Ma van a 10. évfordulója a World Trade Center (USA) elleni arab terror támadásnak.
Borzasztó, hogy ilyen megtörténhet, és ártatlanok esnek áldozatul a világ politikai harcainak.
Ezzel kapcsolatban, eszembe jut, hogy ha Európában, USA-ban, Izraelben történik terror, erőszak, népirtás azzal tele a világsajtó, tele minden, ha tanulunk belőle és megjobbul a világ, akkor jó, hogy a média ezekről beszámol. Ám hiányérzetem van!
A napokban is, de az elmúlt évtizedben AFRIKÁBAN (Uganda, Ruanda stb...) millók haltak meg a terror, a törzsi népirtás (tuszik, hutuk stb...), erőszak következtében.
Senki nem tesz ez ellen komolyan, nincs rendkívüli ENSZ, meg NATO ülés, a világsajtó meg sem említi, igaz mondjuk közép (fekete) Afrikában nincs minden sarkon TV stúdió, de a helyszínre lehetne utazni tudósítani, ma már ez nem gond, nincs távolság. Nőket csonkítanak meg (levágják a melleiket), hogy ne szoptathassanak, megkínozva, megerőszakolva ölik meg őket, gyerekeket és mindenkit. (Ajánlom a Nap könnyei Bruce Willis és a Véres gyémánt Leonardo di Caprio főszereplésével, filmeket e témában.) A világ java, még is úgy gondolja, az az ő belügyük, jó messze a "dzsungel mélyén" hagy öljék egymást. Ja, hogy éheznek, mi meg a kukába dobjuk ki a megmaradt élelmet? Kit érdekel ez már.
Afrika holokauszt nincs, lehet soha nem is lesz.
Borzasztó, hogy ennyire istentelen a világ, hogy ekkora a terror, erről meg kell emlékezni, az áldozatok hozzátartozóival együtt érezni, ez tűrhetetlen és össze kell fogni!
Ám, vannak első, meg másod, meg harmadrendű polgárok a földön, nem véletlen, hogy az éhező Afrikát is úgy hívják a harmadik világ.
Egy tuszi, hutu stb... élet nem számít, nincs megemlékezés, nem is tudjuk, hogy mi van velük, nem számítanak.
Pedig az a néger anya ugyan úgy érez, sír és szenved és gyászol, mint a norvég, az egyesült államok beli, az izráeli, magyar stb...
Szomorú, hogy vannak életek, amik számítanak, és vannak amik nem.
Szomorú, hogy az természetes ha egy arab országot végig bombáz az USA, vagy a NATO, ártatlanokat is bőven megölve, de ha őket éri támadás, akkor nagy a (egyébként jogos) felháborodás.
Akik antiszemitizmusról, rasszizmusról beszélnek, azok osztják a világot első-másod-harmad és ki tudja még hányad rangú emberekre, emberi életre.
Ettől nekem, pedig (nem tehetek róla én ilyen vagyok!) a gyomrom forog.
Remélem egyszer eljő a béke a földre.
Szepes Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése