Igehirdetések...

Nagyon alázatra int, amikor arra gondolok, hogy Isten szolgálatába hív embereket, köztük engem is.

Mert nem természetes az, nagyon nem, hogy Isten bízzon bennünk és megbízzon minket szolgálatával.

Sokan vissza is élnek ezzel, -bizony velem is előfordult már- és úgy gondolják, hogy kipipálva, megtörtént a szolgálat (legyen az imaóra vezetés, istentiszteleti igehirdetés, bibliaóra, ifjúsági alkalom, egy tálalás szeretetvendégségen, élelmiszer osztás egy akción, beteglátogatás stb...) és kész, mindegy hogyan, túl vagyunk rajta, így vagy úgy. Erre mondja az Isten, hogy "pitvaraimat ne tapossátok hiába", inkább ne is szolgáljatok. 

Az Isten felé való szolgálatnak is meg van a maga rendje és szabálya. Az ószövetséghez képest, annyiban nem változott ez semmit sem, hogy az igehirdetőnek, szolgálattevőnek tisztának kell lennie, életében és beszédében, ma is. Az ószövetségben, nemhogy az áldozatot bemutató papnak, de az "egyszerű" izraeli áldozat vivőnek is, tisztulási szertartáson (rituális mosdáson stb...) kellett átmennie, különben az oltár/templom közelébe NEM MEHETETT, NEMHOGY ÁLDOZHATOTT VOLNA!

Az újszövetségben élők, mi hogyan is gondolhatjuk, hogy ez ma már nem így kell működjön?!

Jézus igencsak átstrukturálja az ószövetségi parancsolatokat, pl.:ha haragszol a szívedben a másikra, már öltél, ha megkívánod más asszonyát, már parázna vagy stb...

Hogyan állunk mostanában oda a szószékekre, és más szolgálatokhoz?

Az ószövetségben, aki ezt félvállról vette, -de gondoljunk akár Anániás és Safira esetére is- az a lelki halál mellett, fizikai halállal is lakolt.
Ma hányan élnék túl a szolgálatokat, ha ez így működne? Nem költői kérdés ez! Nagyon is életbe vágó.

Meggyőződésem, hogy ma nem működnek jól a teológiai felvételi szűrők (tisztelet a kivételnek az intézmények között), mert nem papoknak és lelkészeknek, teológusoknak, de még a szószékek közelébe sem lenne szabad engedni embereket, mert egyszerűen nem tiszták, és nem is engedik, hogy Isten megtisztítsa őket.
Meggyőződésem, hogy aki nem újjászületett hívő ember, azt nem lenne szabad felvenni teológusnak.
A teológia szó jelentése: "Istenről szóló beszéd", tehát az Istenről szóló kinyilatkoztatást tanuljuk, elsősorban a Bibliából és a teológiai könyvekből. Hogyan lehet úgy beszélni valakiről/valamiről, ha nem hiszek benne és nem úgy élek, mint amiről tanulok és beszélek-ez "skizofrén" állapot szerintem. Itt ráadásul Istenről van szó, nem valamiről.

Ezért olyan a magyar társadalom lelki élete, amilyen, mert már rég nem arról szól egy Istentisztelet/Mise amiről kellene, és az ott elhangzottakat sokszor még a pap sem veszi komolyan!
Mert nem tiszta kezeket emelnek/emelünk fel. Aztán csodálkozunk, ha nem úgy alakulnak az események, ahogy kellene. Eleve nagy kérdés: imádkozunk eleget, hogyan imádkozunk?

Az elmúlt hónapban kettőször is megadatott nekem, júliusban pedig múlt vasárnap, hogy igét hirdethettem Istentiszteleten Galgagyörkön a Baptista Imaházunkban. Jézus golgotai vére árán volt csak lehetséges ez!

Imádkozom azért, hogy tiszta, engedelmes élettel szolgáljak, mint aki Jézus követe ebben a sötét világban.

Szepes Péter

teológus