"6Azután ezt a példázatot mondta: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. 7Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? 8De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, 9hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki." (Lukács: 13, 6-9.)
Mezőgazdaságilag megközelítve ezt a jézusi példázatot látjuk, hogy mivel is állunk szemben.
A fügefa egy szerteágazó gyökérzettel rendelkező fa, amely évente kettőször terem gyümölcsöt (fügét) és Palesztinában igen értékes fának számított. Az olajfával együtt nagy becsben tartották/tartják ma is.
Gyümölcsét nyersen, aszalva, lepénybe belepréselve fogyasztották.
Ám a szereteágazó gyökérzetével képes a körülötte lévő más növények elől is elszívni az értékes tápfolyadékot. Mivel ez fa, ezért a szőlőtől nagyobb tápigénye van.
A fügefa szimbólum is volt, a békesség jelképe.
Jézus a példázatában, nem véletlenül, hogy pont a zsidóknak oly sokat jelentő fügefáról mondja a példázatot.
A fügefa a zsidóság és minden ember a pogányok is, az ember vagy gazda az Isten, és a vincellér Jézus, valamint a szőlők a gyümölcs termő hívőemberek jelképei a példázatban.
Mielőtt kibontanám egy kicsit, hogy mi is érintett meg ebből a példázatból, ide hoznám a Jeremiás próféta 7. rész 1-15 versét is, mert így a kettő jól összefügg. Íme:
"1Ezt a parancsot kapta Jeremiás az ÚRtól: 2Állj az ÚR házának kapujába, és így hirdesd ott az igét: Halljátok az ÚR igéjét, júdaiak mind, akik bementek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az ÚR előtt! 3Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok! 4Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az ÚR temploma, az ÚR temploma, az ÚR temploma van itt! 5Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és embertársa között, 6ha a jövevényt, árvát és özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására: 7akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké. 8Ti hazug szavakban bíztok, amelyek semmit sem érnek. 9Loptok, gyilkoltok, paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. 10Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet az én nevemről neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el. 11Vajon rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet az én nevemről neveztek el? Majd én is annak nézem! - így szól az ÚR. 12Menjetek csak el szent helyemre, Silóba, ahol először szereztem lakást nevemnek, és lássátok meg, hogyan bántam vele, népemnek, Izráelnek a gonoszsága miatt! 13Most pedig, mivel ilyen dolgokat követtetek el - így szól az ÚR -, bár én intettelek benneteket, idejében intettelek, de ti nem hallgattatok rám, szóltam nektek, de nem válaszoltatok, 14azért úgy bánok ezzel a házzal, amelyet nevemről neveztek el, amelyben bizakodtok, és ezzel a szent hellyel, amelyet nektek és őseiteknek adtam, ahogyan Silóval bántam. 15És elvetlek benneteket színem elől, ahogyan elvetettem testvéreiteket, Efraimnak minden ivadékát."
A fenti újszövetségi, a jeremiási pedig ószövetségi ige.
Jól látható az a különbség, ami nem ellentéte, hanem folyománya, kiegészítője, betöltője az ószövetségnek a jézusi példázat. Az ószövetségben sem volt kisebb az isteni kegyelem, mint az újszövetségben, csak hamarébb kellett szembesülni az isteni ítélettel.
Ami sokszor fizikai (és lelki) halállal is járt.
Döbbenetes elolvasni a jeremási fent idézett igéket, mert a mai keresztényégre "kisértetiesen" hasonlít a helyzet, és ezalól én sem voltam időnként kivétel be kell valljam.
Ez az amikor azt hisszük, hogy Isten a templom/gyülekezet van értünk, és a gőgünk a lelkiismeretünkkel fordítottan arányos, miszerint ahogy nő a gőg úgy csökken a lelkiismeret.
Aztán van a "gumi" lelkiismeret, úgy tágul-tágul, hogy aztán minden belefér.
Érthetetlen magabiztosság ez, hiszen Júda és Benjámin végig nézte a 10 törzs, Efraim, Izráel: Asszíria általi pusztulását, ami a hűtlenség a kultikus paráznaság, a bálványimádás bűntetése volt.
Most amikor pedig jön Babilon, akkor sem szállnak magukba.
Jeremiást megvetik, ciszternába (pöcegödörbe) dobják, üldözik.
Az Úr temploma ezt ismételgetik, Uram-Uramoznak, miközben az életük csak üres vallásosság, bálványimádás, hűtlenség.
Aztán ha számonkérik őket, azt mondják, betanulva, tiszta, őszinte szív nélkül: "megszabadultunk".
Pedig nem, hiszen kimentek a templomból és ugyan úgy folytatták a bűnös életüket.
Isten válasza erre, hogy ilyen istentisztelet útálatos előtte és el fognak pusztulni, elveti őket Isten.
A mai korban hogyan vetül ez elénk?
Most azokkal külön nem foglalkozom, akik nem hisznek Istenben, és ezáltal nélküle élnek.
Azért nem, mert addig míg olyan álkeresztények/álkeresztyének élnek közöttünk, mint a fenti jeremiási igékben, nehéz kívánatossá tenni a hívő életet. Itt az én felelősségemet is beleértem.
Mindig indulat tölt el akkor, amikor látom a nagy egyházakat, a vallásosságot, amibe szinte minden belefér.
Hétközben lehet szenvedélyek rabjaként élni, lehet a világi kívánságokat hajhászni, pénzt imádni, letiporni a másikat a barátomat a munkatársamat az előnyökért, hallgatni, falazni a becstelenségben, mert én is érintett vagyok, és nem elmondani, vagy felfedni az igazat-aztán vinni a zászlót a templomban, vagy temetésen, hajbókolni a templomban, mormolni a betanult üres imákat, nézni ki milyen ruhában jött a templomba, mennyit tett a perselybe és nem őszintén meakulpázni, hogy aztán az istentelenség a templomból kilépve folytatódhasson.
A kisebb egyházakban, a protestánsoknál, ugyan ez megtalálható, kifinomultabb, ítélkezőbb formában.
Mindig tisztelet a kivételnek.
A templomba, gyülekezetekbe járó emberek döntő többsége ilyen.
Nagyon kevés az Istennek átadott élet.
Az őszinte, tisztalelkű ember annyira kevés, hogy az már fáj.
Sok a gerinctelen, képmutató ember, az egoista, kényelem rabja.
Sok a lusta, a rest ember, aki érvényesülni akar, de nem tesz érte semmit, mások hátán és verejtékén laratni a babérokat az megy.
Isten erre mondja elég: elvetlek, undorító.
A Vincellér jön és azt mondja: Gazdám kérlek ne (és mekkora kegyelem, hogy Jézus ilyen!!!), még ne vágjuk ki ezt a fügefát. Ugyan 3 éve meddő, nem terem gyümölcsöt, mitöbb elszívja a körülötte élő hívőemberek (szőlők) energiáját is, hátráltatja őket, de ne.
Adj még egy évet!
Megművelem, körbe trágyázom, körbe ásom és ha jövőre sem terem, vágd ki.
Jézus gondozni akar minket és megmenteni, Ő a közbenjáró az Atyánál.
Szüntelen, szakadatlan szeretetével körbeölel és üdvözíteni akar.
Belegondoltál/gondoltunk már abba, hogy lehet csak 1 évünk van megtérni, megváltozni, újjászületni, szeretni, ölelni, jót tenni, gondoskodni, imádkozni, Isten ügyét előre vinni?!
Lejár a kegyelmi idő és utána nincs már visszaút!
Nem kellene visszaélni a kegyelemmel.
A Vincellér a bűneit szerető, folyton ahhoz visszatérő embert fájó szívvel, de békén hagyja, tiszteli szuverenitását, a jogait, akaratát, vágyait és ennyi.
Majd eljön az idő amikor azt mondja: "nem ismerlek titeket"!
Mert nem látogattál meg amikor beteg voltam, mert fontosabb volt a saját jóléted, mert nem attál inni amikor szomjaztam, mert bőségben éltél és nem érdekelt senki, mert nem adtál ruhát, amikor mezítelen voltam, mert a kényelmed fontosabb volt, nem figyeltél a szükséget szenvedőre, mert csak a magad istene voltál.
"Átkozottak vagytok, menjetek az örök tűzre."
És nem az elmaradt adójóváírás, fizetés/nyugdíj emelés, a kevés pénz, a munkanélküliség stb... a targédia, hanem amikor Jézus nem fog a fehér királyi ítélőszék előtt megismerni minket.
A Vincellér kegyelme egyszer elfogy!
Ha az életedet megtartod magadnak, mert te tudod mi jó neked, meg tán ennyi csak jár neked is stb..., és nem osztogatod szét életed darabkáit mások javára, mire eljön a testi halál-akkor örökre elveszted a mennybéli örökéleted.
Vessd el a földi Sátán által kínált életet és éld Krisztusnak átadott életed-ez az egyetlen esélyed!
A Vincellér ezért ment a Keresztre!
Kövessük Jézust és csepegtessük tele ezt a világot a jóval, a szeretettel a krisztusi lelkülettel!
Szepes Péter
teológus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése