Áron fiai

" ¹Nádáb és Abíhú, Áron fiai, fogták a maguk, szenesserpenyőjét, tüzet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tűzzel áldoztak az ÚR előtt, amilyet Ő nem parancsolt nekik. ²Ekkor tűz csapott ki az ÚR színe elől, és megemésztette őket; meghaltak az ÚR színe előtt. ³Mózes így szólt Áronhoz: Erről beszélt az ÚR, amikor azt mondta: A hozzám közelállókon mutatom meg, hogy szent vagyok, és az egész nép előtt, hogy dicsőséges vagyok! Áron némán hallgatott. ⁴Azután odahívta Mózes Mísáélt és Elcáfánt, Áron nagybátyjának, Uzzíélnek a fiait, és ezt mondta nekik: Járuljatok ide, és vigyétek el atyátokfiait a szentély elől, a táboron kívülre! ⁵Oda is járultak, és elvitték azokat ruhástul a táboron kívülre, ahogyan Mózes intézkedett."    (III. Mózes 10, 1-5.)

A Baptista Áhítatban a ma esti igék közül a fenti igerész nagyon megragadott. Újból elgondolkoztam azon, hogy ma újszövetségi emberek, hányan maradnánk életben, ha az áldozatunk milyensége úgy esne latba, mint Áron idősebb fiainál, akik az Úr papjai voltak? Áronnak amúgy 4 fia volt. 

Idegen tűzzel áldozni, engedetlenül.  Áron fiai ezért elégtek elevenen!!

Ma hányan gondoljuk/gondolják úgy, hogy:

-mindegy milyen ruhában megyek az Imaházba/templomba

-mindegy milyen gondolatokkal megyek az Imaházba

-mindegy, hogy a hétközben mit csináltam, úgy sem tudják meg

-mindegy hogyan és mit énekelek, milyen zene megy a Gyülekezetben

-mindegy, ha ugrálok és produkálom magam a zenék alatt, mint egy cirkuszban

-mindegy hogyan beszélek a lelkipásztorommal/ról

-simán kirúgjuk a lelkipásztort, ha nem úgy viselkedik, ahogy az elöljárók akarják

-simán megutáljuk a testvérünket, és végig képmutatóskodjuk az Istentiszteletet

-simán verjük a mellünket, hogy az őseink és a  mi pénzünkből van a telek és az Imaház

-ha megfeddnek pásztoraink, testvéreink, megsértődünk és ragaszkodunk az elveinkhez, bűneinkhez

-megengedjük magunknak, hogy nem járunk Imaházba

-ítélkezünk testvéreink felett

-érdekemberek vagyunk, addig szeretünk, míg a másik szeret és dicsér minket

-dédelgetett bűneinkben élünk

-elfelejtjük, hogy honnan emelt ki minket Isten, és flegmák vagyunk stb...

Mind eközben áldozunk Istennek, mint aki jól végezte dolgát.

Te, én, ha az ószövetségi korban élnénk, életben maradnál az oltár előtt?

Gondolkodjunk el ezen és azonnal rendezzük, amit kell Istennel!

Szepes Péter

teológus