Ismerjük a Bibliából, Ószövetségből Jónás próféta könyvét és történetét.
Héber név a Jónás, jelentése: galamb, az úgynevezett Kisprófétákhoz tartozik.
Ennek a könyvnek az érdekessége, hogy nem a prófécia, hanem maga a próféta áll a könyv középpontjában.
Újasszíria fővárosába Ninivébe kell(ene) mennie, Isten parancsa szerint. A próféta a kettészakadt Izráelben élt. Ninive a Tigris és a Hoszr folyók találkozásánál felépült, óriási, és kereskedelmi főváros volt Kisztus előtt a 710-610-es években, egészen az említett Birodalom bukásáig. Ninive Krisztus előtt már 7000 évvel is lakott volt. Ninive teljesen eltűnt, valamikori romjain Moszul városa áll ma Irakban, fél milliós lakossággal.
Többet nem is szeretnék írni erről, mert elolvasható Jónás könyve is a Bibliában, meg Ninivének is utána lehet nézni akár itt a neten is.
Inkább arról írnék pár gondolatot, mik foglalkoztatnak Jónás könyvével kapcsolatban.
Remélem, nem érti félre senki, de emberileg megértem Jónást, hogy nem fűlött a foga a Ninivei körúthoz és szolgálathoz. Az már nehezen megérthető, hogy miért nem hitt annyira az Istenben, hogy rábízva magát elindult volna, engedelmesen.
De mire is gondolok, hogy megértem Jónás viselkedését.
Istentelen, engedetlen, távoli és erős nép, fővárosi lakóinak kell elmondani, hogy bizony nem élnek olyan életet, ami tetsző lenne Izráel Istenének és ítélet vár rájuk, konkrétan, halál pusztulás, megsemmisülés.
Mindjárt első kérdés, a pogány Asszír népnek jelent e valamit Izráel Istene?
És ha megölik Jónást, mondván ki ő és hogyan merészel egy "ismeretlen" Isten nevében beszélni, főleg pusztulást hirdetni, ítéletet, ki az az Isten aki előtt meg kell térni?
Jónás nem tudhatta, milyen lesz a fogadtatás.
Most nyilván van, aki ezt elolvassa, azt mondja: Jónás Isten prófétája volt, szolga, vakon is bíznia kellett volna abban, hogy minden rendben lesz, és Isten vele lesz, megtartja, sikerre vezeti az ügyet, megtérés lesz.
Olyan könnyű ezt a "sztenderd" szöveget kimondani, de belegondolunk helyzetekbe?
Jónás helyzetébe?
Nem mindenki Ábrahám, lássuk be (sajnos).
Megértem Jónást és annyira emberi nekem (itt arra gondolok, hogy annyira ember) a viselkedése, megroggyan és menekülni akar a feladat elől, minnél messzebbre egy föníciai hajón.
Belegondolok, hogy nekem sokszor annyira nehéz rendet tenni, beszélni beosztottal, baráttal, ismerőssel, hívő testvérrel, amikor negatív (közel sem halálos ítéletet hirdetni) dologról kell szólni, feddni, fegyelmezni, még akkor is ha tudom, ez az igazság és Isten indít erre.
Mert egyrészt esendő és magam is gyarló, ugyan megváltott és újjászületett, de bűnös ember vagyok, másrészt mert nem olyan a fogadtatás a másiktól, hogy az azonnal megoldást, felsóhajtást, megkönnyebbülést szerez, hanem további sérelmeket, megkeményedést, sértődést, haragot, maga-mentegetést és képmutatást eredményez. Mert az ember hiú, egoista, túlérzékeny, dicsőségvágyó, rátarti, büszke, gőgös, hataloméhes stb...
Vagy belátás helyett még betámadnak, nem engedelmeskednek, vagy jóirányba változnak.
Ilyenkor mindenegyes fegyelmezés, evangélium hirdetés és baráti/testvéri beszélgetés folyamatosan kiveszi az erőt belőlünk és egyszer csak támolygunk.
Most megint mondhatja az olvasó, hogy hát kérj Istentől erőt, bízz, szedd magad össze, menj ne lankadj, a siker garantált. Csak, hát ez megint sztenderd szöveg, betanult és olyan, mintha, aki ezt mondja nem is élte volna át soha az emberi gyengeséget, a kétségeket, a nehézségeket. Magyarul nagyképű szenteskedés, már bocsánat.
Szóval megértem Jónást, és átérzem döntését, még ha az nem is volt jó döntés, márhogy nem akart Ninivébe menni a világért sem.
Megint mondhatja a kedves olvasó, mit ír már megint ez a Péter, elég az önsajnálatból, higgy Istenben és irány a misszió.
Már bocs, de ez is érzéketlen, sztenderd szöveg, képmutatás, ne tegyünk úgy, hogy mindenki bűnös, gyarló és tökéletlen csak én nem.
Jónás nem tudhatta, hogy nincs más lehetősége mennie kell, különben a halálával fizet.
A nagyhal bekapta a háborgó tengerben és meggyőződésem, ha a hal gyomrában nem mondja el azt az IMÁT, akkor ő a hal gyomrában hal meg, mert el akarta venni Ninivétől azt az esélyt, amit az Isten kínált volna fel őáltala a nagyvárosnak.
Hiszen Jónás legnagyobb döbbenetére: Ninive amblokk megtért!
Jónás engedetlensége egy nagy város lelki/testi pusztulását okozta kishíján, egy ember majd nem tönkre tett egy nagyvárost.
Nem pozitív példa Jónás története, legalábbis a hal gyomráig semmiképpen, és ne is kövessük ezt a részét, és igen én is azt mondom, engedelmesnek kell lennünk Isten felé, mert ránk bízott emberek üdve múlhat ezen.
Ma már Krisztusban mindenkinek üdvössége lehet, ezt hirdetni kell, menni és menni!
De Jónás ember volt és megértem őt.
Kérlek Jézusom, segíts, hogy Jónásból az a lelkület legyen bennem, aki hirdeti Ninivének a bűnbánat lehetőségét, és ne az amikor menekülök a rám bízott szent feladattól.
Szepes Péter
igazgató, teológus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése