"1Fenyegető jövendölés. Az ÚR igéje, amelyet Malakiás által jelentett ki Izráelnek. 2Szeretlek benneteket - mondja az ÚR. De ti azt kérdezitek: Miből láthatjuk, hogy szeretsz minket? Abból, hogy Ézsau testvére volt Jákóbnak - így szól az ÚR -, mégis Jákóbot szerettem, 3Ézsaut pedig gyűlöltem; hegyeit pusztává tettem, birtokát a pusztai sakáloknak adtam. 4Edóm ugyan ezt mondja: Összezúztak bennünket, de mi újjáépítjük a romokat! - a Seregek URa azonban azt mondja erre: Ők csak építsenek, én majd lerombolom! Gonosz országnak nevezik őket, olyan népnek, amelyre mindig haragudni fog az ÚR. 5Saját szemetekkel fogjátok látni, és magatok fogjátok megvallani: Nagy az ÚR Izráel határán túl is! 6A fiú tiszteli atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én ÚR vagyok, miért nem félnek engem? - mondja a Seregek URa nektek, ti papok, akik megvetitek nevemet. Ti ezt kérdezitek: Mivel vetettük meg nevedet? 7- Azzal, hogy oltáromra tisztátalan kenyeret hoztok. - Mivel tettük tisztátalanná? - kérdezitek. - Azzal, hogy az ÚR asztalát lebecsülitek. 8Mert vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. Sántát vagy bénát hoztok, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartódnak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e? - mondja a Seregek URa. 9Esedezzetek csak Istenhez, hogy kegyelmezzen meg nekünk! Ha ilyen ajándék van a kezetekben, szívesen fogadja-e tőletek? - mondja a Seregek URa. 10Bárcsak volna valaki köztetek, aki bezárná a templom ajtaját, és ne égne hiába oltáromon a tűz! Nem telik kedvem bennetek - mondja a Seregek URa -, nem kívánok tőletek áldozatot! 11Hiszen napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között, és mindenütt jó illatú áldozatot mutatnak be nevemnek, és az tiszta áldozat! Mert nagy az én nevem a népek között - mondja a Seregek URa. 12Ti pedig meggyalázzátok, amikor azt gondoljátok, hogy az ÚR asztalát tisztátalanná szabad tenni hitvány terménnyel és eledellel. 13Azt mondjátok: Micsoda fáradság! - és még lihegtek is közben - mondja a Seregek URa. Pedig lopott állatot hoztok, vagy sántát és bénát. Ha ilyen áldozatot akartok hozni, nem kívánom tőletek! - mondja az ÚR. 14Átkozott a csaló! Van ép hím állat a nyájában, mégis hitványat áldoz az ÚRnak, ha fogadalmat tesz. Pedig én nagy király vagyok - mondja a Seregek URa -, és félik nevemet a népek!"
(Malakiás 1. rész.)
Malakiás próféta szintén egyike a 12 "kis" prófétának, az ószövetség utolsó könyve, az utolsó héber irat.
Neve jelentése: követem, küldöttem.
A babiloni fogság után működött prófétaként Malakiás, valószínű abban a korban, amikor a második templom építése zajlott. Malakiás emlékezteti Izráel népét Isten igéreteire, és arról is szól, hogy mit vár el Isten a néptől.
Érdekes és megdöbbentő, hogy a fogságból hazatért nép nagy része, kérkedő Isten igéreteivel szemben, mi több nem veszi komolyan Istent, bacsapva, félrevezetve érzik magukat. Pedig nem lenne szabad elfelejteniük, hogy mennyi prófétákon keresztüli figyelmeztetés és haladék adatott a választott népnek, a fogság előtt és annak elkerülése végett, még sem hallgattak az igékre, mitöbb inkább megkeményítették szívüket. A fogság után, pedig ismét még nekik áll feljebb.
Nézzük meg ezt az emberi természetet egy kicsit.
A választott nép viszonya Istenhez kiváltságos volt, mert nem egy néma-béna bálvány istenhez fűződött, hanem az egyedüli teremtő, hatalmas, élő Istenhez. Létük, kezdetük, életük mind Istentől eredt és tőle függöt. Láthatták lehetőségeiket és határaikat is, érezhették gondoskodását és büntetését is. Megtapasztalhatták megtartását, mondjuk egy csatában és győzelem ízét is kóstolhatták, rettegtek tőlük a környező pogány népek nem egyszer. Mind ez kevés volt nekik.
A választott nép életén főleg az ószövetségben, nagyon jól látható, hogy ha baj van, akkor az a minimum kötelessége az Istennek, hogy megmentsen, segítsen, túl nagy hálára csak extrém esetekben számítson, hiszen ez a dolga, ha pedig minden rendben van és békében élnek, akkor meg nem igazán kell Isten és törvényei, vagy jobb mielőbb letudni Istent, tessék-lássék módon.
Na, ez az életvitel juttatta el Izráelt szinte a teljes megsemmisülésig a 2 fogság idején (asszír, babilóniai), és szomorú látni, hogy a megszabadult, hazatért nép java is, még szinte nyakukon a béklyó nyoma, de már kitágult a tér, újra otthon vannak, máris kezdődik az újbóli kétfelé sántikálás, az Istennel való vitatkozás és a flegma, irónikus kérdések sora. "Miből láthatjuk, hogy szeretsz minket?" vagy "Mivel vetettük meg nevedet?" "Mivel tettük tisztátalanná?" Elképesztő! Mint ha Izrael Istene nem bizonyította volna már elégszer kegyelmét, szeretetét, megtartását.
Amikor a bűnt nem érezzük (vagy nem akarjuk tudatosan) bűnnek, az lelkileg, de testileg is életveszélyes állapot! Lelkileg kárhozathoz vezet, testileg meg akár fizikai halálhoz is, a felelőtlen életvitel miatt, pl.: alkohol, stressz stb...
Isten elmondja fájdalmait. Ha az atyát a gyermekeknek tisztelni kell, és ha előljáróitoknak meg tudjátok adni a megfelelő áldozatot, adót, akkor felém ez miért nem egyértelmű? Hiszen én is ATYA vagyok, vezetőtök, Istenetek vagyok! Nekem miért nem áldoztok normálisan, miért a vak, satnya, hibás állatokat áldozzátok fel a templomokban? Miközben erős, egészséges, hibátlan hím állat van elég (mert Isten adta!) a nyájban, van elég termés, még is az alját a hitványat kapom tőletek. Jobb volna ha nem is áldoznátok egyáltalán, bár csak kialudna a tűz a templomi oltáron, hogy be lehetne zárni a templomokat-mondja, kesergi az Úristen. Az álnok szívből jövő, tisztátalan áldozattól még az is "jobb", ha nem áldoztok.
Úgy tenni, mintha szeretnénk a másikat, miközben nem nézzük semmibe az még embertársaink felé is több, mint aljasság, hát még a teremtő Istennel szemben mennyire az!!!
Eljátszuk, hogy fontos a másik, hogy szeretjük, erőlködünk, fáradozunk még lihegünk is, miközben meggyalázzuk őt, álnokságunkkal és képmutatásunkkal. A fenti malakiási ige ezt tárja elénk, csak az Istennel szemben teszi ezt a választott nép. Persze az is igaz, hogy aki Istennel ezt teszi, az a környezetében élőkkel is ezt teszi és ez szánalmas. Nap kelettől-nap nyugatig jóillatú áldozatot mutatnak be az Úrnak, miközben a választott nép, a fogságból nem rég kimentett nép meggyalázza Isten nevét a szívtelen, őszintetlen, hitvány áldozataival. Az ilyen ember csaló, aki átkozottá válik! Legyen az bármennyire vallásos is.
Eljátszuk, hogy fontos a másik, hogy szeretjük, erőlködünk, fáradozunk még lihegünk is, miközben meggyalázzuk őt, álnokságunkkal és képmutatásunkkal. A fenti malakiási ige ezt tárja elénk, csak az Istennel szemben teszi ezt a választott nép. Persze az is igaz, hogy aki Istennel ezt teszi, az a környezetében élőkkel is ezt teszi és ez szánalmas. Nap kelettől-nap nyugatig jóillatú áldozatot mutatnak be az Úrnak, miközben a választott nép, a fogságból nem rég kimentett nép meggyalázza Isten nevét a szívtelen, őszintetlen, hitvány áldozataival. Az ilyen ember csaló, aki átkozottá válik! Legyen az bármennyire vallásos is.
Az Úristen nagy király és félik nevét a népek.
Szégyen, ha ezt pont a választott népnek, a ma élő királyi papság, szent nemzetnek kell elmagyarázni.
Remélem az életem/életünk nem ezt igazolja, hanem teljes erőnkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből szeretjük az Urat, önként és tiszta szívvel.
Ámen!
Szepes Péter
teológus
ui.: Mónikámmal együtt felvettek minket a Baptista Teológiai Akadémia okleveles teológus (mester szak) képzésére. Dicsőség és hála az Istennek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése