Jézus visszajön!

"Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen."     (Jelenések könyve: 1. rész 7. verse)


Jézus visszajön!
Ez a "hír" megosztja az emberiséget, sajnos. Megosztja, mert vannak akiknek ez nem hír, nem hisznek Jézusban, nem is értik, nem is érdekli őket, aztán vannak akik hiszik Jézust, de ellenségei és ezért nekik fusztráló ez a hír, mitöbb gyűlöletet keltő, és vagyunk mi, akiknek életünk legnagyobb örömhíre. Főként ebben a mai gonosz világban. Nekünk ez MEGTARTÁST jelentő hír és bizonyosság!
"Síratja őt a föld minden nemzetsége",-írja János apostol, hangsúlyozom: MINDEN nemzetsége.
Meglátja őt mindenki-ha tetszik, ha nem, azok is akik már rég halottak, azok is akik a tenger mélyén vesztek el, azok is akiket elnyelt a föld, azok is akik pogány rómaiként átszegezték, azok is akik nem hisznek benne, az ördögök is, azok is meglátják akik elhamvasztatva magukat szétszóratják, a politikusok is, és mi is akik élünk.
És sírni fogunk, de lesz egy óriási különbség, van aki a rettenettől a félelemtől sír, az elszalasztott megannyi lehetőség felett sír, és a kárhozata miatt, és lesz aki örömében, látva a végső Jézusi dicsősség betetőzését, és egy hívőembernek ettől nincs nagyobb öröme. Főleg, hogy ebben az uralkodásban, mi hívők is résztvehetünk. És ez csodálatos!
Advent van, amiben emlékezünk (és kiemelném, hogy nem Jézus születését várjuk, mert az már egyszer és mindenkorra 2000 évvel ezelőtt megtörtént) Jézus földre jöttére és várjuk a visszajövetelét.
Ez az időszak erről szól, egyházi ünnepként.
Várjuk azt is, hogy Betlehem helyett, MA megszülessen még sok szívben, hogy a vele való találkozás üdvöt jelentsen, ne kárhozatot.
Nagy kegyelem, hogy én már szívembe fogadhattam Jézust!
Érdemtelen kegyelem. Miért is?
Fontos ezt tisztázni, mert sok kereső, vagy vallásos (ami kevés) ember, vagy hitetlen -arra hivatkozik, hogy hát a papok hogy élnek, mit tett az egyház a történelemben, hogyan élnek a hívők stb...
És ez sokszor elégséges muníció ahhoz Sátánnak, hogy el is fordítsa a lényegről az emberek figyelmét, azaz:
MINDEN EMBER SZÜLETÉSÉTŐL FOGVA BŰNÖS, MEG KELL TÉRNIE ISTENHEZ, AMI CSAK JÉZUS ÁLTAL LEHETSÉGES, ÉS ÉLETÉT ÁT KELL ADNIA JÉZUSNAK, MERT CSAK ÚJJÁSZÜLETETT EMBEREK ÜDVÖZÜLHETNEK, AKIK TELJES ÉLETVÁLTOZÁSON IS KERESZTÜL MENTEK ÉS TERMIK A LÉLEK GYÜMÖLCSEIT IS ÉS JÓKAT CSELEKEDNEK!
Mielőtt "leszólnánk" netán elítélnénk azokat akik gúnyolódnak a hívőkön és kritizálnak minket, jusson eszünkbe egy-két dolog. Mondjuk az, hogy igazuk van. Hú de kemény ez most leírva, nemde, kedves hívők, papok és kántorok stb...?
Miért is? Mert hívőemberként, bemerítetként török házasságot, leszek parázna, beszélek csúnyán, indulatos vagyok, képtelen kezelni a dühömet, tiszteletlen vagyok a szüleimmel a családommal, káromkodok, cigarettázok, elválok, bulizok, iszok is néha, nem járok rendszeresen gyülekezetbe, van, hogy alig imádkozom és olvasom a Bibliát. Ez velem mind megtörtént, bemerített, hívő, újjászületett emberként.
Na akkor ki a hiteles hívő ember, ki a hiteles Krisztusi ember? Igen helyes a válasz: SENKI!
"amint meg van írva: Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent." (Pál levele a Rómaiakhoz 3. r. 10-11. v.)
Az a hívőember, aki elhiszi magáról, hogy nem bukhat el, és mennyire ügyes a hívőéletben, az gőgös lesz és el fog bukni.

Akkor most mi van-kérdezheti a kedves olvasó?!
Vannak emberek, akik nem hisznek, elkárhoznak, és még is ha a hívőt kritizálják-igazuk van?
Hogy aki hívő az teljes életváltozáson megy át, és még is előfordul, hogy: parázna, káromkodik, irigy, indulatos, nem olvas Bibliát stb...? Nincs egy igaz ember sem?
Akkor most ki várja helyesen vissza Jézust? Egyáltalán akkor ki Jézus követője? Mi van akkor most?

Jogos kérdések!
Így Adventkor meg aztán igazán aktuálisak is.
És egyáltalán nem lényegtelen kérdések ezek, mert a hívő ember nem csak a maga életével játszik/felelős, hanem mint küldött, Jézus küldötte, már kőkeményen befolyásolja mások életét is. Egy olyan hívő aki parázna is tud lenni, vagy indulatos, hogyan terelgethet Jézushoz embereket?

Parázna nő esete. Asszony hol vannak a te vádlóid? Sehol? Akkor én sem vádollak téged, eredj el és többé ne vétkezzél? Ez a kulcs. Mert nincs bűntelen ember. Ez az asszony innentől nem vétkezett? Mit gondolsz kedves olvasóm? De, vétkezett, minden bizonnyal reméljük nem lett újra parázna, de vétkezett, mert az ember bűnös. A kulcs nem itt van, hanem abben, hogy amikor meglátom bűnömet, akkor azonnal, megbánva azt Jézushoz futok, és kérem, engedve munkálkodását életemben, hogy nem kövessem el újra, meg újra legalább ugyan azt ne. Így menve előre aztán látni fogjuk, hogy nem vagyunk bűntelenek továbbra sem, de nem ural le a bűn, mert nem teher, hiszen leteszem azonnal Jézus elé.
Viszont, ha egy hívőember, állandóan elbukik a bűneiben, vagy ugyan azon vétkekben, az nem akar szabadulni tőlük és édesek neki, ezért Jézust nem is hagyja munkálkodni és bünt eltörölni, az ilyen hívő ember, már nem Krisztusé.
Tehát lehet sajnos hívőként is súlyos bűnökben élni, de lehet tőlük szabadulni és akkor már hiteles /nem szeretem ezt a szót, mert olyan emberíze van, mint ha érdemem lenne/ emberek vagyunk.
Minnél többet figyelünk Jézusra, és hagyjuk őt formálni az életünket, annál jobban tűnnek el a bűnök is.
Olyan jó, hogy már nem cigarettázom, nem vagyok házasságtörő, parázna, nem beszélek annyira csúnyán, nem vagyok annyira tiszteletlen és indulatos sem, nem káromkodom, nem bulizom, nem ittasodom le, és minden nap olvasom a Bibliát és imádkozom.
Annyira jó, na nem tőlem jó, nem én értem ezt el, hanem a bennem munkálkodó Jézus. De van még mit letenni: szebben kell még mindig beszélnem, jobban kell vigyáznom a tisztátalan gondolatokra, türelmesebbnek kell még lennem, és még mindig sok indulat van bennem, több tiszteletet kell tanulnom stb...
Tehát formálódnom kell.
De tudom azt, hogy az én Uram megtart és üdvözít. Nekem állandóan kell fognom a kezét és akkor nem eshet baj a lelkemen.
Annyira kíváncsi vagyok, hogy a családban, a munkahelyemen, az új gyülekezetemben, az utcán mit sugárzok, mit látni belőlem, az életemből, mit üzen az életem, miről árulkodik?
Nem magamért érdekel ez, hanem azért, hogy Jézus sír felettem, vagy örül nekem.
Annyira nem szeretném már azt a sebzett szívet még én is tovább sérteni, szomorítani!
Mert nem az én ügyem ez csupán, hanem ez Krisztus ügye.

Mit tegyünk akkor így ÁDVENT idején a Krisztust visszavárva?
Kettő dolgot:
1., Aki még nem adta át életét Jézusnak és nem született újjá, az mielőbb térjen meg bűneiből, bánja és vallja meg azokat Jézusnak és hívja be őt a szívébe, hogy lehessen élete Ura, és cselekedjen a jövőben tanítványként, hirdesse az evangéliumot.
2., Aki pedig már újjászületett tanítvány, az is hirdesse szakadatlanul az evangéliumot, olvassa a Bibliát, élje is meg azt, szüntelenül imádkozzon, látogassa meg a szegényeket és töltse be a szükséget, béküljön ki a szomszéddal a haragosával, bocsásson meg mindenkinek, törődjön a betegekről, gondoskodjon a gyermekekről, fogja meg a kezét azoknak, akiktől talán majd mindenki undorodik, símogasson, mondjon szépeket azoknak akik szót sem hallanak, mert nem szólnak hozzájuk, öleljen, térdein harcoljon amikor szájjal már nem lehet, adjon enni, inni a nélkülözőknek, vígasztaljon, legyen önzetlen, mindig gyakoroljon bűnbánatot, járjon rendszeresen gyülekezetbe és ott is szolgáljon, szeress, szeress és szeress, miközben légy végig szelíd és irgalmas szívű.

Kedves olvasó ez a helyes élet, és magamnak is mondom, ne csak írd, tedd is így mindenkor.

"Az Úr közel-Jövel Uram Jézus, hamar!"
Dicsősség az Úrnak!

Szepes Péter
teológus