Írom ezt a blogot hiszem, hogy a java, remélem mind több a gondolataimból a Szentlélek által jön.
Nagy felelősség ez a blog írás, mert eszközzé tud válni az ördög számára is.
Mert egyfajta utikalauz is a blog írójáról (ez esetben rólam), hogy milyen ember, vagy gondolkodású ember is vagyok én. Kiismerhetővé tesz, és témát adhat negatív értelemben is.
A blog írás nagy veszélyt is jelent amellett, hogy exhibicionistának is bélyegezhetik az íróját, támadási alapot is adhat, akár joggal, akár jogtalanul. Attól függ, mivel is foglalkozok egy-egy bejegyzésben a blogon.
Mivel van egy kemény stílusom, és nem szoktam véka alá rejteni mi foglalkoztat-jön támadás bőven.
Ez a második blogom (az elsőt polgármesterként írtam) és mind két blog kapcsán célkeresztbe kerültem és sok támadás ért. De ezt vállalom, mert tanulni lehet belőle, a jogos kritikákból, illetve arra ösztönöz, hogy ne emberi igényeket szolgáljak ki, és ne azt írjam, amit olvasni szeretnének, hanem azt amire Isten lelke indít.
És micsoda különbség!!!
Hívőember vagyok. Gyarló, bűnös, de újjászületett, megváltott hívőember.
Ezért kötelességemnek érzem, hogy beszéljek/írjak Istenről, Jézusról, az evangéliumról, Bibliáról.
A magam színvonalán ugyan, de írjak.
Tehát ezért írom ezt a blogot, mindannyiszor belátva, hogy mennyire sokat kell még tanulnom, formálódnom, térdeimen harcolnom, imákkal, és átadni mindent nap-mint nap Isten kezébe. Ő irányítson, Ő a kapitány.
Írom tehát, míg erőm engedi.
Ma este már másodszor voltunk a feleségemmel és anyósommal a berceli Hivatalban a bibliai esten.
Dr. Reisinger János irodalomtörténész tartotta ma este, Istenről beszélve, ki is Isten témakörben.
Elmondta, hogy az emberek többsége naponta többet foglalkozik a cipőfűzőjével, mint Istennel. Vagy többet foglalkozik a reklámokkal, a TV-vel, mint Istennel.
Egyszerűen nincs igazi fogalmuk Istenről, nem is tekintik személynek.
Nagyon hasznos és áldott volt ez a mai este is.
Ma esti baptista áhítat igéje a "Így szól az Úr: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek!
De ők ezt mondták: Nem megyünk!" (Jeremiás könyve: 6. r. 16. v.)
Eme igerész felet az áll a Bibliámban: "Isten hiába akarta megmenteni népét."
A ma esti bibliai előadásra vissza térve.
Hogyan is keresné Istent az az ember, aki nélküle él, ha a választott nép Izráel is úgy viszonyul Istenhez, mint a fent olvasott jeremiási igében?!
Pontosítva Júda és Benjámin törzsének területéről beszélhetünk már csak Jeremiás próféta idején, mert Izráel 10 törzse, már jó 200 éve Asszír fogságba került és megsemmisült. Krisztus előtt 580 körül aztán jönnek a babilóniaiak, akik Isten eszközeként lekaszabolják a 2 törzset, Jeruzsálemet, és fogságba viszik őket 70 évre. Júda nem tanult Izráel vesztéből, és Jereimás hűséges fellépése is süket fülekre talált és jött a pusztulás.
Tehát, szintén Izráel, amikor ki jön csodálatos szabadulással (Vörös-tengeren átkelés száraz lábbal stb...) Egyiptomból, ahol rabszolgasorban éltek, sínylődtek, még is azt mondták a pusztában, hogy nem kell a Kánaán (12 kémből ráadásul 10 esélytelennek látta Kánaán elfoglalását), hanem vissza akarnak menni Egyiptom húsos fazekaihoz. Isten felhőoszlopban nappal, tűzoszlopban éjjel volt a nép vezetője, ott volt velük és a rabszolga sors kívánatosabb volt, mint az új földi haza.
A fenti jeremiási igében, pedig az Istenhez és az Ő útjához való visszatérésre azt mondja Júda népe: "Nem megyünk!"
Ez a "részleges amnézia", Isten népe időszakosan elfelejti, hogy ki is Isten?!
Vissza térni az ősi utakhoz, Istenhez, de fontos ügy ez ma is!!!
Ha azok akik Isten választottai, időnként vagy hosszútávon elfelejtik ki is Isten, akkor azok akik nem hisznek Benne, hogyan is tudnának ismeretet szerezni róla és vágyni Rá!
Pedig pontos ismeret és hit nélkül lehetetlen Istennel kapcsolatban lenni, ha meg nem akarunk, akkor meg nincs miről beszélni. Ezért nem lehet nyugta az ember lelkének.
Sokszor én is részleges amnéziába szenvedtem/szenvedek, ezért tudok olynokat elkövetni, amiket nem lehetne egy hívő embernek.
Nagy a felelősség rajtam/rajtunk, mert mi tudjuk Isten kegyelméből ki is Ő, tehát akkor éljünk is így, és ha hív és nyeseget, legyünk engedelmesek és kövessük őt szüntelen!
Istenem, én Veled akarok élni mindennap, és napról-napra mindjobban megismerni és áldani, dicsőíteni Szent Neved.
Szepes Péter
teológus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése