"10Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, 11amely ezt mondta: "Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába". 12Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, 13és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; 14feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; 15lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; 16jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. 17Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, 18és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. 19Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után;" (Jelenések könyve, 1. r. 10-19. v.)
Húsvét van. Különbözően éli ezt meg az emberiség.
Van aki utálja az ünnepeket és nem is tartja, van aki nem hisz benne, de szokásként megünnepli, van aki vallásosan eljut a halott Krisztusig (körmenetek stb...) és van akinek ez a legszentebb ünnep.
Megosztja tehát országunkat is a Húsvét.
Minek az ünnep, ha az öncélú és csak az élvezetekről szól, az emberről szól?
Minek és mire gyúl öröm a szívünkben? Ez tényleg öröm, vagy csak a pálinka sok?
Mitől érzem ma délben magam jól, a jó ebédtől, a kölnik illatától, a nyuszitól, a hagyományok majmolásától?
Mitől ünnep a húsvét?
Mire tanított a nagy böjt, akik megtartották mire jutottak?
Miért böjtöltek? Mert a pap ezt kérte, vagy mert Jézusról elmélkedtek?
Ha róla elmélkedtek, mire jutottak?
Azok domborítanak a legjobban a templomi padokban, akik évente a 3 nagy ünnepen mennek el templomba!
Leróttuk, kifizettük, adakoztunk, virágot vittünk, tehát most minimum pünkösdig, de lehet, hogy karácsonyig csend az Istennek, hagyjon békén, újra hagy éljem a magam koszos, bűnös életét.
Persze ezt nem ismerem el, én tökéletes, jó, derék vallásos ember vagyok.
Még is egy a kérdés: van-e helye a szívemben Jézusnak, vagy nincs?
Ha nincs, mit keresek a templomban?
Ha van, akkor meg miért élek világi, bűnös életet?
Be kell valljam, hogy sok idő kell még nekem ahhoz, hogy feldolgozzam azt, hogy a nagy népegyházak teljesen természetesnek tartják azt, hogy az életvitelbe szinte minden belefér, a "nagy bűnöket" kivéve.
Ezzel elhitetik, hogy a hívőélet könnyű, hiszen alig kell valamit is megtartani, azt is mellünket verve, hogy milyen ügyesek vagyunk.
Az alapoknál bukik meg minden már.
A húsvét ünneplésénél is.
Átadom az életem, vagy nem, vagy csak részben Jézusnak? Ezen áll vagy bukik minden!
Maguk a papok java sem adja át, tehát nekik miért is fájna, ha híveik tévelyegnek? Ami a lényeg, hogy adakozzanak, legyenek karitatívak, legyen friss virág, meg a formaságok és kész.
Megannyi szokás, emberi szabály és egyházi rendelkezések között már nem jut hely a lényegnek: Jézusnak!
Ebbe buktak bele 2000 éve a zsidók is!
Arra jöttem rá, hogy az emberek nem tudják, hogyan is kell átadni az életüket Jézusnak!
Persze eddig a dilemmáig el sem jutnak, mert egyrészt nem engedik őket eljutni, másrészt, mert nem keresik Istent.
Amire még rájöttem, hogy legtöbbször nem a kocsmáros, a játékterem tulajdonos, a szexshoppos akadályozza meg ebben az embert, hanem az Egyház.
A vallásos egyház.
Nem érdeke, hogy hívei olvassák a Bibliát, ha olvassák ne kérdezzenek, ha kérdeznek nem kapnak választ, ha választ kapnak, inkább ne kaptak volna, mert azok hamis, ördögi válaszok.
Orbit et urbit! Hallhattuk tegnap délben (én nem néztem), zengett a televízió, XVI. Benedek pápa megmondta a tutit. Megmondta a világnak, meg Rómának is, húh de megkönnyebbültünk.
Soha egy mondatában nem hallom és a tegnap déli tudósításokban sem hallottam, hogy emberek, kiabálhatok én nektek az erkélyről 100 nyelven is, ha Jézus nem lesz a személyes megváltónk és nem élünk krisztusi életet, végünk van és elkárhozunk!
Nem, miről maradt meg ez az emberekben tegnap is? A külsőségről, a ceremóniáról, a pompáról, Jézus az istállóban a Pápa a palotában, na ez ám a bibliai értékrend.
Szólt Rómáról, szólt a Pápáról, szólt a nyelvérzékenységről, szólt a tömegről a téren, de nem szólt Jézusról.
Nem szólt, miért? Lehet, beszélt róla, de nem szólt róla, miért?
Mert ha Jézusról szólna a húsvét, akkor nem palotából, nem aranyhímes ruhában, drágakövekkel kirakott pásztorbottal szólna a pápa, hanem egyszerűen, ott az emberek között és kérné, hogy életükkel, viselkedésükkel hirdessék Jézus kegyelmét, ne turisztikai látványosságként.
Detto ez Jeruzsálemben is.
Ugyan is a fenti János által leírt igék elénk tárják, ki is a főméltóság és kinek jár az aranyruha, a dicsőség és a magasztalás!!!!!!!
A 13-16. versek leírják a fent idézett igékben, ki is a Húsvét igazi ALANYA (és nem tárgya): Ő JÉZUS!
A körmenetek, a misék, a halott egyházi szokások egyik legnagyobb bűne, hogy a cselekmények tárgyává teszik (hallhattuk tegnap dr. Almási Tibor professzor testvér igehirdetésében is) Jézust és nem az Alanyává, a lényeggé.
Ha a tárgya, akkor ide-teszem, oda teszem, befogom a száját, zsebre dugom, de ha az alanya, akkor Ő a főnök, róla szól és én vagyok az aki alkalmazkodom és nem fordítva.
Ez a vallásos húsvét legnagyobb hamis üzenete, hogy Jézust ide-oda-amoda rakhatod, a Bibliáddal együtt, néha porold le, de amúgy nyugi, csinálj amit akarsz.
Komolyan mondom, hogy inkább zárva lennének a templomok, mert bár nem használna ez a helyzet, de legalább nem is ártana.
Amikor a gondnok, vagy felügyelő, káplán, vagy tudom is én ki, kinyitja a templomot a Sátán már dörzsöli is a tenyerét, hogy oké, mára is meg lesz a népbutítás és ez mind az Isten "nevében", hurrá!
Mindig tisztelet a kivételnek! Mert általánosítani nem szabad!
János leírja ki is a húsvéti Jézus, egyáltalán a Jézus.
Aki talpig fehérben van, aranyövvel átkötve a dereka, haja, feje hófehér gyapjú, szeme tűznek lángja, lába izzó aranyérc, hangja, mint vizek zúgása, szájából kétélű éles kard jön ki és tekintete, mint a nap- szóval Ő A HÚSVÉTI JÉZUS!
Nem körbe hordozható, nem erkélyről kikiáltható, nem zsebredugható, nem letakarható, nem csendre inthető és nem lenézhető, nem birtokolható!!!
Ő uralkodik rajtunk és nem fordítva!
Ő AZ ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ ÉLŐ, ISTEN SZENT FIA, A MEGVÁLTÓNK!!!
Abban látszik a hamis húsvétok ünneplése, hogy nem Jézusról, nem Jézusért szól, hanem a papokért, magunkért, a szokásainkért.
A húsvét hétfő meg valami tragédia: locsolás, tojások, nyulak, alkoholbetegek az árokban, hagyományok, kézművesség, minden olyan, amiben nincs ott Jézus!
Akkor most miről is szól, kiről? Jézusról? Aligha!
Mert, ha Jézusról szólna, akkor "lábai elé esnénk, mint egy holt"!!!
És dicsőítenénk, magasztalnánk és zengenénk nagy nevét!
De abban látszik, hogy Jézus nincs benne ebben az egészben, mert nincs bűnbánat.
Látott valaki sírva kérni bocsánatot az elrontott életéért a TV-ben a papok, hívek közül?
Mert én nem. Hallottunk részegszerű rádió bemondóról, erkélyről kiabáló pápáról, prédikáló tv-s lelkészekről, de sírva bűnt valló és életét Jézusnak átadó emberekről nem szólt a tudósítás.
Mert akik bekerültek a TV-be azok nem ezt tették, akik meg ezt tették, ők nem kerülnek be a TV-be, mert nem az a hír, hanem a piros tojás, meg a "tojó" nyuszi.
Ebben az országban akkor ért volna valamit ez a lassan elmúló húsvét, ha sírva, mellét verve a nyomorúságtól megtértek volna a papok, a hívek, a magyarok, akkor megértettük volna a húsvét igazi üzenetét.
Ez most is elmaradt!-sajnos.
Ezért kidobott idő volt ez az ünnep megint sokaknak.
Ám itt vagyunk mi, bűnös, de megváltást elfogadó krisztusi hívők-minket is minősít, ha a környezetünk nem változik, ha ilyen ünnepeink vannak, ha az IGE nem érint meg minket igazán!
Imaházakban is lehet ülni úgy, hogy semmit nem jelentett amit hallottam, legalább is az életemen nem látszik.
Óvva intenék mindenkit ettől, magam is, hogy eltékozoljuk a husvéti időt.
Életünkkel, beszédünkkel tegyünk bizonyságot az ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ ÉLŐ JÉZUSRÓL!
Induljunk és hirdessük az ítéletet, hogy megtérésre indítson sokakat, de hirdessük a húsvét igazi csodáját, a feltámadást is, azt, hogy Jézusban van örök élet!
Tegyük ezt!
Ámen!
Szepes Péter
teológus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése