Ma délután bemerítésen voltunk Galgagután (ahogy a fenti képen is látszik) a Baptista Imaházban. (Itt merítkeztem be én is 14 évesen.) Egy bokori 14 éves lány, RENI adta át az életét az Úrjézusnak, ez a legnagyobb döntés és a legjobb dolog egy ember földi életében. Dicsőség az Istennek!
A bemerítési Istentiszteleten is újból azon gondolkodtam, amire Jézus tanította a tanítványait. Két rendkívül fontos dolgot mondott részükre, amit kiemelnék, a sok tanításából:
- Abból ismer meg titeket a világ, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.
- Legyen köztetek egység, mert ahol egység van, én is ott leszek.
Úgy gondolom 2000 év alatt azért szakadt annyi felé a kereszténység, mert megkopott a szeretet és az egység. Illetve nem az Úr nevében jövünk össze, hanem más motivációk alapján. Dehát így pont a lényeg veszik ki.
Tehát Jézus szerint a szeretet és az egység tarthat meg, és ezen épülhetnek fel azok a közösségek, amelyikben gyönyörködik az Isten, és aminek mindig a tagja akarok maradni. Erre mondhatja bárki, hogy egyházi, gyülekezeti tagság nélkül, nem hívőként is lehet egy jó közösséget (legyen az a család, rokonság, munkahely, lakóhely, iskola, intézmény stb...) létrehozni. Valóban nem az egyháztól lesz jó a közösség, s nem is a hívőktől. Hanem egyedül Jézus befogadásától a szívekbe. Befogadni csak hit által lehet, az pedig az Ige hallgatásából van.
Szeretni lehet gyülekezet/templom nélkül is és egy közösséghez tartozni is, hosszú évekig. Igen, ez tény! A kulcs kérdés: Jézus tanítványaként szeretek és teremtek egységet, vagy nélküle akarom ezt?!
Mert Jézus nélkül egy közösségben addig van szeretet és egység, míg a másik jófej és kedvemre tesz, szeret és a javam akarja, nem tör ellenem és kevesebbet keres, mint én. A főnök engem dícsér és nem őt. A legjobb pasi nekem csapja a szelet (értendő ez fordítva is, nem a nemi szereposztás most a lényeg) és nem sértik az önérzetem. Míg nem leplez le senki a közösségből, hogy képmutató, törtető és egoista vagyok, míg nekem áll a zászló, a másikat építik le, nem engem, míg a feleségem kiszolgál, míg a gyermekem engedelmes, míg nem sérül az önrendelkezésem és az úgynevezett szabadságom. Míg nem kritizál senki, míg nem kell mindig őszintének lennem, míg minden igényemet kielégítem, szép testem van, van pénz bőven, és úgy adni, hogy nekem szükségem eközben ne legyen, na szóval míg ezek működnek van szeretet és egység. Ám, ha ezt felrúgják, akkor vége a világnak és jön az irigység, a szeretetlenség, a bomlasztás, a hátmögött suttogás, a káröröm, a rosszindulat, gyűlölködés, helyezkedés, színjáték, ítélkezések, a lelkiismeret elfojtása, majd a lelki betegségek, depresszió, szenvedélyek, az alkohol, boldogtalanság és tönkre ment életek, aztán a kárhozat, mert mind eközben sem kell az Isten.
Visszagondolok eddigi életemre és egy dologra sem tudom azt mondani, hogy ez "jó mulatság, férfi munka volt". Nem vagyok különb senkitől, hiába járok gyülekezetbe. Nem mondhatom, hogy példa vagyok.
Ám történt emberileg nézve valami csoda, ill. kegyelemi esemény az életemben 25 évvel ezelőtt. Hogy elkezdtem hinni és befogadtam Jézust a szívembe. Ez nem érdem, ez ajándék. Sok mindent elrontottam azóta is, sokszor naponta többször is. Ám Jézus vére által már senki nem vádolhat, még az ördög sem, mert Jézus igazsága már az enyém. Kereszthalálával tette ezt lehetővé örökre.
Ezért ha ilyen emberek találkoznak és közösséget vállalnak egymással az Úr nevében, akkor ott a szeretet és egység nem emberi mérték alapján lesz, hanem Jézustól. Ott nem a tettek alapján lesz hozzáállás a másikhoz, és mindig lesz megbocsátás. Nem függ a szeretet és egység már semmitől. Mert már nem kell megszerezni a legnagyobbat a másikat letaposva, mert meg van a legnagyobb: Jézus váltsághalála árán, és ezt elfogadni lehet. Ez pedig: a közösség Istennel és az örökélet. Ezt a közösséget a megváltás ellenére is tökéletlen emberek alkotják, de már törekednek a tökéletességre és a célra tartásban Jézus segít. Ebben a közösségben már nincs elveszett ember, mert reménysége Jézus a csapattagoknak.
Nem egyszerű dolog ez, és ha nem így működik, akkor még nem adtuk fel teljesen magunkat Jézus számára.
Tegyük ezt meg még nem késő.
Szepes Péter
teológus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése