Emlékek...

Hiányzik gyermekkorom pihe-puha havas utcája Bokoron, hiányzik a gondtalan légkör.

Hiányzik anyai dédszüleim öle, térde, ahol hallgattam a kis Marciról, a Bibliáról.

Hiányzik Dudás Nagyapám szelídsége, megnyugtató simogatása.

Hiányzik a bokori fenyőfa illata a Baptista Imaházban.

Hiányzik a természet, a madarak csicsergése, az erdő zsongása és mélye.

Hiányoznak azok az emberek, akik nem mosolyogva "gyilkolnak", hanem csak akkor mosolyognak és ölelnek, ha úgy is élnek, éreznek és gondolkodnak, hogy szeretetük formál, hiányzik a képmutatás nélküli jellem.

Ha mind ez nem hiányozna, nem látnám mindentől fényesebbnek a Golgotát!

Szepes P.