Fény és só lenni ebben a világban...

" 1Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, 2mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 3Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. 4Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. ⁵Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé."             (1Thesszalonika 5,1-5)


Ezek az igék az Áhítatunk tegnap esti alapigéi, hiszen az Adventi időszakban még hangsúlyosabbá válik az: hogyan él és cselekszik a hívőember, várva vissza Urát Jézust.
Mindig készen kell lennünk, mert akkor jön el Jézus, amikor a leginkább nem várják.
Mennyire igaz ez a mai világra is. Most is mondogatják, hogy békesség kell, biztonság kell, jó és erős gazdaság kell, pénz kell és jó anyagi háttér, kocsi, ház, ékszer, külföldi utak, család stb...
És nem veszik észre ezek az emberek, hogy minden kell nekik csak éppen a legfontosabb az egyetlen MEGTARTÓ ERŐ nem kell: ISTEN.
A család, gyermekek sem jelentenek igazi boldogságot, ha nincs ott a család életében Isten.
A földi anyagi épületek, javak, pénz, sőt a föld és az ég is recsegve-ropogva égnek, olvadnak semmisülnek meg, válnak hamuvá-tudjuk Péter apostoltól.
Borzasztó és elképesztő mennyire lett ebben a modern civilizációban a maga istene az ember.
Majd én tudom mi jó nekem, azért minden élvezetről nem mondok le, erre mindig jut pénz-halljuk hány embertől. Aztán meg anyagi gondjai vannak, de nem veszi, vagy akarja észre venni, hogy kávéra, cigire, édességre havi 40 ezer ft-ot költ el csak ő egymaga. Mert én tudom mi jó nekem... nem ismerősek ezek a kifejezések? Sátán kígyó képében mondja ezt az emberpárnak, hogy Isten pont azt akarja elvenni tőletek, hogy tudjatok, nem akarja nektek megadni a jót a tudást, és Éva majd Ádám "bevette" ezt az érvelést és elszakadt Istentől. Láthatjuk mire viszi az az ember, aki Isten nélkül akar élni, képmutató, haragos szívű és büszke, majd depressziós és összetört lesz. Egy undorító, szenvedélyektől függő, üres, jelentéktelen életvitelre-erre viszi! Aztán csodálkozik még a környezete is, hogy nincs a családban boldogság, békesség, nyugalom és egymásra figyelés, csak számító egoista önérdek.
Mennyi magyar ember nem jár gyülekezetbe, nem imádkozik, nem ismeri a Bibliát, nem hisz Istenben és ezáltal istentelen. A vallásos nevelés, semmit nem jelent, az kevés. Életváltozás kell, bűnbánat, bocsánatkérés, újjászületés, bemerítés és hit Istenben ez kell!
Láthatjuk tehát, hogy ehhez a munkához, a megváltás művének beteljesedéséhez Isten ESZKÖZÖKET rendelt ki, állított munkába és ezek a: HÍVŐ EMBEREK, GYÜLEKEZETEK.
Most megannyi fontos feladat mellett a "sóvárogva várt Istenfiak" munkájából kettőt emelek ki.
1., Világítani a sötét (szellemi) világban.
2., Sót, ízt adni ennek a gonosz világnak.

Nagyon szép kép, hogy "lábaim előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága" (119. Zsoltárból), hiszen képletesen ugyan de bemutatja, hogy Isten igéjének (Biblia) ismerete nélkül olyan, mint ha vaksötétben mennénk előre, sokszor rohanva (mert a bátor, büszke, istentelen ember rohan a sötétben és töri össze magát és zuhan végül menthetetlenül a szakadékba, mert nem látta a veszélyt) a végzetünk felé.
Isten nem csak szövétneknek, lámpásnak adta az Igét, hanem korlátnak is, korlátnak a meredek, veszélyes, szakadékos életutakon. Hogy visszatartson, megállítson, helyes irányba tereljen. Isten igéje útjelző tábla is tehát.
A hívőember világít, világít mint sötétben a szentjános bogár. A sok "szentjános bogár" pedig, főleg ha egy légtérben van, akkor képes bevilágítani nem csak a közvetlen, hanem a tágabb környezetét is.
A hívő embernek fénye van, de itt jön egy óriási lényeg: ez nem az ő fénye, ez Jézus Krisztus fénye, tőle kaptuk, Ő világít át/rajtunk keresztül, mint egy foszforeszkáló anyagon, mi pedig ezt magunkba szívva fénylünk, mint az említett foszforeszkáló anyag a sötétben. Jézus rajtunk keresztül ad isteni fényt a sötét szellemiségű világnak. Micsoda megtiszteltetés és kiemelkedő feladat: Isten hűséges fényhordozói lenni.
Ám óriási felelősség is. Mert ha kényelmesek vagyunk és csak pislákolunk, akkor amellett, hogy az Istent keresőknek nem világítunk a sötétben, mi magunk is elkárhozhatunk. Bizony ám. Nem vicces ez!
Hány embertől halljuk, hogy keres, hogy nem találja a válaszokat, hogy nem tudja mit tegyen, vagy hogyan tegye, pánikol stb... Tudod mi a helyzet kedves olvasó?
Isten ebben a sötét világban elkészítette a válaszokat, ott hevernek az ember előtt. De mivel az istentelen embernek nincs fénye nem látja ezt meg, de a hívő fénylik, világít, és ha oda áll az istentelen, hitetlen ember mellé, akkor bevilágítja az előtte álló utat és meg tudja így mutatni az Isten a hívő fényén át a választ, a megoldást. És idővel, hinni fog, Istené lesz és ő is világítani fog, saját maga előtt is, meg a kereső embertársai előtt is. Micsoda felfedezés és ha úgy tetszik előny: a hívőember saját maga világít és így látja az Isten által elkészített válaszokat, látja az előtte álló utat és veszélyeket, magát az életet!!!
Értjük ezt, felfogjuk ezt, micsoda hatalom és erő és megtartás van ebben.
Dicsősség ezért is az Istennek!
Isten azt akarja, hogy a fényhordozó hívők világítsanak az elesett bűnösöknek is, mert nekik is elkészített hely van a Mennyországban, Jézus vére által: MINDENKI (igen jól érted) üdvözülhet, csak rajtad áll, hogyan döntesz.
Uram adj erőt, hogy fényed bennem is mindig ragyogjon az emberek előtt, és ha kioltod ezt a lángot, akkor hagy juthassak a családommal az ÖRÖK FÉNYESSÉGBE A TE ORSZÁGODBA!

A hívőember só is, ízt adó só.
Só nélkül íztelen az étel, ehetetlen.
Jézus azt akarja, hogy a hívőember ízt adjon ennek a gonosz világnak.
Mit értek ezalatt? Jó értelembe vett életminőséget.
A hívőember úgy ad ízt ennek a világnak, a családjának, a másik embernek és önmagának, hogy értékeket teremt. Emberséget, szeretetet, békességet, nyugalmat, biztonságot sugároz.
Tud megelégedni, tud hálát adni minden körülmény között, a rosszban is. Tud imádkozni, tud dicsőíteni az Istent, tud szeretni, és jót cselekedni.
Úgy ad ízt a hívőemberen keresztül Isten a világnak, hogy a hívőember felkarolja az árvát, az özvegyet, az éhezőt, a börtönben lévőt, a kórházi beteget meglátogatja, neveli a gyermeket, figyel az idősre, jár gyülekezetbe és hisz, engedelmes a halálig.
Jézus az engedelmessége által jutott tökéletességre, és a térdein harcolt.
Ne gondoljuk, hogy mi hívőemberek, ezt kényelmesebben "megúszhatjuk"!

Világosság és só lenni ebben a világban ez a főfeladatunk.

Tegyük a dolgunk tehát, várva vissza az URAT!


Szepes Péter
teológus