A zsidóknak évente három nagy zarándok ünnepe van, a többi ünnep mellett. Ilyenkor Jeruzsálemben kellett bemutatni áldozatot az Úrnak.
Valószínű, hogy a húsvét ünnepe az, amiről ebben az igeszakaszban szó van, amire Jézus elmegy.
Nézzük meg ezt a bibliai történetet és annak ma is ható üzeneteit.
Először is Jézus engedelmes: zsidóember és Isten Fia minőségében is.
Emberek közé megy. Tanulság, hogy -noha meg van a lelki elmélkedésnek, imádkozásnak, csendességnek is az ideje- emberek közé, akár utcákra, terekre kell menni, mert a 4 fal között nem lehet evangéliumot hirdetni állandóan, onnan ki kell lépni, hogy másokat is elérjünk. Pl.: a "lelki bénákat", de erre majd visszatérünk.
Jeruzsálemben a Juh kapu mellett van egy tavacska, fürdő a Beteszda, ami időnként felkavarodik az Úr angyala által és aki a felkavarás után először lépett bele azonnal meggyógyult, legyen bármi is a betegsége. Milyen áldás, isteni kegyelem volt ez már akkor is, gondviselés és szeretet Isten részéről.
Lehet ezt még tetézni? Lehet! Mert jön Isten Fia: JÉZUS és meglát egy embert, nem is akármilyen nyomorultat, egy 38 éve béna, szenvedő, esendő, kiszolgálatatott, magára hagyott, boldogtalan, fásult embert.
Tanulság ismét, hogy Jézusban Isten közelít hozzánk, Ő lép először, Ő keres minket, ami rajtunk múlik az a válasz. Ezen a válaszon (némaság is válasz, elutasításé!) múlik az ember egészségén jóval több, éspedig az üdvössége, vagy kárhozata.
Jézus nem akarta, hogy bárki is elmondhassa, "hogy de nem is adtál esélyt, hiszen én nem tudok járni, nem tudok a zsinagógába elmenni téged hallgatni"!
Mert Ő megy és meglát, érdeklődik felőlünk ("s megtudta, hogy már régóta beteg") és megkérdez: "Meg akarsz gyógyulni?" Ismerve a történetet, mondhatnánk, még ilyet kérdezni, hát naná, hogy meg akart gyógyulni?! De lassan a heveskedéssel, mert ma is bármennyire is hihetetlenül hangzik, de nem egyértelmű erre a válasz, bizony vannak akik nem akarnak gyógyulni, pusztulni akarnak, főleg lelkileg, ez sikerül is és ez tragédia, mert van Jézus, de a másik oldalon kell a mi részünk, hajlandóságunk is!
Aztán van, aki szeretne gyógyulni, de nem tud, mert önerőből erre képtelen, mint ez a béna ember itt.
Harmincnyolc éve!!! Értjük ezt, 38 éve szenved és béna és nem tud meggyógyulni, még is élnie kell!!!
Nem tudom mióta volt ott a fürdő mellett ez az ember, de megszakad a szívem, ha belegondolok, hogy milyen életet is élhetett ő.
38 év szenvedés, de hajtotta a vágy, mert valahogy az otthonából csak eljutott a fürdő partjára, ha máshogy nem kezein elhúzta magát. Ez az ember élni akart, gyógyulni és az otthona már a fürdő partja lett.
Ám hiába jutott el ide, mire ő oda evickélt a kezein (gondolom a lábai voltak bénák) addigra más lépett be a fürdőbe elsőnek és már nem gyógyulhatott meg.
Embere meg nem volt, aki elsőnek, akár ölbe is bevigye-segítve őt.
38 éven át nem volt egy zsidó, vagy másvalaki, hogy bevigye a vízbe.
Kudarc, kudarc és megint kudarc közel 4 évtizeden át.
Még egy tanulság: a mai tülekedő, vitális, energikus világunkban egyrészt nem halljuk meg a betegek, lelki bénák hangját és elmegyünk mellettük évtizedeken át, pedig lehet, hogy szomszéd szobában, szomszédban él. Eltiporjuk a másikat, mint ebben a történetben a járni, ugrani, futni tudó betegek, akik nem ügyeltek arra, hogy más is van aki beteg, mert lekötötte a saját bajuk. Még ezt elsőre értem is, ő is gyógyulni akart, csak hát az emberi egoizmus, az elvakít és nem látom meg a segítségre várót.
Aztán nincs egy egészséges, aki látva ezt a bénát felkarolva bevigye a fürdőbe, vagy megértést kérjen, hogy ezen az alkalmon, amikor megmozdul a víz, most az egyszer, csak egyszer, 38 év után végre hagy vigyék be ezt az embert.
Nem volt ilyen senki, de ami borzasztóbb, hogy azok akik elsőként bemenve meggyógyultak, nem mentek vissza és nem nyalábolták fel a következő vízmozdulás valamelyikén ezt a bénát. Nem volt!!!
A 10 leprásól egy ment vissza másik alkalommal Jézushoz, hát ennyire hálás az ember!
De itt még egy sem volt a sok-sok meggyógyultból, aki meglássa ezt a bénát és elsőnek bevigye.
A béna válaszol, ebbe a válaszba benne van a 38 év minden keserűsége, és lemondó fájdalma: "nincs emberem"-aki bevigyen.
Szerintem hatalmas szégyen az, hogy 38 évig nem volt egy ember sem, nekik ezért felelni kell az biztos.
Ám fordulat történik, a béna még csak nem is sejti, hogy: MÁR VAN EMBERED, BECSÜLETES NEVE A NÁZÁRETI JÉZUS KRISZTUS A MEGVÁLTÓ.
Nem egy halandó ember, hanem egyenesen Isten Fia jött meg a segítségére!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ő nem ment el mellette, Ő meglátta, de ami még lényegesebb: MEGSZÁNTA!
Mi is látunk, hallunk, elmegyünk emberek mellett, de megszánjuk, segítjük?
Jézus látva a béna ember nyomorúságát, kiszolgáltatottságát, meg azt, hogy ha a zsidókon múlik, akkor még újabb 38 évig is ott lehet, mi több ott rothadhat meg is (már elnézést!) segít és GYÓGYÍT!
De ne ítéljük el egy könnyen a zsidókat itt ebben a történetben. Gondoljunk magunkra.
"Kelj, fel és menj!"-mondja Jézus.
A béna azonnal meggyógyul és felvéve az ágyát jár és egészséges és boldog.
Jézus viszont mindig azért segít, hogy a lelkünk is meggyógyuljon!-ezt ne feledjük.
Szóval a lelki bénák. Hány és hány betegember és lelki beteg, istentelen ember vesz körül, évtizedekig, életeken át, gyógyulna, kiált, jelzi, hogy baj van, de a saját kis koszos életem, az egóm az többet ér.
Vagy hálátlan vagyok és azt hiszem, hogy ha érdemtelenül kaptam egészséget az örökké tart és más nem is érdekel, a betegségről hallani sem akarok, főleg nem a betegről.
Hányan gondolkoznak így? Nem kevesen!
Fel karoljuk a lelki-testi betegeket?
Emberük vagyunk?
Megszánjuk őket, vagy érzéketlenül elmegyünk mellettük.
Vagy a kis bajunkat feltupírozva, csak a körül forgunk, és nem érdekel más baja-mondván van nekem is elég bajom?
Na kedves olvasó, mit gondolsz, remélem kellően kényelmetlenül érzed magad, mert ez a cél.
Kijózanítani és Istenre mutatni. Ez a cél!
Szerintetek érdekelt valakit, hogy ez az ember hogyan él, mit eszik, iszik, fázik e éjjel, mire gondol, vannak e fájdalmai, mi van a lelkében, a szivében?
Mint a történet mutatja: nem! Csak egyedül Jézust érdekelte, hogy mi van ott vele.
Pedig tudták ki ez az ember és mi van vele és mióta beteg, mert az igénkből látjuk, hogy Jézus érdeklődik és pontos leírást kap, pontos évvel (38 éve) a bénáról, még sem vette senki a fáradságot, hogy elsőnek bevigye őt a vízbe.
Na, ez még rosszabb, amikor látjuk a másik ember baját, nyomorát, naponta látjuk éveken, évtizedeken át és még sem indul meg a szívünk feléje, még is hagyjuk szenvedni, gyötrődeni, mert annyiba sem nézzük mint a kutyát.
Na, ez a nagy baj!
Jézus víz nélkül, angyal nélkül, meg gyorsfutás nélkül is meggyógyította a bénát, mitöbb isteni erővel tette ezt, mert Ő ISTEN FIA.
Aztán az emberi gonoszság és vallásos állkegyesség még tovább burjánzik!
Eddig nem volt érdekes, hogy meddig és ki fekszik ott a medence parton és mi van vele, ám miánt SZOMBATON meggyógyul, azonnal érdeklődés központjába kerül.
És jön a gőgös farizeusi, zsidó vallási hozzáállás: "Hogyan mered szombat napon felvenni és cipelni az ágyadat, hát ez munkavégzésnek számít ám kiskomám, a mindenségit neki?!"
"Ki gyógyított meg?!" "Majd annak is jó a füle közé csapunk, annak a szentségtörőnek!"
Hát ennyit a vallásoss emberről. Isten nevében neki menni Jézusnak, felcserélni Máriára, meg minden jelentéktelenségre, és kioktatni.
Nem segítettek rajta, hagyták volna elrohadni és még nekik áll feljebb és nem annak örülnek, hogy helyettük Jézus gyakorolt szánalmat és irgalmat, hanem hogy merte szombaton meggyógyítani, az a nyomorult meg hogyan mert szombaton meggyógyulni, miért nem maradt béna?!
Hát nem szánalmas? De!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ilyen a vallásos, mellét verő gőgös ember!
A béna nem tud választ adni, hiszen ő nem tudta, hogy mekkora kegyelem érte, örült a gyógyulásnak.
Aztán találkozik újra Jézussal a templomban és megkérdezi: ki vagy?
Jézus elmondja, íme meggyógyultál, többé ne vétkezzél, ne legyen több bajod!
Fontos meglátni, hogy a bénának nem a kocsmába, szórakozni, vagy futóversenyre benevezni volt kedve, hanem templomba ment, hálát adni a gyógyulásért!
Lehet, hogy ezért a lelkületéért is gyógyította meg őt Jézus és nem mást, ott a medence parton.
Ezután a "derék" zsidók üldözni kezdték Jézust és faggatták, hogyan merte ezt megtenni szombaton?!
Még ilyet? Mert szombaton leáll Isten is és a szívünk is kihagy? Az élet szombaton is folyik és a betegség nem válogat, hogy melyik napon jön, jön és kész.
Ha szombaton, vasárnap kell lelket menteni, gyógyítani akkor-akkor!
Nem figyelték a beteg bénát, 38 évig magára hagyták, tele a szívük gyilkos gyűlölettel Jézus felé, és még ők mernek oktatni és számon-kérni vallási kegyességet, meg jócselekedetet?!
Szánalmasan undorító!
"Az én Atyám munkálkodik, én is munkálkodom!"-mondja Jézus. Isten szombaton is Isten.
Na erre sem kell több, még ez is: Istenkáromlás, Atyjának nevezi az Istent, Ábrahám, Mózes Istenét, még ilyen belzebúb fattyát!
"Ezért a zsidók inkább az életére törtek..." -olvashatjuk.
Gyilkos indulattal oktatni az Isten Fiát a "helyes" vallási szokásokra.
Na, ezt érti a vallásos, meg egyáltalán az ember!
Ilyen voltam én is, és figyelnem kell, hogy ezután soha többé ne legyek ilyen, hiszen az én szívemben már Jézus él és uralkodik.
Az én dolgom már: meglátni a beteget, a bénát, a nyomorultat, az istentelent, a gazdagot a szegényt és szolgálni feléjük szeretettel és Jézusról bizonyságot tenni.
Hogy a vakok láthassanak, a bénák járhassanak, a betegek meggyógyulhassanak!
Ámen!
http://www.youtube.com/watch?v=YARRpSiKaGo&feature=related
Szepes Péter
teológus
