2014. szeptember 23., kedd

Okleveles teológusok lettünk

Isten kegyelméből és áldásaként 2014. 09. 20-án Mónikámmal együtt átvehettük az okleveles teológus (MA) végzettségünkről szóló okiratot, diplomát.
Melyet a Baptista Teológiai Akadémián szereztünk. Külön öröm számomra, hogy 2000-ben a teológus (BA) diplomát is itt szerezhettem meg.
Igyekszünk minden erőnkkel ezáltal is Istent szolgálni! SDG!





A végzős hallgatók nevében mondott beszédem:

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!

            Azt mondja a Zsidókhoz írt levél szerzője 13,2-3-ben: "Fogadjátok be a vendégeket házatokba! Voltak, akik ilyen módon angyalokat vendégeltek meg, anélkül, hogy észrevették volna. Gondoljatok azokra, akik börtönben vannak, mintha ti is velük együtt szenvednétek! Ne felejtsétek el azokat, akik szenvednek, hiszen ti is testben éltek." Élnek közöttünk olyan emberek, akik egyszerűen csak nyugalmat szeretnének, a fejüket valahová lehajtani, és emberi méltósággal élni a még hátra lévő életük napjait. Igen a kulcs a befogadás. Jézus, pedig arról beszél, hogy ha a rászorulót, a számkivetettet, foglyot, a beteget öleljük magunkhoz, azt Vele tesszük meg. Okleveles teológusok lettünk, társadalmi szolgálat szakirányon végezve. Át kell éreznünk-e magasztos órákban, hogy szolgálatunk tudtunkkal, vagy tudtunkon kívül de több lehet, mint szociális munka több, mint hivatás. Ez lehet az Isten szolgálata! Akkor ér a legtöbbet. Amikor az Isten Lelke ott van a szívekben, ott van az ajkakon, ott van a tekintetben, akkor ott lesz szeretet is, ott lesz egység is. Lehet élni Krisztusban és lehet meghalni is Krisztusban. A megváltás műve értelemmel felfogható.
            Eltérő vallási - hitbéli háttérrel indultunk, s a képzés mindenkin változtatott. Mint mikor a vadszőlőt beoltják - kérdés, hogy milyen lesz a gyümölcs. Tanáraink szemléletet, eszközt adtak kezünkbe, új kaput nyitottak ismereteink előtt, Isten eszközeként vezettek bennünket. Most diplomát kapunk, ez egy, a világban felmutatható eredmény. De közben munkál az isteni kegyelem is, melynek következményei csak hosszú távon láthatók. A most megmutatkozó "gyümölcs" az, hogy társadalmi segítőként a (még) nem hívők is tudják, hogy nem csak analitikusan, a világi tudományok "szemüvegén keresztül" lehet embertársainkat szemlélni, hanem a Biblia által adott viszonylatokban is. Talán "a nem látható dolgok valóságára" nyitottabbakká váltunk, s tudjuk, hogy a diploma csak egy mérföldkő -aminek örülhetünk, s az eredményt Isten oltárára letéve meg kell köszönnünk.
             Nagyon fontos, hogy mennyit fejlődünk, mit tanulunk az évek alatt, de talán még
fontosabb, hogy ebből mennyit tudunk hasznosítani, alkalmazni az életünkben. Ami még
lényegesebb, ez hogyan visz közelebb Istenhez? Egy motor működéséhez szükséges a benzin.
Ha van benzin a tankban az már jó, fél siker. Ám még ez nem vezet működéshez, hajtóerőhöz,
mert a benzinnek elégve, át kell alakulnia, és az így felszabaduló égéstermét, energia fogja
hajtani a motort és haladhat az autó előre az úton. Ez az égéstermék, energia: a tanultak
alkalmazása, beépítése az életünkbe. A profitálás, a hasznosulás. A tanultakat, a
fejlődést Isten Szentlelkének tüzében el kell égetni, meg kell próbálni, tűzpróba alá vetni, és
az így felszabaduló isteni erő és energia, a felismerés fogja adni életünk igazi hajtóerejét, és
haladhatunk életünk országútján a cél felé. Jézus az, aki segít végig a célra tartásban, a
haladásban. Az itt, két év alatt megszerzett ismeret, a szakmai történések a benzin, ami már a
tankban van, de a Szentlélek égő tüze szabadíthatja fel azt a hajtóerőt, amivel mehetünk
tovább. Nagyon hálásak vagyunk az Istennek ezért a képzésért, kegyelméért, és eszközeiért!
Szeretnénk jól hasznosítani az itt tanultakat, hogy Isten terve teljesüljön az életünkre nézve.

"Van egy út, mely csak a tiéd, végig kell rajta menni
Csillag fénye világítja meg és nem hagy elveszni
És csendesen, könnyen, hogy észre sem veszed
Egy megváltásról szóló ígéret betölti életed." 


                                                                                                                     Szepes Péter




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése