Érdekes, hogy nagyon sok, emberileg tiszteletre méltó igen okos tudósok, hírességek hirdetik magukról, hogy ateisták. Pl: Mark Elliot Zuckerberg (Facebook megalkotója) Albert Camus, Denis Diderot, Charles Darwin, Karl Marx, Ivan Petrovics Pavlov, George Elliot, George Orwell, dr. Szalai Miklós, dr. Ádám György stb...
Nem vagyok sem feltaláló sem zseni, sem nobel díjas, sem zsidó, semmi extra, de annak örülök, hogy dr. Almási Mihály (is) tanított, és ő azt mondta nekünk dogmatika előadáson, "hogy akkor kerül valaki közel Istenhez, ha kezdi belátni mennyi mindent nem tud még és mennyire porszem, a bölcsesség valahol itt kezdődik el."
És igazat adok neki!
A tudás nem az, amit az istentelen tudósok folytatnak, hanem az amikor hittel Isten kezébe teszed le az életedet mindenestől és tőle kéred a felülről jövő bölcsességet és tudást.
Egyetértve a Bibliával: "10A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet." (Példabeszédek 9.r. 10. v.)
Én ezt gondolom a tudományról, meg az ismeretről.
Sok híres ember megy a pokolba, pedig Jézusban van örök élet!
BUÉK!
Szepes Péter
2011. december 31., szombat
2011. december 26., hétfő
Karácsonyi Istentiszteletek
Aszódi Baptista ImaházAz imaház bővítésére lehet adakozni: a 10402915-49575357-55501014 folyószámlára.
Bokori Baptista ImaházTegnap az Aszódi Baptista Gyülekezetben és ma pedig a Bokori Baptista Gyülekezetben vettünk részt Karácsonyi Ünnepi Istentiszteleteken.
Tegnap M. Kovács László szociális szakember, baptista lelkipásztor hirdette Isten igéjét.
Ma Bokoron Erdei Sámuel erdélyi baptista másodéves teológus testvér hirdette az örömhírt.
Az igehirdetésekből tömören kiragadva a lényeget és az üzenetet, leírom mit adtak nekem ezek az alkalmak.
Sámuel elmondott egy történetet.
"Egy amerikai (USA) tengeri hadihajó magasrangú kapitánya, ködös, sötét időben nagyon óvatosan menve előre a hajóval, kémlelte a tengert, nehogy neki menjenek valaminek. Egyszer csak távolabb látott egy fényes alakot. Rádiót ragadott és belemondta, itt az amerikai haditengerészet kapitánya, parancsolom, hogy térjen 10 fokot balra. A túl oldalról egy fiatal tisztecske, azt mondta, én meg parancsolom, hogy térjen ki 10 fokot jobbra. A kapitány nagyon dühös lett és azt mondta újra, parancsolom, önök térjenek ki. Ez ment oda-vissza kétszer-háromszor. Amikor a kapitány már belátta, hogy a háta mögött lévő töbszáznyi legénység és az egész hajó életveszélyben van, mégegyszer ingerülten azt mondta a rádióba. A legnagyobb hadigépezet, az amerikai hadsereg, egyik hatalmas hadihajójának vagyok, a magas rangú kapitánya, utoljára parancsolom, hogy forduljon el 10 fokot balra! A tisztecske, pedig erre csak ennyit mondott, én pedig egy világítótoronyból kérem, hogy forduljon el 10 fokot jobbra."
Hiába volt az USA magasrangú kapitánya, neki kellett korrigálni kitérni, ha nem akart a sziklának csapódani, amin a világítótorony állt és világított.
Teológus testvér elmondta, hogy sokszor mi keményfejű, nyakas emberek és hívők is ilyenek vagyunk.
A magas beosztásunk, tehetős családunk, pénzünk és végzettségeink elhomályosítanak minket (és nem a köd!) és fejjel megyünk neki a falnak és zúzzuk magunkat lelkileg halálra.
Neki megyünk Istennek is, aki nem egyszer figyelmeztet és kéri térjünk ki, jobbra vagy balra és korrigáljuk az életutunkat, viselkedésünket, de mi még gőgösen beparancsolunk Istennek, vagy a szolgáinak is.
És nem térünk ki, aztán meg csodálkozunk és megdöbbenünk. Rosszabb esetben pusztulunk.
Aki az Istennek neki megy, az nagyon összetöri magát.
Figyeljünk Krisztusra és menjünk, hogy tovább adhassuk az evangéliumot, hogy sokan a kereszthez mehessenek még. Legyünk boldogak, sugározzunk örömöt, békességet és hirdessük a jóhírt: Krisztus megszületett és üdvözít minden embert, aki elfogadja Őt személyes megváltójának.
Mert Krisztus megbékéltette a világot Istennel, áldozata által.
Gondolkozzunk azon is, mit is akar tőlünk Isten, mi a dolgunk, beszélgessünk vele és kövessük őt hűséggel, engedelmességgel.
Ne rohanjunk el az igazi karácsonyi ajándék, Jézus mellett, hanem csomagoljuk őt ki, és fogadjuk be a szívünkbe!
Ezek voltak a fő üzenetek, melyeket most leírtam, tovább adtam.
Szepes Péter
teológus
2011. december 21., szerda
Jézusra várva, ünnepek
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr - békességet és nem romlást tervezek, és végül megadom nektek, amiben reménykedtek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket!”
(Jeremiás 29: 11-12.)
Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Békességben, Boldogságban bővelkedő Új Esztendőt kívánok minden Kedves Olvasónak!
Szepes Péter
(Jeremiás 29: 11-12.)
Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Békességben, Boldogságban bővelkedő Új Esztendőt kívánok minden Kedves Olvasónak!
Szepes Péter
2011. december 15., csütörtök
Az ima meghallgatás...
Ma haza jött apósom a kórházból (Érsebészeti osztály).
Azt mondta neki a pesti orvos, hogy 20 éve praktizál, de még ilyet nem látott, hogy valakinek 2 hónapja komoly érszűkülete volt és mostanra meg teljesen eltűnt és nincs gond.
Mónikával minden este térdeinken imádkoztunk apósom gyógyulásáért is.
Dicsősség az Istennek az ima meghallgatásért és a gyógyulásért!
Jó az Úr, hála Neki mindörökké.
Szepes Péter
Azt mondta neki a pesti orvos, hogy 20 éve praktizál, de még ilyet nem látott, hogy valakinek 2 hónapja komoly érszűkülete volt és mostanra meg teljesen eltűnt és nincs gond.
Mónikával minden este térdeinken imádkoztunk apósom gyógyulásáért is.
Dicsősség az Istennek az ima meghallgatásért és a gyógyulásért!
Jó az Úr, hála Neki mindörökké.
Szepes Péter
2011. december 12., hétfő
A Vincellér...
"6Azután ezt a példázatot mondta: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. 7Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? 8De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, 9hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki." (Lukács: 13, 6-9.)
Mezőgazdaságilag megközelítve ezt a jézusi példázatot látjuk, hogy mivel is állunk szemben.
A fügefa egy szerteágazó gyökérzettel rendelkező fa, amely évente kettőször terem gyümölcsöt (fügét) és Palesztinában igen értékes fának számított. Az olajfával együtt nagy becsben tartották/tartják ma is.
Gyümölcsét nyersen, aszalva, lepénybe belepréselve fogyasztották.
Ám a szereteágazó gyökérzetével képes a körülötte lévő más növények elől is elszívni az értékes tápfolyadékot. Mivel ez fa, ezért a szőlőtől nagyobb tápigénye van.
A fügefa szimbólum is volt, a békesség jelképe.
Jézus a példázatában, nem véletlenül, hogy pont a zsidóknak oly sokat jelentő fügefáról mondja a példázatot.
A fügefa a zsidóság és minden ember a pogányok is, az ember vagy gazda az Isten, és a vincellér Jézus, valamint a szőlők a gyümölcs termő hívőemberek jelképei a példázatban.
Mielőtt kibontanám egy kicsit, hogy mi is érintett meg ebből a példázatból, ide hoznám a Jeremiás próféta 7. rész 1-15 versét is, mert így a kettő jól összefügg. Íme:
"1Ezt a parancsot kapta Jeremiás az ÚRtól: 2Állj az ÚR házának kapujába, és így hirdesd ott az igét: Halljátok az ÚR igéjét, júdaiak mind, akik bementek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az ÚR előtt! 3Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok! 4Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az ÚR temploma, az ÚR temploma, az ÚR temploma van itt! 5Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és embertársa között, 6ha a jövevényt, árvát és özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására: 7akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké. 8Ti hazug szavakban bíztok, amelyek semmit sem érnek. 9Loptok, gyilkoltok, paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. 10Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet az én nevemről neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el. 11Vajon rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet az én nevemről neveztek el? Majd én is annak nézem! - így szól az ÚR. 12Menjetek csak el szent helyemre, Silóba, ahol először szereztem lakást nevemnek, és lássátok meg, hogyan bántam vele, népemnek, Izráelnek a gonoszsága miatt! 13Most pedig, mivel ilyen dolgokat követtetek el - így szól az ÚR -, bár én intettelek benneteket, idejében intettelek, de ti nem hallgattatok rám, szóltam nektek, de nem válaszoltatok, 14azért úgy bánok ezzel a házzal, amelyet nevemről neveztek el, amelyben bizakodtok, és ezzel a szent hellyel, amelyet nektek és őseiteknek adtam, ahogyan Silóval bántam. 15És elvetlek benneteket színem elől, ahogyan elvetettem testvéreiteket, Efraimnak minden ivadékát."
A fenti újszövetségi, a jeremiási pedig ószövetségi ige.
Jól látható az a különbség, ami nem ellentéte, hanem folyománya, kiegészítője, betöltője az ószövetségnek a jézusi példázat. Az ószövetségben sem volt kisebb az isteni kegyelem, mint az újszövetségben, csak hamarébb kellett szembesülni az isteni ítélettel.
Ami sokszor fizikai (és lelki) halállal is járt.
Döbbenetes elolvasni a jeremási fent idézett igéket, mert a mai keresztényégre "kisértetiesen" hasonlít a helyzet, és ezalól én sem voltam időnként kivétel be kell valljam.
Ez az amikor azt hisszük, hogy Isten a templom/gyülekezet van értünk, és a gőgünk a lelkiismeretünkkel fordítottan arányos, miszerint ahogy nő a gőg úgy csökken a lelkiismeret.
Aztán van a "gumi" lelkiismeret, úgy tágul-tágul, hogy aztán minden belefér.
Érthetetlen magabiztosság ez, hiszen Júda és Benjámin végig nézte a 10 törzs, Efraim, Izráel: Asszíria általi pusztulását, ami a hűtlenség a kultikus paráznaság, a bálványimádás bűntetése volt.
Most amikor pedig jön Babilon, akkor sem szállnak magukba.
Jeremiást megvetik, ciszternába (pöcegödörbe) dobják, üldözik.
Az Úr temploma ezt ismételgetik, Uram-Uramoznak, miközben az életük csak üres vallásosság, bálványimádás, hűtlenség.
Aztán ha számonkérik őket, azt mondják, betanulva, tiszta, őszinte szív nélkül: "megszabadultunk".
Pedig nem, hiszen kimentek a templomból és ugyan úgy folytatták a bűnös életüket.
Isten válasza erre, hogy ilyen istentisztelet útálatos előtte és el fognak pusztulni, elveti őket Isten.
A mai korban hogyan vetül ez elénk?
Most azokkal külön nem foglalkozom, akik nem hisznek Istenben, és ezáltal nélküle élnek.
Azért nem, mert addig míg olyan álkeresztények/álkeresztyének élnek közöttünk, mint a fenti jeremiási igékben, nehéz kívánatossá tenni a hívő életet. Itt az én felelősségemet is beleértem.
Mindig indulat tölt el akkor, amikor látom a nagy egyházakat, a vallásosságot, amibe szinte minden belefér.
Hétközben lehet szenvedélyek rabjaként élni, lehet a világi kívánságokat hajhászni, pénzt imádni, letiporni a másikat a barátomat a munkatársamat az előnyökért, hallgatni, falazni a becstelenségben, mert én is érintett vagyok, és nem elmondani, vagy felfedni az igazat-aztán vinni a zászlót a templomban, vagy temetésen, hajbókolni a templomban, mormolni a betanult üres imákat, nézni ki milyen ruhában jött a templomba, mennyit tett a perselybe és nem őszintén meakulpázni, hogy aztán az istentelenség a templomból kilépve folytatódhasson.
A kisebb egyházakban, a protestánsoknál, ugyan ez megtalálható, kifinomultabb, ítélkezőbb formában.
Mindig tisztelet a kivételnek.
A templomba, gyülekezetekbe járó emberek döntő többsége ilyen.
Nagyon kevés az Istennek átadott élet.
Az őszinte, tisztalelkű ember annyira kevés, hogy az már fáj.
Sok a gerinctelen, képmutató ember, az egoista, kényelem rabja.
Sok a lusta, a rest ember, aki érvényesülni akar, de nem tesz érte semmit, mások hátán és verejtékén laratni a babérokat az megy.
Isten erre mondja elég: elvetlek, undorító.
A Vincellér jön és azt mondja: Gazdám kérlek ne (és mekkora kegyelem, hogy Jézus ilyen!!!), még ne vágjuk ki ezt a fügefát. Ugyan 3 éve meddő, nem terem gyümölcsöt, mitöbb elszívja a körülötte élő hívőemberek (szőlők) energiáját is, hátráltatja őket, de ne.
Adj még egy évet!
Megművelem, körbe trágyázom, körbe ásom és ha jövőre sem terem, vágd ki.
Jézus gondozni akar minket és megmenteni, Ő a közbenjáró az Atyánál.
Szüntelen, szakadatlan szeretetével körbeölel és üdvözíteni akar.
Belegondoltál/gondoltunk már abba, hogy lehet csak 1 évünk van megtérni, megváltozni, újjászületni, szeretni, ölelni, jót tenni, gondoskodni, imádkozni, Isten ügyét előre vinni?!
Lejár a kegyelmi idő és utána nincs már visszaút!
Nem kellene visszaélni a kegyelemmel.
A Vincellér a bűneit szerető, folyton ahhoz visszatérő embert fájó szívvel, de békén hagyja, tiszteli szuverenitását, a jogait, akaratát, vágyait és ennyi.
Majd eljön az idő amikor azt mondja: "nem ismerlek titeket"!
Mert nem látogattál meg amikor beteg voltam, mert fontosabb volt a saját jóléted, mert nem attál inni amikor szomjaztam, mert bőségben éltél és nem érdekelt senki, mert nem adtál ruhát, amikor mezítelen voltam, mert a kényelmed fontosabb volt, nem figyeltél a szükséget szenvedőre, mert csak a magad istene voltál.
"Átkozottak vagytok, menjetek az örök tűzre."
És nem az elmaradt adójóváírás, fizetés/nyugdíj emelés, a kevés pénz, a munkanélküliség stb... a targédia, hanem amikor Jézus nem fog a fehér királyi ítélőszék előtt megismerni minket.
A Vincellér kegyelme egyszer elfogy!
Ha az életedet megtartod magadnak, mert te tudod mi jó neked, meg tán ennyi csak jár neked is stb..., és nem osztogatod szét életed darabkáit mások javára, mire eljön a testi halál-akkor örökre elveszted a mennybéli örökéleted.
Vessd el a földi Sátán által kínált életet és éld Krisztusnak átadott életed-ez az egyetlen esélyed!
A Vincellér ezért ment a Keresztre!
Kövessük Jézust és csepegtessük tele ezt a világot a jóval, a szeretettel a krisztusi lelkülettel!
Szepes Péter
teológus
Mezőgazdaságilag megközelítve ezt a jézusi példázatot látjuk, hogy mivel is állunk szemben.
A fügefa egy szerteágazó gyökérzettel rendelkező fa, amely évente kettőször terem gyümölcsöt (fügét) és Palesztinában igen értékes fának számított. Az olajfával együtt nagy becsben tartották/tartják ma is.
Gyümölcsét nyersen, aszalva, lepénybe belepréselve fogyasztották.
Ám a szereteágazó gyökérzetével képes a körülötte lévő más növények elől is elszívni az értékes tápfolyadékot. Mivel ez fa, ezért a szőlőtől nagyobb tápigénye van.
A fügefa szimbólum is volt, a békesség jelképe.
Jézus a példázatában, nem véletlenül, hogy pont a zsidóknak oly sokat jelentő fügefáról mondja a példázatot.
A fügefa a zsidóság és minden ember a pogányok is, az ember vagy gazda az Isten, és a vincellér Jézus, valamint a szőlők a gyümölcs termő hívőemberek jelképei a példázatban.
Mielőtt kibontanám egy kicsit, hogy mi is érintett meg ebből a példázatból, ide hoznám a Jeremiás próféta 7. rész 1-15 versét is, mert így a kettő jól összefügg. Íme:
"1Ezt a parancsot kapta Jeremiás az ÚRtól: 2Állj az ÚR házának kapujába, és így hirdesd ott az igét: Halljátok az ÚR igéjét, júdaiak mind, akik bementek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az ÚR előtt! 3Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok! 4Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az ÚR temploma, az ÚR temploma, az ÚR temploma van itt! 5Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és embertársa között, 6ha a jövevényt, árvát és özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására: 7akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké. 8Ti hazug szavakban bíztok, amelyek semmit sem érnek. 9Loptok, gyilkoltok, paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. 10Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet az én nevemről neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el. 11Vajon rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet az én nevemről neveztek el? Majd én is annak nézem! - így szól az ÚR. 12Menjetek csak el szent helyemre, Silóba, ahol először szereztem lakást nevemnek, és lássátok meg, hogyan bántam vele, népemnek, Izráelnek a gonoszsága miatt! 13Most pedig, mivel ilyen dolgokat követtetek el - így szól az ÚR -, bár én intettelek benneteket, idejében intettelek, de ti nem hallgattatok rám, szóltam nektek, de nem válaszoltatok, 14azért úgy bánok ezzel a házzal, amelyet nevemről neveztek el, amelyben bizakodtok, és ezzel a szent hellyel, amelyet nektek és őseiteknek adtam, ahogyan Silóval bántam. 15És elvetlek benneteket színem elől, ahogyan elvetettem testvéreiteket, Efraimnak minden ivadékát."
A fenti újszövetségi, a jeremiási pedig ószövetségi ige.
Jól látható az a különbség, ami nem ellentéte, hanem folyománya, kiegészítője, betöltője az ószövetségnek a jézusi példázat. Az ószövetségben sem volt kisebb az isteni kegyelem, mint az újszövetségben, csak hamarébb kellett szembesülni az isteni ítélettel.
Ami sokszor fizikai (és lelki) halállal is járt.
Döbbenetes elolvasni a jeremási fent idézett igéket, mert a mai keresztényégre "kisértetiesen" hasonlít a helyzet, és ezalól én sem voltam időnként kivétel be kell valljam.
Ez az amikor azt hisszük, hogy Isten a templom/gyülekezet van értünk, és a gőgünk a lelkiismeretünkkel fordítottan arányos, miszerint ahogy nő a gőg úgy csökken a lelkiismeret.
Aztán van a "gumi" lelkiismeret, úgy tágul-tágul, hogy aztán minden belefér.
Érthetetlen magabiztosság ez, hiszen Júda és Benjámin végig nézte a 10 törzs, Efraim, Izráel: Asszíria általi pusztulását, ami a hűtlenség a kultikus paráznaság, a bálványimádás bűntetése volt.
Most amikor pedig jön Babilon, akkor sem szállnak magukba.
Jeremiást megvetik, ciszternába (pöcegödörbe) dobják, üldözik.
Az Úr temploma ezt ismételgetik, Uram-Uramoznak, miközben az életük csak üres vallásosság, bálványimádás, hűtlenség.
Aztán ha számonkérik őket, azt mondják, betanulva, tiszta, őszinte szív nélkül: "megszabadultunk".
Pedig nem, hiszen kimentek a templomból és ugyan úgy folytatták a bűnös életüket.
Isten válasza erre, hogy ilyen istentisztelet útálatos előtte és el fognak pusztulni, elveti őket Isten.
A mai korban hogyan vetül ez elénk?
Most azokkal külön nem foglalkozom, akik nem hisznek Istenben, és ezáltal nélküle élnek.
Azért nem, mert addig míg olyan álkeresztények/álkeresztyének élnek közöttünk, mint a fenti jeremiási igékben, nehéz kívánatossá tenni a hívő életet. Itt az én felelősségemet is beleértem.
Mindig indulat tölt el akkor, amikor látom a nagy egyházakat, a vallásosságot, amibe szinte minden belefér.
Hétközben lehet szenvedélyek rabjaként élni, lehet a világi kívánságokat hajhászni, pénzt imádni, letiporni a másikat a barátomat a munkatársamat az előnyökért, hallgatni, falazni a becstelenségben, mert én is érintett vagyok, és nem elmondani, vagy felfedni az igazat-aztán vinni a zászlót a templomban, vagy temetésen, hajbókolni a templomban, mormolni a betanult üres imákat, nézni ki milyen ruhában jött a templomba, mennyit tett a perselybe és nem őszintén meakulpázni, hogy aztán az istentelenség a templomból kilépve folytatódhasson.
A kisebb egyházakban, a protestánsoknál, ugyan ez megtalálható, kifinomultabb, ítélkezőbb formában.
Mindig tisztelet a kivételnek.
A templomba, gyülekezetekbe járó emberek döntő többsége ilyen.
Nagyon kevés az Istennek átadott élet.
Az őszinte, tisztalelkű ember annyira kevés, hogy az már fáj.
Sok a gerinctelen, képmutató ember, az egoista, kényelem rabja.
Sok a lusta, a rest ember, aki érvényesülni akar, de nem tesz érte semmit, mások hátán és verejtékén laratni a babérokat az megy.
Isten erre mondja elég: elvetlek, undorító.
A Vincellér jön és azt mondja: Gazdám kérlek ne (és mekkora kegyelem, hogy Jézus ilyen!!!), még ne vágjuk ki ezt a fügefát. Ugyan 3 éve meddő, nem terem gyümölcsöt, mitöbb elszívja a körülötte élő hívőemberek (szőlők) energiáját is, hátráltatja őket, de ne.
Adj még egy évet!
Megművelem, körbe trágyázom, körbe ásom és ha jövőre sem terem, vágd ki.
Jézus gondozni akar minket és megmenteni, Ő a közbenjáró az Atyánál.
Szüntelen, szakadatlan szeretetével körbeölel és üdvözíteni akar.
Belegondoltál/gondoltunk már abba, hogy lehet csak 1 évünk van megtérni, megváltozni, újjászületni, szeretni, ölelni, jót tenni, gondoskodni, imádkozni, Isten ügyét előre vinni?!
Lejár a kegyelmi idő és utána nincs már visszaút!
Nem kellene visszaélni a kegyelemmel.
A Vincellér a bűneit szerető, folyton ahhoz visszatérő embert fájó szívvel, de békén hagyja, tiszteli szuverenitását, a jogait, akaratát, vágyait és ennyi.
Majd eljön az idő amikor azt mondja: "nem ismerlek titeket"!
Mert nem látogattál meg amikor beteg voltam, mert fontosabb volt a saját jóléted, mert nem attál inni amikor szomjaztam, mert bőségben éltél és nem érdekelt senki, mert nem adtál ruhát, amikor mezítelen voltam, mert a kényelmed fontosabb volt, nem figyeltél a szükséget szenvedőre, mert csak a magad istene voltál.
"Átkozottak vagytok, menjetek az örök tűzre."
És nem az elmaradt adójóváírás, fizetés/nyugdíj emelés, a kevés pénz, a munkanélküliség stb... a targédia, hanem amikor Jézus nem fog a fehér királyi ítélőszék előtt megismerni minket.
A Vincellér kegyelme egyszer elfogy!
Ha az életedet megtartod magadnak, mert te tudod mi jó neked, meg tán ennyi csak jár neked is stb..., és nem osztogatod szét életed darabkáit mások javára, mire eljön a testi halál-akkor örökre elveszted a mennybéli örökéleted.
Vessd el a földi Sátán által kínált életet és éld Krisztusnak átadott életed-ez az egyetlen esélyed!
A Vincellér ezért ment a Keresztre!
Kövessük Jézust és csepegtessük tele ezt a világot a jóval, a szeretettel a krisztusi lelkülettel!
Szepes Péter
teológus
2011. december 11., vasárnap
Jézus a szíved lakója?
A ma délutáni galgagyörki Istentiszteleten (annyira megkapó és őszinte alkalmak ezek, nagyon jól érezzük magunkat Mónikával) az őrbottyáni baptista testvérek szolgáltak.
Petrik Ádámné olvasott el egy kis történetet, aminek nagy tanulsága van. Íme:
"Régen történt, hogy egy katona karácsonykor őrségben volt.
Nagyon figyelt nehogy a felettese meglepje őt és a tisztelgés elmulasztása miatt fenyítést kapjon.
Igazából az őrbódéját és a kaput kellett őriznie.
Egyszer csak lódobogást hallott és a parancsnoka a százados ott állt előtte lóháton.
Nagyon feszesen és szabályosan tisztelgett neki azonnal.
Mire a parancsonoka azt vetette neki oda: hé fickó mit érek a tisztelgéseddel, ha nem nyitod ki nekem a kaput? A katona azonnal ugrott és a kaput kinyitva beengedte a Kaszárnyába a parancsnokát."
Eddig a kis történet.
Petrikné testvérnő elmondta, hogy ebből a tanulság az, hogy mit ér Krisztus felé az adventi készülődésünk, és mit ér a tiszteletadásunk, a feszes tisztelgésünk, ha szívünk kapuját nem nyitjuk ki Jézus számára és nem engedjük be oda!
Ez engem is elgondolkodtatott. Hányszor próbáljuk magunkat is áltatni, hogy adakozok, figyelek a beszédemre, vallásos vagyok, járok templomba, gyülekezetbe, tisztelettudó vagyok, szorgalmasan dolgozom, szeretem a családom, segítek másokon, csak éppen a szívem előtt álló Jézust nem engedem be abba.
Akkor mit ér az egész? Semmit!
Fordítsunk a dolgon. Jézus nélkül képtelenek vagyunk a tisztára, a jóra, ezért legyen szívünk királya, hívjuk be oda és akkor már szívből adakozunk, szolgálunk, felemelünk, imádkozunk, jót cselekedünk.
Mert nem belőlünk, hanem minden jó csak Jézusból/tól fakad.
Vezess Jézusom!
Szepes Péter
Petrik Ádámné olvasott el egy kis történetet, aminek nagy tanulsága van. Íme:
"Régen történt, hogy egy katona karácsonykor őrségben volt.
Nagyon figyelt nehogy a felettese meglepje őt és a tisztelgés elmulasztása miatt fenyítést kapjon.
Igazából az őrbódéját és a kaput kellett őriznie.
Egyszer csak lódobogást hallott és a parancsnoka a százados ott állt előtte lóháton.
Nagyon feszesen és szabályosan tisztelgett neki azonnal.
Mire a parancsonoka azt vetette neki oda: hé fickó mit érek a tisztelgéseddel, ha nem nyitod ki nekem a kaput? A katona azonnal ugrott és a kaput kinyitva beengedte a Kaszárnyába a parancsnokát."
Eddig a kis történet.
Petrikné testvérnő elmondta, hogy ebből a tanulság az, hogy mit ér Krisztus felé az adventi készülődésünk, és mit ér a tiszteletadásunk, a feszes tisztelgésünk, ha szívünk kapuját nem nyitjuk ki Jézus számára és nem engedjük be oda!
Ez engem is elgondolkodtatott. Hányszor próbáljuk magunkat is áltatni, hogy adakozok, figyelek a beszédemre, vallásos vagyok, járok templomba, gyülekezetbe, tisztelettudó vagyok, szorgalmasan dolgozom, szeretem a családom, segítek másokon, csak éppen a szívem előtt álló Jézust nem engedem be abba.
Akkor mit ér az egész? Semmit!
Fordítsunk a dolgon. Jézus nélkül képtelenek vagyunk a tisztára, a jóra, ezért legyen szívünk királya, hívjuk be oda és akkor már szívből adakozunk, szolgálunk, felemelünk, imádkozunk, jót cselekedünk.
Mert nem belőlünk, hanem minden jó csak Jézusból/tól fakad.
Vezess Jézusom!
Szepes Péter
2011. december 9., péntek
Fény és só lenni ebben a világban...
" 1Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, 2mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 3Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. 4Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. 5Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé." (1Thesszalonika 5,1-5)
Ezek az igék az Áhítatunk tegnap esti alapigéi, hiszen az Adventi időszakban még hangsúlyosabbá válik az: hogyan él és cselekszik a hívőember, várva vissza Urát Jézust.
Mindig készen kell lennünk, mert akkor jön el Jézus, amikor a leginkább nem várják.
Mennyire igaz ez a mai világra is. Most is mondogatják, hogy békesség kell, biztonság kell, jó és erős gazdaság kell, pénz kell és jó anyagi háttér, kocsi, ház, ékszer, külföldi utak, család stb...
És nem veszik észre ezek az emberek, hogy minden kell nekik csak éppen a legfontosabb az egyetlen MEGTARTÓ ERŐ nem kell: ISTEN.
A család, gyermekek sem jelentenek igazi boldogságot, ha nincs ott a család életében Isten.
A földi anyagi épületek, javak, pénz, sőt a föld és az ég is recsegve-ropogva égnek, olvadnak semmisülnek meg, válnak hamuvá-tudjuk Péter apostoltól.
Borzasztó és elképesztő mennyire lett ebben a modern civilizációban a maga istene az ember.
Majd én tudom mi jó nekem, azért minden élvezetről nem mondok le, erre mindig jut pénz-halljuk hány embertől. Aztán meg anyagi gondjai vannak, de nem veszi, vagy akarja észre venni, hogy kávéra, cigire, édességre havi 40 ezer ft-ot költ el csak ő egymaga. Mert én tudom mi jó nekem... nem ismerősek ezek a kifejezések? Sátán kígyó képében mondja ezt az emberpárnak, hogy Isten pont azt akarja elvenni tőletek, hogy tudjatok, nem akarja nektek megadni a jót a tudást, és Éva majd Ádám "bevette" ezt az érvelést és elszakadt Istentől. Láthatjuk mire viszi az az ember, aki Isten nélkül akar élni, képmutató, haragos szívű és büszke, majd depressziós és összetört lesz. Egy undorító, szenvedélyektől függő, üres, jelentéktelen életvitelre-erre viszi! Aztán csodálkozik még a környezete is, hogy nincs a családban boldogság, békesség, nyugalom és egymásra figyelés, csak számító egoista önérdek.
Mennyi magyar ember nem jár gyülekezetbe, nem imádkozik, nem ismeri a Bibliát, nem hisz Istenben és ezáltal istentelen. A vallásos nevelés, semmit nem jelent, az kevés. Életváltozás kell, bűnbánat, bocsánatkérés, újjászületés, bemerítés és hit Istenben ez kell!
Láthatjuk tehát, hogy ehhez a munkához, a megváltás művének beteljesedéséhez Isten ESZKÖZÖKET rendelt ki, állított munkába és ezek a: HÍVŐ EMBEREK, GYÜLEKEZETEK.
Most megannyi fontos feladat mellett a "sóvárogva várt Istenfiak" munkájából kettőt emelek ki.
1., Világítani a sötét (szellemi) világban.
2., Sót, ízt adni ennek a gonosz világnak.
Nagyon szép kép, hogy "lábaim előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága" (119. Zsoltárból), hiszen képletesen ugyan de bemutatja, hogy Isten igéjének (Biblia) ismerete nélkül olyan, mint ha vaksötétben mennénk előre, sokszor rohanva (mert a bátor, büszke, istentelen ember rohan a sötétben és töri össze magát és zuhan végül menthetetlenül a szakadékba, mert nem látta a veszélyt) a végzetünk felé.
Isten nem csak szövétneknek, lámpásnak adta az Igét, hanem korlátnak is, korlátnak a meredek, veszélyes, szakadékos életutakon. Hogy visszatartson, megállítson, helyes irányba tereljen. Isten igéje útjelző tábla is tehát.
A hívőember világít, világít mint sötétben a szentjános bogár. A sok "szentjános bogár" pedig, főleg ha egy légtérben van, akkor képes bevilágítani nem csak a közvetlen, hanem a tágabb környezetét is.
A hívő embernek fénye van, de itt jön egy óriási lényeg: ez nem az ő fénye, ez Jézus Krisztus fénye, tőle kaptuk, Ő világít át/rajtunk keresztül, mint egy foszforeszkáló anyagon, mi pedig ezt magunkba szívva fénylünk, mint az említett foszforeszkáló anyag a sötétben. Jézus rajtunk keresztül ad isteni fényt a sötét szellemiségű világnak. Micsoda megtiszteltetés és kiemelkedő feladat: Isten hűséges fényhordozói lenni.
Ám óriási felelősség is. Mert ha kényelmesek vagyunk és csak pislákolunk, akkor amellett, hogy az Istent keresőknek nem világítunk a sötétben, mi magunk is elkárhozhatunk. Bizony ám. Nem vicces ez!
Hány embertől halljuk, hogy keres, hogy nem találja a válaszokat, hogy nem tudja mit tegyen, vagy hogyan tegye, pánikol stb... Tudod mi a helyzet kedves olvasó?
Isten ebben a sötét világban elkészítette a válaszokat, ott hevernek az ember előtt. De mivel az istentelen embernek nincs fénye nem látja ezt meg, de a hívő fénylik, világít, és ha oda áll az istentelen, hitetlen ember mellé, akkor bevilágítja az előtte álló utat és meg tudja így mutatni az Isten a hívő fényén át a választ, a megoldást. És idővel, hinni fog, Istené lesz és ő is világítani fog, saját maga előtt is, meg a kereső embertársai előtt is. Micsoda felfedezés és ha úgy tetszik előny: a hívőember saját maga világít és így látja az Isten által elkészített válaszokat, látja az előtte álló utat és veszélyeket, magát az életet!!!
Értjük ezt, felfogjuk ezt, micsoda hatalom és erő és megtartás van ebben.
Dicsősség ezért is az Istennek!
Isten azt akarja, hogy a fényhordozó hívők világítsanak az elesett bűnösöknek is, mert nekik is elkészített hely van a Mennyországban, Jézus vére által: MINDENKI (igen jól érted) üdvözülhet, csak rajtad áll, hogyan döntesz.
Uram adj erőt, hogy fényed bennem is mindig ragyogjon az emberek előtt, és ha kioltod ezt a lángot, akkor hagy juthassak a családommal az ÖRÖK FÉNYESSÉGBE A TE ORSZÁGODBA!
A hívőember só is, ízt adó só.
Só nélkül íztelen az étel, ehetetlen.
Jézus azt akarja, hogy a hívőember ízt adjon ennek a gonosz világnak.
Mit értek ezalatt? Jó értelembe vett életminőséget.
A hívőember úgy ad ízt ennek a világnak, a családjának, a másik embernek és önmagának, hogy értékeket teremt. Emberséget, szeretetet, békességet, nyugalmat, biztonságot sugároz.
Tud megelégedni, tud hálát adni minden körülmény között, a rosszban is. Tud imádkozni, tud dicsőíteni az Istent, tud szeretni, és jót cselekedni.
Úgy ad ízt a hívőemberen keresztül Isten a világnak, hogy a hívőember felkarolja az árvát, az özvegyet, az éhezőt, a börtönben lévőt, a kórházi beteget meglátogatja, neveli a gyermeket, figyel az idősre, jár gyülekezetbe és hisz, engedelmes a halálig.
Jézus az engedelmessége által jutott tökéletességre, és a térdein harcolt.
Ne gondoljuk, hogy mi hívőemberek, ezt kényelmesebben "megúszhatjuk"!
Világosság és só lenni ebben a világban ez a főfeladatunk.
Tegyük a dolgunk tehát, várva vissza az URAT!
Szepes Péter
teológus
Ezek az igék az Áhítatunk tegnap esti alapigéi, hiszen az Adventi időszakban még hangsúlyosabbá válik az: hogyan él és cselekszik a hívőember, várva vissza Urát Jézust.
Mindig készen kell lennünk, mert akkor jön el Jézus, amikor a leginkább nem várják.
Mennyire igaz ez a mai világra is. Most is mondogatják, hogy békesség kell, biztonság kell, jó és erős gazdaság kell, pénz kell és jó anyagi háttér, kocsi, ház, ékszer, külföldi utak, család stb...
És nem veszik észre ezek az emberek, hogy minden kell nekik csak éppen a legfontosabb az egyetlen MEGTARTÓ ERŐ nem kell: ISTEN.
A család, gyermekek sem jelentenek igazi boldogságot, ha nincs ott a család életében Isten.
A földi anyagi épületek, javak, pénz, sőt a föld és az ég is recsegve-ropogva égnek, olvadnak semmisülnek meg, válnak hamuvá-tudjuk Péter apostoltól.
Borzasztó és elképesztő mennyire lett ebben a modern civilizációban a maga istene az ember.
Majd én tudom mi jó nekem, azért minden élvezetről nem mondok le, erre mindig jut pénz-halljuk hány embertől. Aztán meg anyagi gondjai vannak, de nem veszi, vagy akarja észre venni, hogy kávéra, cigire, édességre havi 40 ezer ft-ot költ el csak ő egymaga. Mert én tudom mi jó nekem... nem ismerősek ezek a kifejezések? Sátán kígyó képében mondja ezt az emberpárnak, hogy Isten pont azt akarja elvenni tőletek, hogy tudjatok, nem akarja nektek megadni a jót a tudást, és Éva majd Ádám "bevette" ezt az érvelést és elszakadt Istentől. Láthatjuk mire viszi az az ember, aki Isten nélkül akar élni, képmutató, haragos szívű és büszke, majd depressziós és összetört lesz. Egy undorító, szenvedélyektől függő, üres, jelentéktelen életvitelre-erre viszi! Aztán csodálkozik még a környezete is, hogy nincs a családban boldogság, békesség, nyugalom és egymásra figyelés, csak számító egoista önérdek.
Mennyi magyar ember nem jár gyülekezetbe, nem imádkozik, nem ismeri a Bibliát, nem hisz Istenben és ezáltal istentelen. A vallásos nevelés, semmit nem jelent, az kevés. Életváltozás kell, bűnbánat, bocsánatkérés, újjászületés, bemerítés és hit Istenben ez kell!
Láthatjuk tehát, hogy ehhez a munkához, a megváltás művének beteljesedéséhez Isten ESZKÖZÖKET rendelt ki, állított munkába és ezek a: HÍVŐ EMBEREK, GYÜLEKEZETEK.
Most megannyi fontos feladat mellett a "sóvárogva várt Istenfiak" munkájából kettőt emelek ki.
1., Világítani a sötét (szellemi) világban.
2., Sót, ízt adni ennek a gonosz világnak.
Nagyon szép kép, hogy "lábaim előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága" (119. Zsoltárból), hiszen képletesen ugyan de bemutatja, hogy Isten igéjének (Biblia) ismerete nélkül olyan, mint ha vaksötétben mennénk előre, sokszor rohanva (mert a bátor, büszke, istentelen ember rohan a sötétben és töri össze magát és zuhan végül menthetetlenül a szakadékba, mert nem látta a veszélyt) a végzetünk felé.
Isten nem csak szövétneknek, lámpásnak adta az Igét, hanem korlátnak is, korlátnak a meredek, veszélyes, szakadékos életutakon. Hogy visszatartson, megállítson, helyes irányba tereljen. Isten igéje útjelző tábla is tehát.
A hívőember világít, világít mint sötétben a szentjános bogár. A sok "szentjános bogár" pedig, főleg ha egy légtérben van, akkor képes bevilágítani nem csak a közvetlen, hanem a tágabb környezetét is.
A hívő embernek fénye van, de itt jön egy óriási lényeg: ez nem az ő fénye, ez Jézus Krisztus fénye, tőle kaptuk, Ő világít át/rajtunk keresztül, mint egy foszforeszkáló anyagon, mi pedig ezt magunkba szívva fénylünk, mint az említett foszforeszkáló anyag a sötétben. Jézus rajtunk keresztül ad isteni fényt a sötét szellemiségű világnak. Micsoda megtiszteltetés és kiemelkedő feladat: Isten hűséges fényhordozói lenni.
Ám óriási felelősség is. Mert ha kényelmesek vagyunk és csak pislákolunk, akkor amellett, hogy az Istent keresőknek nem világítunk a sötétben, mi magunk is elkárhozhatunk. Bizony ám. Nem vicces ez!
Hány embertől halljuk, hogy keres, hogy nem találja a válaszokat, hogy nem tudja mit tegyen, vagy hogyan tegye, pánikol stb... Tudod mi a helyzet kedves olvasó?
Isten ebben a sötét világban elkészítette a válaszokat, ott hevernek az ember előtt. De mivel az istentelen embernek nincs fénye nem látja ezt meg, de a hívő fénylik, világít, és ha oda áll az istentelen, hitetlen ember mellé, akkor bevilágítja az előtte álló utat és meg tudja így mutatni az Isten a hívő fényén át a választ, a megoldást. És idővel, hinni fog, Istené lesz és ő is világítani fog, saját maga előtt is, meg a kereső embertársai előtt is. Micsoda felfedezés és ha úgy tetszik előny: a hívőember saját maga világít és így látja az Isten által elkészített válaszokat, látja az előtte álló utat és veszélyeket, magát az életet!!!
Értjük ezt, felfogjuk ezt, micsoda hatalom és erő és megtartás van ebben.
Dicsősség ezért is az Istennek!
Isten azt akarja, hogy a fényhordozó hívők világítsanak az elesett bűnösöknek is, mert nekik is elkészített hely van a Mennyországban, Jézus vére által: MINDENKI (igen jól érted) üdvözülhet, csak rajtad áll, hogyan döntesz.
Uram adj erőt, hogy fényed bennem is mindig ragyogjon az emberek előtt, és ha kioltod ezt a lángot, akkor hagy juthassak a családommal az ÖRÖK FÉNYESSÉGBE A TE ORSZÁGODBA!
A hívőember só is, ízt adó só.
Só nélkül íztelen az étel, ehetetlen.
Jézus azt akarja, hogy a hívőember ízt adjon ennek a gonosz világnak.
Mit értek ezalatt? Jó értelembe vett életminőséget.
A hívőember úgy ad ízt ennek a világnak, a családjának, a másik embernek és önmagának, hogy értékeket teremt. Emberséget, szeretetet, békességet, nyugalmat, biztonságot sugároz.
Tud megelégedni, tud hálát adni minden körülmény között, a rosszban is. Tud imádkozni, tud dicsőíteni az Istent, tud szeretni, és jót cselekedni.
Úgy ad ízt a hívőemberen keresztül Isten a világnak, hogy a hívőember felkarolja az árvát, az özvegyet, az éhezőt, a börtönben lévőt, a kórházi beteget meglátogatja, neveli a gyermeket, figyel az idősre, jár gyülekezetbe és hisz, engedelmes a halálig.
Jézus az engedelmessége által jutott tökéletességre, és a térdein harcolt.
Ne gondoljuk, hogy mi hívőemberek, ezt kényelmesebben "megúszhatjuk"!
Világosság és só lenni ebben a világban ez a főfeladatunk.
Tegyük a dolgunk tehát, várva vissza az URAT!
Szepes Péter
teológus
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)