Íme:
Most nem külső bálványokról, szobrokról,
pénzről szeretne beszélni, hanem a belső bálványokról. A belső, hazug meggyőződésekről.
Két belső bálványról beszél majd. Az elolvasott igékben, Pál megadja a győzelem
receptjét. Meghaltál a bűnnek, a régi életnek, nem uralkodik rajtunk a bűn, így
tekints magadra. Add át tagjaidat az Istennek! Bővölködő kegyelem a bálványok
nélkül. Kegyelem alatt vagyunk. Egymásért kell küzdeni, nem a bűnök alatt
nyögni. Egy cherokee indián mondás szerint 2 farkas küzd bennünk. A jó, a
magasztos, a kegyelmes, és a rossz, az irgalmatlan, a kapzsi, a dölyfös stb…
Mondta a nagyapa az unokájának. Melyik győz, kérdezte az indián unoka?
Amelyiket eteted-felelte a nagyapa.
A két belső bálvány:
1., Gal 5,17, a test és a lélek harca.
Test és szentség időnként keresztezi
egymást. Rossz a szentségről alkotott képünk, külsőségeken mérjük ezt le,
liturgiák, szabályok, törvények megtartása. Ez nem helyes, mert azt hiszem
idővel magamról, hogy az én tulajdonságaimtól leszek szent. Ez nem kifejlesztés
kérdése, hanem Isten kegyelme. Akkor leszek szent, ha Krisztus bennem van és
ismerem őt. Vadalmafára, ha felaggasztom az ízletes nemesített almákat, mondjuk
goldent, jonatánt, attól az még nem jó fa és vad marad. A jó fától van a jó gyümölcs,
és nem fordítva. Nem magunktól leszünk szentek.
2., Nem aggot el az ó emberünk, ezt csak
hisszük, attól ha 5-10-15-20 stb… éves hívők vagyunk, hogy még is gyümölcsöket
termünk, a hitünket gyakoroljuk, a végén már úgy gondoljuk, nincs is szükségünk
Jézusra. Az elején a megtéréskor igen, de aztán a hívő évek múltával, már
magunktól fejlődünk-hisszük ezt. Gal 3. rész eleje. Ki varázsolt el titeket, kérdi
Pál? A test cselekedetei vagy a Lélek hallásából van a hitetek? Már nem is kell
Jézus? Majd ti megmutatjátok? A növekedésem eszköze Jézus, a neki való
engedelmesség. Ef 3. rész. Krisztus bennünk él, ez a szentség, nem az én
gyümölcseim. Ha Jézus szerint élek, szolgálok, szeretek, akkor ez az igazi
szentség, ez a növekedés. Kegyelem függvény. Van az Isten szentségének ismerete
felfelé nyíl. És van a bűnösségünk lefelé mutató nyíl, ez egy tágra nyílt olló,
és van, amikor egyre csak nyílik. De ahol sok a bűn, ott növekszik a kegyelem
is és a két nyíl közti távolságot, szakadékot ez a kegyelem köti össze, ami a
kereszt, Jézussal. Teljesítménykényszer, őszinteség hiánya. Pedig a kereszt
mindenre elég, ha ezt elfogadjuk. Ha engedjük. Éljünk a kegyelem alatt. Jézus
által lehet növekedni a szentségben. Ha ezek a hamis gondolatok voltak bennem a
szentségről, magam gyümölcseiről bánjam meg és kérjem a kegyelmet. Ha mind
jobban megismerem Jézust, akkor megjelennek a jó gyümölcsök is. A Bárány szent
vére árán van örök életünk. Ámen!
Reflexióim erre:
Ami először eszembe jut. Az Isten után a Sátánnak
van a legtöbb türelme. Nem bánja, ha nem vagy az övé ma, majd övé leszel
holnap. Nem bánja, ha ma csak 20%-ban tudott eltéríteni Isten aznapi tervétől,
majd holnap már 25%-ban fog stb... Egyszóval Jézus kegyelme nélkül, lehetetlen megmaradni!
Ezért kell komolyan venni a mindennapi harcokat és a bűnbánatot. Ám Jézussal a
legdicsőségesebb életed van már ezen a földön is, és a legnagyobb királyi
gyermek vagy!!! Szerintem gyülekezethez tartozni kell, fontosak a törvények, a Baptista
Hitvallás, a gyümölcsök, a hívőember példaadása, az áldozathozatal. Ám a Sátán
legsikeresebb területe, amivel „hódítani”, kísérteni tud, az az emberi hiúság
és vágy a hatalom után. Te jó vagy, többet érdemelsz és jót akarsz-mondja ő.
Aztán tönkre tesz életeket, családokat, sokszor nemzeteket és lelkeket ezzel,
mert hagyjuk. Minden „értékeset” felmutat, „válaszokat” ad, „csillogást” nyújt,
csak eszedbe ne jusson Jézust és az Ő kegyelmét keresni, és tőle kérdezni. Eltereli
a bűneidről is a figyelmet, ha nem megy, akkor felment téged, és azt mondja:
nézz másokra, nézz a ún. hívőkre, Egyházakra, papokra, hát ők milyenek?! Ilyen
az élet ez van, élvezd, ragadd meg, amit lehet, élj a mának, te képes vagy
uralni az életed, a sorsod, és a vágyaid, sikereid kovácsa leszel, csak bátran
menj, törtess, lelkiismeret furdalás nélkül, ne bánd, tedd tönkre, aki utadban
van, ő is ezt tenné fordított esetben, mi a gond akkor, csak menj, élj, élvezd,
csábítsd el, szerezd meg, kívánd meg, gyönyörködj, élj, szabad vagy, szárnyalj
stb… Aztán a mézből, epe, a gyönyörből gyötrelem, a vágyakból észveszejtő
realitás, az életből, tragédia a lélek meg a Sátáné lesz! Aki jól becsapott és
egy jót nevet ezen. Jézus keresztje azonban még ilyenkor is áll, Jézus ott vár,
sőt megy feléd, hozzád és várja, hogy elmond neki elrontott életed dolgait. Na
nem azért mert „vevő a pletykára a szaftos sztorikra” és, hogy után jól az
arcodba dörgölje, hanem, hogy megbocsássa, hogy magához öleljen, szeressen és
hitet, új életet, örök életet adjon neked, elfelejtve, megbocsátva kegyelmesen
addigi életed és bűneid. Királyi gyermekké tesz, helyed van a Menyegzőn, ahová
vár, amikor majd összegyűjti az övéit. Ragadd meg az alkalmat! Legyél, legyünk köztük! Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése