Olimpia, avagy a hervadó és hervadhatatlan koszorúk...

Olimpia van.

A XXX. nyári olimpia Londonban, amely város egyedüliként, immár harmadszor rendezhet nyári játékokat.

Nagy sport esemény ez, 4 évente a legnagyobb a világon, most is 204 nemzet sportolói képviseltetik magukat rajta. Mondhatni 4 éven át, mindent ennek a bő 2 hétnek rendelnek alá a sportolók, hogy kijuthassanak és a legjobbat nyujtsák hazájuk színeiben.

Gondosan készültek el az érmek is, minden érem megmunkálása 22 munkaórába tellett, USA-ból és Mongóliából hozták a fémeket, érceket, hogy elkészíthessék őket. Minden érem súlya 44 dkg, majd fél kiló.

Az arany érem (amely csupán 1-2%-ban tartalmaz aranyat, a többi ezüst) értéke átszámítva 160.000 Ft, az ezüsté 60.000 Ft és a bronzé csupán 700 Ft. Az érmek egyik oldalán olimpiai kompozíciók vannak és a híres Temze folyó, a másik oldalán Niké, aki a görög mitológia szerint a győzelem istennője.

Minden sportoló dicsőséget akar szerezni, magának és hazájának is.

Mi magyarok is képviseltetjük magunkat az olimpián 157 fős delegációval, ami igen népesnek számít a nemzetek küldöttei között. Eddig minden éremből van egy-egy-egy, Szilágyi Áron arany, Ungvári Miklós ezüst és Csernoviczki Éva bronz. Gratulálok nekik!

Szeretem a sportot és amikor időm engedi focizom és futok is hobbi szinten.

Szeretem többek között a labdarúgást, magyar és külföldi szinten is, nagy Videoton drukker vagyok 6 éves korom óta. 

Tehát olimpia van, és tiszteletre méltó az a helytállás amit ott a sportolók bemutatnak és elérnek.

Bizony én is megkönnyezem olykor a magyar himnuszt.

Még is az jár ilyenkor az eszemben, hogy az olimpiai elnyert "babérkoszorúk" csupán hervadó, múlandó koszorúk és evilági dicsőség, ami sokra nem visz lelkileg. Az örökélet szempontjából semmit sem jelent és nem üdvözít. Pláne nem segít egy bálvány istennő Niké.

Csak Jézus jelent megoldást és örökéletet.

Létezik hervadhatatlan koszorú is, Pál apostol így ír erről a I. Korinthusi levél 9, 24-27 versekben:

„9,24Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. 9,25Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. 9,26Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, 9,27hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.”

Nagyon nem mindegy milyen célért és hogyan sanyargatom a testem!

Múlandó, földi, elhervadó, elfelejtett értékekért, vagy az örök értékekért?

Lelkünkben nem vallhatunk kárt, mert akkor minden földi küzdelem hiába való volt.

Adjuk át életünk irányítását Jézusnak, minden napon hívjuk segítségül és engedelmeskedjünk neki szüntelen.

Ha ez sikerül, hervadhatatlan égi koszorút/koronát kapunk Urunktól, örök dicsőséget és életet.

Ettől nincs kívánatosabb cél!

Addig is küzdeni kell és bizonyságot tenni Jézusról, mind több ember számára.

Tegyük ezt tehát!

Szepes Péter

teológus

Igehirdetések...

Nagyon alázatra int, amikor arra gondolok, hogy Isten szolgálatába hív embereket, köztük engem is.

Mert nem természetes az, nagyon nem, hogy Isten bízzon bennünk és megbízzon minket szolgálatával.

Sokan vissza is élnek ezzel, -bizony velem is előfordult már- és úgy gondolják, hogy kipipálva, megtörtént a szolgálat (legyen az imaóra vezetés, istentiszteleti igehirdetés, bibliaóra, ifjúsági alkalom, egy tálalás szeretetvendégségen, élelmiszer osztás egy akción, beteglátogatás stb...) és kész, mindegy hogyan, túl vagyunk rajta, így vagy úgy. Erre mondja az Isten, hogy "pitvaraimat ne tapossátok hiába", inkább ne is szolgáljatok. 

Az Isten felé való szolgálatnak is meg van a maga rendje és szabálya. Az ószövetséghez képest, annyiban nem változott ez semmit sem, hogy az igehirdetőnek, szolgálattevőnek tisztának kell lennie, életében és beszédében, ma is. Az ószövetségben, nemhogy az áldozatot bemutató papnak, de az "egyszerű" izraeli áldozat vivőnek is, tisztulási szertartáson (rituális mosdáson stb...) kellett átmennie, különben az oltár/templom közelébe NEM MEHETETT, NEMHOGY ÁLDOZHATOTT VOLNA!

Az újszövetségben élők, mi hogyan is gondolhatjuk, hogy ez ma már nem így kell működjön?!

Jézus igencsak átstrukturálja az ószövetségi parancsolatokat, pl.:ha haragszol a szívedben a másikra, már öltél, ha megkívánod más asszonyát, már parázna vagy stb...

Hogyan állunk mostanában oda a szószékekre, és más szolgálatokhoz?

Az ószövetségben, aki ezt félvállról vette, -de gondoljunk akár Anániás és Safira esetére is- az a lelki halál mellett, fizikai halállal is lakolt.
Ma hányan élnék túl a szolgálatokat, ha ez így működne? Nem költői kérdés ez! Nagyon is életbe vágó.

Meggyőződésem, hogy ma nem működnek jól a teológiai felvételi szűrők (tisztelet a kivételnek az intézmények között), mert nem papoknak és lelkészeknek, teológusoknak, de még a szószékek közelébe sem lenne szabad engedni embereket, mert egyszerűen nem tiszták, és nem is engedik, hogy Isten megtisztítsa őket.
Meggyőződésem, hogy aki nem újjászületett hívő ember, azt nem lenne szabad felvenni teológusnak.
A teológia szó jelentése: "Istenről szóló beszéd", tehát az Istenről szóló kinyilatkoztatást tanuljuk, elsősorban a Bibliából és a teológiai könyvekből. Hogyan lehet úgy beszélni valakiről/valamiről, ha nem hiszek benne és nem úgy élek, mint amiről tanulok és beszélek-ez "skizofrén" állapot szerintem. Itt ráadásul Istenről van szó, nem valamiről.

Ezért olyan a magyar társadalom lelki élete, amilyen, mert már rég nem arról szól egy Istentisztelet/Mise amiről kellene, és az ott elhangzottakat sokszor még a pap sem veszi komolyan!
Mert nem tiszta kezeket emelnek/emelünk fel. Aztán csodálkozunk, ha nem úgy alakulnak az események, ahogy kellene. Eleve nagy kérdés: imádkozunk eleget, hogyan imádkozunk?

Az elmúlt hónapban kettőször is megadatott nekem, júliusban pedig múlt vasárnap, hogy igét hirdethettem Istentiszteleten Galgagyörkön a Baptista Imaházunkban. Jézus golgotai vére árán volt csak lehetséges ez!

Imádkozom azért, hogy tiszta, engedelmes élettel szolgáljak, mint aki Jézus követe ebben a sötét világban.

Szepes Péter

teológus

Elköszönés a Harmóniából...

Harmónia

Rehabilitációs Intézet és Ápoló Gondozó Otthon

2687 Bercel, Petőfi út 2.

Tel: 35/384-011. Tel/fax: 35/384-219

                                                        bercelrehab@nograd.hu

                                                           www.bercelrehab.hu

„De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.”

                                                                        (Sámuel első könyve 16. rész 7. verse)

Kedves Olvasók!

Amikor érkezünk valahová már jó, ha akkor tudjuk, hogy el fog jönni –amikor az Isten akarja- a távozás, elköszönés ideje is. 

Igyekeztem mindig fejemben tartani igazgatóként is, hogy ez a pozíció itt a Harmónia RIÁGO-ban nem tart örökké. Most eljött a búcsú ideje.

A Jóisten hiszem, hogy úgy határozott már máshol van rám szükség. Óriási kegyelem az, amikor valakire az Isten szolgálatot bíz, és eszközként használja. Egy hónap híján 4 év adatott nekem, hogy Bercelen szolgáljam itt az intézetben a rám bízott ellátottakat és munkatársaimat. Azért választottam a fenti bibliai idézetet (ami Dávid királlyá választásának történetéből való), mert nem csak Sámuelnek, hanem nekem/nekünk szociális szakembereknek is meg kell tanulnunk, hogy az a lényeg, ami a szívben van, nem a külsőségek, a képességek. Számomra az ellátottaink szívében volt az egész világ, a munkám alfája és omegája ebből állt. Sokat tanultam tőlük pl.: emberséget, odafigyelést, őszinte ragaszkodást és a kis dolgoknak való felhőtlen örülést, hogyan lehet nézve, némán, siketen vagy vakon is szeretni, és ez egész életemben elkísér. Olyan helyzetekben adtak nekem erőt, amire csak tőlük számíthattam, mert az úgynevezett épelméjűek világa erre képtelen volt. Ők akkor is szerettek, ők nem érdekemberek. Ők nem hagynak cserben. Nagy tanulság ez.

Hálát adok az Istennek kegyelméért!

Hálás vagyok értük az Istennek és köszönöm nekik a rengeteg törődést, szeretetet!

Hálás vagyok a munkatársaimért, akik nélkül nem tudtam volna sikerre vinni ezt a 4 évet!

Hálás vagyok a Fenntartóért, hogy kenyeret adott!

Hálás vagyok Bercelért, hogy befogadott!

Utam/utunk Pécsre vezet szeptembertől, egy újabb fontos szolgálat állomásaként a Baptista Szeretetszolgálat Szeretetotthonába.

Életem Istenre bízva, megyek és szolgálok tovább, az életem értelmével, a Feleségemmel együtt.

Köszönöm mindenkinek a támogatást! Isten áldja Önöket!

Bercel, 2012. július 11.                                                Megbecsüléssel:  Szepes Péter

                                                                                                                    igazgató

Amikor a bűnt nem érezzük bűnnek... (életveszélyes!)

 "¹Fenyegető jövendölés. Az ÚR igéje, amelyet Malakiás által jelentett ki Izráelnek. ²Szeretlek benneteket - mondja az ÚR. De ti azt kérdezitek: Miből láthatjuk, hogy szeretsz minket? Abból, hogy Ézsau testvére volt Jákóbnak - így szól az ÚR -, mégis Jákóbot szerettem,  ³Ézsaut pedig gyűlöltem; hegyeit pusztává tettem, birtokát a pusztai sakáloknak adtam.  ⁴Edóm ugyan ezt mondja: Összezúztak bennünket, de mi újjáépítjük a romokat! - a Seregek URa azonban azt mondja erre: Ők csak építsenek, én majd lerombolom! Gonosz országnak nevezik őket, olyan népnek, amelyre mindig haragudni fog az ÚR. ⁵Saját szemetekkel fogjátok látni, és magatok fogjátok megvallani: Nagy az ÚR Izráel határán túl is! ⁶A fiú tiszteli atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én ÚR vagyok, miért nem félnek engem? - mondja a Seregek URa nektek, ti papok, akik megvetitek nevemet. Ti ezt kérdezitek: Mivel vetettük meg nevedet?  ⁷- Azzal, hogy oltáromra tisztátalan kenyeret hoztok. - Mivel tettük tisztátalanná? - kérdezitek. - Azzal, hogy az ÚR asztalát lebecsülitek.  ⁸Mert vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. Sántát vagy bénát hoztok, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartódnak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e? - mondja a Seregek URa.  ⁹Esedezzetek csak Istenhez, hogy kegyelmezzen meg nekünk! Ha ilyen ajándék van a kezetekben, szívesen fogadja-e tőletek? - mondja a Seregek URa. ¹⁰Bárcsak volna valaki köztetek, aki bezárná a templom ajtaját, és ne égne hiába oltáromon a tűz! Nem telik kedvem bennetek - mondja a Seregek URa -, nem kívánok tőletek áldozatot!  ¹¹Hiszen napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között, és mindenütt jó illatú áldozatot mutatnak be nevemnek, és az tiszta áldozat! Mert nagy az én nevem a népek között - mondja a Seregek URa.  ¹²Ti pedig meggyalázzátok, amikor azt gondoljátok, hogy az ÚR asztalát tisztátalanná szabad tenni hitvány terménnyel és eledellel.  ¹³Azt mondjátok: Micsoda fáradság! - és még lihegtek is közben - mondja a Seregek URa. Pedig lopott állatot hoztok, vagy sántát és bénát. Ha ilyen áldozatot akartok hozni, nem kívánom tőletek! - mondja az ÚR. ¹⁴Átkozott a csaló! Van ép hím állat a nyájában, mégis hitványat áldoz az ÚRnak, ha fogadalmat tesz. Pedig én nagy király vagyok - mondja a Seregek URa -, és félik nevemet a népek!"

                                                                         (Malakiás 1. rész.) 

Malakiás próféta szintén egyike a 12 "kis" prófétának, az ószövetség utolsó könyve, az utolsó héber irat.

Neve jelentése: követem, küldöttem.

A babiloni fogság után működött prófétaként Malakiás, valószínű abban a korban, amikor a második templom építése zajlott. Malakiás emlékezteti Izráel népét Isten igéreteire, és arról is szól, hogy mit vár el Isten a néptől.

Érdekes és megdöbbentő, hogy a fogságból hazatért nép nagy része, kérkedő Isten igéreteivel szemben, mi több nem veszi komolyan Istent, bacsapva, félrevezetve érzik magukat. Pedig nem lenne szabad elfelejteniük, hogy mennyi prófétákon keresztüli figyelmeztetés és haladék adatott a választott népnek, a fogság előtt és annak elkerülése végett, még sem hallgattak az igékre, mitöbb inkább megkeményítették szívüket. A fogság után, pedig ismét még nekik áll feljebb.

Nézzük meg ezt az emberi természetet egy kicsit.

A választott nép viszonya Istenhez kiváltságos volt, mert nem egy néma-béna bálvány istenhez fűződött, hanem az egyedüli teremtő, hatalmas, élő Istenhez. Létük, kezdetük, életük mind Istentől eredt és tőle függöt. Láthatták lehetőségeiket és határaikat is, érezhették gondoskodását és büntetését is. Megtapasztalhatták megtartását, mondjuk egy csatában és győzelem ízét is kóstolhatták, rettegtek tőlük a környező pogány népek nem egyszer. Mind ez kevés volt nekik.

A választott nép életén főleg az ószövetségben, nagyon jól látható, hogy ha baj van, akkor az a minimum kötelessége az Istennek, hogy megmentsen, segítsen, túl nagy hálára csak extrém esetekben számítson, hiszen ez a dolga, ha pedig minden rendben van és békében élnek, akkor meg nem igazán kell Isten és törvényei, vagy jobb mielőbb letudni Istent, tessék-lássék módon.

Na, ez az életvitel juttatta el Izráelt szinte a teljes megsemmisülésig a 2 fogság idején (asszír, babilóniai), és szomorú látni, hogy a megszabadult, hazatért nép java is, még szinte nyakukon a béklyó nyoma, de már kitágult a tér, újra otthon vannak, máris kezdődik az újbóli kétfelé sántikálás, az Istennel való vitatkozás és a flegma, irónikus kérdések sora. "Miből láthatjuk, hogy szeretsz minket?" vagy "Mivel vetettük meg nevedet?" "Mivel tettük tisztátalanná?" Elképesztő! Mint ha Izrael Istene nem bizonyította volna már elégszer kegyelmét, szeretetét, megtartását.

Amikor a bűnt nem érezzük (vagy nem akarjuk tudatosan) bűnnek, az lelkileg, de testileg is életveszélyes állapot! Lelkileg kárhozathoz vezet, testileg meg akár fizikai halálhoz is, a felelőtlen életvitel miatt, pl.: alkohol, stressz stb...

Isten elmondja fájdalmait. Ha az atyát a gyermekeknek tisztelni kell, és ha előljáróitoknak meg tudjátok adni a megfelelő áldozatot, adót, akkor felém ez miért nem egyértelmű? Hiszen én is ATYA vagyok, vezetőtök, Istenetek vagyok! Nekem miért nem áldoztok normálisan, miért a vak, satnya, hibás állatokat áldozzátok fel a templomokban? Miközben erős, egészséges, hibátlan hím állat van elég (mert Isten adta!) a nyájban, van elég termés, még is az alját a hitványat kapom tőletek. Jobb volna ha nem is áldoznátok egyáltalán, bár csak kialudna a tűz a templomi oltáron, hogy be lehetne zárni a templomokat-mondja, kesergi az Úristen. Az álnok szívből jövő, tisztátalan áldozattól még az is "jobb", ha nem áldoztok.

Úgy tenni, mintha szeretnénk a másikat, miközben nem nézzük semmibe az még embertársaink felé is több, mint aljasság, hát még a teremtő Istennel szemben mennyire az!!!
Eljátszuk, hogy fontos a másik, hogy szeretjük, erőlködünk, fáradozunk még lihegünk is, miközben meggyalázzuk őt, álnokságunkkal és képmutatásunkkal. A fenti malakiási ige ezt tárja elénk, csak az Istennel szemben teszi ezt a választott nép. Persze az is igaz, hogy aki Istennel ezt teszi, az a környezetében élőkkel is ezt teszi és ez szánalmas. Nap kelettől-nap nyugatig jóillatú áldozatot mutatnak be az Úrnak, miközben a választott nép, a fogságból nem rég kimentett nép meggyalázza Isten nevét a szívtelen, őszintetlen, hitvány áldozataival. Az ilyen ember csaló, aki átkozottá válik! Legyen az bármennyire vallásos is.

Az Úristen nagy király és félik nevét a népek.

Szégyen, ha ezt pont a választott népnek, a ma élő királyi papság, szent nemzetnek kell elmagyarázni.

Remélem az életem/életünk nem ezt igazolja, hanem teljes erőnkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből szeretjük az Urat, önként és tiszta szívvel.

Ámen!

Szepes Péter 

teológus

ui.: Mónikámmal együtt felvettek minket a Baptista Teológiai Akadémia okleveles teológus (mester szak) képzésére. Dicsőség és hála az Istennek!