A kereszten maradt és meghalt, eltemették, majd feltámadt!

"³¹Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. ³²Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. ³³Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, ³⁴epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.  ³⁵Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin;  ³⁶azután leültek ott, és őrizték. ³⁷Feje fölé fügesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. ³⁸Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.  ³⁹Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták,  ⁴⁰és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” ⁴¹Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: ⁴²"Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! ⁴³Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.”  ⁴⁴A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták. ⁴⁵Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön.  ⁴⁶Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, éli, lamá sabaktáni!” azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”  ⁴⁷Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: „Illést hívja.” ⁴⁸Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki.  ⁴⁹A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.” ⁵⁰Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. ⁵¹És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.  ⁵²A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. ⁵³Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. ⁵⁴Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!” ⁵⁵Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. ⁵⁶Köztük volt a magdalai Mária és Mária, a Jakab és József anyja, valamint a Zebedeus fiainak anyja. ⁵⁷Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. ⁵⁸Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.  ⁵⁹József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, ⁶⁰és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és eltávozott.  ⁶¹Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek. ⁶²Másnap, a péntekre következő napon, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál, ⁶³és így szóltak: „Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! ⁶⁴Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják őt, aztán azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.” ⁶⁵Pilátus azonban ezt válaszolta: „Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok.” ⁶⁶Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt."   (Máté 27, 31-66)

^"1Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. ²És íme, nagy földrengés volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. ³Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. ⁴Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. ⁵Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. ⁶Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. ⁷És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!” ⁸Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. ⁹És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. ¹⁰Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.”"  (Máté 28, 1-10)

Bevezetés:

Azért nehéz hitre jutni, mert a hit bemutatja nekünk Istent, az Ő egyszülött Fiát, Jézust, és bemutatja a mi, hozzájuk viszonyított helyünket a teremtett világban. Ám ez a kép, amit meglátunk nagyon nem dicsőséges és nagyon nem szép, sőt reménytelen. Isten nélkül a helyünk ugyan is egy olyan taposómalom, amit minél jobban hajtok annál kimerültebben látom meg, hogy mindig egy helyben maradtam. Aztán az ember saját kezébe veszi életét és Jézus nélkül csak lejjebb és lejjebb kerül. Ezen a világon sok mindennek együtt van helye, helye van a népeknek, a különböző kultúráknak és nyelveknek, helye van az egyházaknak, környezetvédelemnek, oktatásnak, szociális, egészségügyi ellátásnak stb... Sok mindennek, pedig nem lenne helye: gyilkosságnak, csalásnak, önzésnek, lopásnak, káromlásnak, éhezésnek, háborúnak, gyűlölködésnek stb... Nem tudom elfogadni azt, hogy mindegy Istent, hogy hívják: Allahnak, vagy Krisnának, vagy Visnunak, Jahvénak, Brahmának, Zeusznak, vagy Jupiternek, Virakocsának, Taonak, Icamnának, Marduknak, Jang-Jinnek, Triglavnak, Odinnak, Amonnak, Tonacinnak, stb..., hogy csak a különböző vallások főisteneit említsem, nem tudom elfogadni, bár tiszteletben tartom, hogy ezek a vallások ilyenek, mert ezeknek az isteneknek a fia NEM JÉZUS a megváltó, hanem valami teljesen más erőből merítkeznek, ami a Bibliától idegen. Isten: Jahve, Adonáj, Elohim fia Jézus Krisztus. Aki "csak" Jahvéban hisz, de a Fiában Jézusban, mint megváltóban, Messiásban nem, az is gond, nagy gond. Mert Jézus megváltása AZ EGYETLEN KULCS AZ ÜDVÖSSÉGHEZ, NINCS MÁS ÚT AZ ATYÁHOZ, CSAK EZ AZ EGY! Nem hiszek tehát a vallási szinkretizmusban, politeizmusban, keveredésben sem, és nagyon csínján kell bánni az ökumenizmussal is. A mindegy hogyan, meg mindegy kiben, mindegy hogyan szólítod, csak higgyj valakiben, számomra idegen. Leszögezem: nem vagyok én különb senkinél, sem nagyobb rendű, sose voltam, egyszerűen: JÉZUS MEGVÁLTOTT GYERMEKE VAGYOK, AKI ELFOGADTA TŐLE EZT A KEGYELMET. Erről szól az én húsvétom. Hálás vagyok Jézusnak!

Nézzük meg a fenti igék üzenetét, három részletben.

1., A kereszten maradt, és meghalt. 

Jézus csak úgy került oda, hogy odaadta magát emberként, mert hatalma nem volt senkinek, hogy oda juttassa, hiszen Ő Isten fia volt, maga is Isten. Azt mondta nem túl rég nekem valaki, hogy "a legjobb politikai és vallási fogás volt Jézusból a zsidóknak mártírt csinálni, mert így maradhatott fenn a neve még ma is." Ezt egy ateista ember mondta amúgy. Ő nem mártír volt, mert ugyan ártatlanul ítélték halálra, de van egy nagy különbség Jézus és a mártírok között, hogy ő ÖNKÉNT ADTA ODA MAGÁT, MIKÖZBEN HATALMA LETT VOLNA EGY MOZDULATTAL SZÉTZÚZNI A RÓMAIAKAT, ZSIDÓKAT ÉS MINDENKIT. De Jézusban már teljesen más időszámítás kezdődött el, a szeretet és megbocsátás időszaka, amikor el kell felejteni, hogy a másik megbántott, hogy "homokba kell írni" sérelmeinket "hagy vigye a szél"! Jézus, bár felszólították, nem szállt le a keresztről, nem ütött és köpött és szólt vissza, nem kérte a bódító és fájdalomcsillapító italt, ott maradt a kereszten. Érted és értem maradt ott, miattad és miattam tűrte el, mert tudta, hogy ha nem teszi meg, akkor nekünk végérvényesen befellegzett Isten előtt és örökre elveszünk, az általunk helyrehozhatatlan bűneink miatt. Megmenteni akart, végig az irántad és irántam buzgó szeretete tartotta fenn őt az átokfán, amikor már Isten is elhagyta, amikor már az Atya sem erősítette őt tovább, mert a bűnöd/bűnöm Jézusra nehezedett, csak ez az egy adott erőt neki, hogy szerette a világot és benne minden bűnös embert, és kitartott, majd kilehelve lelkét meghalt. Meghalt, hogy te, és én örökre élhessek. Ma kizárólag, csak ezért ünnepelhetünk!

2., Eltemették Jézust. 

Gondolhatnánk és sajnos a tanítványok mind így is gondolták akkor, félelemtől rettegve és bezárakozva, sokkot kapva: Jézus halott és az ügye/ügyünk is meghalt vele együtt, vége mindennek, nem sokára mi következünk. Jézus tényleg halott volt, és tényleg nem támaszkodhattak rá személyesen abban a pár napban a tanítványok. Viszont az ügy nem halt vele, sőt pont a halálával győzött végérvényesen Jézus és az Ő ügye. Arimátiai József, és Nikodémus tovább viszik az ügyet, ők Pilátus elé járulnak és Jézust nem hagyják a Ge-hinnom völgyében, egy hulladéktelepen a hollók és kutyák, farkasok eledeléül! Nem, a legdrágább gyolcsba teszik, a hűséges asszonyok vigyázó tekintete mellett és egy új, még érintetlen sziklasírba temetik Jézust méltó módon. Jézus halott, de az ügye nem halt meg, nem maradt követők nélkül azon a 2000 évvel ezelőtti szombat hajnalon. Holtában is óvták és szerették, mert nem felejtették el, mi mindent köszönhetnek neki. Jézus, holtában sem tétlenkedett, hanem alászállva a poklokra, ott is hirdette az evangéliumot.
Ma is számíthat rád/rám így Jézus, ma is óvjuk, védjük Őt és az ügyét, megyünk és hirdetjük nevét és tetteit, a Golgotát? MENNI KELL! Mert már nem halott, hanem az Atya jobbján ülő dicsőséges Úr!

3., Jézus él, mert feltámadt!

"Halál hol a te fullánkod, pokol, hol a te diadalmad?"-kérdi Pál apostol. Sehol, hiszen Jézus feltámadt harmadnapon és él, ő él és uralkodik! Találkoztak vele a hűséges asszonyok, kicsit később a tanítványok is mind. 40 napig volt még együtt tanítványaival és az a 40 nap örökre meghatározta a 12 tanítvány/apostol életét. Ettől a 40 naptól és nap alatt váltak tanítványból küldötté, apostollá, majd mártírrá, egyedül János halt meg természetes úton, bár ő is volt börtönben Jézusért. Ezután a 40 nap után már egyikük sem akart máshogy élni, mást tenni, csak Jézus követeként minél több embernek a pogányoknak is, kiegészülve Mátyással és Pál apostollal hirdetni a megfeszített Krisztust, életük egyedüli urát! Nincs más vágyam nekem sem ezen a húsvéton! Már csak azért sem, mert a világ országai közül a 11. helyen áll Magyarország az ateizmus listáján, azaz csak 10 ország van, ahol arányosan vetítve több az ateisták száma. Ez a húsvét sem szól Magyarországon, szerintem a 90%-nál másról csak a földi dolgokról és fogalmuk nincs Jézusról. Az is baj, hogy messze nem olyan tanítványok járják már a magyar ugart, mint régen, van mit helyre hozni ezen a húsvéton!

Látszódjon már végre rajtunk, hogy Jézus feltámadt és él, szívünkben él, és tisztuljunk meg lelki tunyaságunkból, hiúságunkból és bűneinkből, kérve Jézus bocsánatát és induljunk el, frissen, bátran és gyorsan! Minél többen megtérhessenek.

Mert Jézus él, mert feltámadt és uralkodik és még megtalálható!

Ez a húsvét jó híre! Áldott ünnepet!

http://www.youtube.com/watch?v=4co8Yjh8CSQ

 

Szepes Péter

teológus