Ma az intézményben Ferencz Tibor baptista evangélista, presbiter hirdetett igét, íme az üzenete:
""Hasonlatos a mennyek országa...", kezdi a
szőlőskertről szóló példázatot Jézus. Mennyek országa-szőlőskert és a
szőlősgazda-Atya párhuzam fontossága. Kora reggel 6 órától-estig az esthajnal
csillag megjelenéséig tartott a munkaidő a napszámosoknak. A nap újabb és újabb
szakában ment a gazda munkásokat felfogadni a főtérre. Ez csak akkor fordult
régen elő, amikor olyan fontos munka volt, amit aznap be kellett fejezni. Itt a
példázatban, ellentétben a gyakorlattal, mindenki ugyan annyi napszámot kapott,
függetlenül a ledolgozott órától és munkától. Akiket nem fogadtak fel, azok ott
voltak a téren, és ha később fogadták fel őket aznap, annak is örültek, mert
legalább csurran-cseppen nekik valami gondolták. Az este ki kellett fizetni a
napszámot, zsidóknál ez törvény volt. Ma ez nem így van, lásd a körbetartozásokat. A vincellér felügyelte a munkát és este ő fizette ki a napszámot
a munkásoknak. Mindenki 1 dénárt kapott, azok is akik 1 órát dolgoztak csak.
Hőbörögtek, akik egész nap kint voltak, de a gazda azt mondja nekik: nem ebben
alkudtunk meg, nem kaptad meg a béredet?! Akkor miért reklamálsz? Istent, senki
nem bírálhatja felül, senki nem kérheti számon! Az Ő rendeléseit el kell
fogadni, az az Ő szuverén hatalma, ez ellen fellebbezésnek helye nincs. Akik maguk
teljesítményére büszkék, a sok munkára azok utolsók lesznek, akik magukat
megalázzák és értékelik az egy órára való "felfogadást" is, azok
elsők lesznek. (Egyik lator stb...) Azoknak is van kegyelem, akik utolsó órában
térnek meg. Mi akik kegyelemből az egész életünket oda szenteltük fiatalon
Jézusnak, nekünk is ugyan az az üdvösség "jár", mint annak, aki egész
életét eltékozolta istentelenül és utolsó órában tért meg? Igen, mert attól az
én üdvösségem nem lesz kisebb! Jézus mindenkit szeret. Ugyan úgy szükségem van
az Isten kegyelmére, mint bárki másnak."
A reflexióm, pedig erre ez:
Szeretettel lenni (nem nyálas, erőltetett módon,
szlogenként), őszintén Jézus és az emberek felé. Jaj, de meg kell még ezt
tanulnom nekem is! De másoknak is. Hogy nem a teljesítmény, annak időtartama a
cél, hanem, hogy bent legyünk a kertben, ott az Atya közelében. Hogy ez
mindenre elég, és, hogy ez mindentől többet ér! Vele lenni közösségben, a ránk
bízottakat elvégezve. Dolgozni az Atya "projektjén". Mindig tudni,
hol a helyem, és hol van hely nekem is, ott másoknak is van, mert nem vagyok én
sem különb. Elfogadni, és hagyni, hogy az Atya a legjobbat adja nekem.
Lemondani önös érdekeimről, elképzeléseimről, és megérteni Isten életemre
vonatkozó tervét, és aztán elfogadni azt. Mennyire más lenne így az élet a
világ. Szerintem parancsra csak úgy lehet szeretni, ha látom mit tett velem
Jézus által az Isten, máshogy ez nem megy, még ha lelkész mondja akkor sem! A
szőlőskertben elvégzett munka után jön a fizetség, a kegyelmes
"fizetség", hogy az utunk végén magához ölel majd az Isten. Ámen!
Szepes Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése