceket, hogy elkészíthessék őket. Minden érem súlya 44 dkg, majd fél kiló.
Az arany érem (amely csupán 1-2%-ban tartalmaz aranyat, a többi ezüst) értéke átszámítva 160.000 Ft, az ezüsté 60.000 Ft és a bronzé csupán 700 Ft. Az érmek egyik oldalán olimpiai kompozíciók vannak és a híres Temze folyó, a másik oldalán Niké, aki a görög mitológia szerint a győzelem istennője.
Minden sportoló dicsőséget akar szerezni, magának és hazájának is.
Mi magyarok is képviseltetjük magunkat az olimpián 157 fős delegációval, ami igen népesnek számít a nemzetek küldöttei között. Eddig minden éremből van egy-egy-egy, Szilágyi Áron arany, Ungvári Miklós ezüst és Csernoviczki Éva bronz. Gratulálok nekik!
Szeretem a sportot és amikor időm engedi focizom és futok is hobbi szinten.
Szeretem többek között a labdarúgást, magyar és külföldi szinten is, nagy Videoton drukker vagyok 6 éves korom óta.
Tehát olimpia van, és tiszteletre méltó az a helytállás amit ott a sportolók bemutatnak és elérnek.
Bizony én is megkönnyezem olykor a magyar himnuszt.
Még is az jár ilyenkor az eszemben, hogy az olimpiai elnyert "babérkoszorúk" csupán hervadó, múlandó koszorúk és evilági dicsőség, ami sokra nem visz lelkileg. Az örökélet szempontjából semmit sem jelent és nem üdvözít. Pláne nem segít egy bálvány istennő Niké.
Csak Jézus jelent megoldást és örökéletet.
Létezik hervadhatatlan koszorú is, Pál apostol így ír erről a I. Korinthusi levél 9, 24-27 versekben:
„9,24Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. 9,25Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. 9,26Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, 9,27hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.”
Nagyon nem mindegy milyen célért és hogyan sanyargatom a testem!
Múlandó, földi, elhervadó, elfelejtett értékekért, vagy az örök értékekért?
Lelkünkben nem vallhatunk kárt, mert akkor minden földi küzdelem hiába való volt.
Adjuk át életünk irányítását Jézusnak, minden napon hívjuk segítségül és engedelmeskedjünk neki szüntelen.
Ha ez sikerül, hervadhatatlan égi koszorút/koronát kapunk Urunktól, örök dicsőséget és életet.
Ettől nincs kívánatosabb cél!
Addig is küzdeni kell és bizonyságot tenni Jézusról, mind több ember számára.
Tegyük ezt tehát!
Szepes Péter
teológus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése