2013. október 27., vasárnap

Dávid és a reformáció az 51. Zsoltár alapján

Ma délelőtt, drága szülőfalum Baptista Imaházában voltunk Bokoron. Igét hirdetett Maczkó László gyülekezetvezető testvér. Sokat jelentett nekem a kerek üzenete. Íme:

A Reformáció emléknapja, ünnepe van ma. 1517 október 31-én Luther Mártontól indult. Isten igéjét újra úgy vették elő, ahogy Jézus akarta, és elindult egy megújulás. Élő Isten gyülekezete alakult meg. Luther sajnos félre siklott, de voltak akik ezt végig vitték áldozatosan, életük árán is olykor. (Lásd: dr. Hubmayer Baltazárt pl.) Isten igéjének megélése és igazsága. Mit is jelent az Istentől való reformáció? 
Isten nem a régit akarja megreformálni, foltozgatni, hanem adni akar egy teljesen újat! Jézus Krisztus Nikodémusnak azon az éjszakán nem azt mondta, hogy az alap jó és javíts az életeden itt, meg ott, hanem azt mondta neki: szükséges neked teljesen újonnan születned! Teljesen új kell a régi életed helyett. "Eredj el és többé ne vétkezzél!" Csak ez ad gyógyulást. Nem reformálgatni kell a régit, a romost, hanem teljesen elfelejteni. Új élet kell, mert szégyen az amit évszázadok alatt tettek emberek a kereszténység nevében! A hívő életet kell reformálni, de az már egy  új élet, de a hitetlennek nem reformációra van szüksége, hanem újjászületésre. Ahogyan Dávid király látta az ő életét, helyzetét. Paráznasága Bétsabéval. Vétekben fogantatott ő is, és kérte, hogy szükséges megtisztulnia izsóppal. Nem kis javításokra van szükség, hanem új és tiszta szívet kért és erős, megújuló lelket kért. A szabadításnak örömét kérte, nem a régi reformálgatását. Szent Lelket ne vedd el tőlem-kérte, könyörgött, követelte Dávid az Istentől. Mert át élte a bűne minden nyomorúságát, az Istentől való távol levését. Ami már az övé volt, azt kéri vissza: a közösséget Istennel. Hálát adni Istennek a megújulásért. Hogy Isten igéje újra igazi fényében ragyogjon előttem, a szívemben. 
A pápai rendszer elnyomta Isten igéjének igaz kijelentéseit, latin nyelvű Biblia (Vulgata) volt, latin nyelvű misék, hogy a nép ne is értse az igaz igét. Ez ellen fellépni nem volt Lutheréknek egyszerű. Itt bikák áldozatai nem segítenek, csak a teljes megtérés és bűnbánat. "Tégy jót Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait!" Az eklézsia legyen helyen, legyen Istennel kapcsolata, legyen Isten igéje a középpontban. Akkor majd helye lesz az áldozatnak is az Úr felé. Az ördög tönkre akarja tenni az ember lelkét. De van megmenekedés Isten által. A vallásosságon nincs mit megújítani. Isten nem ezt a reformációt akarja, hanem olyat, amit Dávid ebben a zsoltárban kért. A szabadulás helye csak Jézusnál van a keresztnél, sehol máshol. Szabadon élhetjük meg a hitünket. Jézust megszólítjuk, töröld el, mosd le az én bűneimet, adj nekem szabadulást. Levetkőzni a régi romlott életet, és megújulni és felöltözni az új embert, levetvén a hazugságot..., mert egymásnak tagjai vagyunk, írja Pál apostol. 
Kint a világban arról a reformációról szóljunk, hogy az Isten Jézus által a gonoszság csíráját is kiírtsa belőlünk, mert bűnben születtünk. Volt, akik ez ellen szóltak az 1500-as években, mert megújulást akartak, és ez jó. De teljesen új élet kell! Ámen!

Reflexióm erre:

Három fajta állapotban lehet az ember Isten színe előtt.
1., Nem hisz benne, tagadja és teljesen nélküle él.
2., Hisz benne, vallásos, templomba járó, de csak azt éli meg, amit ő akar a bibliából, és keveri a világit a szenttel, kívánságok, szenvedélyek rabja.
3., Hisz benne, átadja neki a bűnös életét, megvallva a rosszat a bűnöket, és kér tőle kegyelmet és újjászületett életet, megpecsételve ezt a bemerítkezéssel.

A 2-ik "embertípus" a legrosszabb!
Az első is elveszik.
És csak a 3-ik nyer kegyelemből üdvösséget, mert ő alázatosan engedi életében Jézust munkálkodni, mert többé, már nem ő él, hanem él benne a Krisztus-ahogy Páltól tudjuk. 

Minden tiszteletem a reformátoroké, akik látták, hogy a katolikus egyház elrugaszkodott régen már Istentől, a Bibliától. Ám a nagy reformátorok, Luther, Kálvin nem vitték végig a folyamatot, mert az életüket már nem adták oda ezért az ügyért, foltozgatták a régit.
Az anabaptista reformátorok vezetőinek java máglyán, várfokról lelökve, vagy vízbe fojtva halt mártírhalált, mert ők még a Nagy Egyház mellett, Lutherrel és Kálvinnal is szembe mentek, mondván nem elég, amit tesztek, több kell, nem a nagy egyházat kell megreformálni, hanem teljesen újat létre hozni, az igaz eklézsiát, Krisztus gyülekezetét. És igazuk volt.

Új lélek kell, és tiszta szív-ahogy Dávid is könyörgött.
Máshogy nem megy ez ma sem, baptistáknál sem, meg katolikusoknál sem, meg reformátusoknál sem..., meg senkinél sem.

Formálj engem Istenem, igazi követeddé.



Szepes Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése