Az evangélium hirdetése Jézus nyomán

^"1Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő ²és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, ³Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsánna, de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyonukból. ⁴Amikor nagy sokaság gyűlt össze azok közül is, akik városról városra csatlakoztak hozzá, ezt mondta nekik példázatban:"

                                                            (Lukács evangéliuma: 8. rész 1-4. v.)

A mai Magyarországon sajnos nem egyértelmű Jézus elfogadottsága (nem hisznek benne, vagy jobb esetben egy kiváló zsidó prófétának tartják nem többnek) és szerepe. Azt meg, hogy Jézus Isten is, a Szentháromság egyike és megüresítve magát jött el a földre, nem tekintve zsákmánynak istenségét és vitte végbe megváltó művét, na ezt aztán végképp nem értik, hiszik. Meg kell térni, újjá kell születni és befogadni Jézust a szívünkbe, és neki alárendelni mindent, az pedig egyenesen kínaiul van sokaknak.

Aki pedig veszi a fáradtságot és végig hallgatja az előbb leírtakat, azt mondja: én nem vagyok rossz ember, nem lopok, csalok, nem iszom, nem cigizem, nem vagyok parázna, kicsi korom óta járok templomba, mi a gond velem? Semmi-mondja és én így érzem jól magam ahogy vagyok. No bumm, itt is megfeneklik a dolog.

Megtérni, újjászületni? Minek?- mondják. Erre nincs szükségem én jó ember vagyok.

Aztán kiderül, hogy nem olvassák a Bibliát, ergo nem ismerik, nem imádkoznak és saját maguk istenei.

Van ki nyíltan, van ki szolidabban, de nem Jézusé, és ez a perdöntő, nem az, hogyan beszélek, élek stb...

Az életvitel másodlagos. Lehetek én szelíd-szolíd, becsületes és aranyos, ha életem feletti rendelkezést magamnál tartom és a szívemet bezárom Jézus előtt, illetve nemmel felelek a hívására.

Ugyan olyan vagyok, mint aki lop, csal, gyilkol, parázna, pénzimádó, ők sem Jézuséi, meg én sem.

Nincs nagy és kis bűn-ezt meg kell értenünk és tanulnunk.

Bűn csak egy van, és a gyökere is egy: az ördög.

Hogy a bűnnek vannak kategóriái, többfélesége ez igaz, de attól még mind céltévesztés.

Bűn az bűn és ez az egy ami elválaszthat Istentől, illetve az én döntéseim.

Engedek e a bűnnek vagy nem, ezeken a döntéseken múlik az örökélet, vagy örökhalál!!!

Jézus az Isten Fia azért jött, hogy az Édenkertben elrontott döntést helyrehozza és segítsen dönteni a helyes útról, sőt Ő maga az egyetlen út vissza az Istenhez, ezért jött le kicsit több, mint 2000 éve a földre.

JÉZUS A KULCSA MINDENNEK-Ő a mi megmenekedésünk záloga, Ő köt össze Istennel, Ő általa lehetünk újra szeretett gyermekek, "királyi papság és szent nemzet". Ő az új "ÉDEN" kapuja.

Térjünk rá a fenti Igékre, ami Jézusról szól.

Mi akik meghallottuk Jézusban Isten hívását, döntöttünk, hogy megtérünk és Jézust beengedjük a szívünkbe, ezáltal víz és lélek által megkereszteltettünk/bemerítettünk és újjászülettünk, az evangélium ott van a szívünkben-nekünk küldetésünk, feladatunk van.

Nem is kicsi és nem is egyszerű, de menni kell!

A mai világ, gazdasági meg lelki válságos világ, akármennyire is nehéz, még is kényelmessé tett.

Elkényelmesedtek, vagy túl elfoglaltak lettek a hívő keresztyének, egyházfik-elkényelmesedtünk tehát.

"Menjetek és tegyetek tanítványokká minden népet...!"-mondja Jézus az utolsó, földi testben elmondott mondatai között. A nagy misszió parancsban, amit unásig szajkózunk, csak éppen nem hajtjuk végre, mintha azt hinnénk, hogy ha mondogatjuk egy helyben ülve az imaházainkban, attól már teljesülne is.

Persze tisztelet a kivételnek, akik Magyarországon is misszióznak fáradhatatlanul!

Önkritika ez a blogbejegyzés számomra is.

Mit olvasunk a fent leírt 4 igeversben?

Jézus városról-városra, faluról-falura járva hirdette az evangéliumot.

Maga Jézus sem engedte meg magának azt, hogy egy helyben, vagy a jeruzsálemi templomban hirdesse az evangéliumot csupán, hanem gyalog ment és ment. Ma már az autók és tömegközlekedés világában sokkal egyszerűbb eljutni A-ból B-be, mint Jézus idejében.

Még is van, hogy alig szól az evangélium, évtizedek telnek el, hogy egymás gyülekezeteit nem látogatjuk meg, vagy Bokori Gyülekezet tekintetében ha jól emlékezem Viczián János testvér óta nem volt nálunk egyházelnök, de egyház szűk vezetőségéből sem senki. De évek telnek el sokszor úgy is, hogy a körzeten belüli gyülekezetekbe sem tesszük be a lábunkat, sőt a saját imaházainkban sem csinálunk evangélizációs alkalmakat, sem a faluban szabad téren stb...

Nagyon megszégyenítenek a fenti igék, hiszen Jézus gyalog ment településről-településre, és nem hivatkozott arra, hogy sok az ellenség (farizeusok, főpapok), nehéz a politikai, gazdasági helyzet (római iga) meg túl elfoglalt, hanem ment és hirdette az evangéliumot. Sokszor kiderül az igékből, hogy nem egyszer étlen-szomjan (kalász tépés szombaton stb...) a természetben aludva teltek el napjaik, nem pedig puha ágyban, és még sem ettől tette függővé tanítványaival, hogy van e kedve hirdetni az örömhírt vagy nincs.

Nem volt ott mellette a család és gyülekezete oltalmazó védelme sem, hiszen tudjuk, hogy egy ponton túl a saját családja is háborodottnak tartotta őt a nézetei, és hívő munkássága miatt és nem volt próféta Názáretben, a saját hazájában. Nem álltak mögötte sokszor még a tanítványai sem normálisan, a Gecsemáné kertben meg pláne nem, még sem hagyta abba, még sem szeretett kevésbé (mi milyen önérzetesek tudunk lenni és kedvetlenek ha bántás, sérelem ér!) és nem lankadt. Sőt megbocsátott, felemelt, símogatott és szelíden szólt. Micsoda szeretet, micsoda önfeláldozás, micsoda engdelmesség az Atyának.

Nem véletlen olvassuk, hogy asszonyok tértek meg (hú de mérges tudok lenni amikor Magdalai Máriát úgy állítják be ahogy, nem volt Jézusnak házassági szándéka senkivel...!) és sokan követték Őt.

Aztán, mert értelmük erre volt képes, a könnyebb érthetőség kedvéért Jézus példázatokban beszélt nekik, ahogy a fenti igénk a magvető példázatával folytatódik.

A nagy Magvető Jézus pedig szórta és szórta az igemagvakat, településről-településre járva.

Menteni lelkeket, nincs ettől fontosabb feladatunk most sem.

Gondoljunk bele, amikor megkérdezik majd tőlem (ne így legyen!): Péter mit tettél annak érdekében, hogy az evangélium eljusson sokakhoz, mert várták ám, mert vártak rád ám? Ekkor majd mondhatom én is, de Uram, tudod mennyit fáradtam, becsületesen dolgoztam, még blogot is írtam, sokat imádkoztam stb.... és nehogy azt mondja Jézus majd akkor erre, hogy valóban fáradtál a munkahelyeden és este 8-kor mentél haza, de az a munka ráért volna másnap is, de eközben XY várt rád, kérdése lett volna a Bibliáról, rólam, de mivel nem mentél nem várt tovább és felakasztotta magát, vagy éjjel elkértem a lelkét. Miért volt fontosabb a napi robot, vagy a hétvégi pihenés, mint embertársad lelki üdve, ó Péter?! Lehet majd erre nyekeregni valamit, de nem lesz értelme, tehát ne kelljen ilyen párbeszédet senkinek átélnie a nagy fehér királyi ítélőszék előtt. 

Legyünk engedelmesek és menjünk hirdetni az evangéliumot!

Amúgy én magamba nézve is mondom, hogy egy nagy fokmérő a misszióra való hajlam abban, hogy mennyit jelent nekem az evangélium?

Ha nem missziózom, kifogásokat keresve (mint a mennyegzői vacsorára hivatalosak: földet, ökröt, feleséget vettem stb...) és kényelmemben, vagy a napi (sokszor értelmetlen) robotban eltompulva vagyok, akkor az evangélium, de ami ettől is rosszab: annak adója (Jézus) sem fontos eléggé számomra! Sem az örök életem.

És ez lelkileg tragédia: nekem is, meg másoknak is akik miattam nem jutnak hozzá, nem hallják meg az evangéliumot.

Ugyan mindenki a saját életéért felelős, de számon fogják kérni rajtunk mások vérét is, ha nem figyelmeztettük és nem beszéltünk neki Jézusról, pedig mód lett volna rá.

A vagyonunkból is áldoznunk kell a szent ügyért, ne feledjük.

Tehát szeressük Jézust és engedelmesen menjünk és fáradhatatlanul hirdessük az evangéliumot, térdeinken pedig imádkozzunk az ehhez szükséges megtartó erőért.

Szepes Péter
teológus