2013. július 13., szombat

Olaszország gyöngyszemei 2013. július 4-10.

Isten kegyelméből július elején olasz körúton lehettünk Mónikával 7 napon át.
Röviden (sajnos nem fog minden eszembe jutni) leírom, hol is jártunk, mit is láttunk.
Ki kell emelnem Sz. Helgát az idegenvezetőnket, aki professzionális felkészültségével, odaadásával, kedves stílusával és ügyességével felejthetetlenné tette utazásunkat! Mindig szeretettel fogunk rá gondolni, és remélem találkozunk még egy-egy út során.

Első nap hajnalban elindulva Pécsről-Budapestre érkeztünk, ahol minden részvevőt megvárva elindultunk egy fullra felszerelt, légkondis autóbusszal (43-an voltunk turisták, + a 2 sofőr és az idegenvezetőnk) Szlovénia irányába. Szlovéniában egy híres fánkos üzletnél álltunk meg, emellett gyönyörködhettünk a Júlia Alpok vonulataiban, a szép völgyekben. Délután felé érkeztünk meg Triesztbe, ami az Osztrák-Magyar Monarchia idején is már fontos kikötő volt, a XX. század közepétől tartozik Olaszországhoz végérvényesen. Miksa herceg, későbbi mexikói császár (sajnos ott kivégezték aztán) híres palotája is itt található, ahogy a Generali Biztosító székhelye és egy híres kávé az Illy Coffee városa is. Az olaszok délután már nem isznak capuccinot. Most 20 éves a Proko Travel szegedi utazási iroda (ezzel utaztunk), emiatt is sok ajándékot kaptunk az irodától, köszönjük. Triesztben a belváros egy részét és a főtérről, amely a tengerpartra nyílik néztük meg a tengert, ami gyönyörű volt, ahogy az épületek is. Az esti órákban érkeztünk meg Occhiobelloba az Unaway hotelbe, első szállásunkra Észak-Olaszországba.     

Második nap reggelén elindultunk a gyönyörű Toscan táj felé. Utazásunk célja Firenze volt. Firenze a mediciek városa, Dante szülőhelye, Leonardo da Vinci, Michelangelo városa, a reneszánsz megszületésének helye. Megérkezésünk után az Arno folyó partján sétáltunk el a Santa Croce templomba, Firenze Pantheonjába. Ez Leonardo, Michelangelo, Galilei, Rossini sírhelye is. Dante Ravennában van eltemetve nem itt. Ezután átsétáltunk a Dóm térre, ahol megszületett a reneszánsz és megtekintettük a világ harmadik legnagyobb katedrálisát a Santa Maria Del Fioret, gyönyörű volt. Vissza felé a XIV. századi öreg hidat tekinthettük meg a Ponte Vecciont. Utunk innen délután már az örök városba Rómába vezetett, ahová este meg is érkeztünk. Szállásunk az olasz Hollywood mellett volt a híres Hotel Cinecittá-ban. 

Harmadik nap következett, 40 fokban mondhatni "orrvérzésig" Róma, de hát sokan cseréltek volna velünk az bizonyos. Reggel 8 órától este 21 óráig jártuk-e méltán híres, dicső várost, hol metroval, hol gyalog. Közben megismerkedhettünk a római A és B (a C most épül) metrovonal rejtelmeivel, olykor 19 megállót is utazva. Sajnos a római metrón való utazás cseppet sem veszélytelen, állandóan zsebtolvajok cikáznak a kocsikon, nagyon figyelni kell. Hála az Égnek, senkinek semmi nem tűnt el, bár voltak kísérletek erre! Először a Vatikán következett, azaz a Vatikáni Múzeumok. Ezen belül kétségtelenül a Sixtusi Kápolna jelentette a leg-lélegzet elállítóbb látványt, nem semmi volt ott ülni benne és látni Michelangelo alkotásait, a teremtésről, bűnbeesésről stb..., de Raffaelo freskói is gyönyörűek, ahogy a kertje is a Vatikánnak. Mivel a Szent Péter székesegyházba vezető sorok vége láthatatlanok voltak, elindultunk a Santa Maria Maggiore templomba, ahol az V. századi mozaik freskókat látni borzongató volt, jó értelemben. Majd következett a Szent Pál katedrális, ahol szinte senki nem volt rajtunk kívül, itt nem kellett sorban állni. Méreteivel lenyűgözött, ahogy a Pál és Péter apostolok hatalmas szobraival is, de az eddigi 266 pápa arcképét sem volt semmi látni, amikkel a katedrális körbe van festve a mennyezet alatt. Pál katedrálisa után elindultunk vissza a Vatikánba, hogy végre bejussunk a Sz. Péter székesegyházba. Jó sokat kellett még így 17 óra körül is sorban állni, de bejutottunk. Előtte elmentünk azon erkély alatt, ahol be szokták mutatni az új pápát Rómának és a világnak, de láttuk azt az ablakot is, ahol a pápa szobája van, ahol nyugovóra tér. A Katedrálisban megnézhettük a Pieta szobrot is, a főoltár és ezer látni való mellett. Majd következett, elhagyva a Vatikánt, ahol még a Svájci Gárda (akiknek svájcinak kell lenniük, katolikusnak, és min. 178 cm-nek, és életüket a Pápa védelmére szentelik) őrinek a ruháját, és őket magukat is jól megnézhettük, szóval ezután következett a híres Trevi kút. Itt aki akart kívánhatott, pénzt bedobva, és fényképezkedhetett. Szép látvány volt. A nap végén megnéztük a Spagna-án azaz a Spanyol téren a híres Spanyol lépcsőt. Majd mindenki vissza térve a szállásra, aludt mint a bunda. Kétségtelen ez volt a 7 nap közül a legkeményebb, de megérte.

Negyedik nap még mindig Róma következett, most jöttek az épített 2000 éves örökségek. A Colosseum előtt elhaladva a Forum Romanummal kezdtünk. Érdekesség volt, hogy a bejutásunk meglehetősen könnyen ment, minden sorban állás nélkül, ugyan is amikor a derék signor a beléptetésnél megtudta, hogy magyarok vagyunk, akkor örvendezett, hogy neki Orbán Viktor személyes kedvence, mint politikus, és sitty-sutty bemehettünk. (Köszönjük Miniszterelnök Úr!) A Palatinus, Traianus fóruma a szép kilátás a Capitolium dombjáról vissza a Forum Románumra (ami a társadalmi élet színtere volt) látható a Szent út a császárok diadal útja egy-egy győztes hadjárat után, mind szív melengető volt. Jupiter, Vesta szüzek és még sok pogány templom maradványait is láthattuk, Romolus temploma, aki Romolus Róma alapító fia volt, amelyek eredeti állapotukban kolosszális méretűek lehettek. Nagy Konstantin, Titus és Septimus Severus diadalívei tövében megállni nem semmi érzés volt. Láthattuk II. Viktor Emánuel olasz király emlékműjét is, ami egy szép épület szerintem, bár a rómaiak nem szeretik, műfogsor stb... csúfolják. A Capitolium dombjáról lefelé jövet láthattuk hol élt sokáig Gina Lollobrigida és Napóleon édesanyja. Római programunk végén következett a Colosseum meglátogatása, amit Vespasianus császár építettet és 80-ban készült el. Családi nevéről Amphiteatrum Flaviumnak nevezték el és csak a középkorban ragasztotta rá a nép a Colosseum nevet, a közelben álló hatalmas colossális Néró szoborról. A legfelső 3. üléssort Domitianus császár fejezte be és közel 60 ezer-100 ezer néző fért bele egyszerre. Vadállatok küzdelmei délelőtt, délben kivégzések, főleg keresztyéneket, délután, pedig gladiátor harcokból állt a program. A gladiátorok, akik önként és rabszolgasorsuk miatt lettek azok a Colosseum alatt (még 10 méter mélyen voltak helyiségek) éltek és itt voltak a vadállatok ketrecei is. Este felé, hogy legyen fény a gladiátor küzdelmekhez a keresztyéneket gyújtották meg égő fáklyákként, hogy ezzel világítsanak. Borzalmas! Mint hívőembernek a legnagyobb élményt a Colosseum meglátogatása adott. Római utunkat befejezve kora délután elindultunk Nápoly felé. Délután megérkeztünk Nápolyba, ami az olasz pizza és maffia hazája, mind kettő innen indult. A középkorban a megszálló spanyolok ellen, mint egyfajta önszerveződésként jött létre a szegények védelmére a maffia, ami azóta már másról szól. Nápoly nem igazán biztonságos város, ezért nekünk sem lehetett csak meghatározott útvonalon sétálni. Sétáltunk a Tirrén-tenger partján, látva a Nápolyi-öbölt és a háttérben a Vezúvot. Nápoly Olaszország második legnagyobb kikötője is, és ellentmondásos város. Napunk vége felé elhagyva Nápolyt útnak indultunk a Sorrentói félszigetre, újabb szálláshelyünkre. Igen kalandosra sikerült, de aztán csak álomra hajthattuk fejünket.

Ötödik nap elérkezett talán (ez szubjektív nyilván) utazásunk legszebb napja. Reggel elindultunk a Sorrentói kikötőből hajóval a világ egyik legszebb és legkedveltebb szigete és turistaparadicsoma felé, az álmok szigetére Caprira. Capriból és Anacapriból áll. Valkay Erzsébet volt női vállogatott vizilabdázó várt minket, mint aznapi idegen vezetőnk. Helga is velünk volt és ez így volt jó! Egy csodálatos, lélegzetelállító 50 perces hajózás következett a sziget körül, minden csodás látni valóival együtt. Láttuk a Faraglionit is, a kék barlang bejáratát és sok szép öbölt. Julia Roberts, Leonardo di Caprio, Bill Gates barátja is vissza térő vendég Caprira, 6 milliárd forintot érő jachtjaikkal. Szvarovszky családnak, Roman Abramovicsnak is van itt villája, ami cirka 6-7 milliárd forintnak megfelelő összegért vásárolható Caprin. A helyi siklóval felmentünk a kikötőből a kis városba. Majd megnéztük Augustus kertjét, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tirrén-tengerre. Aztán megízlelhettük a limonchellot, több ízben is, ami gyakorlatilag citrom pálinka, likőr stb..., citromos édességeket, majd megebédeltünk. Végül lehetett vásárolni és fürödni a tengerben. Jó volt lubickolni a habokban, ebben a festői környezetben. Majd vissza hajóztunk Sorrentóba, így ért véget a nap.

Hatodik nap utazásunk vége felé elutaztunk (hátra hagyva a festői Sorrentot) Pompei városába. Már 2/3-a ki van ásva a 2000 éves városkának, amelyet a 79. augusztus 24-i Vezúv vulkán kitörése pusztított el 24 óra alatt teljesen. 1500 évet szunnyadva, a 6-7 méteres vulkáni törmelék alatt a középkorban fedezték fel újra, és kezdték lassan kiásni a városkát. Csodálatos élmény és látvány tárult elénk, az utca kövein még ma is látszik a szekerek nyoma, a falakon pedig a festmények. A háttérben ma is ott tornyosul a Vezúv, aminek 2000 éves kitörése után, egy újabb nagy kitörése válik aktuálissá, amire a Vezúv környékén élő 3,5 millió ember állítólag fel van készülve és van tervük erre. Nem úgy, mint annak a több ezer embernek, akik 79-ben meghaltak az ókor legnagyobb természeti katasztrófájában Pompeji-ben. Ezután elindultunk egy hosszú útra Észak-olaszország felé első szállás helyünkre az Unaway hotelbe.

Hetedik utolsó napon (hogy elrepült az idő) elindultunk Padovába a belvárosába. Olaszország második legnagyobb egyeteme is itt van. Itt megnéztük az egykori város vezetés házát, a piacteret a szökőkúttal. Majd a híres Szent Antal katedrálist néztük meg és a Gattamelata szobrot is. Szent Antalt az olaszok nagyon szeretik és nagyra tarják mai napig. Mind ezek után elindultunk hazafelé Szlovénián keresztül. Majd végül éjfélkor érkeztünk meg Pécsre a lakásba, jó fáradtan.

Utazásunk során 6 világörökséget és számtalan csodálatos helyet, Isten alkotásait és tehetséges emberek műveit láthattuk, óriási, egy életre szóló élményt nyújtva.

Hála Istennek, hogy ezt megadta nekünk!



























































Szepes Péter
      

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése